Amputáció (beszélgetős fórum)
Köszönöm! Ezt is felolvasom majd neki, de nagyon slszánt...Végtére is már jó pár éve nem tud járni. Pár lépésnyit se, mert deformált a lábfeje, nem tudja letenni.
Honnan lehet eldönteni, ki a jó protézis-készítő?
Köszönöm a véleményeket.
én most csak itt ülök és beszélek, mert kétségeim nekem is vannak, de a férjem ragaszkodik a műtéthez.
A fájdalmakról a fantomfájdalomról kérdeztem már, de azt mondta, annyira nem érdekli a fájdalom, mert így is fáj. De a protézis, ha csak keveset javít is, mégis sokat fog számítani, mert ha csak a WC.ig tud menni vele, akkor máris nagy javulást jelent az életminőségében.
A kirándulásunkon nem fért be a járgány a fürdőbe, egy székre ült át, és úgy kecmergett a WC-re, hogy segítenem is kellett.
Nem akarlak elkeseríteni, de még egyikőtök se tudja mire vállalkoztok. Azt hiszitek fel vagytok készülve, de erre nem lehet. Nekem a baleset után visszafoltozták a lábam két hét alatt még 5-6-szor műtötték toltozták foltozták és azt mondtam én az akkor ügyeletes orvosnak, hogy nem lehetne levágni, mert igazából ebből már soha nem lesz láb, soha nem fogok tudni ráállni. Akkor azt mondták, hogy még menthető addig semmmit. Ez volt szombaton hétfőn mégiscsak levágták, mert vérmérgezés miatt a csontom volt már fekete. Minden jól ment, a rehab, az ujra járás (mikor megkaptam azt a protézisnek nem mondható vacakot), de mikor hazakerültem, és naponta esténként (mikor elfáradtam) kínzott ugyanaz a fájdalom, amikor igazán szembesültem az itthoni akadályokkal.... Persze ezt is túl lehet élni, a nagy fájdalom is elmúlik, de nem olyan volt, mint amit elképzeltem, pedig valamilyen szinten én akartam.
Sok szerencsét nektek!
A protézissel nagyon vigyázzatok. Fontos, hogy jó céghez menjetek! Mikor begyógyul a seb, utánna az orvos javaslatára, a műszerésszel egyeztetve leveszik a mintát, megcsinálják a művégtagot, és irány az akadálypálya... :)
Szia!
Nem szeretnélek elkeseríteni de nem biztos,hogy jobb lesz neki mert ha szerencséje van akkor az amputáció után nem marad meg neki a fantomfájdalma,ha sajnos lesz neki akkor az borzasztóan fogja kínozni pláne frontokkor.
Ez talán egy picit kevés...
Természetesen nem akarlak megbántani, hiszen a saját dolgod, hogyan keresel partnert. De ne félj kinyitni a szíved! És talán egy picivel bátrabban is nyithatnál társkereső oldalakon, hmm? :)
Én is köszönöm!
Egyébként hol próbálsz társat találni/keresni?
Köszönöm szépen. Nagyon szeretném megtalálni. Akár sérült, akár egézséges. Köszönöm,hogy megosztottad velem. További sok-sok Boldog évet kívánok Nektek!
Kobra
Nekem súlyos autóbalesetem volt 1996 nyarán. A bal bokámat elmerevítették, a sofőrnek meg levágták kicsivel térd felett a jobb lábát.
A baleset előtt udvarolt, aztán kicsit elszakadtunk egymástól. Kerestem és megtaláltam, szóval újra felvettük a kapcsolatot. Maradandó károsodással gyógyultam, kicsit sántikáltam akkoriban, neki művégtagja lett. Nagyon szerelmes voltam belé, és örültem, hogy együtt leszünk. Maximálisan meg akartam tenni érte minden tőlem telhetőt, mert az erőm megvolt hozzá.
Mégis átvert. Igazából sosem jöttünk össze, mert egy egészséges lányt választott - helyettem, engem csak hülyített.
Azóta boldogan éltek, ha meg nem haltak... :P
Nekem is egészséges párom van, de én is egy vagyok a sok közül, akinek ez nem számít. Szerintem az embert nem az "teszi", hogy megvan-e mindene.
Sok szerencsét kívánok neked az életben! Biztos vagyok benne, hogy te is megtalálod életed párját. :)
Szia!
Ha erre egy hete válaszolok azt irom IGEN! De most már kételkedek. De Neked kívánom,hogy sikerüljön.
Úgy látom, a mi helyzetünk nagyon más. A férjem nagyon várja a műtétet, és nem baleset vagy más tragédia miatt vált szükségessé az amputáció. Egyszerűen a két, évek óta fájó térde-lábszára-lábfeje közül eltűnne az egyik. Ha benne fel is merült valaha öngyilkossági gondolat, az nem mostanában volt, és kevésbé a lába állapota miatt.
Éppen a napokban jöttünk vissza egy utazásról, mechanikus kerekesszékkel elvonatoztunk egy baráti találkozóra meg vissza. Két heti szervezést igényelt, és volt vonat-lekésés is, de megcsináltuk. Heves megyei lakóhelyünkről eljutottunk a Tolna megyei bulira meg vissza. Nem volt mindenütt sima a talaj, képletesen és valóságosan sem...de mindent meg lehet oldani. Persze társsal könnyebb.
És egy jó kerekesszék rengeteget számít. Gondolom, ha van protézis, azt nem lehet állandóan viselni, vagy hogyan van ez??? És mennyivel a műtét után készítenek vagy adnak? Mi ennek a menete?
Nekem pl. nem az esztétika volt a legrosszabb. Bár mondjuk tudtam mi fog történni. Hidd el a tehetetlenség sokkal rosszabb, mint a külső. Ha egy mozgékony jövök-megyek ember voltál előző életedben, akkor igen nehéz elviselni, hogy csak akkor mész, ha visznek, csak olyan terepre ami relatív egyenes... szóval nem egyszerű.
Aki azt mondja nem gondolt az öngyilkosságra az szerintem nem mond igazat. Mikor szembesülsz a dolgokkal akkor azt gondolod (legalábbis én így voltam vele), hogy ha már életbe maradtam, miért kellett ilyen nyomorék legyek, és jobb lett volna ott maradni. Mondjuk ez szerintem aránylag rövid idő múlva elmúlik. Tudomásul kell venni, hogy az élet megy tovább. Nehezebb, de meg lehet oldani.
Próbálom magam beleélni a helyzetetekbe, nyilván nem fogom tudni 100%-osan, de azt hiszem, ha velem történne ilyen, nem is az zavarna, hogy egy csomó dolog körülményesebbé válna, hanem inkább a testem látványa; szinte biztos, hogy az lenne az, amivel a legnehezebben barátkoznék meg- már ha sikerülne egyáltalán.
És akkor most nektek szegezem a kérdést: öngyilkosságra gondoltatok?
Sziasztok!
Szerintem az egészségesek nehezen nyitnak párkapcsolat szempontjából a mozgássérültek felé,de ha megvan ez a kiskapu akkor szerintem nagyon sokszor kellemes "csalódás" éri Őket .
Amputált Lányok, Fiuk!
Szerintetek amputáció után ki alakulhat egézséges komoly kapcsolat egy egészséges ellenkező neművel? Mert én normális családot szeretnék. Mi a tapasztalatotok?
Mi még a műtét előtt vagyunk. Itt olvastam a műtét utáni ébredést, és megrendített, hogy még dohányzott a beteg...Mi már tíz hónapja leszoktunk a férjemmel, nem kell attól félnünk, hogy a műtét eredményét vagy a gyógyulást befolyásolná ilyen tényező.
A férjemnek sokáig csak súlyos porckopása volt, de egy törés után már nem tudott lábra állni. A nyáron derült ki az érszűkület. Szóba került az amputáció, azóta a férjem nagyon szeretné, mert azt mondja, ez nem láb, csak 60 centi fájdalom. Az orvos most halasztotta a műtétet, de előtte rehabos orvost konzultált, csak úgy nyugodott bele, hogy indokolt a műtét. Én nem tudom eldönteni, persze a férjemet támogatom...de a sebész mondott olyat, hogy esetleg nem kap protézist. Ez igaz lehet? Mert anélkül piszok nehéz lesz itthon ápolni.