Amputáció (beszélgetős fórum)
Sziatok !
Nekem az ismerősöm ,annak örül ,hogyha a protézissel van és ezt nem találják ki ,hanem törésre vagy egyébb más dologra gondolnak a kivülállok !!!de ettől függetlenül fürdőruhára vetközik ,és napozik !Érik különböző élmények ....
A fő hangsúly azon van, el tudja-e fogadni az amputáció tényét.
Hogy azután protézissel vagy anélkül....
Az sokmindentől függ.
Itthon például nem viselem a műlábam. Minek? Csak azért, hogy nem kelljen felhajtani az üres nadrágszárat?
Szóval inkább:
Teljes boldog életet él amputálás után
Szia!
Érdekes kérdés. Nem hallottam róla, de szerintem meg lehet csinálni - ha akarják.
Egy ujjal nem szoktak "vacakolni"
Természetesen én is megkérdeztem, hogy nem lehetett volna visszavarrni a lábam? Az volt a válasz, hogy a mentősök már a helyszínen amputálták a lábamat, utána a kórházban már csak a csonkot kellett kialakítani.
(Egyébként sokszor a visszavarrt végtag csökkent funkciójú, akkor már jobb egy jó protézis!)
Én a lábcsonkomat kb. fél év alatt megszoktam. Ma már tényleg nem jut eszembe a lábam, nem sajnálkozok rajta, hogy nincs.
Szerintem próbálja meg elfogadni, hogy nincs.
De vannak ujj protézisek is.
Írj privátban, ha gondolod.
Sehol, senki?
Mindenkinek megvan keze-lába?
én is azt mondom h ne félj feleslegesen, viszont készülj fel erre az eshetőségre is - amivel lehet élni!
ettől még messze vagyunk, de talán bíztatásnak:
Ez egy másik eset. Egy fiatal lánynak, aki autóversenyző, volt egy balesete.
A lába összetört, de megmentették. Hónapokig vacakolak vele, végül azt kérte, amputálják.
Pár éve volt egy riport, egy nővel. Az egyik lába rövidebb volt, születése óta. 6-8 évig! tartó kezeléssel, úgy-ahogy helyre hozták. A magyar szakorvos véleménye szerint amputálni kellett volna, és protézissel pótolni a lábat.
Vélemény?
Én a túlsó partról beszélek, tudom milyen elveszteni egy végtagot. Nem mondom, hogy jó érzés, de adott esetben, mérlegelés után vállalható.
Mothertiger!
Ha ne adj Isten, sor kerül rá, ne ess pánikba. Lehet, hogy egy megfelelő protézisel jobban fogsz tudni járni, mint a merev bokával.
Nekem azt mondta a doki, hogy azért nem veszi ki a csavarokat a bal bokámból, mert ha rosszul lépek, vagy belerúgok valamibe, a csavarok tartása nélkül teljesen tönkremehet az egész, és már nem lehet vele utána mit kezdeni, amputálni fogják. Ezért bár még megvan mindkét lábam, próbálom magam szoktatni a gondolathoz, hogy talán egyszer... Nem könnyű, de meg lehet barátkozni a gondolattal.
"Egyenlőre" le van merevítve, csontok, ízületek hiányoznak belőle, néha még erre is nagyon rossz ránézni, elönt a düh és a megváltoztathatatlan érzése.
Hát, egy kicsit megállt...
Csak ennyien vagyunk, akiknek hiányzik valamelyik végtagja?
Kedves "épek"!
Kérdés, bármi?
Csak tessék...
Sziasztok,
Nekem 9 éves koromban amputálták a bal lábam, térd felett, rákom volt, azóta 12 év telt el, a műláb abszolút oké, bár mankó nélkül nem megy a járás, de idővel szeretnék rágyúrni a sétapálcára.
A megnézés mindig meg van, de olyan is hogy visszanézek és észreveszik magukat :-)
Sziasztok. 31 éves srác vagyok. Nekem a bal lábam, térd felett, 4 éve. Vonatbaleset, a kórházban már csak be kellett fejezni az amputációt. Hát, elöször nagyon furcsa volt.
Megszokni, hogy nincs lábam. Megtanulni mankóval járni. Késöbb műlábat kaptam, és már teljesen jól tudom használni.
Persze, néha megnézik az embert, például a Balaton parton, de megszoktam.
Bocsi, hogy megkérdezem, ha nem titok: nálad mi volt az ok?
Többiek leírták, csak azért érdekelne, hisz pl a majom sem jutott volna szerintem itt senkinek eszébe...
Szia!
Örülök,hogy Te is "viccesen" fogod fel a dolgot.Így azért könnyebb elviselni:-)Én is élveztem,hogy majdnem egy évig nem kellett mosogatnom:))))
A sebész dologban én is szerencsés voltam.A balesetem napján épp az ujjspecialista orvos volt ügyeletben,ezért nem amputálták teljesen az ujjaimat:)
Nekem egy autóbaleset során annyira összeroncsolódott a bal kézfejem, hogy a mutatóujjamat már nem tudák megmenteni, amputálni kellett.
Ez a "látványosabb" része a dolognak.
A kevésbé látható, de súlyosabb a kézfejem "összerakása volt.
A kézfejemet először összecsavarozták, majd pár hónap múlva újabb műtéttel kivették a csavarokat.
Még kétszer kellett műteni ahhoz, hogy egyáltalán valamennyire működőképes legyen.
A kisujjamat most sem tudom használni, de már nem vállaltam több műtétet.
Az amputáció helye érzékeny, de nem vészes, ritkán fáj, csak az időjárás változását érzem.
A kézfejem nem bírja a hideget.
Mivel bizonyos értelemben érzéketlen, ezért télen előfordul, hogy a vékony bőrből elkezd folyni a vérem.
A hozzáállásom az egészhez az, hogy még szerencsém van, lehetett volna súlyosabb is a baleset.
Ha nem ehhez a kézsebészhez kerülök, akkor nem vacakoltak volna vele sokat, egyszerűen csuklóból amputáltak volna.
A probléma csak az, hogy a Kedvesem akármilyen finomat is főz, nem nyalom meg a tíz ujjam utána.....
Mert értelmes ember s tudja nem az állat tehet róla.
Hm, azért nem semmi:(
Szia!
Köszönöm válaszodat,mindennek örülök:-)
Igen,sajnos a kesztyű elengedhetetlen,de én már csak ilyen hideg időben hordom.
Remélem én is megszokom egyszer:-)
Neked is minden jót!