Akik örökre itt hagytak...vagy mégsem? A lélek örök.... (beszélgetős fórum)
Másnap kimentünk a temetőbe, anyu megnyugodott...-mondta ha a temetőben vagyunk...akkor nyugodt..a madarak csiripelnek....szép fák veszik körül...
mi ki fogunk járni, és beszélni is fogunk neki....
értem:)
nagyon nehéz dolgok ezek..:( neked meg még rosszabb:S
amikor kimentek a sírhoz,ti beszéltek hozzá?
álmodtam az igaz. :) sokszor álmodtam hogy alszik, és hogy minden rendben van utána. aztám egyszer elmondtam neki mindent ami azóta történt hogy nincsen és azóta nem álmodtam vele.
nem is álmodtál vele?jelet én se semmit..csak álmodtam..de azt az agyam kreálta tuti..
én semmiféle jelet nem tapasztaltam tőle.
:( az apukámmal novebmer 30-án még nevetgéltünk, este elaludt, december 1jén reggel felkelt, aztán még visszafeküdt és már nem beszélünk soha többé.
Rendben:)Szió:)köszönjük!
Jézusom:(elhiszem!:S
Nálunk úgy volt,hogy az orvos kiment a háziorvos..őt hívták ki,mire odaértem,már csak az elszállítás maradt hátra:( és a háziorvos vetkőztette le egy ismerősünk segítségével..
apám végignézte (az ő apukája volt) nagyon rossz még visszagondolni is..dupla fájdalom apu szenvedését látni..
Látod, te is fogékony vagy erre!! Az álmokat mindig figyelni kell, rengeteg üzenetet kapunk általuk....
Aki hülyének néz, az csak azért teszi, mert így akarja a saját félelmét a számára elfogadható materiális gondolattá alakítani...
Most mennem kell, holnap leszek!!
Sok erőt nektek!!!
Képzeljétek ő szintén otthol halt meg, anyámnak kellett levetkőztetnie..az ügyelet nem vetkőztette le...anyám kicsit sokkot kapott
hát..ez nem egyszerű..én megtörtem,fogalmam se volt ez ennyire fáj..aztán álmodtam vele...hogy elbúcsúzott tőlem..valahogy onnantól IGEN..el..
ilyet nehéz leírni..mert hülyének nézik az embert sokan..de amit álmodunk arról nem tehetünk..segített..eltudtam engedni,persze még fáj..:(
Nem is kell előidézni, még friss az élmény, majd mikor neked is megnyukszik a lelked, amikor már elfogadod az elfogadhatatlant....
nekem azért is nehéz,mert a házában halt meg,ott is láttam holtan...meg a koporsóban is:S de mégis..12.-én láttam élve és 15.-én holtan..mégis az élő jut eszembe mindig..a másik nem is..
Én amit láttam azt nem tudom elő idézni...csak amit utoljára láttam, amikor még élt
Nincs is mitől félni, ott már csak a test van, igaz amikor az én papám meghalt akkor én is megnéztem őt a koporsóba fekve, -de lehet, hogy jobb ha nem tesszük-... Nem a félelem miatt, hanem azért mert később mikor rágondolunk az az utolsó kép ugrik be előszőr,hogy ott fekszik, és majd csak utána az "élőkép".. Legalább is nálam így van...
amikor valójában utoljára látjuk:(
én is! én se féltem!szerintem meg is kell nézni,ha lehet...ez a végső búcsú..:(
én meg néztem a koporsóban..nem féltem...
Csak a fizikai lét szűnik meg, a lélek halhatatlan!
Hiszen te is tapasztalod, és ez kicsit erőt ad talán!
na erről nekem is van emlékem,nálunk is hasonló volt ápr.20.-án temettük el a papám és fújt a szél a koporsó körül....meg az eső is esett a halála után..érdekes dolgok ezek..nem tudom,csak egybe esés e..vagy mi..
Debrecenben
Én élek itt Bp-en
igen..ez így van..és ilyenkor jöttem rá,mennyire szeretem azt aki még mellettem van:(
Igen, én is Budapesti vagyok.... melyi temetőben volt a temetés?
Az ember talán ilyenkor szembesül, milyen törékeny az élet...ha elveszt egy hozzá közel álló személyt:(
Látom Budapesti vagy szintén...én is arra gondoltam..
igen:)nálam is voltak olyan dolgok,amire nem tudtam megmondani,mitől,meg hogy..miért..és én is hittem,hogy a lélek...lehet így is van..nem tudni!:)
Ez dühe miatt volt, hisz ő még nem akart elmenni...
További ajánlott fórumok: