Alzheimer-kór (beszélgetős fórum)

Nem, azért eléggé félreértettél, nem a szakápolás hiányát tartottam egoizmusnak, hanem egy nyamvadt pelenkán megakadni. Ha valaki jó állapotban van, csak mozogni nem tud, egy pelenkától nem romlik az állapota. Persze, hogy rossz érzés, azt nem mondtam, hogy nem. DE dönteni kell nekik a rossz és rosszabb között.

De a tárgytól eltértem, tehát be is fejeztem a mellékvágányra futott eszmecserét.

Sajnos sok beteg családtagom volt kórházban és láttam mennyit dolgoznak erőn felül, testvérem daganatos beteg volt, a nővérek és orvosok rengeteget tettek érte, úgy érzem sokan igazságtalanul bántják a nővéreket.

Ha butaságnak tűnik, hát az.

Jó nagy butaságot írtál, de mindegy.

Úgy beszélsz, mintha az utcaseprésről írnál.Szomorú, mert így is van néhány nővér, aki így gondolkozik.:(

Azt hiszem nem érted amit írok. Nem egy olyan emberről beszélek, aki már alig tudja vonszolni magát és 10-15 percig tart neki eljutni a 2 méterre lévő wc-ig, hanem egy fizikailag teljes rendben lévő emberről, mint monjuk te, akinek annyi "hibája" van, hogy elfelejt dolgokat pl. hova tette a táskáját, távkapcsolót, el kezd törölgetni és közben belekezd másba, majd eszébe jut, hogy ja én törölgettem az előbb, bedugva hagyja a vasalót, azt hiszi mindenki bántja, stb., de menni, enni, fürüdni, stb. tud egyedül és nem lomhábban, mint az átlag ember, azaz a nem szenilis vele egykorú. Az anyósom így került be a kórházba egy kivizsgálásra a pszichiátriára. Nem a mi ötletünk volt, mert mi elvoltunk vele, hanem a sógornőmé, aki gondnokság alá akarta helyezni, hogy ő legyen a gondnoka, és ő kapja a nyugdíjat, tehát egy sima kivizsgálás, aminek a célja az volt, hogy megállapítsák, gondokra van e szüksége. Ezen a kivizsgáláson a 2. napon már pelenkázni kellett anyósomat, és nem ismerte meg a fiát, az unokáját, engem és olyan fizikai állapota lett, hogy azt hittem meg is fog halni. Teletömték minden vacakkal, lekötözték az ágyához, és pelenkázták. Borzasztó volt látni, hogy egy életerős nőből mit csináltak. És ha ez csak az ő kényelmüket szolgálja, akkor ez elég szomorú, nem? Az ilyenből nem kérek és szerintem még sokan nem kérnek ebből.

Miután láttuk, hogy mi történik anyósommal, szóltunk a dokiknak, hogy fejezzék be ezt és inkább hazavisszük. Persze ők is azt hangoztatták, hogy ez a bevett kezelés, de mi nem kértünk belőle. A kórházi bentlét célja nem az volt, hogy eltegyék láb alól, így haza vittük és otthon 1-2 hét alatt visszatért abba az állapotba, ahogy bekerült. Otthon 1x sem kellett pelenkázni, ha dolga volt, akkor kiment egyedül a wc-re és ellátta magát (evett egyedül, fürdött egyedül, öltözött egyedül, stb.).

És, hogy ne hidd, hogy ő egy enyhe eset volt leírok egy történetet: combnyak törése lett, mert portörlés közben leesett a székkről, de csak 1 hét múlva derült ki, mert bár mondogatta, hogy fáj a lába, de simán közlekedett, így nem gondoltunk komoly dologra, de néhány nap panaszkodás után elvittük orvoshoz, ahol azonnal megműtötték. A lényege a történetnek az, hogy ugye sok dolgot elfelejtetett, így azt is, hogy combnyak törése van és megoperálták, így a műtét napjának éjjelén egész éjjel járókeret, bot, mankó nélkül járkált a kórházba és kereste az "ellopott" cuccait.

Szerinted dühöngök?

:D

Igen, voltam már kórházban én is, a férjem is a gyerekem is, a tesóm is, a férjem szülei is és még sorolhatnám...és persze azt is, hogy a kórházi személyzet kényelme egy kicsit sem érdekel, ha annak az az ára, hogy egy egyébként önellátó embert pelenkára kényszerítenek, azaz olyan állapotot idéznek elő nála a szedálással, hogy szükségessé válik.

Ugye nem baj, hogy nem a kórházi személyzettel foglalkozok, amikor én vagy bármelyik hozzátartozom élete/hogyléte a tét?

Tudom, tudja mindenki, de nem lehet mindent erre fogni, ezért mindent elnézni.

Én kifejezetten megkértem, pénzzel ráerősítettem; nehogy pelenka legyen a vége, erre másnap délelőtt az fogadott.

Aki délután megígérte, műszak vége előtt mégis megtette.

Qrvára az jutott másnap 10:kor eszembe, hogy nehéz a dolga.:((

Lehet, hogy általánosítok, bár több éven keresztül tapasztaltam a tüneteket, stb.

Anyósomat, ha túl gyógyszerezték, akkor semmit nem tudott. A kórház előtt, teljesen önellátó volt. Ment Wc-re egyedül, jó fizikuma volt, takarított, főzött, mosott, mosogatott. Bekerült a kórházba és 2 nap múlva pelenkázni kellett. Őszintén bevallom, hogy egy kicsit sem érdekel a kórházi személyzet kényelme. Ezt a munkát ők választották, így álljanak úgy hozzá, hogy ne kelljen ilyet írni róluk. Anyósom az 1 hét alatt teljesen leépült a kezelésüktől, ezek után nekünk sokkal több problémánk volt otthon vele, bár csak 1-2 hétig, mert újra rendeződött, újra önellátó lett és újra felismerte a gyerekeit is. Nem hiszem, hogy ez szerencse kérdése, mert bár felismert minket, de voltak egyéb dolgai, az otthonban pl. azt hitte, hogy a szobatársa az anyukája. Tehát itt nem egy egyszerűbb enyhébb esetről van szó. Én igyekeztem jól ápolni, sokat foglalkoztam vele, engedtem tevékenykedni, elmentem vele sétálni, vásárolni, néztünk együtt filmet is, és persze a vendégeink is foglalkoztak vele, azaz nem zártuk el a világtól, nem hagytuk, hogy hamar belesüppedjen a betegségbe. Szerintem a beteg állapota függ attól is, hogy hogyan bánnak vele a közeli hozzátartozók. Szeretet betegek, így hívják őket, és igaz is, mert ezt csak úgy tudja az ember csinálni, ha igazán szereti a beteget.

Szerintem ne általánosítsunk! Az, hogy anyósod mindenkit megismert, pusztán szerencse kérdése! Sok olyan beteg van, akinek fogalma sincs, hogy ki van körülötte. És amikor egy ember foglalkozik egy ilyen beteggel, az is nagyon megerőltető, tehát egy kórházi személyzet kénytelen pelenkát adni a betegekre, mert képtelenség pár emberrel ellátni őket.

És ezt úgy mondom, hogy sajnos szintén személyes tapasztalat.

Nehéz ez tényleg,nagyon,igaz embert próbáló feladat.

Ölelés fincsikém:)

Tudod;minden elismerésem, tényleg kevesen tudják, hiába akarják.:)

Csak itt itt már a tálaláson elcsúszott a csaj.:(

Jelen!

Ide stabil idegrendszer,stabil párkapcsolat kell.

Ha bírtok anyagilag ápolókat fizetni...

Aki már megküzdött 1-2 demens beteggel, az tudja megközelitôleg, mire gondolok.

Nincs az az ember, aki bírja hosszabb ideig a nap 24 órájában.