A stílusa rabja vagyok.... (beszélgetős fórum)

Hihetetlen számomra is,de mikor hozzám ért egészen véletlenűl,ott volt az a bizsergés.

Így visszaolvasva szégyellem magam,hogy ilyet írtam róla,de ez van.(mármint a fejéről)

:) Tudom,a szerelem vakká tesz :)

Mégis félek,hogy bántani fogják emiatt.

Úgy érzem magam,mint tini koromban,hiányzott már ez az érzés.Pillangók a gyomorban...

Vékony testalkata van,ami önmagában nem lenne baj,de az arca olyan,mint a tömeggyilkos őrülteknek a filmekben.Nehéz mégcsak leírnom,megfogalmaznom is.

Volt már valaki hasonló helyzetben?

Túl lehet ezen lépni?

Közben pedig egyfolytában rá gondolok,hiányzik.

"Bár kinézetre nagyon nem az esetem.Olyannyira,hogy ha eszembe jut,hogy páromként kellene őt bemutatni,szégyellem bevallani,de cikinek tartanám."

Hogy néz ki? Mi a probléma vele?

Sziasztok!

Már több,mint 1 éve nincs párom.Történt egy tragikus esemény,amit most nem szeretnék részletezni,ami miatt kiestem az élet "normális" folyásából.

A lényeg,hogy lassan felvettem a mindennapok ritmusát,ugyan pár nélkül,de eljutottam odáig,hogy mostmár szeretném,ha rám találna a szerelem.

A munkahelyemen találkoztam egy kedves sráccal,nagyon hamar egy hullámhosszon voltunk.Nagyon megtetszett a stílusa,a céltudatossága.Bár kinézetre nagyon nem az esetem.Olyannyira,hogy ha eszembe jut,hogy páromként kellene őt bemutatni,szégyellem bevallani,de cikinek tartanám.

Megadta a telefonszámát,meg is igértem neki,hogy keresni fogom,de nem merem...

Tele vagyok félelemmel,gátlásokkal,kételyekkel...