A feleségem nem anyának való! (beszélgetős fórum)

Jezusom!!! Miket olvasok???

Kényelembõl skizfrén??

Gyerekek, itt sokaknak van szüksége orvosra!!

Sokmindenben igazad van, segítséget kell kérni..

De, az egyedülálló anyaságról:

Három gyerek után mentem vissza dolgozni. Vasárnap még el sem tudtam képzelni, hogy lesz. (Bár két gyerek mellett dolgoztam, sőt..) Aztán hétfőn reggel fél hétkor indulás, este fél hatra estem be a három gyerekkel. És még utána megfőztem egy vacsorát.. És fürdettem, és etettem és előskészültem másnapra..

Mert bizony, amit kell, azt csinálja az ember.

És még egy fontos dolog: a család apával teljes.. De egy férj bizony sok plusz, és sok nyűg is. Néha bizony irigyelem az egyedülállókat, akiknek nem kell este még kajával várni a férjet, időt szánni rá, beszélgetni vele, meg még halálfáradtan kufircolni is vele.. Mert a napi sodorban ez is nagyon fárasztó...

És még egy fontos: De, nagyon sokan fekszenek a pszichiátrián, akik éppen azt nem bírták, amit rájuk szabott az élet. Akár az egydüllétet magát, akár a sok melót, akár a felelősséget. Akár éppen azt, hogy "túl jó dolga van", vagy akár azt, hogy a munkába vissza kell állni, hogy görcsölsz, hogy beteg a gyerek, és kirúgnak. De, tele van a pszichiátria ilyenekkel. Örülj, hogy Te személyesen nem vagy ott.

Az, hogy ettől a nőtől elvárja a férje, hogy másmilyen legyen, hogy ne érezze, amit érez untig elég beutaló a pszichiátriára..

Aranyoskám, te ezt hogy állapítottad meg?

Inkább segíts neki, főzzél, takaríts, mossál-vasalj, menj el bevásárolni, intézd az egyéb ügyeket, és akkor nem lesz olyan fáradt a feleséged.

Neki csak a babára legyen gondja, az is 24 órás feladat.

Első gyereknél főleg sok egyszerre.

BELEJÖN, NE AGGÓDJ!

Tegyétek magatok mellé az ágyba a babát, és akkor nem is fog sírni :D

Vagy beszéljétek meg, hogy mondjuk minden második éjjel ágyba viszed neki a gyereket...

Viccen kívül az én két hónaposom mellettem alszik, fújtat meg kalimpál, felébredek, rámcsatlakoztatom és alszom tovább.

Az első tápszeres volt, emlékszem borzalmas volt kikelni az ágyból és megcsinálni a kajáját. Ez is lehet a gond, mármint hogy szörnyű érzés 1-2 óra alvás után kibújni az ágyból...

Uhhh látom Dezső darázsfészekbe nyúlt... Miért menti rögtön mindenki a nőt. Nem is ismeritek.

Lehet, hogy tényleg szarik a picire...

Meg szerintem ez a szülés utáni depi is túl van lihegve.

Persze aki fáradt az ingerültebb és feszültebb lehet.

Anyámat kérdeztem, hogy ő hogy úszta meg anno a depit.

Azt kérdezte, hogy "milyen depit amikor végre megszületett a gyerekem akit annyira vártam."

Vagy velem játszott vagy a pelenkát mosta... De nem volt ideje depizni...

Először is, ne így állj hozzá.

Másodszor, a gyerek ugyanúgy a tiéd, nem csak az övé.

Harmadszor, úgy az anyaságot, mint az apaságot, tanulni kell.

Van akinek ez lassabban megy, egyébként arról még nem hallottál, hogy netán kifárad szegény az egész napos talpalásban egy baba mellett?

Ha jó alvó volt mindig, miért lenne most rosszabb?

Én sem tudtam felébredni hirtelen, a férjemnek sosem kellett mondani, felkelt, mire én felébredtem teljesen, már hozta is a babát és aranyosan mosolygott mellé.

Azért, mert te dolgozol, azért a mama is dolgozik, egész nap.

Talpal a kicsi mellett, megpróbálja kitalálni, hogy most éppen mi lehet a baja.

Erre egyedül van, te este hazaérsz és nem segítesz, téged is ki kell szolgálni, akkor miért ne lenne fáradt?

A depresszió, amiról a többiek beszélnek, legalább fél évig tart, jó esetben.

Ha segítséget kap az anyuka, csak könnyebben lesz túl rajta és szorosabbra fűződik köztetek a szál és a kapcsolat is mélyebb, boldogabb lesz, ha úgy állsz hozzá,

megjöttem édesem, eszem és pihenek egy kicsit, de utána a babánk az enyém :)

Szóval neked is van ahhoz a kicsihez néminemű közöd, nem csak annyi, hogy elmondod, az én gyerekem.

Arra nem gondoltál még, hogy egy 2 hónapos babával napközben milyen fárasztó? Arra sem, hogy annyira kimerült, hogy szinte álomba-ájul?!

Micsoda képtelenség ez az részedről?! Neked ez megerőltető, hogy szólj neki? De az meg sem fordul a fejedben, hogy esetleg fáradt, kimerült és, hogy a babázás felelősség és MUNKA?!

Az ilyen feltételezés gondolata is bántó, nemhogy ezt még meg is kérdezed?!

Mégis mit vársz? Hogy majd bőszen bólogatnak hozzá a fórum olvasói? Akik legtöbbje minimum 1 gyereket szült már és éjszakázott és ismeri a problémát?! Ne várd! Szállj magadba és gondolkodj el! Egy gyerekkel nemcsak büszkélkedni kell, de gondozni és nevelni, amiből egy apának is ki kell vennie a részét. Amit te csinálsz az töredéke sincs annak, amit a gyereked anyja tesz érte egész nap.

Segítsd és támogasd, hogy mielőbb olyan lehessen, mint azelőtt!

Először arra gondoltam miért itt rinyál ez a pasi, de aztán rájöttem talán majd rájön, nem biztos, hogy baj van a feleségével. Lehet depressziós, lehet végig agódta az egész várandósságát, és most jön ki rajta.

Most egy megértő nem követelelőző férjre lenne szüksége, aki segít neki.