Adjatok tippet! 8 hónapos gyermekem mellől még wc-re sem tudok elmenni úgy, hogy ne ordítson! (beszélgetős fórum)
Úgy gondolom, hogy ennél még egy fikusz is árnyaltabban gondolkodik.
Egyet értek Bcicussal, nem kell MINDIG MINDENÉRT ugrani. Nem állította itt senki, hogy létminimumon, inger szegényen kell sanyargatni egy gyereket.
...so on...
Csak akkor még egy pont, miért nem kell csodálkozni, ha a férj menekül otthonról, vagy anyós tárgyalni sem hajlandó a gyerek megőrzéséről.
Ha ordít ematt, akkor baj.
Úgy gondolod, hogy egy anyának annyi a dolga, hogy enni-inni adjon a gyerekének, ha beteg vigye orvoshoz, ha becsinált a pelusba, akkor tegye tisztába?
Aki így érzi, az tartson inkább növényeket.
Nem elmélet :)
2 éves volt a lányom amikor bölcsis lett, addig csak velem volt. Semmi gondunk nem volt, kb. egy nap alatt szokott be és én nyugodtan mentem dolgozni... 2 éves kor előtt ritkán dolgoznak az anyukák magyarországon... ahová mi kártunk bölcsibe, ott is megkapta egyébként ugyanezt az odefigyelést minden gyerek, nem kellett tudnia egyedül elfoglalni magát, a gondozónénik pótolták anyát, és egy gyerek sem üvültött... és igen, volt aki egész nap a gondozónéni szoknyáján ült, nem volt ezzel semmi baj.
Látom, hogy totál ellentéteseket javasoltak.
Szerintem ez babánként változó.
Mint a terhességi rosszullét.
Az én lányom kb. ugyanennyi idős volt, amikor az volt a szokása, hogy ha bárkivel megálltam néhány mondatra, akkor kiabált. És addig amíg be nem fejeztük a beszélgetést... ami így elég hamar meg is történt... Akkor javult a helyzet, amikor elkezdett beszélni, akkor már nem ordított, hanem mondogatta, hogy "menni menni..." :)
Amúgy a mai napig nem tűri jól, ha nem Ő van a középpontban, csak az eszközei változtak ;) szóval szerintem aki kisbabának ilyen, az később is nagy figyelmet igényel, nem hiszem hogy alapjaiban megváltoznak a gyerekek. Max. megtanulnak idővel kicsit türelmesebbnek lenni és várni... nem könnyű ez sem :)
Szeparációs szorongás.
Szegényke most kezdi felfogni, hogy nem a része vagy.
Megsimogatod, kedves hangon elmondod, hogy pisilni mész, és mész. Sírni fog, de utána megérti, hogy visszajössz.
Nálunk durván két hét volt.
Aztán mikor megtanult járni, jött a következő. De nem én voltam az áldozat, hanem apa! XD
Nincs más megoldás, mint elviselni... :)
Az autózás eleinte nálunk is gond volt, mivel muszáj volt hetente kétszer oda-vissza 45-45 percet autóztatnom, így nem volt más megoldás, hallgattam hogy ordít. Ami lassan megoldotta, az a folyamatos cd hallgatás a kocsiban, ill. gondolom megszokta :) Most 4 éves és minden gond nélkül autózunk.
Az otthoni mindenhová veledmegy kérdést meg hagyd rá. Ha megy veled wc-re hát menjen :) És akkor nem ordít... Én kb. 3 évig nem mehettem egyedül wc-re, aztán ez is elmúlt magától :)
13 hónapos a lányom, amikor kilopakodok WC-re, abbahagyja a játékot és utánam jön. Ott ül szemben velem a földön, és örül, hogy kinyitotta az ajtót.
Ez van.
Azt azért ne tedd...nekem 3 unokám van, és mindegyik ezt csinálta, sőt még az én gyermekeim is.....türelem...
Gondolom már mindent megpróbáltál, beszélgetni hozzá, vmi érdekesre felhívni a figyelmét, énekelni neki....stb...
Csak TÜRELEM kell, hidd el, pár év múlva már nevetni fogsz rajta...tudom, nehéz...és olyan gyorsan felnőnek...