"Aki vihető, vigyék" - Ezt hogyan értetted meg egy féltékeny típusú emberrel? (beszélgetős fórum)

ugy érzem hogy a kapcsolatok elején, mondjuk az első egy évben van még helye a féltékenység érzésének, mert ugye nem ismeri még annyira az ember a másikat, de féltékenykedni , jelenetet rendezni akkor sem kell:D persze az más ha ad rá okot a delikvens, és akkor ugye mehet is:D

később amikor már az ember a másik gondolatait is tudja, és tapasztalja nap mint nap hogy megbizható a másik akkor szerintem ez a féltékenység érzés elillan

és ez nem is féltékenység csak rossz érzés amikor az ember felhivja mondaná de a másik meg leteszi mert melozik...

én már rájöttem arra hogy felismerem a helyzetekben hogy nekem mi és miért rossz benne, és ezt probálom kiküszöbölni okos megoldásokkal, olyanokkal amelyik egyikünket se hozza kellemetlen szituba

ha zavar hogy kinyom, ne hivd, hanem irj neki smst, és beszéljétek meg hogy ilyenkor amint tud visszahiv, nálunk pl igy van.

ha munkaidő van nem hivogatjuk egymást, sok cég van ahol pl nem is lehet a melosnál telefon, ha valami fontos dolog van akkor smt küldünk és amint van idő visszahivjuk a másikat.

Akkor most mondok valamit, lehet, hogy neked durva lesz.

SZERINTEM nem kell a másiknak minden egyes pillanatáról tudni. Minek? Igen, lehet, hogy a többéves kapcsolatotok alatt volt egy-két flört az életében. Talán neked is volt. Tényleg muszáj erről tudni? Ha nem válik komollyá a dolog, akkor úgy gondolom, hogy egy jó párkapcsolat elviseli néha a hullámvölgyeket is. Gyanakszol? Aludj rá egy-két napot, és lehet, hogy addigra újra kisüt a nap. Nem kell mindig gyanakodni, kutakodni, ezzel halálosan meg lehet mérgezni egy kapcsolatot.

Soha életemben nem voltam féltékeny csak egyszer!

És akkor is igazam volt! Jó volt a megérzésem! ;)

Semmi bajom magammal,sem az önbizalmammal! :)

De ez miért baj?

Ha a többiek sem beszélik meg egymás előtt a családi gondjaikat, miért kellene pont Neki?

Ezért kár örlődni, ha nem engedeed Neki, hogy élje az életét, hanem próbálod számonkérni minden percét, menni fog.

Hát attól függ hányszor keresed. Én max. 1 nap 1x beszéltem a párommal. Nem szeretem, ha hívogatnak egy pasi sem szereti csak, ha ég a ház. Biztos oka van rá, hogy megkért vagy kinyomja, gondolom nem az a baj, hogy egy héten felhívod két percre. :)

Ne keresd és hívni fog magától. Vagy határozd el magadban, hogy egy egész napig nem keresed csak kétnaponta. Szerintem meg lesz lepve és keresni fog magától, ha szeret. :)

Egy bizonyos szintig, az ún. egészséges féltékenység ott van mindenkiben.

Csak éppen vigyáz rá, hogy ne legyen ennél több és lehetőleg ne vigye túlzásba, még ha netán egy pici oka is lenne rá.

És szerintem is igaz a mondás, mert ha szeretünk valakit és menni akar, már csak azért is engedjük, mert szeretjük.

Ha pedig vihető, vigyék, hiszen előbb-utóbb úgy is az lesz a sorsa.

Viszont egy normális kapcsolatban nem kell attól tartani, hogy elmegy bármelyik fél.

Én nem vagyok féltékeny típus. Ennek az oka lehet, hogy az, ha látnám a partneremen, hogy másfelé kacsintgat, kiábrándulnék belőle, tehát nem féltékenységet, hanem ellenszenvet váltana ki belőlem.

Ha meg nem kacsingat másfelé, és mégis féltékeny vagy, az baromi nagy gáz. Megalázod magad és a partneredet. Elveszíted a tartásodat, és nem fogsz kelleni senkinek.

Akármilyen szar is, szorítsd össze a fogad, és legyél nagyvonalú. Hívd fel a partnered figyelmét egy csinos nőre az utcán, és mindjárt másként fogod érezni magad. Rájössz, hogy nem tragédia, ha megnéz valakit, hiszen MI NŐK is megnézzük egymást, nemigaz? A feltűnően szépre és a feltűnően csúnyára mindenki felkapja a fejét, ez egyfajta reflex.

Nyugodt lehetsz, amint megnézte, el is felejtette. Nem úgy, mint egy nő, aki napokig álmatlanul forgolódik, mert az a srác a buszmegállóban olyan szépen nézett rá...:)

A féltékenység lekűzdésének a titka a hosszú póráz. Próbáld ki.

Mostanság a "kinyomom a telefont és később hívlak" dolog akaszt ki.

Állítólag az ő munka társai is megtisztelik ezzel, hogy nem beszélnek a családdal... Persze nem mondom neki, de enyhén őrlődöm.

Szerintem abszolút nem ez az alapja, de ez az én véleményem.

Hogy kel elképzelni akkor a te féltékenykedéseidet?