A keresztény ember élete (beszélgetős fórum)

Azért ez elég nagy elvárás. Nem tudom, mit kéne tisztelni a hívőben vagy a nem hívőben. Tisztelni olyan embereket tisztelsz, akikre valamilyen szempontból felnézel. Én csak azért nem fogok tisztelni valaki, mert nem hisz, Viszont elfogadni, azt igen. De ez nálam olyan evidens, mégis mostanában hangoztatni kell, mintha nem lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy én hiszek, te nem. Ugyanúgy találkozunka gyümölcsösnél, ugyanúgy köszönünk egymásnak etc. Biztos a mostani ismerőseim közt is rengeteg a nem hívő, nem szoktam őket erről kérdezgetni.

Az viszont tény és való, hogy az a fajta elfogadás, ami néha a keresztényeknél tapasztalható(jómagam is az lennék,d e nem vagyok valllásos, inkább csak és kizárólag istenhívő) példaértékű.

Aki volt már Taizén, az megérti.

Nem agymosós, egyátalán nem, nem ölelgettük egymást ok nélkül, de mindenkinek volt egy jó szava a másikhoz, barátkoztunk egymással, nem volt tolakodás, nem löktek fel és odafigyeltek a másikra.

Életem egyik legszebb élménye volt a pécsi taizé. Mentünk volna idén is, csak kezdődött a fősuli.

És honnan tudod azt, hogy más mitől kap erőt.???

Nem istentől, hanem magából, a gyerekeiből, a barátaiból. Az én véleményem szerint az Istentől való erő csak egy menekülés. Van kire háritani a felelősséget.

És itt nem akarom megkérdőjelezni azt, hogy neked. illetve minden hivő embernek ez valóság. Csak nem értem.

Tudom én, minden rosszra megvan az ok, miért van.

De én akkor sem értem. Miért halnak meg gyerekek, miért nem szülhetnek egyesek vérszerinti gyereket, miért halnak meg anyukák akiknek még pl. nevelni való gyermeke van, miért vannak háboruk és még sorolhatnám. Ezekre a kérdésekre a hosszu évek során soha nem kaptam választ. Pedig kerestem.

Azt mondod nem jó helyen. Lehet.

Ha van Isten, ezeket miért engedi.

Csalódtam papokban is.

Nekem két örökbefogadott gyermekem van.

Templomba nem esküdtem.

A nagyfiamat nem keresztelték meg, mert nem voltam hajlandó álszent módon megesküdni templomba. (3 évesen került hozzánk.)

A kislányomat ugyanezekkel a feltételekkel ( anyukám kérésére) megkeresztelték.

Akkor már a fiamat is megkeresztelték volna, ha eljár hittanra. Nem volt hajlandó, igy "pogány".

Tudom, ezek emberi??? vagy a katolikus rendszer hibái. De akkor is nagyon csunya köpönyegforgatásnak hivom én ezt.

Én is katólikus vagyok. Régebben jártam templomba.

Mióta elköltöztünk nem járok. Sajnos azóta sok olyan emberrel találkoztam aki minden vasárnap jár templomba de többet vétkezik mint aki csak ritkán jár. Egyre inkább azt vallom aki nagyon vallásos az csak a szájával az, tetteivel nem.

Így van.

Van, akit nem tud megragadni a keresztény hit, vagy bármiféle isten hit.

Ha ők önmagukban hisznek, a saját erejükben, szeretetükben, helytállásukban, attól még semmivel sem kevesebbek, mint mondjuk egy keresztény ember.

Teljese egyet értek veled.

Láttam és ismerek hívő embert aki a szájával volt hívő, a cselekedeteivel nem, és fordítva teljesen tisztességes,erkölcsös, másoknak segítő ateista embert. Attól, mert valaki nem hívő lehet sokkal jobb ember a egyes hívőnéknél is akár.

Én nem vagyok vallásos. De erkölcsösnek érzem magam.

Kereszteltek, első áldoztam, bérmálkoztam.

Apai Nagymamám annak idején nagyon sokat tanitott nekem és nagyon sokáig mindent tudtam is. Ma már nem, sokat felejtettem. Tudtam idézeteket is.

Olvastam a bibliát nem is egyszer.

Anyai ágon másodrendi apáca, fel nem szentel pap, akit az egész Ferences rend ismert mig élt ( életrajza is megjelent: Kamill atya kalandozásai a XX. században cimmel)

Tehát nem volt idegen a számomra.

És ennek ellenére nem lettem vallásos, hivő.

Viszont tisztelem azt aki hisz.

Teljesen mindegy miben. Ez mindenkinek a joga.

Viszont én is elvárom, hogy bennem pedig tiszteljék azt, hogy nem vagyok hivő.

A Reménységből élők sokkal MESSZEBBRE látnak.

A Szeretetből élők sokkal MÉLYEBBRE látnak.

A Hitből élők mindent MÁS SZÍNBEN látnak.

Én is hívő keresztyén vagyok. Egész életemmel azt próbálom sugározni, hogy Isten a szeretet és az élet Ura. Az élethez pedig sok minden hozzátartozik...

Nem kell törődni azokkal, akik nem is ismerik az egyházakat, azok tanításait, és úgy gondolják, hogy csak merev dogmák és szigorú szabályok vannak, és a keresztyének ezek szerint élnek, kvázi besavanyodottak és nincs öröm az életükben.

Jómagam 3 gyermekes anyaként egy csomó buliban benne vagyok - előtte még inkább benne voltam -, s ha úgy adódik heti 2x a női tornán cigánykereket hányok. :)

Akkor minden rendben:)

Ezek szerint ennél a problémánál sem a vallásosság, erkölcsösség volt a probléma.

Szerintem nem jó dolog igy kisarkitani a dolgokat...

Ezt én egy percig nem mondtam. A 90%-a a nem vallásos embereknek, jó ember és erkölcsös is. Legalábbis nekem ez a véleményem. Egyesek viszont lenézik a vallásosokat, talán azért mert sokan a vallásosak közül okot adnak erre. Mindegy, a kérdéseket én csak felvetéseknek szántam, amiből érdekes beszélgetések alakulhatnak ki.

Nekem volt pár tapasztalatom igaz nem a vallásosság volt az ellentét. Volt egy pár akiknek a vőlegényemmel mindenben segítettünk, a válasz az volt hogy kipletykáltak lenéztek minket és újra segítséget kértek, újra megtettük erre megvetés volt a válasz

szia

Neked mik a tapasztalataid? Hogy néznek rád az emberek, ha kimondod hogy keresztény vagy? Jársz közösségekbe?