Állásinterjún kérdés : " Szüleim mit dolgoznak?"- most komolyan, ehhez mi közük van? Vagy ez számukra miért érdekes? (beszélgetős fórum)

Egyik ismerős csaj frissen végzett jogász volt akkor (2-3 éve), és ügyvédi irodába ment állásinterjúra. Érdekes, mert amikor vége lett, mondta az interjúztató, hogy a családból is szeretne valakivel beszélni (anyjával vagy apjával). Az anyja így bement (200 km-t autózott ezért, nehogy ezen múljon). De aztán nem vették fel.

Nem tudom,ezzel mire voltak kíváncsiak. A lány jogi doktor, emellett okos, értelmes, talpraesett, jó fellépésű, nyelveket beszél. A család (szülők) alsóközéposztály, lehet, emiatt nem jutott be, fene tudja, de érdekes.

Lehet a t-mobilnál is fontos a háttér.

Én is voltam egy biztonsági cégnél interjún évekkel ezelőtt és igen meglepő kérdéseket tettek fel az egész környezetemmel kapcsolatban.

Az, hogy mit dolgoznak a szüleim semmi volt ahhoz képest, hogy az összes rokonom anyagihelyzetére is kíváncsiak voltak. Hitel, betét, biztosítás, lakás mérete és komfort fokozata, nyaralási szokásaink, terveink, vásárlási szokásaink, ki fizette a szüleink temetését, stb.

Bár ez érthető volt, hiszen pénzzel foglalkoztam volna, de nem vállaltam, mert a feltett kérdések ugyan nem zavartak, nem is nagyon találtak volna semmit szerintem, ami esetleg probléma lett volna, az sem zavart volna, ha napi szinten 100x megmotoznak és egész nap kamerák előtt ülök, de a fizetés mindezért elég vicces volt, így nem érdekelt az állás.

Én értem, hogy stresszinterjú. De mindennek van határa. Manapság nem olyan világot élünk, hogy minden ujjunkra jut 3-4 állásajánlat, és ezt a munkáltatók, interjúztatók pontosan tudják. Csak azt nem értem, hogy miért kell a földig döngölni az embert. Ha valaki elmegy interjúra, akkor nagyon szerencsés, hogy eljutott odáig, de nem unalomból keres munkát az ember, hanem mert nincs neki (vagy váltani akar). Így is stresszel, hogy össze jön-e a munka, lesz-e végre biztos keresete, és akkor még össze találkozik ilyen beteg állatokkal.. Mondjuk most nem feltétlen a kérdezőnek feltett kérdésre gondolok, de annak se látom sok értelmét.

Normál kereteken belül teljesen jogos, hogy ki akarják szűrni a jelölt gyengeségeit stb.. de ha én dolgoznék ebben a szakmában, biztos nem lenne képem annyira durva és személyes kérdéseket feltenni, mint ahogy sokan megteszik.

Nem tudom van e köze hozzá. Első olvasás után azt gondolom nincs.

De Itt ha jól olvastam, napi szinten az ügyfelekkel találkoznál.

Mivel tübbnyire csak " deréktől felfelé " látszol, bizony Isten ezt mondanám, még akkor is ha mérnök / tanárok stb lennének.

Édesanyám fodrász, de kicsit ért a kozmetikához is, nagyon jó kollágái vannak. Édesapám szabó, és mindent varr, női ruha, férfiöltöny..

Ez épp onnan jutott eszembe, hogy csinos, és a hajad is mindig rendbe lehet...

Elég érdekes kérdéseket tesznek fel ezek szerint. ( nem mostanába volt ilyen élményem )

" Széklet kérdés " váratlan kérdés ez is. Lehet csípőből azt mondanám erre, szerencsére ezt reggel elintézem..

Azért kérdezik, hogy ne legyen zárva addig az üzlet??

Stresszinterjú... hagyjuk már... baromság. A mostani helyemen az állásinterjú az első körben úgy nézett ki félórás magyar és angol nyelven való beszélgetés után, hogy konkrét feladatokat kaptam, azt se tudtam, hogy fogjak hozzá, kezem-lábam remegett, minden bajom volt, szörnyű volt. Aztán volt egy második kör is a teljes vezetőséggel - 5 vezető - szintén angolul és magyarul.

Na ez stresszinterjú volt a javából!

Ez egy nagyon faragatlan férfi volt.Ha megkapod az állást (bár nem nagyon hiszem),nemet mondanék.Tudom,a mai világban nem nagyon lehet ugrálni.

Sajnos egyre nagyobb divat olyanokat kérdezni,hogy mikor akar szülni,mi a férje foglalkozása?Legalábbis én ezzel a kettővel találkoztam.De hogy még a szülőkre is kíváncsi?!

Nálam pl.kiderült,a férjem foglalkozása azért lett volna érdekes,mert az ott dolgozók közül,akinek menő vállalkozó a férje a főnöknek is csurrant,cseppent valamit.Elég undorító.

[link]

Stresszinterjú - gyilkos megmérettetés

Ha az álláskereső olyan felvételiztetővel találkozik, aki kedveli a stresszinterjút , felkötheti a nadrágját, mert meg fog izzadni. A felvételiztető kérdéseivel és stílusával szándékosan feszült hangulatot teremt. Hogyan lehet védekezni?

Vannak cégek, amelyek kifejezetten szívesen alkalmazzák a stresszinterjú módszerét, mert ilyenkor a felvételiző biztosan igazi énjét mutatja. A kitalált, előre megfogalmazott válaszokat szeretnék ezzel elkerülni. Az eszköz gyilkos, de általában eléri célját. Kiderül, hogyan viselkedne a pályázó, ha munkájában stresszhelyzet lépne fel, hogyan reagálna, bírná-e a nyomás alatti megterhelést.

Az ilyen típusú interjúkon a legváratlanabb kérdésekkel hozzák kellemetlen helyzetbe a felvételizőt. Segítséget ne várjon a szemben ülőtől, mindent egyedül és frappánsan kell megoldania.

Fel lehet-e készüli egy ilyen interjúra, ahol a kérdések gyakran meglepőek, és a légkör is ellenséges? Nehéz, de nem teljesen lehetetlen. "Átgondolt kérdések, előre gyártott panelek, s a cégről összegyűjtött minél több információ segíthet" - mondta el a FigyelőNetnek Vadász Eszter, a Door Training Central Europe Kft. munkatársa. Rutinosan nem lehet az ilyen interjúkat kezelni, de ha már számítunk rá, hogy ilyennel is találkozhatunk, ismerjük a felvételiztető taktikáit, nagyobb eséllyel szállunk versenybe.

Stresszelő kérdések

• Bizonyítsa be nekem, hogy megérdemli a fizetését!

• Adja el nekem ezt a tollat!

• Hogyan tökéletesítene egy játékmackót?

• Hogyan reagál, ha igen erős kritika éri?

• Miért nem nyert el eddig nagyobb külső elismerést?

• Vannak anyagi problémái?

• Mi volt a legrosszabb, amit cégünkről hallott?

• Miért nem haladt eddig előre a karrierje?

• Hogyan lesz képes elviselni az új környezetet?

• Mik az Ön gyengeségei?

• Keveredett valaha ellentmondásba?

• Hány ajánlatot kapott ezen kívül?

• Mennyire fontos önnek a pénz?

A támadás eszközei

A felvételiztető gyakran letámad kérdéseivel. Célja az, hogy az interjúalanyt kibillentse lelki egyensúlyából, elbátortalanítsa, megbénítsa, megfélemlítse, tanácstalanná tegye, s hibázásra kényszerítse. Ezzel azt éri el, hogy a felvételiző nem tudja higgadtan összefoglalni gondolatait, csapongva próbál érvelni. Gyakran megesik, hogy a nyomás alatt álló negatív indulatokkal válaszol, kritizál. Ez pedig nem a legrokonszenvesebb vonás, nem ezzel fogja megnyerni az állást. Elsődleges cél a pályázó érzelmi érettségének és ítélőképességének felmérése.

A "támadó" eleve olyan hangulatot teremt, ahol a felvételiző nem tudja jól érezni magát, az első pillanattól kezdve kényelmetlen helyzetben rögtön csökken a védekezőkészsége. A felvételiztető nem barátságtalan, nem is barátságos, semleges az interjúalannyal szemben. Ha ezt a semlegességét feladja, csakis az agresszív és provokatív megjegyzések kedvéért teszi, amivel még nagyobb nyomást tud gyakorolni.

A kérdező nem beszél sokat, nincs bevezetője a beszélgetésnek, nem hagy időt a helyzet megszokására. Célja, hogy minél többet beszéljen az interjúalany. Egy kutatás szerint egy vérbeli interjúkészítő csak az interjú 12 százalékában beszél, a többi időt a felvételizőnek kell kitöltenie. Mivel kevés információhoz jut a másik féltől, a pályázó képtelen felmérni a helyzetet, s ha nem tudja kérdezőjét elhelyezni, önmagát és szerepét sem látja tisztán. Nem ébred se szimpátia, se ellenszenv az interjú során, s a felvételizőnek fogalma sincs a kérdező hozzáállásáról.

A kérdező tudatosan megszerkesztett, átgondolt kérdéseivel végig irányítani tudja a válaszadót. In medias res típusú kérdéssel szisztematikusan rombolja a pályázó önbizalmát. A legtöbb stresszinterjún szándékosan több ember felvételiztet. Röpködnek a kérdések, a pályázónak mindre válaszolnia kell, nincs menekvés. Olyan provokatív, feszültséget keltő kérdéseket tesznek fel, hogy a felvételiző gondolkodás nélkül, összeszedetlenül válaszol. Kiderülnek a munkakörhöz fontos személyes kvalitások.

A jó reakciók

Nehéz lelkileg felkészülni egy ilyen típusú interjúra. Ha elsőre mégsem sikerül, másodszorra már sokan tudják kezelni.

A legfontosabb: a felvételiző ne gondolja, hogy az egész interjú az ő megalázásáról szól. A kérdező célja csupán annyi, hogy nyomást gyakoroljon rá, nem megszégyeníteni akarja. Nem a szerencsétlen interjúalany gyengeségeit akarja feltérképezni, hiszen senki sem tökéletes. Egyetlen célja, hogy a munkakör betöltéséhez szükséges alkalmasságot kiderítse. Ha ellenségesen áll az interjúhoz, biztosan nem ér el sikereket.

"Minél több kérdésre készüljön fel az interjúalany. Vadnak tűnő kérdésekre is keressen otthon válaszokat!" - mondja Vadász Eszter. A felvételizőnek nem szabad hagynia, hogy a kérdező határozzon meg mindent az interjún. Ne veszítse el magabiztosságát, határozottan és tényszerűen válaszoljon. A meglepő, furcsán hangzó kérdéseket akár viccesen, de nem bántón kommentálhatja is, ezzel mutatva, hogy képes kezelni e helyzetet. Így időt is nyer.

A választ nehéz átgondolni hirtelen, de példák felsorolásával, hangos gondolkodással húzni lehet az időt, s ezalatt megfogalmazhatóak a legfontosabb pontok, amelyekre a válasz során ki szeretne térni. Ezeket a pontokat mindenképpen mondja el, még akkor is, ha a kérdező szándékosan el akarja terelni a témát. "Jó taktika a visszakérdezés. Ha a pályázó jól felkészült a cégből, a feltett kérdéseket visszadobhatja. A kérdező érezheti, hogy emberére akadt, két dudás van egy csárdában" - mondta tanácsként Vadász Eszter.

A felvételizőnek nem szabad visszacsatolásra, megerősítésre várnia. A kérdező végig semleges és provokatív marad, a pályázónak hinnie kell abban, hogy jó válaszokat ad, különben megtörik a lendülete.

A testbeszéd csapdája további kihívás a felvételizőnek. A kérdező testével ugyanis olyan reakciókat válthat ki, amik nem helyesek vagy a válaszadó szándékaival ellentétesek. Ha például a pályázó befejezte válaszát, mindent elmondott, amit tudott, de a felvételiztető továbbra is figyelő szemekkel mered rá, hajlamos tovább beszélni, ezzel besétálni a csapdába.

A legjobb védekezés a támadás, a pályázó tehát úgy tud leginkább helyt állni egy stresszinterjún, ha kidolgozott stratégiával vértezi fel magát. Biztos pontokat gondol ki magának előre, amikhez tartja magát. Érdemes egy-két gondolatot rögzíteni, amire gondolhat, ami megnyugtatja, ha a kérdező kihozza a sodrából vagy megingatja magabiztosságát. "A legnagyobb hiba ugyanis, ha leblokkol az illető, még akkor is, ha ez sajnos emberi dolog - mondta Vadász Eszter. - Nem szabad bepánikolni, ha a hullámok összecsapnak a fejünk felett megválaszolatlan kérdések formájában, akkor se hagyjuk magunkat!"

Cimkék: Állás: Munka/karrier

Nekem is volt már sok hasonló kérdés feltevés állásinterjún:

pl: ha felvesznek a céghez, milyen terveim vannak.

Szeretnék tanulni, most is főiskolára járok..

Ők: ha főiskolára járok, akkor miért hozzájuk jelentkeztem? hogy végzem el a munkám, ha tanulok..

Ha meg nincsenek ebbéli terveim, akkor azért bukom el..

Valaki írta már nekem, aki interjúztatott már, hogy tescoban ő tette fel a kérdéseket:

szereti-e a tejterméket? - ha igen, akkor felmerül a kérdés, hogy megeszi, amit beszállítanak..

Ha nem, akkor hogy akar esetleg ott dolgozni?

Ő is írta, nem a válasz érdekli őket, hanem a tűrőképességed..

Sok fura helyzet adódik. :-(

Én egy olyan titkárnői állás interjún voltam, ahol nem a főnökkel kellett beszélnem, hanem az iroda vezetővel. Idáig ok is lenne.

Ám utána behívott a főnök úr és nyíltan felajánlotta, hogy kiegészítené a fizetésem és még a külfödi útjaira is elvisz, mint "személyi asszisztenst", ha a titkárnői munka ellátása mellett "kedves" is leszek vele....

Hírtelen köpni-nyelni nem tudtam, ő meg hevesen közeledett...mire kitértem és gyorsan "elhagytam a sűllyedő hajót".

Figyi... nem hallottál még a stresszinterjúról?

Keress rá: Figyelőnet: Stresszinterjú a gyilkos megmérettetés

Nem érdekli őket a válasz, ők arra kíváncsiak, hogy ki tudnak-e hozni a sodrodból, mennyire tudsz higgadt maradni, ha stresszelő kérdéseket tesznek fel..

VAgy facebook, akár google:

Gerilla önéletrajz, és ott keresd az állásinterjú alcímeket..

A válasz senkit nem érdekel!! Csak a te stressztűrő képességed. Ha észre veszik, hogy stresszel a kérdés, elbuktál!