Aki egyedül él, hajlamos a kutyáját/macskáját társnak tekinteni. Ez baj? (beszélgetős fórum)

Nem vagyok magányos, de a kutyám családtag. Teljes jogú családtag.

Szoktam fotózni, szoktam rajta nevetni, sokszor elolvadok tőle, beszélgetek vele.

A paplanom alatt alszik a kis caros.

Határok?

Embere válogatja.

Nem baj, már azért sem, mert néha kellemesebb társak mint az emberek.

Bár nálunk nem társ hanem családtag a macska- aki nem társnak tekint bennünket, hanem engem anyjaként a fiamat testvéreként kezeli.

Aki egyedülálló annak biztosan problémamentesebb és kiegyensulyozottabb a kapcsolata egy kedves társállattal, mint egy fárasztó családtaggal lenne.

Ja, az indító kérdés:

Persze, eleve a társaim. Akkor is azok voltak, amikor még élt a férjem, és nem voltam egyedül.

Családtagok a maguk helyén. Nem gyerekpótlások, de értelemmel és érzésekkel rendelkező lények.

Kutyáim is vannak, macskáim is, és 8 év óta sokat vagyok velük teljesen egyedül.

De nem a gyerekeim, nem vagyok a mamijuk.

Ettől még normálisan ellátom és nagyon szeretem is őket. Igykszem nem a kitalált szabályokat alkalmazni, hanem a saját igényeiket felismerni.

Beszélni néha azért beszélek hozzájuk, hogy halljanak emberi hangot is, mert erre egyébként nem lenne lehetőségük.

Nem tudom hány ember van home office-ban, én még azt látom, hogy tömöttek a járatok, az üzletek tele vannak.

Mindenki úgy ápolja a lelkét, ahogy akarja. Ha egy-egy állattal, akkor avval.

Én nem élek egyedül, de még így is folyamatosan a szakállas agámámat boldogítom a gügyörészésemmel😂

Néha màr én is arra gondolok, becsavarodtam, hogy ennyit beszélgetek egy gyíkkal??

Aztán rájövök, nem csak pusztán imádom😍

Na nálad is hasonló lehet😊

H.o miatt napközben kettesben vgyok a macskámmal, - szobacica - akit imádok. De azért az az igazi amikor az egész család itthon van.

BEszélgetünk vele, ő is velünk. Fiamak mindig azt mondja hogy "gurrau", nekem azt hogy " nyííí ", véletlenül sem téveszti el.

Család teljes értékű tagjának tekintjük , bár kb 1 hete vagyok h.on kifejezetten gátol a melóban, hol a gépet rontja el, hol a papirjaimat koszolja össze , de főszabályként egész nap rajtam lóg.

Nem zavar ha valaki beszél az állatával, mi is beszélünk a macskához és nem tartjuk magunkat elmebetegnek

Dehogy probléma!:))

Mondjuk nagyanyám is sokat volt egyedül, mikor férje a háborúban volt, de a gyerekekről gondoskodtak, így nemcsak a cica volt az életében, de róla is gondoskodott, és a kutyáról is.

Főleg most, hogy home office van, és egész nap egyedül van otthon az állatával.

Ez lehet probléma?