Akik utálják az anyjukat! (beszélgetős fórum)

"Ez így borzasztó meredek. Ürügy a depresszióra? Találkoztál már befordult emberel? Nem hiszem, mert aki befordult, az nem érintkezik a külvilággal, és a közvetlen környezetétől is elszakad. Szó sincs ilyenkor szeretettel tömésről, és semmilyen haszna nem származik az elszenvedőjének sem."

így igaz,de ez már a legvégső stádium.

Nem is érdekel,mert nem is fontosak a részletek.

Lényegtelen ki ,mi által,mit élünk meg életünk során traumaként.

A lényeg ,hogy fel tudjuk önmagunkba dolgozni. Ennek elengedhetetlen feltétele,hogy elfogadjuk a történteket,hogy elfogadjuk,hogy az a másik ember máshogy érez,tesz,dönt,mint mi,és ha szeretjük,akkor szeressük úgy őket,ahogy vannak,ha nem szeretjük,akkor megbocsátással ,és elfogadással forduljunk új utak felé,és zárjuk le a múltat.

"Én például teljesen boldog családi életet élek most is. Nem gondolok a történtekre, mert nem érdekel már, teljes bennem a közöny"

Az önbecsapás nem megfelelő gyógyír,a sérelmeidre.

"Azért él benned,mert azt akarod ,hogy éljen,mert képtelen vagy elengedni,megszoktad,szereted,jó ürügy a depresszióra,és egyebekre,amiből hasznot húzhatsz."

Ez így borzasztó meredek. Ürügy a depresszióra? Találkoztál már befordult emberel? Nem hiszem, mert aki befordult, az nem érintkezik a külvilággal, és a közvetlen környezetétől is elszakad. Szó sincs ilyenkor szeretettel tömésről, és semmilyen haszna nem származik az elszenvedőjének sem.

"Először is, nem is fordult meg a fejemben sem, hogy maradjunk áldozatok. Vagy, hogy hagyni kellene, amint más tönkrevágja az életünket. Hol olvastad?"

Ha nem tudod elfogadni a múltat,megbocsátani a történteket,akkor áldozattá válsz,a körülményeid áldozatává,és soha nem fogsz tudni szabadulni a fájdalmaidtól,a megbántottságodtól,haragodtól,egyszóval boldogtalan leszel örökre.

Ilyen egyszerű.

Nem kell hozzá a másik ember,csak te.

Azért él benned,mert azt akarod ,hogy éljen,mert képtelen vagy elengedni,megszoktad,szereted,jó ürügy a depresszióra,és egyebekre,amiből hasznot húzhatsz.

Társakra lelhetsz,teletömheted magad szeretettel,sajnálattal,együttérzéssel.

Igazad van reszben ,sajnos nem mindenkin segit a "nem!" tudhatjuk mi van a dolgok mögött !

Szeretek eletrajzokat,sorsokat olvasni,nehany evvel ezelött beleolvastam Jane Fonda öneletrajzaba , elkepesztö hogy valaki immar a közepkorat surolja es szinte fanatikus modon az edesapjat boncolgatja ? ! Megvallom nem tudtam elolvasni a könyvet....

Amikor azt irom hogy , az idö begyogyitja a sebeket , nem azt ertem alatta hogy , majd szeretni,tisztelni fogjuk boldogtalansagunk okozojat ! Csak azt hogy, a gyulölet,nemtetszes stb elmulik es a megnyugvas,beke es a szanalom költözik a szivunkbe ! Vegsösoron senki nem tud elete vegeig , harcra kesszen elni , mert ez rengeteg energiapocsekolassal jar :)

Te burokban élsz?

Először is, nem is fordult meg a fejemben sem, hogy maradjunk áldozatok. Vagy, hogy hagyni kellene, amint más tönkrevágja az életünket. Hol olvastad?

Továbblépni és elfogadni két különböző dolog. Másrészt a múlt elfogadásához, a sérelmek feldolgozásához kell "az a másik ember is", hogy válaszokat adjon. Mert mindennek oka van és ha azzal ilyen mértékben befolyásolják az életedet, akkor igazán kiváncsi lehetsz rá.

Az utolsó mondatod eleje nagyon igaz az első vesszőig. De... hibáztatni valóban nem érdemes, de azt hiszem, a múltam nélkül nincsen jelenem és nincsen jövőm. A rosszat nem tudom kitörölni, a fájdalmat egy húzással semmissé tenni, hogy boldog ember, családanya legyek. Lehetek sikeres a munkámban, értékes a családon belül, de az, ami bennem él....hát, az egy másik lap, egy másik oldal.

"A jelenünket mi alakítjuk, és az az igazi önbecsapás, vagy álszentség, aki a szüleit hibáztatja a jelene boldogtalansága miatt."

Ez nagyon ott van, Fata!!!!-DDDDDD

Így igaz!!!

Velem is elbánt a gyerekkor, mégis "tudok" boldog lenni,,,,bizony, a mi életünkért mi vagyunk a felelősek! Nem a szülők. Csak az én példám: Eldobhattam volna a gyerekeimet, lehettem volna alkoholista, lehettem volna munkakerülő. Nem tettem! Azért nem tettem, mert anyám viselkedését figyelve nem tehettem. Nem tehettem volna meg ugyanazt az én gyerekeimmel..valahol hálával tartozom neki..

Egyetértek Pipőcivel.

Álszent dolog ez a "megbocsátás duma".

Szerintem.

Vannak dolgok, amiket nem lehet.

Majd az Isten megbocsátja neki, ha érdemes rá.

Olvastál itt olyant,hogy azt írtam volna bátran maradjunk áldozatok?

Vagy olyant,hogy hagyjuk ,hogy továbbra is tönkre vágják az életünket?:))

Én azt mondom ,hogy fogadjuk el ,hogy ami történt megtörtént,fogadjuk el az embereket ,hogy olyanok amilyenek,és lépjünk tovább.

A jelenünket mi alakítjuk,és az az igazi önbecsapás,vagy álszentség,aki a szüleit hibáztatja a jelene boldogtalansága miatt.

Ez csak akkor van így,ha egy "gyerek " képtelen elfogadni a szüleit,és a történteket.

Abban a pillanatban hullik le minden teher és fájdalom,ha megtanuljuk az elfogadás képességét.

Ez nem régimódiság. Nem vagy benne -szerencsére-érintett. Amiket írsz, azok elméleti dolgok. "Ne ítéljünk", "ne bántsuk", "nem tudhatjuk".... ugyan már, ez segít rajta, vagy azokon, akik hasonlóan éreznek? Segít megbocsátani, de legfőképpen feldolgozni a történteket? Azt mondod, az idő begyógyítja azt a sebet, amit az ejtett, aki a legközelebb kellene, hogy álljon hozzád?

Hiába vagy jobb, vagy akarsz jobb lenni, hiába hiszed, hogy az vagy, vagy törekszel rá... Mert attól még ugyanúgy fáj mindennap a szíved.

Lehetseges hogy , regimodi vagyok ebben a kenyes kerdesben ? !

Teny hogy , ugy gondolom NE feszegessuk , NE iteljunk a szuleink felett , mert NEM tudjuk mi miert,hogyan stb.....

A legjobb talan az hogy , mi megprobalunk jobbak lenni , ha ez lehetseges ?

Az IDÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ ! ?

Szerintem begyogyit minden sebet , ez sajat tapasztalat , ha mondjuk nem is ebben a temaban :)

Van amiben egyet értek, van amiben nem.. Kezdem az utóbbinál.. Az idő nem gyógyítja be a sebeket! A kapott sebek egy életre szólnak... sajnos... S elég egy beszélgetés, elég egy cikk, s az éppen beforrni vágyó sebek feltépődnek.

Kit hogyan lehet hibáztatni, hol siklott ki az anya élete.. ezt Ő tudná megmondani.. de talán az apát/férjet is porondra kellene állítani.. MIÉRT NEM ÁLLT MELLETTE, HOL RONTOTTA EL, S MIÉRT!? Végtelen kérdések áradatát tudnám felállitani, de nem teszem... minek is tenném.. és itt jön képbe amivel egyetértek veled, fiatalság, álmok, szerelem, boldogság.. de ezek valamiért elszálltak..Kérdés - Mi volt az oka?! Az hogy gyenge jellem az tény, de az férj sem makulátlan ebben a témában.. őt viszont nem tudjtuk szóra birni csak a gyermekét.. s a gyermekben mindig a rossz marad meg.

Nem szabad csak egy ember felett ítéletet mondani.. mind a kettőben hiba volt, van és lesz.. s a két ember oktondi hibája örökségül marad gyermekükre.. de ezzel a kör még nem zárult be. Ez a kör örökre nyitva marad.. sajnos!

Hidd el , elfog jönni az idö amikor mar nem fogod Te sem utalni ! Az idö begyogyitja sebeket es olyannak fogod latni edesanyadat amilyen ! Minden hibajaval,gyengesegevel aki nem birta az elet megprobaltatasait......Tudod nagyon keveset tudunk a szuleinkröl , mert ök nekunk csak szulök ! De ök is voltak egyszer fiatalok,szepek,almodozok..... viszont az almok nem mindeg jönnek be,van amikor az elet hatalmas pofonokat ad , es ezt nem mindenki tudja vagy kepes kiallni jozanul ! Ezert ne itelj olyan kemenyen , mert nem tudhatod mi van,mi volt anyukad viselkedese mögött ? !

A gyulölet , lehet a szeretet egyik formaja IS !

Persze, biztosan fogok hibákat elkövetni a nevelésben, mint mindenki. De! Én arra gondoltam, hogy nem leszek alkoholista, és nem fogom alkoholmámorban ütni verni a gyerekeimet, éjszaka kizavarni az utcára, hagyni éhezni. Nem fogok alkoholmámorban verekedni, őrjöngeni, lejáratni a családomat mindenhol. Mert én tudom milyen ez.

Ehhez képest seholsincs az, aki esetleg elkényezteti, félreneveli, vagy bármi más helytelen dolgot tesz.