Akit érdekel az asztrológia (beszélgetős fórum)

Aranyos Drága Gabikám! Nagyon sokat kellett várnod a válaszomra, de annak nagyon örülök, hogy időközben sínre került tanulás és pályamódosítás téren is az életed. A Valószínű, hogy érezted a Skorpió ASC jegyedben a Jupiteri Tranzit fényszög bepontozódást, még pedig 2017. 10.29.-én, amikor a Jupiter éppen a Skorpiójegyben haladt. Aztán majd (2017. 10.10- 2018. 11.07.-ig tartó Tranzit időszakában is, azért hozhat neked jó hatásokat, mert egyébként is a Radixban a Jupiter a Skorpió-jegy 6°52’-nál áll, tehát itt találkozik együttállásban, a Jupiter a képlet szerinti saját magával, ez pedig neked ugye egyben a 3. Jupiteri ciklus idődet adja. E szerint pedig a Szolár képletedben (2019. 11.26. -án), ahol a Tranzit feszálló holdcsomópontod a Rák 10°05’ fokára érkezik, ami itt akkor az ASC-t, is, adja, itt együttállást képez a szerencsepontoddal, illetve Nap és Hold is együtt áll majd az 5. házadban, és telis tele van csupa jó fényszögekkel VII. házas párkapcsolat vonatkozásban is. Tehát, ha lenne is, valamilyen problémád, addigra, (ha Te is úgy szeretnéd), minden a helyére kerülhet.

Nagyon örülök, hogy sok ilyen asztrológiát szerető ember látogatta a fórumot, mint Te is, nagyon sokakra igencsak büszke vagyok, mert az elején nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan ilyen mélységig beleássák magukat az asztrológiai tudásszerzésbe, illetve, hogy megértették és megszerették ezt a csodát, amit az asztrológiai ismeret nyújtani tud nekünk.

Ne haragudj és mások, se haragudjanak rám, de a jövőben már nem tudok képletelemzésekkel foglalkozni, ugyan is sajnos az idő eljárt felettem és az egészségem is már nem régi. Néha –néha bizonyosan benézek majd hozzátok, de újabb anyagokat már nem fogok készíteni.

Egy utolsó kivételt még teszek mégpedig „krisztiger” képlet elemzésével kapcsolatosan, hiszen ő is nagyon régóta türelmesen vár már a kérdésével a sorára illetve a válaszomra, melyet hamarosan feltöltök majd, figyeld Te is, mert a kérdésedre adott válaszom, sok tekintetben megegyezik a tiéddel is. Illetve általános dolgokra is, kitérek, amik esetleg mások segítségére is, lehetnek.

Akik úgy gondolják a sok éves ismeretanyag feltöltésekből, töltekezhetnek, hiszen ha letöltik a Placidus ingyenes programot, azzal elékészíthetik a horoszkóp körüket és a feltöltött anyagokból sok mindent, be tudnak helyettesíteni a saját képletük megértésére.

Egyben köszönet HOXÁNAK is, hogy az eddigi években ilyen nagy felületet biztosított számomra, hogy mindazoknak, akik ilyen egyszerű módszer segítségével is szeretnék elsajátítani az asztrológia ismereteket, azok itt megtehessék.

Sok szeretettel Üdvözöllek téged és miden kedves fórumlátogatómat. Ilcsimama.

Ma Újhold napján érdemes e versnek mindensorát jól átgondolni. !!!!

Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz.

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!

Minek a lázas rohanás?

Ülj le egy padra, nézz fel az égre,

érintsen meg bűvös varázs.

Ne rohanj el az élet mellett,

engedd a szépet hatni rád.

Akik megállnak, szépre lelnek,

azokkal megáll a világ.

Mikor lassulsz lecsendesülve,

a lelked is életre kel.

Nem erőlködsz nekifeszülve,

a lét értelmét éred el!

Hagyod, hogy vigyen áramlása,

s eljuttat céljaid felé.

Segít a szíved dobbanása,

s vágyad az utat meglelé.

Nem is kell megkeresni módját,

csak csendben, várni, hogy legyen.

Nem kell “harccal legyőzni Tróját”,

s átmászni minden gond-hegyen.

Nem kell balgán sikerre törni,

harcban legyőzni másokat.

Elég egy székben hátradőlni,

s teremni hagyni álmokat.

Szebbet teremthetsz szeretettel,

lélekből kapva az erőt.

Szebb világot alkot az ember,

békéset, s tisztán élhetőt.

Nem hajt tatár, anyagi érdek,

szíved csak szépre éhezik.

Érzéseid vonzzák a szépet,

amely úgyis megérkezik.

Engedj el végre minden görcsöt,

s hagyd, hogy a csónakod vigyen.

A pillanat, ha lazán töltöd,

úrrá lesz minden irigyen.

Álmodj nagyot, álmodj merészet,

s figyeld, a gondolat teremt!

Valóra váltja az egészet,

neked adva a végtelent.

/Aranyosi Ervin/ Gondolatok.

Van, aki szebb, új jövőt épít,

van, aki szolgál másokat.

Van, aki önként végzi dolgát,

s van, aki szenved, áldozat.

Gondolkozz rajta, hogyan éled,

megszámlált napod, életed!

Valóra váltod minden álmod,

a dédelgetett terveket?

Figyeld agyad! Mi jár fejedben?

Szabadon alkotsz! Elhiszed?

Vagy gátat épít huncut elméd,

s tudod, hogy többre nem viszed.

Gondolatot váltasz valóra,

ha mindig szépre, s jóra vágysz.

És megkapod, – legyen az bármi

– ha hited fűtött, mint a láz.

Ám gondolat vezeti lépted,

mikor magadban sem hiszel.

Bebizonyítod Önmagadnak,

téged az “Ördögöd” visz el.

De van remény, csak rajtad múlik,

hogyan tovább, mily’ vágy vezet.

Gondolkozz el! Ha irányt váltasz,

szebbé teheted életed.

/Aranyosi Ervin/ Az életedet te irányítod!

Minden egyes napod hoz valami újat,

s ettől megváltozhat az egész életed.

Ha nyitott szemmel jársz, e mozgalmas világban,

a változást talán, észre is veszed.

Naponta kitárul előtted egy ajtó,

egy új világra nyitja, csukott szemedet.

Mindig csak rajtad áll, – csak te rajtad múlik,

hogy bezárd magad mögött a régieket.

Ajtók között élünk, s néha tétovázunk,

viseljük a múltat, mint egy rossz ruhát.

Nem melegít régen, kopott, s benne fázunk,

tudjuk mit sem ér már, de hordjuk tovább.

S ha a kirakatnál néha meg-megállunk,

sóvárgunk az újra, – s az ember tétova –

áldoznia kell rá, s megdolgozni érte.

“Bírja még a régi! – nem dobom még oda”.

Pont ilyen az élet. Az “infók”, amik érnek,

azt hazudják néked, nincsen változás.

Cipeled a terhed, mit rád mért az élet,

s elhitetik véled, hogy nem viheti más.

Elhitetik azt is, – elnyered jutalmad:

Állhatatosságért a szeretetet.

Ha elég „önző” vagy, lesz hozzá hatalmad,

saját élted éled, ezt megteheted.

Mert nem te vagy Önző, hanem aki gátol,

aki akadályoz, hogy boldogan élj.

Aki megfoszt téged minden új csodától,

azt mondja, – ne változz! De azt akarja – félj!

Elhiszel egy csomó olcsó hazugságot,

hogy miért nem jöhet egy újabb változás.

Tudd, hogy életedet, te neked kell élned,

és hogy mi történjen, nem döntheti el más.

Engedj meg magadnak egy kis lazaságot,

csak egy problémádat bontsd le teljesen.

Mit kellene tenned? Másképp is dönthetnél?

Vagy inkább letennéd végérvényesen?

Van egy bűvös kérdés, mire keress választ!

Úgy szól, hogy: – Mi lenne? S várd a válaszod,

Majd kérdezd meg újra, ugyanazt: – Mi lenne?

s egyre jobb érzés lesz, mind jobb állapot.

Minden problémánkat agyon bonyolítjuk,

keressük a jóra, az ellenérveket.

A változás mellett nagyon ritkán döntünk:

“Jaj, de jó is lenne…. De, mégsem lehet!”

A gondoknak nem a megoldását keressük,

Mert megmagyarázni sokkal egyszerűbb,

ezt vagy azt a dolgot, hogy miért nem tesszük,

jól megindokoljuk, és inkább szenvedünk.

Ez megakadályoz, hogy tovább tudj lépni,

hogy jó megoldást, vagy új utat keress.

Miért lenne így jobb? Mit hoz majd számodra?

Miért is lesz másképp? – vagy – Miért szeresd?

Mit hozhat ez néked? Mi történik véled?

A nagy változáshoz nyisd hát meg szíved,

jó, s a rossz küzd benned, mikor ezt megéled,

meríts bátorságot, s erősítsd meg hited.

Ennek a hajónak te vagy a kapitánya,

Ne hagyd, hogy rángassa, önző vad vihar,

Csakis rajtad múlik életed iránya!

Hogy’ küzdesz a tenger hullámaival?

Mindig te rajtad áll, tiéd csak a döntés,

s minden a te hited szerint alakul.

Fontos, hogy mit gondolsz, mire serkent vágyad,

el tudod-e hinni, hogy nem maradsz alul.

Ne engedj hát teret a rossz gondolatnak,

negatív érzésnek ne add át magad,

Minden hullámvölgyből ki szabadul bárki,

ha néhány lépéssel még tovább halad.

Nem létezik kudarc, negatív eredmény!

Ami rosszul sült el, jóra váltható.

Ne aggódj előre, mit is hoz az élet,

a pozitív út is könnyen járható!

A jó mindig ott van, amerre csak járunk,

csak nem veszed észre, mert lehajtod fejed.

Próbálj meg egy nap csak a jóra figyelni,

s érezni fogod a szép érzéseket.

Keresd hát holnaptól mindenben a szépet!

S észre fogod venni, az élet csuda jó.

Gazdagság és érték, szeretet és szépség

a tiéd, ha te vagy az IRÁNYÍTÓ!

Részlet:/Wass Albert/ Tavak és Erdők könyvéből.

„Mindnyájunk feladata, hogy induljunk el a szívünk dzsungelében az „EMBERT” megkeresni.

Talán a jóságot, még ma el kéne kezdeni.

Óh bennünk fénylő csillag merj már megszületni.

Ez a téli idő még megváltatlan!

Nincs fehér paplan, se hó, most még az „Új Hold” idejében még a Hold sem világít!

Az emberek számára az jelenti a boldogságot, ha felszínre törni engedi a benne lévő értékeket.

Majd meg tudja valósítani azokat a szép gondolatokat, terveket, álmokat, amelyeket magában érez és őriz.

Minden ember lelkében kell, hogy ott éljen a feladat, egy titkos küldetés, amelyekkel, Nap, mint nap, mint nagyszerű lehetőségekkel szembesülhetünk.

A feladatok néha megoldatlan problémáknak vannak ugyan álcázva, nagydolog azonban hinni Ön magunkban, hogy meg tudjuk azokat valósítani.

De még nagyobb hinni a többiekben s másokban, hiszen a boldogságot, csak az bírja el, aki megosztja azt mással.

A fény csak abban válik áldássá, aki belőle ad másoknak is.

Mind az, aki kér, kap!

Aki keres, talál!

Aki hisz magában az el tud indulni a számára legjobb úton!”

Mennyire aktuális ez gondolat, azt is mutatja, hogy most is éppen pénteken november 18.-án az „Új HOLD - fázis ”idejébe lépünk. Mivel a HOLD/KB, 28 (29.5)napig tartó földkörüli keringése során a Hold több arcát mutatja meg nekünk, mert a HOLD változó hatású és egyben semleges is, az ●Újholdtól a Ď Növekvő, O Telihold át a fogyó ©Csökkenő holdig szinte naponként más –más képét rajzolja fel az éjjeli égboltra.

Alig néhány órával az ● újhold után már fel is tűnik az égen egy keskeny holdsarló, és körülbelül hat nap telik el, amíg növő fázis idős félhold lesz belőle.

A ciklus kezdetén a HOLD az éjszaka királynője ”konjukcióban” együttállásban van a Nappal, tehát ugyan abban az állatövjegyben és fokon helyezkedik el,● Újhold időkben 2-3 éjszakán át ugyan azon csillagképi háttér előtt, vagyis ugyanabban az állatövi jegyben áll a Hold, mint a NAP, vagyis jelenleg a Skorpió-jegyben, (Skorpió-jegy: október24-* november 22.-ig tart).

A skorpió-jegyben az érzelmi energiaforrások kiapadhatatlanok, de amikor még a Hold is éppen a Skorpió jegyen halad keresztül, akkor bizonyos a hatások még erőteljesebbek lehetnek.

Tehát nem igaz az, hogy a skorpió jegy a legrosszabb jegy, ugyan is ez legtöbbször abból adódik, hogy ilyen szülött energiailag túlfűtött.

Az állatövjegyek megmutatják, hogy a Nap mely hónap-napján lépett be az asztrológiai jegybe és meddig időzik benne.

Mivel pedig a Hold a Földdel együtt forog, tehát a- Földről nézve - a Hold a Föld és NAP között áll, tehát ilyenkor van legközelebb a naphoz, ezért ilyenkor éjsötét hátoldalát fordítja felénk, ezért nem látható az éjszakai égbolton az Új hold fázisa.

Mint tudjuk, azt is, hogy a Hold mindig csak ugyanazt az oldalát fordítja a Föld felé, a másik oldal örök sötétségbe borul, tehát soha nem éri a Nap fénye. A Hold majdnem 28 napig tartó keringése közben, mely ”Sziderikus” holdhónapot mutat, ahol a hold egy állócsillagtól megint ugyanahhoz az állócsillaghoz mért idejét adja. Ekkor a Földről nézve egyszer pontosan a Nap és a Föld között áll: ekkor a sötét oldalát fordítja felénk, tehát semmit sem látunk belőle. Ezért is nevezték a régi időkben az újholdat,,halott holdnak", mert Újholdkor kezd el a Föld ,,belélegezni", vagyis intenzíven energiát felvenni.

A Napon kívül fontos szerepe és kihatása van a Föld bolygójának, a Holdnak, mert a HOLD, mint a másodok Fő világosítónk visszatükrözi a NAP fényét, ezért a napsugárzás legfőbb közvetítője itt a Földi életben. A Hold járása pedig az asztrológiai állatövben az óramutató járásához hasonlítható, mert a földkörüli keringése során ugyanazokat az állatövi jegyeket járja be, mint a Nap és többi bolygó, de mivel minden bolygónál sebesebben kering, ezért, mint egy huszonnyolc (29.5) nap leforgása alatt vonul át a Zodiákuson= Nappályamentén és két –három napokat tölt el az egyes állatövi - jegyekben.

(Illetve egy másik számítási idő szerint az ●Újholdtól * Új holdig tartó időt 29.5 nap alatt teszi meg a hold a jegyekben, vagyis a holdnaptár szerinti Hold ciklusa mindig Újholddal ●kezdődik, és a Hold egyszeri körútjának ideje alatt a nap is tovább halad a saját útján ez Kb 27° -os eltérés jelent, ezért a Holdnak ezt az idő különbséget is be kell hoznia. Ezt nevezzük „Szinódikus” holdhónapnak. )

Ez- az idő a legalkalmasabb a megújulásra, szervezetünk méregtelenítésére, és gyógyító diétázásra. Ilyenkor ugyan lelkileg érzékenyebbek vagyunk ezért érdemes a stresszes helyzeteket elkerülni, finom gyógyteákat inni, meghitt légkört teremteni, és meditálni.)

Hold erősíti az intuíciót, jól működnek a megérzések, rálátunk az életünkre, és a jin energiák (bevonzások, meglátások) a lehetséges legmagasabb hatékonysággal rezegnek.

Ilyenkor az újholdkor (jele: ●) legközelebb van a Naphoz, ez pedig a jó gondolatokat teremtő nap is tekinthető,

Keressük hát a dolog jó oldalát, ne kívül, hanem magunkban keressük a fényt.

A „Spirituális’ teremtő világot mi magunk a belső világunkkal a gondolatokon keresztül vagyunk képesek megteremteni, éppen ezért ne feledjük, hogy most újholdkor és (Telihold időkben is), csak a jó gondolatokra összpontosítsunk, mert, ha közben a hátsó gondolatunkban, ott munkálkodik az is, hogy „úgy sem sikerül”, akkor bizony a negatív gondolatok még a jó gondolatot is felül írhatják.

Azt se feledjük el, hogy most a Skorpiójegyben mivel a jegynek az uralkodó bolygója a MARS és annak felsőbb oktávján működő Plútó így a HOLD, e hatása alatt a – szabad akaraton keresztül- nem csak pusztán az akaratot és az előretörést töltheti ki, vagyis olyan feladatot is adhat, hogy újszerűen belekezdeni valamibe, az „első lépést megtenni” vagyis akaratot a jó gondolat által testesítsük meg.

A jövő útjának az alakítása mindenki számára fontos lehet, azt a megteendő dolgot jelentheti, ami az életben a korlátozó aggályoskodást szeretné megszüntetni és a célt akár még a „mágikus vonzerő” által is elérni.

Használja tehát ki mindenki a mostani Újhold HATÁSNAK ( és majd a december 3-i Teliholdnak is) a jó gondolatteremtő erejét!

„ A világot nem kell rendbe tenni, a világ természetéből adódóan maga a rend, a mi feladatunk az, hogy e renddel összhangban éljünk” (Henry Miller) „

„Az élet szélvihar,

Nem tudhatod, mit kavar,

De végül csak rajtad áll,

Hogy jó vagy rossz, mi Rád vár.

Az élet nagy kaland,

Átírható színdarab,

És hidd el, csak rajtad áll,

Hogy jó vagy rossz, ami Rád vár!”

„Végtelen vad réteken, amikor novembert trombitál a szél.

Végtelen vad réteken, zug-búg a szél.

A garabonciásan útra kél, és mindig új haragba fúj.

Zúg-búg a szél, a vad novemberi szél. „/ Émile Verhaeren/

/ Dévényi Erika verse./ Tiéd a Nap.

Nem tudom neked adni a napot,

De tudok adni egy pillanatot.

Mikor megállíthatod a rohanó időt

Kiszakítva belőle minden erőt.

Nem tudom a napot neked adni

Sugarával meleget árasztani.

De elküldöm neked szívem melegét,

Áldásként küldöm, legyen a tiéd.

Nem tudom a napot adni neked,

De adom a szeretetemet.

Ha fontos neked, kezedbe veheted,

Ha megérintett, magaddal viheted.

A napot neked adni nem tudom,

Hiszen nincs is saját napom.

De van egy kis lángom, csak neked,

Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.

Hindu halálkép!

„A test ruha: ha elszakad, újat osztanak a világ-magazinból."(Gárdonyi Géza).

A szomorú halál nem a vég, csupán kapu: átjáró két világ, két születés között. A lélek elvándorol, hátrahagyva használhatatlanná vált anyagi testét.

Az emberi élet a meghalás művészete. Az életet becsületesen végigküzdő halála a hátramaradóknak keserédes diadal.

Fájdalmas, mert hiányát semmi sem pótolhatja. Győzedelmes, mert harcban elesett hősé. A lélek pedig továbbutazik.

Tudatállapota vonzza be új környezetébe, s annak megfelelő testet ölt. Így szerez újabb és újabb tapasztalatokat. Az efféle, tapasztalati úton történő tanulás hosszú távú és hatékony. A diák szerepébe bújó lélek a tanultak alapján megoldja a különféle feladatokat.

A halál az évzáró, amikor is tudása megmérettetik. Rendszerezi az egész éves tananyagot, ami a meglehetősen rövid nyári szünetben tovább érlelődik, és beépül a diák tudástárába. Ezt az évek alatt összegyűjtött és folyamatosan gyarapodó tapasztalatot kamatoztatja az egyre inkább kibontakozó tanuló. Végül szakmája mesterévé válik. Ezután már nem szükséges visszaülni az iskolapadba. Így tanul a lélek vándora is az újjászületés iskolájában, amíg a lélek ismerőjévé nem válik.

Az óindiai gondolkodás nem véget, hanem egy folyamatot lát a halálban. S a folyamat végén, amikor már rendelkezik minden tudással, ami továbbröpítheti, akkor behatol a Legfelsőbb országába, az Óperenciás tengeren túlra, ahova a madár sem jár.

A halál nem visszatekintés.

Inkább előrenézés - a múlt tapasztalataival és a jelen erejével.

Mi is az Aura? Figyeld a körülötted lévő világot!

Bármilyen jelenségről is legyen szó, az emberek többsége kételkedik, ha saját érzékszervei segítségével nem tudja azt beazonosítani. Hasonlóképpen vélekednek a szkeptikusok az auráról, pedig érzékelése szinte bárki számára lehetséges, csupán el kell sajátítani módszerét.

Az emberi elme csodákra képes, olyan rejtett titkokat fedhet fel, melyek egy átlagos ember számára akár csodának is tűnhetnek.

A jósnők, akik néhány kártya kivetésével előrevetítik jövőnk alakulását, a csodatévő gyógyítók, akik kézrátétellel képesek gyógyítani már kihasználják a minket, körülvevő erőket. Akárcsak a levegő, melyet belélegzünk a környezetünkben mindenütt megtalálható pozitív -és olykor negatív- energiák is láthatatlanok, csupán akkor vesszük észre, amikor megszűnik létezni.

Testünk egy az elektronikus berendezésekhez hasonló hatalmas energiaraktár. Ha zavar adódik a "rendszerben" az energiák helytelen áramlását, elakadását érzékeljük.

Színes energiánk; az emberi aura.

Minden élőlény rendelkezik aurával, s érzékelte már mások auráját, csupán nem tulajdonított nagyobb jelentőséget az érzésnek. Az aura érzékelése nem igényel képzettséget, nem szükséges hozzá spirituális tudás. Ez egy adottság, mellyel minden ember rendelkezik, materiális világunkban azonban a felnőtté válás során elnyomjuk e különleges képességünket. A gyermekek, akik még nem estek a fizikai világ fogságába, sokkal jobban látják az emberi aurát. Erről árulkodnak rajzaik, melyen nem egyszer szokatlan színekkel rajzolják meg rokonaikat; az édesanya élénk zöld, míg az apukát kék színnel vetik papírra. A szülők ilyenkor gyakran megemlítik, hogy egy ember nem zöld, vagy kék színű, és a gyermeket szépen lassan rászoktatják, hogy csupán a materiálisan érzékelhető dolgokkal, színekkel foglalkozzanak, pedig rajzaikon gyakran az emberi aura színei köszönnek vissza.

Ahogyan mi, felnőttek érzékeljük az aurát

A felnőttek már szinte kizárólag a materiális világot érzékeljünk, azonban adottságunk soha nem merül feledésbe. Olykor-olykor úgy érezzük a velünk történő dolog már mintha már megtörtént volna valamikor, vagy egy hely, melyen még soha nem jártunk ismerőssé válik.

Az aura érzékelésére utaló jelek:

Megérezzük, hogy egy ismerősünk belépett a szobába anélkül, hogy észrevennénk.

Észrevesszük, ha valaki követ minket, anélkül, hogy hátranéznénk.

Egy soha nem látott embert azonnal a szívünkbe fogadunk, vagy rögtön antipatikussá válik.

Érzékeljük, ha valaki hosszú ideig minket néz.

Bizonyos hangokat, színeket jobban kedvelünk a többinél, egyes színek pedig kifejezetten irritálóan hatnak ránk.

A fenti jelek mind az aura érzékelésére utalnak. Nevezhetjük auralátásnak, vagy hetedik érzéknek, a képesség az embert körülvevő energiaburok érzékelésére minden emberben ott rejlik. Az emberi aura minden irányból körülveszi testünket. Egy átlagos ember aurája ellipszis alakú, s mintegy 2-3 méteres terjedelmű. A meggyengült, "összement" aura könnyen fáradtsághoz, egészségi problémákhoz vezethet. Az aurát gyengítheti a friss levegő és pihenés hiánya, a nem megfelelő étrend, a káros szokások és stressz. Az aura gyengülésével könnyebben befolyásolhatóvá válunk.

Az aura kölcsönhatása!

Auránk kölcsönhatásba kerülhet más emberek, élőlények, ásványok aurájával. A minket körülvevő energiaburok állandóan energiát bocsát ki. Ha több ember kerül egy kisebb helységbe (pl. egy konferencia vagy előadás során), könnyen előfordulhat az energiacsere. Ez rendkívüli kimerültséget, összezavarodott gondolatokat, de akár fejfájást is okozhat.

Élő és élettelen egyaránt rendelkeznek energiával. Előfordulhat, hogy nem szívesen hordjuk azt az ékszert, melyet már számtalan elődünk viselt; a tárgy megtöltődött elődeink energiáival, mely zavart okozhat saját energiaterünkben. A természettel való érintkezés azonban frissíti és megtisztítja az aurát. Egy kiadós séta a parkban, üldögélés egy fa tövében, vagy egy kisállat simogatása megnyugtató érzéseket kelthet.

Az aura színei:

Piros: dinamikus szín, szenvedélyt jelent, mely jelezhet akaraterőt, szerelmet, vagy haragot.

Narancssárga: örömöt, bátorságot, a társás kapcsolatok fontosságát jelenti. Zavaros árnyalatai feltűnési vágyra utalhatnak.

Sárga: az optimizmus jele, mélyebb árnyalata kritikus jellemre utal.

Zöld: leginkább a gyógyítók színe. Nyugalmat, együttérzést jelent.

Piszkos árnyalata birtoklási vágyra, féltékenységre utalhat.

Kék: igazságosságot, komolyságot tükröz. Jelezheti a tisztánlátás képességét, nyugalmat.

Az aura érzékelése mindenki számára elérhető képesség. Születésünk óta rendelkezünk ezzel az adottsággal, a materiális világ azonban gátol minket e képességünk kihasználásában. Ha újra visszatalálunk a természethez, és szélesítjük látókörünket, újra képesek leszünk az élőt és élettelent körülvevő színes energiaburok érzékelésére.

November 2-a Halottak napja.

/Király Klára- SzabóZoltán/Az emlékezés lángja.

Ez a szomorkás őszi nap ismét eljött,

és a szívekben a múlt... így újra feltört,

Kinek szerettei már a földben nyugszanak,

fájó visszatérés, mi nekik ma megmaradt...

Az idő ismét elhozta a halottak napját, jelzi,

ezt számtalan mécses... és megannyi virág!

Hiányoznak mindannyian, kit régen szerettünk,

a jelen forgatagában, most mi is elvesztünk...

A múlt emlékeit e borús nap visszahozta,

és a lelkekben a sebeket felnyitja újra!

Szeressük vigaszként az elvesztett napokat, amikor

szeretteink még velünk voltak, velünk mosolyogtak.

Halottak napján fényárban úszik a temető,

az emlékezés lángja ég, óvja már a gyászoló idő...

Meghitten, és csendben borulunk a sírbolt fölé,

áldozva a pillanatnak, most és mindörökké.

/Kiss Tamás/Halottak napjára.

Szomorún égő szép, mécseseink lángja

Vetül rá, szeretteink fénylő sírjára.

Életük újra lepereg: gyertyafényben,

Melyek a sírokon, lassan csonkig égnek.

Hiány sző néha hiú ábrándokat.

Soha nem jő haza már, hiába várjuk,

Sosem lesz már előttünk, hiába látjuk

Még néha, ahogy ránk mosolyog, mint régen.

Üresség vágtáz csak, csikorgó keréken.

Ahogy szól, oly kedvesen, lágyan még néha,

Megrepedt szívünknek édes hagyatéka,

Az örök bánat táplálja már a lángokat.

Lassan körbeszőnek az emlékek minket,

Jóleső ölelés, egy édes tekintet,

A múltból, hová már nem térhetünk vissza.

Keserű könnyeink fekete föld issza.

A szeretet tartja bennünk ezt a lángot,

Mely emberivé teszi még e világot.

Nem fújhatja el soha se vihar, se szél.

Szeretteink helyett már csak a csend beszél.

Mi megtartjuk magunknak a csodát: Voltak!

A többi élők számára, ők már csak: Holtak.

Ők azok szívünknek, kik mindig is lesznek,

Akkor is, mikor már ránk sem emlékeznek.

Kitôl: babi09, 2017-11-01 14:47

Téma: emlékek

--Kedves Fórum látogatók ezt aszép verset "babi09"-től privát üzenetben kaptam, de úgy érzem, hogy meg kell osztanom veletek is. -------------------------------------------------------------------

Üzenet: Kedves Ilcsimama!

Nagyon szépek a versek amiket feltöltöttél.

Én a következő dalt hallgattam ma és a Nagymamámra emlékeztem egy gyertya mellett. 23 éve ment el és milyen érdekes: az arcára nem emlékszem csak arra a kimeríthetetlen, hatalmas szeretetre ami köztünk volt :)

Megj: Megható! Az emlékezés a szeretteinkre oly jó!

Zorán:

"Kendőbe zárta ősz haját

Ahogy a régi nagymamák

S ha látta, apánk nem figyel

Esténként súgva kezdte el

Tedd össze így a két kezed

Így teszi minden jó gyerek

S szomorú szemmel végigmért

S nevettünk - Isten tudja, miért

Nézz csak fel, az ég magas

Bár azt mondják, hogy nem igaz

Ott jártak ők, a repülők

És nem látták sehol

Kell ott fenn egy ország

Mely talán ránk is vár

Kell ott fenn egy ország

Amit senki nem talál

Kell ott fenn egy ország

Mely bárkit átölel

Kell ott fenn egy ország

Amit sosem rontunk el

Felnőtt az ember, s mindent lát

Szobánkban ott a nagyvilág

Melyből egy gyermek mit sem ért

Egy kőre hajtja kis fejét

Az arca szép, nem álmodó

Nem kelti fel már ágyúszó

Csak egy hang szól, halk és fáradt

Mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas

Csak hadd mondják, hogy nem igaz

Mit tudnak ők, a repülők

A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország

Mely talán ránk is vár

Kell ott fenn egy ország

Amit senki nem talál

Kell ott fenn egy ország

Mely bárkit átölel

Kell ott fenn egy ország

Amit sosem rontunk el"

Kedves Babikám, mostmár úgy érzem, hogy ideje lesz visszatérni az aztró dolginkra is, a jövőhéttől pótolom azt a sok kérelem elmaradást amit eddig elhanyogoltam.

Mindenkitől elnézést kérek. Sorra veszem a kéréseket, ha még aktuálisak.

Üdv: Ilcsimama

Aranyosi Ervin: Levél a Mennyországból.

Az én Édesanyám a Mennybe költözött,

Isten országában angyalnak öltözött.

Habos felhőn ülve néz le gyermekére,

szeretetet szórva annak bús fejére.

Lám az aggódás is eltűnt homlokáról,

most már minden tudhat erről a világról.

Megnyugtatná szívem, úgy megvigasztalna,

de lelkemre hatni nincsen már hatalma.

Álmomban egy levél érkezett a Mennyből,

a jó anyám írta, s én ezt láttam egyből.

A gyöngybetűiből szép mosolya áradt,

nem érződött rajta, hogy írója fáradt.

Nem nyomta a vállát földi élet súlya,

már egy másvilágnak lett a szemtanúja.

Szeretné, ha tudnám, hogy amitől félek:

– Nem létezik halál, csak egy másik élet.

Olvasom álmomban jó anyám levelét,

büszkeség feszíti anyai kebelét,

büszke gyermekére, hiszen Ő nevelte,

általa lett tiszta, bűntelen a lelke.

Üzeni magáról, most már minden rendben,

egész más a Mennyben, minden értelemben.

Nem múlik az idő, aggódni sincs miért,

senki sem bánkódik, sohasem, semmiért.

Odafent a lelkek már teljesen mások,

nincsenek félelmek, harcok, lázadások.

Szeretet érzése és mosoly vesz körül,

ott mindegyik lélek, mindenkinek örül.

Nincsen nyugtalanság és nincsen irigység

nincsen haragvó szív, csupán a meghittség.

Ott mindenki angyal, s a szeretet árad

a lélek a létbe bele sosem fárad.

Akik már meghaltak, azt mind ott találta.

Mikor megérkezett annyi lélek várta!

Mind ott volt már, kivel együtt volt a létben,

de mind fényben álltak, nem földi sötétben.

Egynek sem volt kincse, földi gazdagsága,

csak a lelkük tiszta, nyitott ragyogása,

mindent elborít ott a szeretet fénye,

boldog a Mennyország minden egyes lénye.

Aranyosi Ervin: Üzenet a csillagokba.

Vigyázó szép szemed,

kíséri léptemet,

még álmaimban újra élek

szép emlékeket.

Mikor itt voltál velem,

fogtad a két kezem,

s azt suttogtad, engem látva:

– Drága gyermekem…

Ma is a gyermeked vagyok

és ha néznek a csillagok,

érzem engem figyelsz fentről,

lelked rám ragyog.

A csillagos ég alatt,

kereslek, hogy merre vagy,

felnézek rád és megtalálom

kedves arcodat.

Ref.:

Fentről, egy felhőn ülve

egy dalt dúdolsz nekem,

hogy: – Drága gyermekem,

te vagy a mindenem!

Fentről, egy felhőn ülve

a hangod száll felém,

és ebből érzem én,

hogy erőt csepegtetsz belém!

Vigyázó szép szemed,

figyeli lelkemet,

az álmaimban újra itt vagy,

szép szíved szeret.

Mikor itt voltál velem,

megfogtad két kezem,

s azt suttogtad, engem látva:

_ Te vagy az életem.

Ma is a gyermeked vagyok,

akadnak jobb és rossz napok,

Érzem próbálsz jobbá tenni,

lelked rám ragyog.

A csillagos ég alatt,

Keresem az arcodat,

őrzöm mindig szép emléked,

szívemben marad.

Ref.:

Fentről, egy felhőn ülve

egy dalt dúdolsz nekem,

hogy: – Drága gyermekem,

te vagy a mindenem!

Fentről, egy felhőn ülve

a hangod száll felém,

és ebből érzem én,

hogy erőt csepegtetsz belém!

Aranyosi Ervin © 2017-10-29.

/Szuhanics Albert/Október vége.

Lassan bizony októbernek vége,

és az évszak halad tél felé.

Még hörpintünk a bágyadt napsütésbe.

s minden korty a szomjas emberé.

Látod ma már ajándék a napfény,

a melengető langyos levegő.

Szélcsend ül rá fáradt vállaimra,

s már feldíszítve vár a temető.

Kimegyek a halottak napjára,

mécsest, gyertyát, virágot viszek.

Megtisztelni, akik eltávoztak,

mert él a lelkük, én ebben hiszek!

Gyertyafények pislognak az éjben,

mint égnek tükre, sírkertünk olyan.

Csillagként világít sok fény lenn,

az égi otthon s földi egyben van.

Emlékezem, míg a mécsest nézem,

élőn táncol most a kicsi láng.

Bár eltávoztak rokonaim régen,

az emlékük bennem él tovább!

Tovább él a lelkük fenn a mennyben,

ahonnan a sorsunk figyelik.

Ők lesznek tán jövőnk nemzedéke,

sok közülük újra születik...

A fáradt test megpihen a földben

hús a földhöz, csont a kőhöz tart.

Visszaadjuk maradványunk rögnek,

testünket mely kiállt sok vihart.

Ősz virága, elmúlás virága,

díszíti a kedves hantokat.

Anyaföldünk e fájó szegletjén,

feltámasztunk emlék-arcokat.

Még egy napra ismét köztünk élnek,

úgy feléled az emlékezet.

Szinte érzem, sok elhunyt családtag,

mellettem áll, ím megérkezett...

És e napon megnyílnak a kapuk,

az idők síkján visszaléphetünk.

Úgy gondolnánk elfeledtük őket,

de ráérzünk, mindig szeretünk!

Örökké szeretünk, sorsnak vándorai,

nem halunk meg, mert az élet él.

Csak fáradt testünk, földnek ajándéka,

egyedül az, ami elalél...!

Mi a különbség a halloween, mindenszentek és a halottak napja között?

Kevesen gondolnátok, de a nálunk csak pár éve divatos halloween egyáltalán nem új keletű ünnep, a mindenszentek előestéjén tartott halloween a kísértetek és démonok pogány kelta ünnepére, a samhain-ra vezethető vissza.

Az ünnepek eredete:

A kelták két évszakra osztották fel az évet. A tél Samhainkor, azaz az október 31-ről november 1-re virradó éjszakán kezdődött, és május 1-ig tartott. Úgy hitték, ilyenkor a napisten Samhain a halál és sötétség istenének fogságába kerül, aki október 31-én éjjel összehívja a halottak szellemeit.

A kelta papok ezért ilyenkor a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt tüzeket gyújtottak, áldozatokat mutattak be, és a tűz körül táncoltak. November elsején reggel pedig minden családnak parazsat adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak, és ezzel a meleggel űzzék el otthonaikból a gonosz szellemeket.

Keresztény megemlékezés a halottakról

Amikor a kereszténység terjedni kezdett, érdekes módon nem tiltották be ezeket a pogány ünnepeket. A korai keresztények lehetőség szerint igyekeztek ezekhez igazítani az ókeresztény szokásokat. Így a mindenszentek ünnepét az egykori kelta halottkultusz napjához kapcsolták. Az új keresztény ünnepet 835-ben hivatalosan is elismerte és azóta is november 1-jén tartja az egyház. Később november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánították.

Mindenszentek a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, míg a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor. Az ezt követő halottak napján az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveket ünnepli. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé.

Mindenszentekhez és halottak napjához kötődő népszokások

Sok európai országban, így Magyarországon is az emberek ilyenkor általában meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját. Gyertyákat, mécseseket gyújtanak és virágot visznek. Mivel a krizantém ebben az időszakban nyílik, hazánkban ilyenkor leginkább ezzel a virággal szokták díszíteni a sírokat.

E tradíciók célja eredetileg az volt, hogy a kiszabadult lelkek újra visszataláljanak a maguk sírjába, szívesen maradjanak lakhelyükben és ne kísértsék az élőket. Régen ugyanis a keresztények közül is sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból. Szokás volt ezért, hogy ilyenkor nekik is megterítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy a hazalátogató lelkek eligazodjanak a házban.

Pogány kísértetek, töklámpások

A kereszténység terjedésével azonban nem merültek feledésbe a régi pogány hagyományok sem, az évek során pedig e szokások összevegyültek. A mindenszentek napját megelőző este, október 31. lett a halloween, ami az angol „All Hallows Eve”, azaz "mindenszentek előestéje" kifejezés rövidített alakja. Az ünnep eleinte főleg az angolszász területeken terjedt el, de mára már szinte az egész világot meghódította.

Halloweeni hagyományok:

Ezen az estén a gyerekek jelmezbe bújva végigjárják a szomszédságot, ahol a Trick or Treat! Azaz Csokit vagy csalunk! - kiáltással édességeket kérnek, cserébe azért, hogy ne kövessenek el csínyeket.

A régiek úgy hitték, hogy ezen az éjszakán elvékonyodik a határ az élők és holtak világa között. Ezért, hogy megvédjék magukat az ártó szellemektől, ijesztő jelmezekbe bújtak, és rémisztő arcú töklámpásokat faragtak, amibe egész este égő gyertyát helyeztek.

Honnan ered a töklámpás?

A töklámpás eredete egy régi ír mondából származik, amiben Lámpás Jacknek (angolul: Jack O’Lantern) egy részeges, ám csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A pórul járt ördög végül megígérte Jacknek, hogy soha sem fog a pokolra kerülni. Azonban amikor Jack meghalt, a mennybe nem engedték be bűnös élete miatt, az ördög viszont a pokolba sem akarta befogadni, így lelke a menny és a pokol között rekedt. Végül az ördög megszánta Jacket, és egy örökké izzó fadarabot dobott neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Jack az izzó parazsat egy kivájt karórépa belsejébe tette.

A legenda szerint lelke azóta is e répa-lámpás fényénél keresi a megnyugvást.

Ezek tehát a halottakra való emlékezés ünnepei. Amit láthatjátok, mind egy ősi ünnepből származik.

A halloween, mindenszentek és halottak napja szorosan összekapcsolódó, egymásra épülő ünnepek. Mindhármat különböző, egymás utáni napon tartják.

Október 31. - Halloween

November 1. - Mindenszentek

November 2. - Halottak napja (forrás: Horváth Emese leírás alapján Vargáné ANNY. )

/Reményik Sándor/ Őszi erdőn hamvadó parázs.

Te szép, te szomorú, te tiszta láng!

Most már: avarba hamvadó parázs,

Én nem gyújtottalak,

Én nem oltottalak

Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.

Arra jártamban

Megcsapott messziről a meleged,

Tovább mentem,

Nem éleszthettelek.

Most hát elalszol.

Aludj.

Békesség neked.

Takarjon be a diadalmas Ősz,

A csend,

S a nesztelenül hulló levelek.

/Kun Magdolna/ A temetőben.

Hideg van itt Mama, hideg van, s én fázom,

pedig a nap, fényt ont még az őszbe ölelt tájon,

s néhány cinke pár is dalol még a fákon,

hirdetve, hogy élet megújul majd a következő nyáron.

Csak a szívem Mama, az a jégderes,

akár a fagyos földre hullt avarlevelek,

mert mióta nem melenget áldott két kezed,

az sem érez mást csak metsző hideget.

Elmerengek sírod felett, s arra gondolok,

hoznak e még nyarat nekem a múló évek,

vagy én is alant könnyezem azon éveket,

Ahol már nélkülem görgetik az idő kereket.

/Aranyosi Ervin/ Halottaknak napjára.

Ilyenkor az ember - temetőbe jár ki,

Elmúlt szeretteit véli megtalálni.

Közben annyian élnek magányosan, távol,

kire nem jut idő, kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak a szívünkben élnek.

A hétköznapokba bőven beleférnek.

Mért nincs az élőkért ugyanilyen ünnep,

ami lángra gyújtja az apró mécsesünket.

Aki elment, jól van, csak egy más világon,

s nem tud örvendezni levágott virágon.

Földdé porladt testet látogatsz a sírnál.

Élőkért is, tehetnél, ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos, kinek nem jut semmi.

Ki örülni tudna, ha tudnák szeretni.

Ám ezt meg se látod - tudod - attól félek.

Megbékélni kéne, s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz, mikor már nem bánthat,

akkor száll szívedre, majd a gyász és a bánat.

S jön halottak napja, s mész a temetőbe,

bocsánatot kérni, s elbúcsúzni tőle...

/Eötvös József/ Gyermek kint a hideg temetőben.

Ily késő éjszaka ki jár,

ott kinn a temetőben?

Az óra már éjfélt ütött,

a föld már néma lő.

Egy árva gyermek andalog,

szívét bú tölti el;

Hisz az, ki őt szerette,

többé már nem kel fel.

Anyja sírjára ül, s zokog,

az árva kis fiú:

Anyám, oh kedves jó anyám!

Szívem be szomorú!

Mióta eltemettek itt,

azóta bús fiad.

Nincs a faluban senki most,

ki néki csókot ad.

Nincs senki, a ki mondaná:

Szeretlek gyermekem!

Puszta a ház, hideg a szobám,

nem fűtenek nekem.

Melléd temetve én is itt,

miért nem nyughatom?

Szegény és elhagyott vagyok,

hideg az ősz és a tél nagyon!

Az árva búsan zengi így,

kínos panaszait;

Felelve rá az ősz - téli szél,

üvöltve felsivít.

A gyermek fázik, könnyei

elállnak arcán;

Borzadva néz körül, de itt csak a

a holtak hantjai.

Mély nyugalom uralkodik;

A csend irtóztató,

Csak a szél sóhajt a fákon át,

Sziszegve hullnak a levelek, eső és a hó.

Fölkelne, jaj, de nincs erő!

Lankadva visszadűl,

a kedves dombra és felsóhajt,

S lassan mély álomba merül.

Íme az árva így boldogul,

most jól érzi magát,

Álomban elmúltak a gondjai;

Mert az álom hív barát.

Szíve még egyszer feldobog,

Mosolyognak az ajkai;

Csöndesen - megnyugodva alszik ott,

Mert egy időre meghaltak a kínjai.

/Demjén Ferenc/Gyertyák.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,

Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,

Kiknek őrizgetjük szellemét,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,

Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,

Aki barát, de lehet még ellened is,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Égig érjen a fény, és mi úgy szeretnénk,

hogy sohase múljon el.

Égig érjen a fény egész életünkön át,

hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.

Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,

Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,

És mindenkiért, aki nem lehet itt,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre,

Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre

És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,

Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.

/Dugasz István/ Halottak napjára!

Sárga levél hull a földre,

Sétálok a temetőbe.

Édesapám, édesanyám,

Nem gondoltok ti már énrám.

Lelkem súgja szívem zuga,

Menjek hozzád újra, újra.

Kavarognak az emlékek,

Nem rakhatok én rá féket.

Előjönnek minden évben,

Szívem vérzik azt is érzem.

Apám, anyám nem láthatom,

Megszoktam már a bánatom.

Gyertyát gyújtok minden évben

Vágyam száll a messzeségben.

Csillag gyúl a temetőben,

Szívem húz a teremtőbe.

Aki adta el is vette,

A szívemnek azt üzente.

Minden életnek van vége,

Nyugodjak meg, legyen béke.

Nyugodt vagyok, mégis úgy fáj,

Szívem körül az a kis táj.

Gyertyafénnyel emlékezem,

Ellenük én nem vétkezem.

Temetőben hull a levél,

Földet érve már az nem él.

Szél viszi a fától messze,

Emléke is elfeledve.

Halott levél temetőben,

A sírdombon heverőben.

Emberélet, mint a levél,

Soha többé az már nem él.

Gyertyafényes éjszakában,

Hallom, hogy a lelkek szállnak.

Múltat idéz minden lélek,

Előjönnek az emlékek.

Skorpió hava: Növő holdfázis időben.

/Héra Zoltán/ Ó kalendáriumköltőknek.

Skorpió havában legyél, mint az ég,

itt viasz-sárga, ott üszökpor-setét.

Mefisztó olyankor az úr,

tőle kellemet és élceket tanulj.

Hol simán folyna verssorod,

szaggasd meg, ahogy csak tudod.

/Csokonai Vitéz Mihály/ Ősz!

„...Bárcsak meleg napfény volna,

Vagy kemény télre hajolna,

Már ez a locspocs idő.

Mert most setét ködbe fedve

Sínlik az embernek kedve jő.

De ha jő is, mit csinálunk?

Csak unalom lakik nálunk;

Most is bú és álom nyom:

Jaj be fáj a vékonyom.”

/Weöres Sándor/Valse Triste.

„Hűvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

Ködben a templom dombja,

villog a torony gombja,

gyors záporok sötéten,

szaladnak át a réten.

Elhull a nyári ének,

elbújnak már a vének,

hűvös az árny, az este,

csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.

Egyik nyár, olyan akár a másik. „

/Kun Magdolna/ Hazamennék.

Én földön hagyott árva újra hazamennék,

ha nem fájná a szívem sok réges-régi emlék.

Emlékek, mik széppé tették ifjúságomat,

hisz abban virult tavaszt a boldogságtudat.

Hazamennék, ha még édesanyám várna,

úgy, mint mikor karjait ölelésre tárta,

és magához szorított könnyes szemekkel,

tudván azt, hogy örömét gyorsan veszti el.

Mert az idő volt az, melynek uralma alatt

megdobbanó szíveink is el-elhalkultak,

hisz az idő törte össze azt a sok boldog napot,

melyben anyám újra viszont láthatott.

Aranyosi Ervin: Szeretettel kiszínezve.

Szeretettel színezd szépre

az egész világot!

Ápolj szívet, mosolyoddal

gondozz kis virágot!

Jó hírem van, a szeretet

visszatér majd hozzád,

s beszínezi napjaidat,

boldogságot hoz rád.

Aranyosi Ervin: Csupán megélni kellene!

A csoda itt van, az életedben,

megfogható, a két kezedben,

látvány, varázs a szép szemedben.

Csupán megélned kellene!

Látnod kéne és felfedezni,

örömöt, mosolyt megfelezni,

osztozni mással minden jóban,

nyári Napban, szikrázó hóban.

Csupán megélned kellene!

Nem félni, itt a mában élni,

szeretetcseppeket cserélni,

álmodni nappal, s minden éjjel,

mindig a jót, azt szórni széjjel,

s csupán megélned kellene!

Bölcs szó.

Melyiket válasszam az Éjszakát vagy a Nappalt?

Mikor szemem csodákkal elfoglalt.

Ha Éjszaka "aludom" nem látom a Csillagot.

Mely mind színeiben csodásan ragyogott.

Ha Éjszaka éberen nézem az Eget.

Aludnom kell nappal, pedig a Nap éget.

Melyiket válasszam, vagyok búban, gondban.

Melyiket kedvelje létem jobban?

Az Égből Bölcs szó hallik felém.

Pihenhetsz, mert felhő is van elég.

Ilyenkor aludhatsz nem ér vád Téged.

Hogy elmulasztottad, s a Csillagot nem nézted.

A Bolygók és mind megbocsátanak.

Csak már később nem ott látszanak.

Rád fényes Nap köszönt az Égen.

Munkálkodhatsz, boldogan serényen.

Így váltakoznak Éjjelek s Nappalok.

Bölcsen van ez, így nem lehet panaszod.

Mindkettő a Tiéd, Éjjel és Nappal.

Csak tudnod kell, hogyan élj azokkal.

/Weöres Sándor/ Szeretném látni……

Szeretném látni a mosolyt az arcodon,

Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon:

Szeretném látni a boldog szemeket,

Amelyekből más is erőt meríthet.

Szeretném hallani a boldog nevetést,

Amely mindig őszinte és békés.

Hallani, ahogy a jót dicséri szád,

S nem az elégedetlenség nehezedik rá.

/Csukás István/ Istenke, vedd térdedre édesanyámat.

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,

Ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,

ki adtál életet, adj neki most álmot,

és mivel ígértél, szavadat kell állnod,

mert ő mindig hitt és sose kételkedett,

szájára suttogva vette a nevedet.. . . . . .

. . . . Én nem tudom felfogni, hogy többé már nincsen,

s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,

hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:

helyettem nézzél be a mély a sírgödörbe,

próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb! . . . . . .

. . . . . Csak sírhatok, vagy könyöröghetek, hogy adj neki békét,

nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;

én sem káromollak, hallgasd meg imámat:

Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

Kedves Fórumlátogatók!

Október hónapja kiemelt jelentőséggel bír az egyéni spiritualitás szempontjából, azért mert az őszi energiák felerősödnek, és kihatással vannak a mindennapjainkra, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ez évben október 10.-től -2018. 11.07.-ig, egy teljes éven keresztül a Skorpió-jegyben halad. Mivel a Jupiter bolygó éves bolygó, így a Jupiter most 11 év után jár ismét a Skorpiójegyben ahol ezzel a jegyváltással segítségünkre, lehet mindazokban a dolgokban, amelyekkel sikereket szeretnénk elérni.

Mivel pedig az október 19-i Újhold után október 23-án a Skorpió havába lépünk, a skorpió végtelenségig kiismerhetetlen és szélsőséges jegy, így nagyon fontos jelentősége lehet az ASC jegy figyelembe vételének is, még pedig azért, mert a Skorpiójegy meghatározó jegy a negatív Marsi energia, illetve a Plútó hatás következteében. A Skorpió jegyet nagyon sokan rosszjegynek minősítik, pedig ez közel sincs így! Hiszen ez e jegyben születettek érdeklődők, szenvedélyesek, és főleg erős akarattal rendelkeznek, megvan bennük a kitartás, fáradhatatlanul araszolnak előre az életben, mivel pedig a Skorpióknak még a Plútó is, mint a Mars magasabb fokán rezgő bolygó is az uralkodó bolygójának tekinthető, így szinte az elébe kerülő akadályt képes legyőzni.

A Skorpió ASC miatt azért is érdekes lehet a hatás, mert nem csak az egyéni „Radix” értelmezésben, hanem az alap M/ képletnek is, a 8. házhatását is behozhatja. Amelytől várhat az illető sikert, dicsőséget, illetve valamilyen szerencse és a vagyonszerzés is társulhat a hatásokhoz (pl, örökség), tehát a Skorpiói hatás a teljes életet is meghatározhatja.

Különös tekintettel, hogy a Skorpiók életének fontos sorfordító évei lehetnek, akik a 15, 25, 30, 45, 50, 60, 74. életéveikben járnak. Ez években a Skorpiónak ajánlott megfékezniük a heves természetüket, azért mert az összes akadályt, ami az útjukba kerül, azt csak is, saját maguknak köszönhetik.

Aztán azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a bolygóknak 7- évenként vannak a soron következő évei, így ebben a 2017- évben a NAP éve van így, mint a soros bolygó a NAP 2017. év március 21.-től - 2018. év március 20-ig is fejti ki ránk leginkább a hatását.

Érdekes e kapcsán, hogy Október végén a szellemvilág és a láthatón túli világ jelenléte is felerősödik, ilyenkor mindannyian inkább a múltba tekintünk, és bele kapaszkodunk az emlékeinkbe.

/Aranyosi Ervin/ Képes vagy rá?!

Amikor az idő elfolyik kezedből,

amikor a régi lemezed teszed föl,

amikor – bár unod – régi utad járod,

amikor legyintesz, s veszed a kabátod.

Amikor a régi hibák jönnek újra,

amikor elszakad a hegedűd húrja,

amikor a dalod ugyanaz az ének,

amikor irigyled, ahogy mások élnek,

akkor gondolkozz el! Mit kellene tenned?

Mennyi az el nem folyt, boldog idő benned?

Kell-e ismétlődő, monoton lemezed,

vagy életed súlyát, e naptól leteszed?

Kipróbálsz-e újat, amit soha eddig,

mik az ismeretlen világot jelentik?

Megvizsgálod végre sok megunt hibádat,

keresel megoldást, melyre szíved vágyhat?

Felhúrozod elnyűtt, szakadt hegedűdet,

adja vissza hited, elvesztett derűdet?

Írsz-e új dalt végre – legyen szebb az ének –

kedvezel-e újra mások szép szívének?

Az irigység helyett, inkább megcsinálod,

szebbé változtatod lebecsült világod?

Képes vagy változni, új világba lépni,

vagy csak siránkozni, s haldokolva élni?

A következő VI. rész egyben befejező része is az október 09.-i napon elkezdett folytatásos leírásnak. Remélem, nem untattalak benneteket és esetleg tanulságos is volt számotokra!

Részlet: az ÉLET VONATA könyvből nem szószerinti idézetben.

„Az élet olyan, mint egy vonaton való utazás, gyakran beszállunk, kiszállunk az utazásunk során.

Vannak néha balesetek, néhány megállónál pedig kellemes meglepetésekkel találkozhatunk, míg a másik megállónál mély szomorúságot élhetünk, meg vagy várhat ránk.

Amikor megszülettünk és felszálltunk az ÉLET VONATUNKRA, olyan emberekkel volt alkalmunk találkozni, akikről azt hisszük, hogy az egész utunkon elkísérnek majd bennünket, ezek a SZÜLEINK.

Sajnos a valóság bizony más! Mert Ők is majd valamikor kiszállnak az egyik állomáson s mi ott maradunk nélkülözve a szülői mérhetetlen nagy szeretetüket, gondoskodásukat, az együttérzésüket, és a társaságukat.

Ugyan akkor mások is felszállnak az élet vonatán a közbe lévő állomásokon, akik fontosak lesznek számunkra.

Ők a TESTVÉREINK, a barátaink az ismerőseink, és mi szeretjük a körülöttünk lévő embereket.

Aztán néhányan közülük is, csak egy kis sétának egy kis kirándulásnak tekintik az életvonatán való utazást.

Vannak közülük, akik sok szomorúsággal találkozhatnak az útjuk során, de vannak mindig olyanok is, akik készek mindig segíteni az életvonatán való utazásuk során a rászorulókat. Néhányan, amikor kiszállnak mellőlünk soha el nem múló hiányérzetet, hagynak maguk után…..

Másokat pedig a vonatra való fel és a leszállás során észre sem vesszük!

Lehetnek olyanok is, akiket közben ugyan megszerethetünk, de még is egy másik vonaton, vagy - egy vonaton ugyan, - de a másik kocsiban utaznak.

Így aztán egyedül kell utaznunk azon a bizonyos szakaszon, természetesen mi is megkereshetnénk Őket, átvergődve a nagy tömegen, hogy az Ők kocsijukba érjünk, hogy velük együtt utazhassunk, de sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük lévő helyek már foglaltak.

Ilyen az ÉLET VONATÁN való utazás!

Tele van kívánalmakkal, vágyakkal, fantáziálással, csupa-csupa sok reménnyel, de ugyan akkor csalódásokkal is, de visszafordulni sajnos már nem lehet.

Tegyük tehát a legjobbakat az ÉLET VONATÁN való utazásunk során!

Próbáljuk meg a velünk utazók jó oldalát nézni, keressük meg bennük a legjobb tulajdonságaikat. Jusson eszünkbe, hogy az életünk bármely szakaszában is, találkozunk valakikkel, mindig vannak, akiknek szükségük van ránk, a segítségünkre.

Mi is érezhetjük magunkat sokszor elhagyatottnak, ezzel –azzal is megtörténhet, hogy lesz ki éppen rajtunk, segít.

Ezért lehet az ÉLET VONATÁN való utazás az életnek egy nagy talánya, hogy nem tudhatjuk, hogy végleg mikor szállhatunk ki. Egyben azt sem tudjuk, hogy az útitársaink mikor érkeznek a végállomáshoz, nem tudhatjuk azt sem, hogy mikor kellene búcsút venni, attól, aki közvetlen mellettünk foglalt helyet a vonaton.

Ezért aztán úgy érezhetjük, hogy vigasztalhatatlanok leszünk, amikor MI is örökre kiszállunk az ÉLET VONATÁBÓL.

Az utunk során néhány barát, akikkel találkozhattunk, részükre fájdalmas lehet, ami elvesztésünk, azonban nekünk is fájdalmas lehet a gyermekeinket, az unokáinkat, a barátainkat, az ismerőseinket itt hagyni, mert tudjuk, hogy ez szomorúsággal tölthet el mindannyinkat.

Azonban a remény bennem él, hogy majd valamikor a központi nagy égi pályaudvarra érkezve még látni fogjuk egymást, amikor a nagy csomagjaikkal Ők is megérkeznek majd.

Ami akkor majd engem nagyon boldoggá tesz, mert tudom, hogy valamikor mikor még ezek az úti csomagok kisebbek voltak ÉN segítettem fel Őket erre az ÉLET VONATRA, azért, hogy az utazásuk még teljesebb, értékesebb, és jobb legyen.

Kedves Fórumlátogatók, Ismerőseim és Barátaim! Mindannyian tegyünk úgy, hogy, azon a bizonyos ÉLET VONATON, való utazás nagyon jó és tartalmas legyen!

Amikor majd a végállomásra megérkezünk, azt mondhassuk, hogy megérte ezért az utazásért való fáradozás, próbáljuk, meg hogy amikor majd végleg kiszállunk az ÉLET VONATÁNAK a fülkéjéből, olyan üres helyet hagyjunk magunk után, ami a szeretet szép emlékét hagyja hátra azok számára, akik még folytatják tovább az utazást.

Azoknak, akik az „ÉN” vonatomon utaznak még tovább sok minden jót, kívánok, jó egészséget, szeretet érzést és a saját ÉLET VONATUKON további szép és jó utazást.

Higgyétek el nekem, hogy nincs kudarc élmény, csak az életben leckék vannak, amiket pozitív gondolkodással meg kell oldani, és haladni előre a kijelölt úton és akkor a siker sem maradhat el! Ezt kívánja nektek: Ilcsimama

Kedves Fórumlátogatók! Mindenki, akiket érdekelhetnek az élet dolgai, most majd ez - az V. VI. rész, amely az október09-i napon elkezdet folytatásos leírásnak, befejező része lesz az élet dolgaiból.

Nézzétek meg a naplómban, az ehhez kapcsolódó képeket is.

„Szegények azok, akik nem értek rá örvendezni a napfénynek, a víznek és levegőnek, a FÖLD szépségének és az egész világnak, és nem gyönyörködtek még a HOLD ezüstösen csillogó éjszakai sugarában.

Az élet összefügg, semmi olyan nem történik, aminek nem volna oka és értelme.

A bölcsesség, nem valami állomás ahová megérkezünk, hanem azt jelzi, ahogyan utazol ezen az úton, ha túl gyorsan utazol, akkor nem látod a körülötted szaladó tájat.

Ne rohanj végig olyan gyorsan életeden, hogy elfelejted nem csak azt, hogy hol voltál, hanem azt is, hogy hova mész.

Az élet nem egy versenypálya, hanem egy hosszú utazás, aminek minden lépését élvezni kell.

Az úton járni, majd azon végig menni és egyszerűen boldognak lenni az, maga az élet.

A homokszemekben lásd meg a szép világot, egy mezei virágban a fénylő eget, egy órányi időben az örökkévalóságot, s tarts tenyeredben a végtelent……

Mélységes mély a múltnak kútja”, vize a telihold fényében dupla tükör. Ki mit lát benne, azt hozza föl belőle? Törékeny álom, a fölszálló pára, mégis az égen, mégis a mélyben ott tündököl a fénye.” /Pabló Neruda/

„Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot is, vajon lehetnek-e boldogok napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában.

A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság, bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult.

Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel, hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés.

Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben”./ Tatiosz idézet/

"Kívánom Neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom Neked. "/Pam Brown/

Vége az V. résznek a VI. részben már a vége következik a leírásnak.

Kedves fórumlátogatók! Ez a III. része az október 9.-i napon feltöltött folytatásos leírásnak.

Az előző II. részben írtam már róla, hogy „VÉNUSZI YOD” háromszög által közbezárt jegyek, azok, amelyek a születési horoszkópokban a felfüggesztett karmát jelölik.

A Szaturnuszi 7 évenkénti a megújulás idejében, mindenki egy változáson megy keresztül.

Nem mindegy, hogy ki hogyan és miként éli meg a változás lehetőségét, valamint hogyan folytathatja, és miként éli a további életét.

A Szaturnusz bolygó mindig hasonlóan és tartósan fejti ki ránk a hatását, azért mert a Szaturnusz és a Jupiter bolygó, a két legfontosabb hétköznapi eseményeket kiváltó sorsbolygó. Vagyis, hogy mi teljesíti be a sorsunkat. Kronosz az idő: Ha eljön az idő, akár jó akár rossz az, bizony eljön. Azért mert a karma szerinti cselekedet, bizonyos törvényt jelent, mert bármit teszünk, tudnunk kell, hogy azok következményekkel járnak, ha pedig elfogadjuk, hogy a „Karma” következmény, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy mindennek meg van a maga következménye. A jó tetteknek is meg van a jó következményük, meg a rossz tetteknek is a rossz következményük. Már csak az a kérdés, mi a jó és mi a rossz?

Fontos, hogy az asztrológiai jegyek sorrendje, a horoszkóp ábrában levő felépítettség, életünk minden területén megfigyelhető fejlődési folyamatot ír le, mely ciklikus formában visszatér hozzánk, és tanulásra ösztönöz bennünket. (A képen látható M/általános horoszkópkör a 12 állatövi jegyeknél Kostól a Halakig, I-12. házakig jelzik az ismérveket.

Ezt a „Radix” képletnél is figyelembe kell venni, azonban ott a – pontos születési idő- jelöli ki a ASC- jegyet és az I. házat, ezzel együtt a többi jegyházakat is.)

Minden ember életében, ha azt nézzük, hogy a Nap¬ jegy eleme feltárhatja azt az alapvető belső erőt, amely minden cselekedetüknek a motorja lehet.

A levegő-jegyűeket (Ikrek- Mérleg- Vízöntő) az intellektuális hajlamaik hajtják, a Víz-jegyűeket (Rák –Skorpió - Halak) a legmélyebb érzelmi vágyaik, a Tűz-jegyűeket (Kos –Oroszlán – Nyilas), az inspirációik és törekvéseik, és a Föld-jegyűeket (Bika – Szűz – Bak), az anyagi jellegű szükségleteik hajtják.

Bár a „Radix” születési képlet egy életre szól, és kijelöli az utunkat, lehet, hogy meg kell, rá érjünk, hogy az adott szituációkat megértsük.

Az Univerzum hatalmas energia tenger, melyet gondolatok alkotnak. Minden egyes gondolat olyan energia impulzussá válik bennünk, amelynek konkrét eredménye van, a pozitív gondolatok teremtő erejűek, a negatívok viszont rombolóan hatnak.Amelyek nemcsak fizikai működésünkre, hanem szavainkra és gondolatainkra is vonatkoznak és ezeknek bizony következményei, vannak.

A sors tanít minket: a leckéket, mit az élettől kapunk mi más adhatná, mint a velünk történt események.

A „Karma” felvet egy jogos kérdést - már aki hisz benne- azt, hogy eleve az elrendelés működik-e vagy a szabad akarat?

Azt mondhatjuk, hogy mindkettő, hiszen haladunk az életünk során a kijelölt úton, de közben megadattatik nekünk, hogy saját döntéseket hozhatunk.

Amennyiben ismerjük önmagunkat, akkor szinte semmi sincs az életben, ami ellen ne lennénk képesek eredményesen védekezni,

ha az asztrológiai ismeretek által rájövünk, mit üzen a sors, akkor nő az esélyünk arra, hogy tudatosabban cselekedjünk, és elkerüljük mind azokat az eseményeket, kapcsolatokat, amelyek csalódást okoznak, és amelyet rendszerint a véletlen számlájára szoktunk írni.

Vannak emberek, akiknek hiába súgnak a csillagok, vagy hiába tereli őket a sors az életfeladatuk teljesítésének az útjára, nem figyelnek rá.

Ők azok, akiknek meg kell élniük a rosszat, elszenvedni a „Karma” hatalmát, mert csak ez után válnak éretté, hogy teljesíteni tudják mindazt, amiért leszülettek erre a földvilágra.

Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogyha soha nem kezd el jól élni, hiszen az életet, azért kaptuk, hogy meg éljük minden percét és örüljünk minden pillanatának.

Az asztrológia azért olyan népszerű manapság, mert magunkra ismerhetünk a csillagjegyünk leírásában, pláne a pontos születési idő függvényében készített „Radix” horoszkóp adottságai révén láthatjuk, miként működik a SAJÁT FÖLDI világunk.

Vége a III. résznek következik majd a IV. rész.

Szia Ilcsimama!

Sok oldal ir erröl az esemenyröl, de hianyolom a konkretumokat.

Nekem a Jupiter Pont a skorpioban van a 6. Hazban. Ez mit jelent?

Elöre is köszönettel,

Krisztina