A kutya is gyereknek számít? (beszélgetős fórum)

Látod, akkor inkább itt van a probléma: nem vagytok igazán jóban. Szerintem nagyi is ezért viszonyul így feléd is, és a gyereked felé is. Talán nem tudja "megbocsátani" neki, hogy te vagy az anyja.

Ez tapasztalat, nálunk ugyanez van: anyósom bár úton-útfélen hangoztatja, hogy mennyire szeretne unokázni, és ő a szupernagyi, az egy szem unokája felé mégsem tesz igazán egyetlen lépést sem. Hogy miért? Mert engem, az anyját egyszerűen utálja. És az a gyerek félig én vagyok, ráadául az én nevelésem...

És nálatok gondolom a gyerek is érzi, hogy te nem kedveled igazán őket, így ő sem. Ez nem tudatos, a gyerekek sokkal érzékenyebbek, mint azt sok felnőtt gondolja. Viszont így kialakult, hogy anyósod se nyit a gyerek felé, és a gyerek se igazán a nagyi felé.

Az, hogy ezen felül anyósod talált magának valamit/valakit, akit szerethet és viszont szeretik, azt mutatja, hogy ez az állapot neki sem igazán jó. Hogy miért nem tesz valamit azért, hogy megoldja, vagy te miért nem teszel, az a ti dolgotok.

De ahhoz, hogy a Gyermeked szeressen velük lenni, játszani, azt csinálni, amit a mamiék mondanak, ahhoz az kellet, hogy ők foglalkozzanak a Gyerkőcöddel. Érzed a különbséget?

Igen, a Gyerekeknek nagyon jó az antennáik. Azt is megérzik, ha valaki, teszem azt ez esetben a mama nem úgy foglalkozik vele, mint ahogy kellene.

Jól érzed a nem felhőtlen viszonyt, épp ezért is tettem fel a kérdést, mert negatívan állok feléjük.. Nekem nem fáj, hogy a gyereket nem istápolja különösebben, illetve szeretné magának a gyerekemet(ezt mondja) de nála a gyerekkel töltött idő nem jelent mást mint végezni a szokásos otthoni teendőit.

Valószínűleg azért is kezelem érdekesen a témát, mert amikor a lányom orrmanduláját kivették a nagyi inkább a lánya lakásában vigyázott a kutyára, minthogy eljött volna hozzánk a gyereket megnézni..( pesten lakunk, sógornőm is, nagyi 200km-re)

Számomra nem.Van kutyánk,szeretjük,de nekem nem egyenértékű a gyerekemmel.

Viszont volt rokonom,sajnos nem lehetett gyereke,hát lett neki egy kiskutyája,akit gyerekeként szeretett.Megértettem őt is!

A nagyitól nem szép,hogy nagyobb becsben tart egy kutyát,mint az unokáját..

Nekünk is van kutyánk,szeretjük,törődünk vele,babusgatjuk,de csak egy kutya...

Na nehogy már előbbre való legyen egy állat,mint a gyerek...

Biztos vagy benne, hogy ha nem lenne a kutya, akkor jobban foglalkoznának a te gyerekeddel? Én erről nem vagyok meggyőződve. Nem az a baj, hogy téged ill. a te gyerekedet nem szeretnek annyira, mint mondjuk mást, jelen esetben az egy kutya, és ez fáj?

Szerintem az a szomorú, hogy nagyi inkább ül és tévézik, mintsem a gyerekkel játsszon, teljesen mindegy, van-e mellette kutya, vagy sincs.

A te szavaidból viszont süt a negatív érzés, nemcsak a kutya hanem anyós és sógornő felé is. Talán az itt a gond, hogy nem épp felhőtlen a viszonyotok, velük is ilyen negatív vagy, és mivel a gyereked a te gyereked, vele is így viszonyulnak ők is. Nem ez lenne az első eset...

Akinek fontosabb egy kutya, mint egy gyerek, az nem fura fazon, hanem valami problémája van.

Egy vidéken, állandóan kint tartott kutyának nem kel kabát, mert jó eséllyel alkalmazkodik a kinti hőmérséklethez, és cseréli a téli nyári bundáját.

Egy lakásban tartott kutya, nem növeszt téli bundát, ezért ha kiviszik szabadba télen, szüksége lehet valamire, ami melegíti.

Nem azt mondom, hogy nincsenek hülye kutya gazdák, de vannak árnyalatok.

A szobai kutya funkciója alapvetően az, hogy szeretni lehessen. Neki nem kell házat őriznie, nem kell mást csinálnia, mint társaságot biztosítania. Ha valakinek ez a társaság túl fontossá válik, akkor annak valami más problémája van.

Nem kell mondani nekik, még jó, hogy megsértődnek.

Neked is rosszul esne, hasonló helyzetben. Szavakkal nem tudtok javítani a helyzeten.

Csak annak lehet lepasszolni a kutyát, aki akarja. Nyilván olyannak adja oda a sógornő a kutyát hétvégre, aki szeretne rá vigyázni. Gondolom a mama ezt nem bánja.

Nem hiszem, hogy a kutya miatt nem foglalkozik a gyerekeddel a nagyanyja. Vannak ilyen nagyszülők kutya nélkül is, sőt még rosszabbak is. És olyanok is, akiknek eszébe nem jutna kutyázni, amíg ott az unoka.

Természetesen tekinthet rá úgy a sógornőd, mint a gyerekére (édes Istenem, ilyet leírok), hiszen pótlásként funkcionál a kutya. De hogy az anyósod az unokájaként... Ne haragudj, de ez abszolút nem normális. :(

Nem azt mondom, hogy a kutya ne legyen családtag, de itt értékelési gondokról van szó. Egy állat ne írjon felül egy embert, pláne ne egy kisgyereket!

a kutya az egy gyerek, akinek van az tudja....

nem érdekli a lányodat mert nem tanítod meg arra h szeresse a kutyát. sztem látja tőled az ellenségeskedést és ő ugyan azt teszi a mit lát tőled.... nem hiszem hogy ez akkora nagy probléma lenne. a nagyit nem ismerem. de azt tudom hogy az idősebbeknek már nem sok türelmük van, de a kutyákhoz, macskákhoz ragaszkodnak.Ha bajod van mondd meg neki , kérdezz rá szépen...