A párom gépén a következőt találtam (beszélgetős fórum)

Három évig udvarolt, mire összejöttünk. Csoda volt az életemben ő, mert egészen másképp szerettem bele, mint a többiekbe. Őt magát szerettem meg. Érzékeny volt. Előfordult, hogy egyszerre kezdtünk el beszélni, és ugyanazt mondtuk; vagy csak ültünk egymás mellett szótlanul, egymás kezét fogva.

Szó szerint "megverekedett" értem...

Ő volt az első az életemben, aki olyannak szeretett, amilyen vagyok, és ő volt az egyetlen, aki felvállalta azt a szerepet, hogy anyává tesz. Nagyon fiatal volt, amikor apa lett, mindössze 21 éves. Tiszteltem azért, amit vállalt.

Van egy sötét oldala.

Gyakran befordul, senki és semmi nem érdekli. Hazajön a melóból, számítógép elé ül, és tömi magába a szemét kaját. Elhízik és igénytelen, és bármit mondok neki, nem hat rá. Évek óta kitartok mellette így - mert tisztelem benne az embert, aki volt.

Idén nagyon csúnyán összevesztünk év elején - amikor ez a nyomozgatós történet kipattant. Sok mindent írhatnék még, de a lényeg, hogy azóta megváltozott. Törődik magával és velünk is, odafigyel ránk.

Igaz ami igaz, én egy kicsit kiégtem ebben a kapcsolatban. Szó sincs arról, hogy félek a magánytól. Ha valamikor, valamiért különválnak az útjaink, elhatároztam, hogy többé nem kell férfi - legalábbis együttélés szinten nem. Úgy érzem, túl sokat tettem ebbe a kapcsolatba, feláldozva azt az "összetevőt", amitől az vagyok, aki vagyok.

Szeretem is, meg nem is. Amikor nincs velem, nem "görcsölök" utána, ellennék nélküle bármeddig.

De amikor ott van, és rám néz a szép szemével, vagy rám mosolyog a szépséges mosolyával, minden lángra lobban a szívemben.

Azt, hogy megcsalt-e, már sosem tudom meg. Igazából úgy veszem, mintha megtette volna, mégsem érzek ezért haragot. Mindenki hibázhat, és neki talán túl nagy teher volt, hogy apa lett.

Nálam a bizalmatlanság nem "fortyogás". Gyakorlatilag észrevehetetlen. Ugyanúgy élem a mindennapjaimat, mint bármelyik másik nő, aki bízik a párjában. Nem ülök a gépe elé, hogy megnézzem hol járt, vagy mit nézegetett (a pornóra teljesen véletlenül találtam rá, ekkor még ketten használtuk a gépét), a telefonját még csak a kezembe se veszem.

Higgyétek el: ha én el akarok menni, elmegyek. Sem a megszokás, sem a gyerek nem tart engem senki mellett. Nem tartom magam elveszett embernek; nincs szükségem ahhoz férfira, hogy élhessem az életemet.

A keylogger... Valami dac munkál bennem. Ilyen vagyok, egyszerűen nem tehetek ellene semmit. Nyomozott utánam, nagyon csúnya dolgokat vágott hozzám. Igaz, hogy azóta többnyire szent a béke, de valamiért úgy érzem, hogy revansot kell vennem. Nem helyes, tudom... Mégis meg fogom tenni.

Amikor elolvastam ezt, amit írtál, rögtön egy kérdés merült fel bennem: ennyire félhetsz a magánytól?

Te magad írod, hogy magad sem tudod, mi tart össze benneteket. Amikor már ezzel sincs tisztában valaki, ott már nagyon szeretetről se lehet beszélni szerintem. Te nem tudsz megbízni benne, és most teljesen mindegy, hogy ennek jelét is adod (keylogger) vagy próbálod őt ettől megkínélni (nem nyomozol utána, de közben meg mélyen belül fortyogsz a bizalmatlanságtól és feltevésektől). Ő pedig hazudik neked, szintén bizalmatlan, sunyizik a haverral, átver. És a végén még írod, hogy rettentően el tudtok távolodni egymástól és nem is tudod, miért vagy vele.

Ennél komolyan még az egyedüllét is jobb (SZERINTEM!!!). :S

Én így kívülállóként igen, azt mondanám, hogy ezt a kapcsolatot fel kéne rúgni. De ezt csak a saját természetem miatt, mert nekem nem lenne jó egy olyan kapcsolat, ahol arról vagyok meggyőződve, hogy a másik hazudik, megcsal, átvág, és folyamatosan nyomozgatni akarnék és bizonyítékot találni, és ezt kapnám viszont.

10 éve vagy egy ilyen kapcsolatban?? Lehet, hogy akkor nektek pont ez a jó, nem? :)

Most tényleg fel kéne rúgnom a kapcsolatot amiatt, mert nem vagyok képes bízni senkiben? Megérdemlek-e egyáltalán egy férfit emiatt? Jobb lenne talán, ha egyedül maradnék, mert nincs bizalmam senki felé?

Egyébiránt ő kezdte a turkálást, amikor két méterre tőlem kutakodott utánam a facebookon, és elment kikérdezni a barátnőmet.

Nem nyúzom a bizalmatlanságommal, nem gyötröm vélt vagy valós látomásaimmal, sose nyomkodtam a telefonját nyomozgatás céljából, még akkor sem, amikor lettek volna rá nyilvánvaló jelek, hogy van valakije (dugdosta a telefonját, sose volt itthon, meg eltörte a SIM-kártyáját, tök "véletlenül" - állítása szerint). Kijelentettem, hogy lekérdezem a részletes számláját, és ezt sem tettem meg! Akkor kiderülhetett volna, ha lett volna valakije, mégsem tettem meg.

Aztán pár oldallal előbb említettem, hogy durva pornót találtam a gépen, amiben nem is maga a pornó háborított fel, hanem az, hogy amikor NORMÁLIS hangnemben rákérdeztem, hogy ki nézett ilyet a gépen, egy teljes napig tagadta, hogy ő volt. Tavaly augusztusban összeismerkedett egy fiúval, aki állandóan oltogatta, hogy menjen vele inni, meg medencés buliba, engem teljesen figyelmen kívül hagyva. Én nem kedveltem a srácot emiatt, és hangot is adtam ennek. Erre összehoztak a hátam mögött egy hétvégi pecatúrát, amihez alibit gyártottak, hogy még véletlenül se jöjjek rá, hogy a srác is megy - mindezt tavaly, a névnapomon.

Szó sincs arról, hogy rövid "pórázon" tartanám a páromat, mert nincs is póráza. Az előzményekben szereplő 10 évben egyszer (!!!) mentem el nélküle szórakozni, amit a pofámba is vágott utóbb.

A nyomozásos történet meg már idén történt, februárban. Ellentétben vele, én sose mentem a haverjaihoz vagy a munkatársaihoz, hogy kikérdezzem őket - ez szerintem a legalja annak, amit ember megtehet a párjával. Ehhez képest a keylogger smafu! :)

Tudnék még mesélni.

Alapból nem rossz ember, de néha kegyetlenül el tudunk távolodni egymástól.

Valami mégis összeköt - csak néha nem tudom, hogy mi. :(

Lehetséges, hogy én vagyok túl gyanakvó típus, de nem tartom valószínűnek, hogy egy 29 éves fiúnak ne lennének "helytelen" gondolatai. :P (Vagy csak magamból indulok ki? :) ) Túl "jófiú" ahhoz, hogy igaz legyen - vagy csak ezt a benyomást akarja kelteni. Most meg elutazom egy hónapra, neki meg szabad lesz a pálya... :/

Igazából nem bízom benne. Sose bíztam. Sajna ilyen a beállítottságom. :) Jobb félni, mint megijedni-alapon!

A képébe vágom. :) Legutóbb nagyon csúnya feltételezéseket kaptam tőle. Mondjuk úgy, hogy összeszedte az összes vélt sérelmét, ami 11 év alatt érte (szerinte), és szembesített vele.

Ez a lépésem csak válasz erre, és egy másik húzására, amikor tőlem két méterre ülve kémkedett utánam a saját gépéről, majd elment a barátnőmhöz, és kikérdezte rólam.

Úgy égett a pofám, mint az olajkút. :/

Hát, erre nem tudok mit mondani, a férjem és én ugyanabban a kategóriában vagyunk csodaszépek.

:)

A magánügyet én is írtam, ez mindenkinek a saját dolga...a magunk számára mi amúgy is azt az elvet valljuk, hogy nem kell kórosan egymás szájában élni.

Egyetértek veled, ha megnéz sima jó nőket.

De mit csinálnál, ha te lennél a jó nő, nagyságrendekkel jobb nő nőben, mint ő pasiban? Jópofát biztos nem vágnál hozzá. Ezért én arra szavazok, hogy ha már filmezés, inkább nem érdekel mit néz ő, őt ne érdekelje, mit nézek én, magánügy és nem lesz vita, nem lesz sértődés:)

Én is arról írtam.

Valahogy nem tud kihozni a sodromból, ha valaki megnéz az enyémnél hetykébb cicit, ha velem van, velem tervez, velem akar gyereket stb.

Össze sem hasonlítható ez a két dolog.

Tök jó, csakhogy én nem erről írtam.

Leírtam egy cikket, amit olvastam, ami arról szól, hogy nem feltétlen olyan dolgokat néz egy férfi, ami való életben a zsánere lenne.

Én ezt abszolút nem látom irreális elképzelésnek.

Az már csak hab a tortán, hogy sima jó nőket egy egészséges férfi megnéz, és ettől még nem fogja anyut kidobni a hátsó ajtón, meg fanyalogni az ágyban, hogy vazze miért nem olyan a melle a nejemnek, mint Kati duplaiksznek a Tóparti Szexpartyban.

Ezenkívül természetesen nem jó érzés egy nőnek sem, ha azzal szembesülünk, hogy életünk párja más nőkre gerjed, még ha virtuálisan is, de nem is kell szembesülnünk, legyen ez a másik magánügye és kész.

Hat persze, oreganyamhoz en sem hasonlitgatom magam.

Csak azt nem hiszem el, hogy barki aki latna, hogy a parja IGAZAN milyen tipusu csajokat nezeget, es mondjuk pont ellenkezojet mint ami, vagy masfajta szexet mint amit ok csinalnak, hat megneznem, hogy mindenki ezt mondana-e orommel:

"jaj apu, tenyleg, olyan helyes ez a csaj, meg csinaljuk mi is igy ahogy ott lattad, jaj, annyira fel vagyok rad izgulva ebben a pillanatban:)"

Szerintem meg akinek normalis enkepe van magarol es keves komplex, az is ugy reagalna hogy max kozony es inkabb nezze titokban a masik, tojok ra, ettop meg szerethet, szerethetem.

De Mothertiger szepen leirta mi jatszodott le benne es azt mondom, hogy ezen nincs mit kiakadni. Aki meg nem volt ilyen szituban az meg sosem szembesult azzal, hogy a parja mit nezeget igazan.

Mert konnyebb ELHINNI, amikor egy ferj olyat mond, hogy aaa, nem is tetszenek am a piszkafa csajok, en rad bukom, anyu, csak ugy nezem oket, de aaa, marhara nem is tetszenek:))))(ha nem tetszenek neki, miert is nezi?)

Jomagam piszkafa vagyok ugyhogy behelyettesithettem volna ducit, vagy szoszi helyett barnat vagy tetovaltat vagy anelkulit, piercingeset vagy anelkulit...

Es ezt mondhatnam pasikra is, ok ugyanigy reagalnak a dolgokra, ha megtudjak, hogy mondjuk mi egy teljesen mas fazont nezegetunk a filmeken mint amilyenek ok

Én nem írtam ilyet, csak a jelenséget közelítettem meg.

Mondjuk nekem alapjáraton nem jutna eszembe pornós nőkhöz hasonlítgatni, meg méricskélni magamat.

De en hallottam egy masik mondast is, nem csak a "mindent a szemnek, semmit a keznek"-et, hanem azt is hogy "ha nem arulsz, NE hirdess".

Mert mielott megveszel egy par cipot, valaki fel is szeretne probalni, mielott megveszi... :-)