A párom gyereket szeretne, de én nem vágyom rá (beszélgetős fórum)

Sosem érezted, hogy szeretnél?

Vagy a koroddal jött a bölcsességed?

Én mindig szerettem volna kisbabát. Sosem gondolkodtam azon milyen lesz. Az első nehézségek után tiszta depi lettem. Most két éves a kisfiam és már tudom őt imádni. Mindig is jó baba volt, csak nekem nem jött a nagy szeretet érzése a szülés után, jó fél év kellett mire előkapartam a tarsolyból.

Szia! Nagyon nehez dontes, az biztos. Mindenki fel, hogy milyen anya lesz. En mar nagyon vagyom egy babara, de minel nagyobb a vagy, anal nagyobb a felelem. En is felek ugyanezektol, de nem kell. Azt mondjak, hogy majd magatol jon. Miert rontanad el az eleted?

Mindenki erzi, hogy mikor keszult fel a gyerekvallalasra. Parod kora miadt is adott ultimatumot, igaz?

Egyaltalan nem szeretnel gyereket vagy csak egyelore nem?

NEM vagy semmirekellő és értéktelen! Azért mert így érzel még nem vagy kevesebb mástól.

Én egyáltalán nem tervezek gyereket, pedig én is szeretem a gyerekeket...

Tudom hogy nincs itt helyem, de ezt szerettem volna leírni. :)

Ha igy erzed ne szulj...a parodnak nincs joga, toled ezt elvarni, ugyan ugy ahogy neked sincs jogod tole elvarni, h ne hagyjon el, ha te nem szulsz neki egyet.

A gyerek az vegulis..egy elet. Nem arraol van szo, h milyen szinu legyen a szoba fala.

En sosem akarok gyereket, ugyanakkor sosem vonnam meg valakitol a lehetoseget, hogy ha az akarna. Onzoseg lenne..es az is, hogy szuljek ha nem erzem, h kell. Milyen lenne azt mondani majd, akar erezni, hogy "kisfiam/lanyom te azert lettel, mert nem akartam, h apad elhagyjon ha nem leszel..de en nem akartalak" -ki sem kell mondani, a gyerek ezt erzi magatol is.

Ha ilyen teren nem talal a szo, akkor menjen mindenki a maga utjara, es talajon olyan part maganak, akivel megegyeznek a temaban. Ne vonjunk be egy haramadik eletet is abba, ami nem megy..

Tudom sokan meg fognak ezért kövezni, lehet igazuk van és valóban egy semmirekellő, értéktelen ember vagyok...

28 éves vagyok a párom 36. 9 éve vagyunk együtt, ebből 8 éve együtt is élünk. Jól megvagyunk, szinte soha nincs köztünk veszekedés...egyetlen dologban nem értünk egyet, az a gyermekvállalás. Már harmadszorra hozta elő a témát...most már ultimátumot kaptam, hogy 1-2 éven belül gyereket szeretne. Én viszont nem vágyom rá tiszta szívből, nem érzem azt, hogy jó anyja lennék egy kisgyermeknek, rettegek, hogy nem fogok tudni neki mindent megadni. Pedig alapjáraton nagyon szeretem a gyerekeket, egész jól ki is jövök velük és azt érzem ők is kedvelnek engem....de valahogy nem vágyom saját gyerekre, nem érzem azt az érzést, hogy nagyon akarom. Félek emiatt tönkretenném egy kisember életét. Lehet ebben az is szerepet játszik, hogy elég hányatott gyermekorrom volt...nem tudom. Csak azt tudom, hogy szeretem a páromat és nem szeretném elveszíteni, de tönkretenni sem szeretném senki életét. Nem tudom, hogy idővel változni fog e ez az érzés bennem, nem szeretném becsapni a páromat sem. Ki mikor érezte azt, hogy kisbabát szeretne?

Mit tennétek a helyemben?

Itt őrlődök kétségek között...fogalmam sincs, hogy mivel hoznék jó döntést...