A gyerekkori elhanyagolás hatásai, mit gondoltok erről? (beszélgetős fórum)
Nem fogja, élvezi, hogy vergődsz.
Vigyázz magadra, tönkre mehetsz egy ilyen kapcsolatban. Persze, te tudod, akarsz szenvedni, vagy emelt fővel odébb állsz.
Elnézést a pasiktól!
Azt várhatod, hogy megmondja.....pasi!
Sosem fogja megmondani, mert pasi egó...s a játéknak akkor vége lenne.
Igazán engem az küldd padlóra ebben az egészben, hogy én sosem játszadoztam senkivel sem, ha valakit nem akartam, vagy szakítani akartam, azt megmondtam, senkit nem ámítottam, nem hitegettem. Erre én meg ilyenbe kerülök, és ez nagyon távol áll tőlem. Igazán csak arra volna szükségem, mondja meg az igazat, és ezzel segitsen nekem túllepnem ezen az egészen.
Ez esetben mosolyogva és emelt fővel játékosan távozz a kapcsolatból, mert ez már minden csak nem kapcsolat.
Nem, dehogy!
Nem vagyok semmivel sem több itt másnál!
Az, hogy eltér a véleményünk, nem nekem van igazam, vagy a másik okosabbat mond, számomra nem okoz fájdalmat.
A nem létező kalapomat emelem előtted és mindenki más előtt is a véleményéért.
Igen, részéről én is játéknak tartom az egész kapcsolatot. Fáj, de szinte minden jel erre mutat.
Össze-vissza logikátlanság, csak annyira rám támadt a felvetésem miatt verbálisan, hogy azt sem tudtam hirtelen fiú vagyok-e vagy lány. Amikor gyanítok valamit, akkor általában így reagál, ez engem meg megerősít abban, hogy jól érzem, gondolom, látom a dolgokat, de tehetetlennek érzem magam.
Kis szünet után látom középpontba került az intimitás, ami testiség és eléggé távol áll a ti aspektusotokból a lelki dolgoktól.
Ezt semmiképpen sem lehet gyermekkori traumára visszavezetni, mint inkább a jelenkor játékának nevezni.
Ebben az esetben csatlakoznék a sok jó hozzászólóhoz, hogy ami időt adsz neki, hogy változás történjen, azt az időt mind magadtól veszed el a boldogságos életedből, ami lehetne helyette.
Bizony, a legfőbb kétségem az, (és ezt az érzést nem tudom elhessegetni) hogy csúnyán átver. Amikor ezt felvetettem neki, minden voltam, csak fehér ember nem.
Ugyanezt kérdeztem tőle én is.
A helyzetet reálisan látom, nagyon is,éppen ezért van bennem annyi kétség. Ettől függetlenül nehéz.
Megértem, persze minden rózsaszínű, ha szeretsz valakit.... de a hódításairól minek mesél, pláne, miután azt mondja, hogy szégyenlős?!
Ez nagyon sántít, bármilyen rózsaszínű is a szemüveged .
Ha szerelmes vagy, nem biztos azt érzed, ami a valóság, hanem, amit szeretnél.
Zsuzsanka43 138. hsz.-ban leírt mondatain is érdemes elgondolkodnod.
Ez kifogás... gondolom nem egy kamaszgyerekről van szó :)
Hogy van az, hogy szégyenlős, de mesélt arról, hogy kivel hogy, hol?!
Egyáltalán, miért kellett ilyent veled megosztani?
Én ugyanúgy kívánom a dolgot, jelzem is! Az pedig hogy nem azt kapta amire számított? Én magamat okoltam vagyis hogy van úgy hogy két ember nem illik össze ilyen téren, (de ez abban a helyzetben nagyon nem így tűnt) és ha igy erzi mondja meg, és menjünk szét. Azt mondta jó volt velem, és hidd el, azt a helyzetet azért erzi is az ember hogy valóban így volt-e.
Van, aki okol büntet, van aki viszont pont ettől lest, nagyon jó ember, mert okult , tanult a gyerekkorából, nem akar olyan lenni.
Figyelj, legyél résen, ha úgy látod az előző jellemző rá, engedd útjára.
Én nem bogozgatnám ennyire a pasit, otthagynám.
Szóval először jó volt? Nem tudom, mit írhatnék még. Nem illetek össze, nem azt kapta, amire számított? Vagy csak szerinted változott meg, mert már nem úgy nézel rá? Erre csak ti tudjátok a választ. Ha ti nem, akkor senki.
Hazug ember, színészkedik. Biztos, hogy ő kell neked?
Neki senki sem jó, te sem. Nagyon türelmes vagy...
Amit elmondott: egyik nővel kevés volt a szex, másik meg ninfomániás volt. Rólam meg mindig azt mondta, teljesen rendben vagyok ezen a téren. Na mindegy. Igazán szerintem ő hárítja az intimitást.
Pont hogy ő volt az, aki úgy adta elő a szexualitáshoz való hozzáállását, mint aki szenvedélyes, és szereti a dolgot. Aztán igazán (és ez gáz) az első alkalom után már megváltozott ezen a téren. Én azt hittem, velem van gondja, mondtam is, van az úgy hogy testileg mégsem tetszik a másik, vagy egyebek, akkor szét kell menni, mert ez nekem fontos dolog. Azt mondta ez nincs is, ne keressem magamban a hibát.
Azt kérdeztem, hogy veled milyen volt az elején. :D Akkor is kérette magát? Az nem logikus, hogy csak most jött elő az anyja iránti gyűlölete, és ezért nem szexel veled.
Nem, nem unja, hanem szerintem másmilyennek mutatta magát. Annyit tudok, hogy a volt felesége mással szexelt, neki meg hiányzott a testiség. Elváltak, összejött egy olyannal akitől megkapta, de egy idő után túl soknak érezte, ninfomániásnak mondta a nőt. Pedig megkapta azt, ami hiányzott neki. Mégis a nő lett a hibás a testiségben.
Ez az, amit nem lehet előre tudni, de határozottan úgy érzem, semmi jó. Ahogy írtam korábban, az időre bízom. Az tény, hogy ahogy az intimitáshoz áll, az szerintem nem teljesen normális.
Az elején is így volt? Ha nem, akkor az van, hogy már unja az egészet...
Nem butaság, de nem értek hozzá. Igazad lehet.
Viszont szabad vagy, és nem muszáj kitartanod mindenáron. Mi várható később?
Igen. És ráadásul én meg kívánom a dolgot, de az lehangoló, amikor a célzásokra sem reagál a másik. Vagy veszi a lapot, mondd rá valamit, és nem folytatja. Szóval lehet butaság a felvetésem arra, hogy ezeknek köze lehet az anyjával való elfojtott érzéseinek, de mintha ez a szexualitására is kihatna, hogy miért is okozna örömöt annak, akit rejtettem utál? (Átvitt értelemben, hogy valahol bennem is az anyját látja, akit büntetni akar.)
Akkor ideje alaposan átgondolnod a továbbiakat!
De igen néz! Sőt azt is elmondta, volt olyan parkapcsolata, ahol közösen kellett pornót nézniük ahhoz hogy megkívánja a nőt! Számomra ez sem normális. Marmint hogy pornót kell nézni ahhoz hogy megkívánjam azt, akivel vagyok.
További ajánlott fórumok: