A szüleim katasztrofálisak (beszélgetős fórum)

Teljesen mindegy, hogy dolgozik-e vagy nem.

Itt a lényeg, ha nem akarja, hogy a "katasztrófális szülei" rátelepüljenek az életére, akkor lépni kell.

Összeköltözni a barátjával, dolgozni, és megmutatni, hogy nincs szüksége a lakásra.

Ennyi.

Különben a doki barát hol lakik? Albérletben? Orvosszállón?

Például elismerni a hibáid, elismerni, hogy segítségre szorulsz, nem mástól várni a megoldásokat. Nem lenézni azt, aki a két kezével keresi a pénzt, nem lenézni azt,aki szerinted egyszerű, mellesleg itt jegyzem meg, hogy a te egyszerű, "paraszt" szüleid, két lakást is tudtak veknni, mert gyanítom nem sátorban laknak.

Szóval ne követelőzz, ne mutogass a másikra, ne magyarázkodj, hanem állj a sarkadra, válalj el bármilyen munkát, költözz albérletbe, és bizonyítsd be nekik, hogy nem vagy taknyos gyerek. ennyi...

De ha megmondják, hogy ezt meg ezt tanuljon az nem az életének befolyásolása? Honnan tudod, hogy nem ő akart idegenvezetőnek menni? (erre nem mondok semmit, mert nem tudom mennyire lehet idegenvezetőként elhelyezkedni). Nem kevés ember van, aki munka mellett tanul. Ő is tanulhatott volna.

Nem szeretném, ha a gyerekem hülye szakmát választana (mittudom én, őkori görög és latin szakot végezne), de ha azt akarja tanulni, akkor tanulja. Utána pedig viselje a következményeit és keressen magának munkát, ha nem a szakmájában, akkor máshol.

Felvetek egy kérdést, amiből nagy patália lesz, de komolyan kérdezem: kinek hasznos az, ha ül egy irodában, s adminisztrál minimálbérért?

Ha szeretetből eltartják, amíg számára hasznos munkát talál, miért lenne hasznosabb adminisztrálnia?

Ugyanezeket elmondhatom én is, szinte szóról szóra, azzal a különbséggel, hogy 18 éves koromtól támogattam a szüleimet anyagilag, a halálukig.

A munkámból éltem, nem voltam gazdag, de ők még nyomorultabbak voltak és nekem ez volt a természetes.

"és inkább ücsörög otthon a net előtt, és eltartatja magát. "

Nyilván nem értek egyet azzal, hogy vki otthon ücsörögjön munka helyett, de ha a pasija így is elfogadja, és így is szereti, és biztosítja őt addig, amíg nem talál egy normális munkát, akkor neked nem tök mindegy, hogy hogyan él?

A fórumindító nyíltan leparasztozza a szüleit, akik lehet, hogy gyerekként kezelik, és lehet keményebbek, mint kellene, de mégis a hóna alá nyúltak. Nyíltan válalja, hogy neki-bár próbálja úgy beállítani, hogy befolyásolták- nem smakkol a pultos munka, és inkább ücsörög otthon a net előtt, és eltartatja magát.

Mindenki más hibás a helyzetéért-amin véletlenül sem változtatna-naná, hogy lerohanták. :)

Miért kell mindig másra támaszkodni????

Sok-sok fiatal van, akit nem taníttatnak tovább a szülők, mégis diplomás lesz. Mi lenne velünk, ha ezért haragudnánk a szüleinkre! Akkor légy büszke arra, hogy nélkülük... miért kellene pasi a támogatáshoz??? (mert az akkori barátom...)

15 éves koromtól eszem a saját kenyeremet... tudom, miről beszélek... Munka, család mellett tanultam éveken át, fizettem a hitelt, neveltem a kisgyermeket, aki ma már felsőfokú végzettséggel dolgozik évek óta külföldön.

De idejében kell segíteni a gyereket, nem amikor már tehetetlenné tették a szülők.

Engem is kiszolgáltatottá neveltek, most kell megtanulni, hogy bár megtehetném, hogy az maradok, mégse legyek az.

Nálunk van két középiskola, gimnázium.

Ahol nincs, ott el kell engedni a gyereket 14 évesen is. Akárhogy fáj.

És itt jön a társaság a képbe.

Ja értem, bocs.

Bár én a szüleinél sem érzem, hogy megszabnák. Nyilván én sem szeretném, hogy a gyerekem pultosként élje le az életét. Azt szeretném, ha szakmát tanulna és jobban élne, mint én. A szülők lakást vettek neki, hogy ne kelljen albérletet fizetni, hogy legyen ideje munkát keresni. Keresett? Nem.

Ja? Te 18 évesről beszélsz? Én örülnék, ha csak akkor kerülne szóba a kollégium.

Nálunk ez már 14 éves korában aktuális téma lesz.

A hideg is kiráz, ha rágondolok.