A fiam szégyelli a családját (beszélgetős fórum)

Nem tudom mitől lett ilyen a gyereked. Az biztos nem normális, viszont sokszor a szülő tehet róla, mert nem beszélget a gyerekével őszintén. Nem vonja be, hogy közösen osszák be a havi kiadásokat.

Nem tudom ültél-e le velük, az asztalra kiterítve mennyi pénzetek van és mire kell költeni?

Ha esetleg te magad is szégyelled és ezt látták,tanulták meg, akkor megint csak a szülő a hibás.

Csak találgatni lehet, indítottál egy fórumot, kb. másfél órája, de még semmit nem szóltál. Persze, ha a lelked fájdalmát így könnyebb lett, akkor már megérte leírnod a fájdalmad.

Nem. Nem normális dolog, hogy a fiad szégyelli a családját.

20 éves fiatal már nem gyerek, aki ne tudná felfogni, megérteni a család anyagi helyzetét. Nem szégyellnie kellene a "csóróságot", hanem tennie ellene.

Jól tetted, hogy mondtad neki, hogy vállaljon munkát. De miért van neked emiatt neked rossz érzésed? Magától is eszébe juthatna a fiadnak.

Ne téged furdaljon a lelkiismereted!

Létezik diákmunka. Sőt már nemcsak a nyári szünidőben, hanem év közben is, akár folyamatosan.

Emelje fel a fenekét a fiatalember, és vállaljon munkát!

Meddig akar élősködni rajtad? Ha igényei vannak, akkor dolgozzon, hogy könnyebb legyen a családnak!

Nem tetszik neki az hogy hogy él a szülői házban?

Húzzon el, aztán mutassa meg mire képes, de ha 20 évesen szégyelli a családját sokat nem nézek ki belőle!

Az én fiam is közel volt a 20-hoz, amikor érettségizett.

Augusztusi lévén 7 évesen kezdte az iskolát. (akkor a május végéig születetteknek kellett szeptemberben kezdeni)

Kéttannyelvű gimibe járt, ami 5 éves.

Az én kisöcsém még a földből sem látszott ki nagyon ,de köműveseknél segédkezett (támogatni pénzzel a szüleinket )

Azóta felnőtt ,és egy remek családapa ,vállalkozó,emberbarát lett.

A kis kényes fiacskád elhúzhatna dolgozni.

A ballagási vacsorát engedd el. Ez az ő napja, legyen úgy, ahogy szeretné.

A többivel kapcsolatban nem írok semmit, mert nem biztos, hogy meg tudnám szalonképesen fogalmazni.

20 éves, lehet menni dolgozni, és eltartani magát.

És már nem pubertás és nem kamasz a fiad. 20 éves felnőtt fiatalember. Egészséges, keze, lába meg van. Húzzon el dolgozni ne tartassa el magát veled. Hát most jó ideges lettem. És még ki is mondja. Neki kéne már neked segiteni nem pedig a száját tátva követelőzni.

Nyugodtam mutasd meg neki az irásainkat. Hátha észhez tér.

Nem kell szégyellni. Rendet tartasz, megteszel minden tőled telhetőt és ez dicséretre méltó. Még gyerekes, érett felnőtt nem szégyenkezik ilyen miatt.

Fog majd a fiad koppani, amikor rájön, hogy mennyire nehéz mindent megteremteni egyedül.

Dolgozott már valaha? Miért nem gyűjt pénzt és tartja karban a saját szobáját, ha ennyire kényes az ilyesmire?

Tudom hogy a pubertásban ez kb normális, hisz ez is a leválás része.

De a fiam már 20 éves. És továbbra is szégyell bennünket.

A legutóbbi huzása az volt, hogy nem akar ballagási vacsorát, mert kínos lenne ha a nagyi kerdezgetné a barátnőjét, meg amúgy is ezek a családi bulik nagyon kínosak.

A barátnőjét jó ideig titkolta, amikor elhozta, akkor meg azt akarta hogy mind menjünk el otthonról addig amig ott lesz. Persze nem mentünk el, de így meg teljesen elzárkóznak tőlünk, bent esznek a szobában hogy ne kelljen velünk lenni.

A barátait nem hozza ide, mert "csórók" vagyunk.

Szó se róla, az alsó réteghez tartozunk. Nincs puccos házunk, se modern butorok meg fullos kert. De tisztaság és rend van.

Szerinte az én hibam, hogy ilyen nyomorultul élünk. Egyedül nevelek két gimnazistát. Nem vagyok egy nagy ambiciózus tipus, dolgozom, elvállalok mindenféle munkát a munkahely mellett is. De nem tudok venni lapostévét, laminált padlót meg központi fűtést.

Normális ez, hogy még mindig ezeken forog?

Mondtam neki, tanuljon, dolgozzon és teremtsen meg magának olyan életet ami szerinte megfelelő. Én ettől többre nem vagyok képes. De mindig lelkifurkát ébreszt bennem, hogy a haverjai normálisan élnek, csak mi vagyunk ilyen csórók. Mondjuk való igaz, hogy mind jobban élnek, de mit tehetnék? Ahol két szülő dolgozik, meg van nagyszülői segítség, csak más. Én egyedül vagyok de amit csak tudtam megadtam nekik. Mégis szégyellni kell?