A melleim elfogadása (hogyan?), vagy mellimplantátum (beszélgetős fórum)
Basszus, akkor ne nézd! Régi mondás, de igaz :D
Egy bizonyos szintig foglalkozzon az ember a külsejével. Legyen igényes magával szemben. Legyen ápolt a keze, lába, tiszta a ruhája, stb...,
Ez így van. Én nem azért edzek, hogy ne lógjon semmim, hanem mert élvezem. A genetika is közrejátszik, az is biztos, de sporttal azért lehet az ügyön segíteni.
Véleményem szerint akinek ennyire fontos a külső szerinte "tökéletesség", az az ember nagyon üresnek és értéktelennek érzi magát egyébként, mint ember.
Bevallom őszintén, és ez most nem fog tetszeni, a másik, amit erről gondolok, hogy az ilyen csak a legjobb akar lenni, jobb mindenki másnál, és folyamatosan az alapján ítéli meg magát, hogy összehasonlítja másokkal. Elégedetten nyugtázza, hogy neki sokkal szebb a melle vagy szája vagy mindegy, mint a másiké, de ezáltal a másikat becsüli le.
És amikor pakolják ki a dekoltázsos képeket :)
Képesek erre több százezret elkölteni. Na mindegy.
Személy szerint én mindig is a melleimmel nem voltam kibékülve. A többin tudom, hogy akaraterővel tudok változtatni. Nyilván nem az arccsontomon pl, de nincs is olyan testrészem amire ennyire "haragudnék", mint a melleimre.
Azért nem fogok egyből kés alá feküdni, meg nincs is rá pénzem, ami meg van azt valahogy nem erre tartogattam. Megpróbálok ráfeküdni az önelfogadásra, de második opciónak marad a műtét. Mégha az csak egy felvarrás is vagy egy kisebb korrekció. Tudom, hogy a pasik nem egy konkrét dologért szeretnek, ahogy fordított esetben sem, de valamiért olyan csábító az, hogy lehetne akár feszesebb a mellem.
Minimum két lehetőség van minden döntés előtt, de mérlegelni kell mi a fontosabb az egyénnek, és lépni.
Irigyellek! Nekem semmi önbizalmam nincs.
Jaaaa, az más!
Akkor ennyi erővel soha semmit nem szabad megpróbálni, semmit nem szabad megváltoztatni.
Mert rossz nézni, irritál.
Figyi, szerintem nem a tornától hánynak fittyet a gravitációra a melleid, hanem jó a kötőszöveted. Genetika.
Ami lóg, az lóg, és azon már csak a szike segít.
Nekem is lógtak 22 évesen, elkezdtem tornázni, egy kicsit szebb lett, utána lesz@rtam az egészet, mert nem fontos. Aki igazán szeret, az nem túl szép mellekkel is szeret. Közhely, de igaz.
Téged miért zavar, ha másnak fontos a saját külseje? Elvileg te úgy vagy elégedett magaddal, amilyen vagy. Nem téged akarnak megváltoztatni.
De ott a másik szempont is, hogy mi van, ha nem?
Zavar, hogy ennyire fontos a külső. Nem azt mondom, hogy senki ne nézzen ki jól és mindenki legyen topis, de azért mégiscsak sok, amit az emberek művelnek. Engem kiakaszt, ha valaki képes ezért kés alá feküdni.
Igen, pontosan, lógó mellre a tornázás. Utána kell nézni a neten. Elmenni egy edzőterembe és legalább egy órát venni személyi edzőtől. Ő megmutatja, hogyan lehet megerősíteni azokat az izmokat, amelyek tartják és szép lesz. Nem 20 éves vagyok, járok edzeni és nem lóg a mellem, sőt :) nem nagy, de nagyon feszes, és ez az edzésnek köszönhető.
Ott van az a lehet.
Lehet, hogy kinyílik előtte a világ.
De lehet, hogy megoldja a problémát, amennyiben az okvolt, nem tünet. Semmi baj nincs a gondolatmeneteddel, de nagyon elfogult vagy egy irányba.
Az, hogy jól érezze magát.
Fejben dőlnek el ezek a dolgok szerintem. Más a helyébe tojna rá és teli szájjal röhögne.A boldogság nem a külső hanem a hozzáállás kérdése.
Az az első lépés, hogy beismered, hogy valamivel nem vagy elégedett. De nem biztos, hogy az a megoldás, ha csak a tüneteket szünteted meg, mert nem biztos, hogy megoldja a problémát. Megműttetheti magát, de lehet, utána is ugyanolyan kevés lesz az önbizalma, csak más problémákban fog kiütközni, mert ez ilyen. Az ember ilyenkor mindig talál valamilyen hibát magában, ha nem külsőt, akkor belsőt.
Aha.
Én ismerek olyat, aki erőltetve, zárt szájjal mosolyog, mert szégyelli a fogait, de már idősnek érzi magát fogszabályzáshoz.
Csak mert tényleg kuszák a fogai. Nem romlanak, csak csálék.
Persze, ez is megtörténhet, de az is, hogy ezek után se lesz elégedett magával. Attól függ, milyen mély az önbizalomhiány. Szerintem érdemes inkább először magába néznie. És ha ez megtörténik, az se biztos, hogy ezek után kés alá akar feküdni, hanem azt mondja, hogy nem fontos, mert nem ez a lényeg.
És aki elfogadja önmagát, az különb, mint az, aki képes beismerni, hogy igenis bántja valami, sőt, meg is tudja fogalmazni, mi az, és még tesz is azért, hogy elégedett legyen?
Ennyi erővel mindenki fogadja el magát olyannak, amilyen: ne tornázzanak, ne étkezzenek egészségesen, stbstb.
Hm?
Van, akinél tényleg e.ü.-i indok is van, de a legtöbben esztétikai okból szabályoztatnak.
Minden hibát nem lehet eltüntetni, főleg nem örökre, de ha kiküszöböli azt, ami nagyon zavarja, sőt olyat kap helyette, ami nagyon tetszik neki, akkor a többin sokkal könnyebb túllépni.
A fogszabályzás, a fogak állapota nem szépség kérdése - szerintem.
Az emésztés, az egészség megőrzése a cél, és nem a vakuvillogás.
Azt tudom mondani, mint a másik fórumban is.
Általában nem az alapján szeret egymásba két ember, hogy először megnézi, hogy elég nagy-e a farka, nem lóg-e ki a macska nyelve, vagy úgy áll-e a melle, mint Katiban a gyerek.
Ha már eljutottak az ágyig valószínű tetszenek egymásnak az apróbb testi hibák ellenére is.
Oké nem a melleimért, ezért vagy azért szeret, de attól még a szépséghiba az szépséghiba. Ez a kettő teljesen más dolog.
De ha kés alá fekszik, akkor valójában nem fogadja el magát, mert elvárásokat támaszt aga elé azzal, hogy csak akkor fogadja el magát, ha kerek mellei lesznek. Ez nem igazi elfogadás. Akkor fogadod el magad igazán, ha a hibáiddal is ki tudsz békülni.
További ajánlott fórumok: