A pasim három hét után egy e-mailben dobott ki...pedig elvileg minden rendben volt...Segítsééég! (beszélgetős fórum)

rosszul fogalmaztam, taktika alatt az állandó változatosságot értettem, hogy mindig megadd nekik azt a bizonyos pluszt.

Ők meg nem törik magukat semmiért, hogy helyrehozd, inkább lépnek

"a Nőknek állandóan taktikázni kell, vagy azért, hogy megszerezzék, pláne azért, hogy megtartsák "

Ameddig igy gondolod, addig nem fogod megtalálni sem azt akit keresel, sem azt amit keresel(itt érzésre gondolok).+ Senkit nem fogsz tudni megtartani magad mellett az "úton".

Hááát...tegnap estig bírtam...írtam Neki egy mailt és kiírtam magamból mindent.Egyszerűen nem tudom elfelejteni...folyamatosan csak az jár a fejemben hogy tényleg minden hibátlanul működött(a sex témát nem tudhatom hisz még nem feküdtünk le) és érthetetlen a mai napig számomra hogy ha nincs indoka akkor miért dob ki...

Azt írta sms-ben hogy csak vasárnap ér haza akkor tudja elolvasni az e-mailt!És persze jön a mondat:"Remélem jól vagy"

Hát,nem...k*rvára nem...Megőrülök annyira hiányzol...

Tudom most sokan azt gondoljátok hogy ha ezek után is szeretnék Vele lenni akkor nem is érdemlek Nála jobbat...De hát mit tegyek?Szerelmes vagyok...És mint tudjuk a szerelem,öl,BUTÍT,romba dönt...

szerintem azért írta e-mailben, mert nem akart magyarázkodni és nem akart választ kapni

a beszédnél meg kell hallgatni a választ,

az e-mailt meg kitörlöd, ha nem érdekel.

érdekes a mai napon nekem is ez jár a fejembe.....pedig eddig házasságpárti voltam.....akár hogy nézem a pasikban több a bánat, mint a boldogság. a Nőknek állandóan taktikázni kell, vagy azért, hogy megszerezzék, pláne azért, hogy megtartsák és utána ezek mégis lelépnek, vagy "itt-ott elszórják a magvaikat"

Bocsi, hogy ilyen negatív vagyok, de több nagyon durva házassági történetet olvasta itt a hoxán

Akartam,de hagytam aztán...

Aztán a szakítás után kb két hónapra voltunk egy házibuliba és ott volt ő is.Nem beszéltünk,nem bírt a szemebe nézni.Én tök jól éreztem magam,erre ő azt mondta a többieknek hogy én engem ő zavart hogy ott van,közben pedig pont fordítva volt szerintem:)

"Neten ismerkedtünk meg de valahogy az első pillanattól éreztem hogy Ő lesz a férjem. . . "

Ezt érdemes lesz elolvasnod néhány év múlva :)

Szerintem egy 3-4 hetes, neten indult távkapcsolatnál még koraiak az elvárások. Ha tényleg erős volt a vonzódás(szerelem?) köztetek, akkor adj időt a srácnak, és ha szereted, akkor bízz benne annyira, hogy elhidd, igazat mond. Egy közeli hozzátartozó halála, pláne, ha szoros volt a kapcsolatuk, abszolút kiboríthatja annyira az embert, hogy igyekszik a "túlélésre" koncentrálni, és egyszerűsíteni az életét. És igen, elképzelhető, hogy ez pont egy 3-4 hetes kapcsolat megszakítását jelenti, ami egyelőre még nem egy stabil, megalapozott valami. Te már férj jelöltként gondoltál a pasira, a legtöbb pasi viszont jóval "lassabb" ennél. Ha érted, hogy mire gondolok.

Szóval, ha tényleg szereted, akkor fogadd el a döntését, bármennyire is fáj, adj neki időt, hogy letisztuljanak benne az érzések. Ha ő is szeret, és fontos vagy neki, akkor hidd el, idővel jelentkezni fog, és akkor meg tudjátok beszélni, ha még sem, akkor lépj tovább. Semmi sincs veszve!

Azt azért gondold végig: ha nem mail-ben szakít, hanem telefonon, vagy leutazik hozzád, csak azért, hogy szakíthasson, akkor jobban éreznéd magad? Nem hiszem. Tedd félre a hiúságodat, és képzeld magad az Ő helyzetébe.

Ha így dobott,nem szeretett igazán.

Nem hiszem,hogy egy haláleset miatt szakítani kellene azzal-akit szeret.

Hiába pár hetes az együttjárás-ha még annyira sem vesz emberszámba,hogy a szemedbe mondja.....???

Nem minősíteném itt:DDDDDDDDD

Abból,hogy egy hónapos kapcsolatnál megteszi egy email is,szerintem.

Lépj túl az egészen:))

öszintén ha a bajba nem akar veled lenni, akkor mikor akar?

szerintem inkább ússz tovább...még akkor is ha pillanatnyilag ez nehéz

Én ezt tenném, de én általában mindig az eszemre halgatok, tehát nehéz valakinek tanácsot adnom aki a szivére halgat inkább.

Az nem sms volt hanem e-mail.

Miből gondolod hogy korrekt volt?

28 éves.

Egyébként sosem említette a Nagyiját,de tudtam hogy élnek a Nagyszülei.

Természetesen felajánlottam hogy mindenben segítek amiben csak tudok illetve mellette állok!

Mivel rajta kívül senkit sem ismerek a családjából,sem a Nagyit sem senkit,így azt gondolom hogy hülyén nézett volna ki ha megjelenek a temetésen és ott leszek bemutatva Mindenkinek...

Szóval én ott voltam Neki,de Ő volt az aki ellökött magától!

Bocsi, csak meg valami eszembe jutott.

(azonkivul, hog yvajon hany eves lehet a srac)

De az alatt a 3 het alatt mig egyutt voltatok, meg gondolom elotte cseteltetek, hanyszor emlegette a nagymamajat? Mondta valaha is, hogy mennyire kozel all hozza?

Szia! Es eszedbe sem jutott, hogy elmenj a temetesre?

Ha engem valaki szeretne, de fel sem ajanlana, hogy mellettem all egy ilyen nehez pillanatban, az nagyon meglepne es csalodast okozna.

Pontosan én is ezt gondolom:ilyenkor támasz kell!

Abban biztos vagyok hogy szerelmes lettem,de most már kezdek kétkedni a szavaiban...De akkor viszont nagyon jól hazudik...