A HÁZASSÁG vagy Börtön (beszélgetős fórum)

És pont ez nem biztos, hogy valaki lehet idős, szerencse kérdése is.

FI-nak is örülni kellene, hogy megélhette még az unokák diplomáját is, mert van aki a saját gyermekét sem tudja felnevelni.

A jót is kellene értékelni, nemcsak a rosszat meglátni.

Imádom mikor előjön a "majd ti is lesztek öregek" kártya...

Üres hiszti.

"KÖSZÖNÖM NŐTÁRSAIM"

Ennyi kioktatás elég volt.

Lesztek ti is öregek , betegek,sőt kerülhettek olyan helyzetbe még az életben, amire soah anem gondoltatok volna.

Ennyi voltam.

Itthon is növekszik, itthon is vannak ám sokan, akik nem akarnak dolgozni. Aztán meghal a férj, vagy elhagyják, nem tud k.költséget fizetni, áramot, gázt, ha még hitellel terhelt a lakás viszi a bank, de viheti a közüzemi tartozások miatt is.

De végül is, mindenki saját életének a kovácsa.

Egyébként nagyon hasonlít a történet egy másik regisztráció alatt, az elmúlt években olvasottakhoz. Erős a gyanúm, hogy Hanka, Johanna ugyanazt a történetet meséli. Adatlapon a fotók, a bemutatkozás és még a fórumokban, cikkekben írottak is gyakran mutatnak erős hasonlóságot:

[link]

[link]

Ha a fotókat megnézed, akkor nem úgy néz ki, mint akinek bármiben is hiányt kell szenvednie.

Én már azon megakadtam, amikor leírta az unoka esküvője előtt, hogy hitelre vásárol a férje tudta nélkül.

Ennyi idősen, már kellene mindenkinek annyi pénzügyi kultúrájának lenni, hogy hitelbe nem mászok bele, mert annak jó vége nincs.

Ha a lakás közös, akkor joggal fél a férje, hogy elveszíthetik.

És pont most, mesélte egyik 71 éves ismerősöm, hogy megszüntette a bankkártyáját, és le akarták beszélni róla, sőt hitelre csábították volna. Azt gondoltam, régebben úgy volt, hogy bizonyos kor után nincs hitel, úgy látszik, ha fedezetet látnak van.

Sok igazság van abban, amit írsz. Azt viszont nem tudjuk, hogy FI, miután a gyerekek már nagyobban lettek, miért nem ment el dolgozni, és akkor is ugyanígy csak kölcsönt kapott-e a férjétől, és ez már ezer éve így van náluk.

Akkor még törvény sem volt (60-as évek közepén) a szülőtartási kötelezettségről, amikor a mi édesanyánk nyugdíjba ment, és láttuk, mekkora nyugdíjat kap. Persze azokban az években, évtizedekben az asszony még leginkább "háztartás-beli" volt, és a családok csak a férj keresetéből éltek, ahogy éltek.

Amikor láttuk, mennyi nyugdíjból kellene fenntartania magát édesanyánknak, rögtön mind a 4-en adtuk a szükséges összeg ránk eső részét a saját keresetükből, és még esetenként felpakolt szatyorral mentünk hozzá.

Szóval itt nem tudhatjuk azt sem, hogy a gyerekek miért nem segítenek, vagy ha akartak segíteni, FI miért nem fogadta el.

Szóval sok infó hiányzik, az a bizonyos "hallgattassék meg a másik fél is" oldala hibádzik ennek a történetnek.

Teljesen egyetértek veled. A minap olvastam a témáról, hogy Ausztráliában egyre növekszik a hajléktalan nők száma. A jelenség összefügg azzal, hogy egyre több nő "dönt az otthonmaradás mellett" ott is. De van akinek hiába mondod, hogy "Nincs ingyenebéd", fel se tudja fogni.

Nem a Fórumindítóról beszélek, az ő férje szerintem egy pénzügyi bántalmazó. A felnőtt gyerekek kár, hogy nem jönnek rá maguktól, hogy segíteni kellene az anyjukon.

"életbe lép az u.n. "szülőtartási kötelezettség" nevű törvény. Ha nem segítenek a gyerekek önként, akkor majd segítenek a hivatalok közbelépésével."

Nem tudom van-e gyereked? Nekem van kettő is. Inkább a Dunának mennék, mintsem a hivatalhoz fordulnék, pereskedve azokkal a gyerekekkel, akiket én akartam erre a világra.

Tegnap is indult egy fórum, hogy főállásban akar anya lenni, mert megengedheti magának.

De abba nem gondolnak bele egyesek, hogy amennyiben magának nem teremt egzisztenciát, nem megy dolgozni, mert ő olyan faca anya, mert 48 órában csak anya, amikor netán beteg, idős lesz miből fog megélni.

A gyerekeket nem azért szüljük, szerintem nem, hogy majd x évig, évtizedig ő-ők fognak ellátni, mert én "feláldoztam" magam értük.

Szép, ha segítenek, sokan meg is teszik, én is ápoltam édesapámat, de a büdös életben nem várnám ezt a gyerekeimtől el, talán mert átéltem mekkora kötöttség ez.

Nekem ne mondja senki, hogy muszáj otthon maradni, mert nem lesz normális lelkületű az a gyerek, akivel nincsenek otthon. Amíg én dolgoztam, a gyerekeim óvodában , iskolában voltak, semmi bajuk nem lett, mint ahogy a legtöbb egészséges gyereknek nem válik kárára.

És ez nem irigység, hogy más meg otthon van, csak akkor ne nyígjon senki, hogy most meg nincs erre, meg arra pénze.

"az idősebb pasik is általában, csinosabb, fiatalabb nőre vágynak, akit nem kell eltartaniuk"

A csinosabb, fiatalabb nőknek sokszor van kétoldali munkaundoruk, pont, hogy ők "vadásznak" egy eltartóra, pláne ha az még idős és gazdag is.

Úgy látom, az évek alatt sem változott a helyzet?! Évek óta olvasgattam a kesergő soraidat, fórumokat, cikkeket.

Gondolom azért a több név, hogy többször is elmondhasd a bánatodat? Én inkább "Hanka 101", Joanna 51", nicknéven "ismertelek." Johanna 11 néven nem rég olvaslak. De bármelyik néven is írtál, sajnos mindig a halál, az elmúlás, a férjed és főleg a fél évszázaddal ezelőtti "megcsalásos" eset volt a téma. Hiába volt a sok vigasz, jó tanács, mindig akadt kesergés valamin.( Mint a "Megalkudtuk, Már nincs időm, Szórásos temetés, Közeledik a 70 és van bőven még - melyek jelölve vannak, nem kellett keresgélnem.) Hiába írtuk sokszor, hogy a múlton nem szabad keseregni! A sors kereke visszafordíthatatlan! ( Ennek ellenére jött a sokszor hektikus, ellentmondásos írás.) Jótanácsként annyi csak, hogy nem bántjuk a menyeket, a vőt, akiknek köszönhetjük az unokákat! De a férjet sem beszéljük ki így, a virtuális világnak!

A férjed pedig annyit kapott már itt, mint senki más! Igazság szerint azért őt is meg kellene hallgatni. Mert a fáma szerint, messziről jött ember azt mond, amit akar!

Úgy emlékszem, bántott téged anno, hogy a gyerekeid, a sok unoka is, nagyapjukhoz. Nos, azért csak tud valamit ez a "papi?" A nagy család így nem jelent nagy boldogságot sem. De a kis családban is lehet, nagy boldogság! Sőt!

Más fórumozóknál is vannak gondok sajnos. Van bánat, betegség. Sokan elválnak, kapcsolatok szakadnak meg. De! Mindenki csak annyit közöl, amennyi publikus! Se többet, se kevesebb!

A sokat emlegetett túlsúlyról, a cukorbetegségről, a komoly (makula degeneráció) szembetegségről annyit, hogy a monitor előtt töltött idő, nem egy "fogyókúrás" megoldás! És nem tesz jót a beteg szemnek sem az állandó monitor! Mondom ezt jóindulatúlag! ( Persze mindenki azt csinál amit akar!) Azt árul el magáról amit akar! Néha a kevesebb több! Klasszikus korban pedig főleg tudni kell, hogy hol vannak a határok?! Mennyit árul el valaki az életéből?! Mit illik megosztani a külvilággal (a virtuális világgal) és mi tartozik a legbelsőbb körökben?! Szerintem.

(Továbbá, érdekes a jelenleg használt adatlapon kiírt két fórum?!A "Negyvenes babát tervezök és kismamák" és a "Negyvenes szinglik"-re gondoltam.)

Végezetül, próbálj meg a nyugdíjas éveknek örülni, hiszen nagyon sokan meg sem érhették. Nézd pozitív szemüveggel a világot, és a boldogság is mozdul majd feléd, meglásd!

De azt sem tudhatjuk, hogy ki halad a forgalommal szemben?

Nagyon merész dolog a FI-t arra biztatni, hogy lépjen a keretein túl.

Ha netán a párját elveszítené, ha esetleg így folytatná, a gyerekei tehetnék gyámság alá, hogy butaságokat csinál.

Sajnálom nagyon a FI. indítót, de sajnos a férjére, vagy másra van utalva.

Így rendezkedett be anno, 70 évesen, betegen már nagyon nehéz ugrálni, az idősebb pasik is általában, csinosabb, fiatalabb nőre vágynak, akit nem kell eltartaniuk.

Egy lehetősége lenne, ha valamelyik gyereke tudna neki biztosítani egy lakrészt, ahol nyugodtan élhetne.

Csak ez is nehéz, mert ha ők szeretik a papát is, akkor nem igazán szeretnének konfrontálódni szerintem.

Valószínű, nem kényszerből vagytok együtt.

Itt sajnos a FI. alárendelt szerepbe helyezte magát, mert mindenáron meg akarta tartani a párját, még ebbe a szerepbe szült is.

De tegyük fel, te vagy a családfenntartó, mindig te feleltél a családi jólétért, már nem is fiatalka vagy, kocogsz a 80 felé, és a társad hitelre vásárolgat, akkor szemét lennél, mert óvnád amitek van?

Ennyi erővel a gyerekeknek is benyújthatnà a számlát a kedves papa 😕

Mi külön kasszán vagyunk az emberrel, pont az eltérő vagyoni helyzet és életút miatt, de ilyen elképzelhetetlen lenne, hogy ezt most én fizetem ezért te tartozol, azt meg te adtad nekem kölcsön 😕

Ìgy èn is börtönnek èlnèm meg,de èn pl sosem fèltem tőle!

Közös kassza van nálunk,el sem tudom képzelni másképp.

Te a saját fèlelmeid börtönèben èlsz ès nem a házasság börtönèben.

Az unokák nem közösek?

Az egészet nem is értem 🙄

A házasság a legjobb dolog a világon, ha megértjük, milyen fontos a szeretet, türelem, tisztelet, őszinteség és kedvesség egymás iránt. …ha az egyik elbukik, a másik felemeli társát, és fordítva. … nincs a világon olyan külső erő, ami megbontaná az ilyen jellegű kapcsolatot, ha valóban szoros a kötelék.

Nem a házasság intézményével van probléma. A választással! …általában egy kapcsolatnak már az elején gyanítani lehet a végkimenetelét. Vannak jelek! …de a folyamatos önámítás miatt az emberek többsége nem látja, hogy a valóság mennyire hamis.