Ember tervez, Isten végez... (beszélgetős fórum)

Szia Lizy!

Karácsony után írtam egy cikket, ahogy megígértem, de sajnos nagyon lassan aktiválódik :(

Remélem hamarosan megjelenik, a címében benne van, hogy a megígért cikk..

Szóval IGEN, EGYÜTT TÖLTÖTTÜK és azóta is együtt vagyunk.

Visszajött hozzám, hiába nem hittek itt benne sokan.. Igaz az elején én is csak bizakodtam..

De majd a cikkben minden benne lesz!

Köszönöm az érdeklődést! :)

Szia pritty26!

Érdekelne, mi lett a sztori vége.

Karácsony együtt volt, vagy külön?

Mi történt Veletek azóta, hogy abbamaradt a fórum?

Remélem sikerültek a dolgok, és úgy alakultak, ahogy szeretted volna.

Nem minden rosszindulatú ami annak látszik, sajnos gyakran.....egyszerűen évek tapasztalata!

Sok szerencsét, találd meg az álmod!

Tudod,én voltam abban a helyzetben,hogy majd nem feldobtam mindent...

De mégsem tettem.Tudom mit érzel,mert nap mint nap fáj...Nekem az életben nem jönne össze vele.:(

Neked talán bekopog karácsonykor az ajtódon és boldogok lesztek,ha úgy dönt.Ha nem akkor felejteni kell,sajnos ez az élet...Nem mindig úgy alakul ahogyan szeretnénk.

Ha csak felesége lenne,és nem lenne ott gyerekek,akkor más képen itélkezne mindenki,de így mindenki a gyerekeket sajnálja...

Hidd el nem bántásból írom!

Várom a jó híreket karácsonykor,de addig még annyi víz le folyik a Dunán.

Mint mondtam élj a jelenbe és azt csináld ami neked a legjobb.Senki nem fogja megköszönni ha beáldozod az életed vki,vkik miatt.

Én megcsalt feleség vok két gyerekkel és 5 éve élünk együtt egy elvált két gyerekes apukával.

Várjuk a közös gyermekünket.Elmondhatom én is voltam minden de jó ember nem.

Azt mondják az idő mindent megold,de az nem úgy van.Idő alatt oldja meg az ember.

Roh...dt nehéz.

Sziasztok! Újra itt vagyok!

Köszönöm a sok hozzászólást így "ismeretlenül" is. Köszönöm azoknak, akik próbáltak pozitív véleményt alkotni, és azoknak is köszönöm akik jószándékból próbálták a fejemet helyrebillenteni.

Szögezzük le: én ha kívülálló lennék, és nem benne egy ilyen háromszögben, akkor tuti azt mondanám, hogy a pasi nem fog elválni, hogy hagyni kéne az egészet. Szép volt, jó volt, de ELÉG volt!

Nagyon elgondolkodtam a hozzászólásokon, és minden szempontból próbáltam meglátni a helyzetet. Tény az, hogy nagyon sokan TI kiragadtatok egy-egy részletet, és azon kezdtetek el lovagolni, és nem pedig összességében látni a helyzetet!

Nos! Én BOLDOG vagyok magamban nélküle is, és nem tőle várom a boldogságomat. Én azt a fajta boldogságot várom tőle, amit férfi-nő közötti kapcsolatban boldogságnak nevezünk.

A férjemmel igen, nagyon boldogan indult minden. Kapcsolat, majd házasság, költözés.. éltem a háziasszonyok életét.. Majd jött Ő, és nem azért mert direktbe kerestem MÁST, hanem egyszerűen ismerősök által találkoztunk. És pont Ő volt az, aki rávilágított arra, hogy persze én boldog vagyok a házasságomban, de VAN ENNÉL JOBB!!! Hogy amiben most vagyok az jó-jó, tök jó, DE!!! Több érzelmet, figyelmet kaptam tőle 1 év alatt, mint a férjemtől a 8 év alatt! És ez vica-versa így van. 2010-ben ismerkedtünk meg, SAJNOS nem előbb..

Az ilyen megcsalásos szitukban mindig azt sajnálja mindenki, aki meg lett csalva. De bele kéne abba gondolni, hogy vajon miért lépnek félre emberek??? Keresik az újat? Az izgalmat? Igen, eleinte az hajtja őket! Nálunk is így kezdődött, a válásra egyikünk sem gondolt. Az érzelmek fokozatosan alakultak ki az 1 év alatt. És tudom,hogy az érzelmek jönnek-mennek, kigyúlnak majd elalusznak.. De itt tettek is voltak, amik bizonyítottak nekem is és neki is. A bizalom az, amire helyeztük a kapcsolatunkat.

Elmondom, hogy sok, nagyon sok férfi közeledik hozzám, DE nem érdekelnek! Mert nem az a célom hogy én csalfa feleség legyek. Ő volt az első, egyetlen és UTOLSÓ, még akkor is ha nem fog elválni, mert tudom már milyen érzelmekkel jár az egész helyzet!

Félreértés ne legyen!! Én nem akarom elvenni a gyerekeket!! Én azt mondtam, hogy ha valamelyikük az apukájával akar maradni, akkor nem fogom azt mondani az apjuknak, hogy: JA gyerekkel nem kellesz..

Kérdeztem tőle, hogy képes lenne bevállalni, hogy elveszítse a gyermekeket? És azt mondta: nagyon sokat gondolkodott rajta, de igen!

ÉS NEM MIATTAM elsősorban! hanem azért, mert nem jó a házassága, mert ha hazaér munkából a nő még csak nem is köszön neki, ha megvágja a kezét meg sem kérdezi tudna-e segíteni, nem pakol be neki se kaját, se ruhát ha elmegy külföldre dolgozni.. és ezek csak apró, nagyon apró dolgok amik nincsenek meg. Ettől még UGYE nem csaljuk meg a párunkat... DE! Ha legec...iznek, ha leköpnek, ha széttörik a telefonodat, ha betörik az ablakot, ha a férj sírva hívja fel az apósát hogy segítsen mert idegileg kikészíti a lánya... ez NEM TISZTELET!! És nem becsüli meg, hogy 3 éve otthon ül munka nélkül, a férje meg meggebed a két kezi munkában. És ebből ő ki akar lépni vagy velem vagy nélkülem!!! Mert azt nem vettétek számításba, hogy még ÉN IS mondhatok végül nemet!! De ettől függetlenül szeretném ha elválna, vagy csak költözzön el, mert EGY EMBER SEM ÉRDEMLI MEG EZT A HOZZÁÁLLÁST!

Azért hozzám jár csak havonta és nem fordítva, mert mint írtam oda köti a jelenlegi munkahelye, amiből jobb pénzt kap, mint itt, ahhoz hogy az adósságát rendezze.

Amiket ő mondott nekem: velem tudja elképzelni a jövőjét, helyrehozza az adósságát, karácsonykor velem szeretne a fa alatt állni.

És igen, kívülállóként lehet azt mondani, hogy ez mind csak MESE tejszínhabbal!

De tudjátok, ahhoz hogy tényleges, valós és racionális véleményt tudjon valaki alkotni erről, ahhoz kevés az az információ amit tudtok hisz minden ESET MÁS!!! Ahhoz ISMERNIE kellene engem, vagy ŐT, vagy egyáltalán az életünket.

Mert a rossz indulatú hozzászólok csak a felszínt látják, a mélységeket nem. Így könnyű becsmérelni a másikat.

Épp ezért, csak azokon a hozzászólásokon gondolkodtam el, amely mégha NEMET is mondott erre a viszonyra, de azt pozitívan tette, építő jellegűleg, tanácsként.

Lehet, hogy most neki csak az a jó, hogy van valaki (ÉN jelen esetben) akivel el tud beszélgetni normálisan, aki biztosítja őt arról, hogy szerethető ember, akiben megbízhat. Vagy él a jó emlékekben.

NEM TUDOM!! Tényleg én nem ismerhetem az ő érzéseit, csak bízhatom abban amit ő mond!!!

Azt tudom, hogy bízom benne! És hogy mellette leszek bármi is történjen, mert amit tőle kaptam az 1 év alatt, olyanban még soha nem volt részem!

Köszönöm kagyló74 hozzászólását, miszerint: Feladni meg az életét, csak akkor teszi meg valaki ha biztos abban, hogy a másiktól megkapja azt ami pl. az előzőből hiányzott, bármi legyen is az.

Ez így van, és lehet ezt elítélni, lehet lenézni, lehet leszólni, de az ember társas lény. Lehet igen azt mondani, hogy ő is,és én is ülünk a babérjainkon és ha összejövünk az NAGYON jó lesz, de ha mégsem jövünk össze akkor marad a rossz házasság... de NEM!!!! Egyenlőre nekünk is csak időre van szükségünk, hogy tudjuk BIZTOSRA azt hogy tényleg mindent fel tudnánk-e adni egymásért, és ez nem megy egyik pillanatról a másikra.

Azt hiszem nem kicsi dolog egy válást bevállalni. Nem kicsi dolog ennyi idősen ÚJ életet kezdeni. Nem kicsi dolog gyereket bevállalni (ha úgy alakulna)

Szóval nekem is nagyon nehéz, higgyétek el! Nem vagyok notórius házasság romboló és kövezzetek meg, de az egészben egyedül a NŐT (a feleségét) nem sajnálom! Mert egy ember sem érdemli meg ezt a viselkedést, amit a nő művel otthon. Még akkor sem, ha szült két gyereket..

Egyébként elolvastam a cikkemet és a legvége tényleg elég önsanyargatósra sikerült.

Azóta sokkal pozitívabb vagyok, elfogadtam a helyzetet, nem sírok, eszek rendesen, mosolygok, örülök, és azt hiszem tudom már kezelni ezt a távkapcsolat dolgot, mint olyat... Nehezen ment, de belerázódtam csak idő kellett. Mert benne vagyok és nem kívülállóként vagyok jelen.

Az én helyemben, vagy az Ő helyében ezt már rég feladták volna! Hisz milyen kapcsolat ez, hogy 1 hónapban egyszer találkozunk? Hisz minek vállaljak be válási hercehurcát? Hogy minek agyaljak azon, és essen az rosszul hogy nem foghatom a kezét, ha szükségem lenne rá..

Nagy áldozattal jár! De azt mondom,hogy Karácsonykor fogok írni még egy cikket és akkor vagy bebizonyítjuk, hogy ez tényleg MŰKÖDIK közöttünk, vagy nektek lesz igazatok és marad otthon..

Addig is minden szépet és jót, örömöt, boldogságot kívánok mindenkinek!

Nem 1 ember számolt már be erről a "boldogságról". Lehet, hogy a jelenlegi párodban is megvan minden, amit úgy gondolsz, hogy hiányzik, csupán nem látod a szeretővel eltöltött órák után. Biztosan nem a napi nehézségekről szólnak ezek a találkák, hanem próbáljátok kellemesen elütni az időt. Csak gondolj bele, hogy ki van veled nap mint nap, kivel terveztél régen.

És nem pálcát szeretnék feletted törni, csupán rávilágítanék, hogy az új kapcsolatok mindig izgalmakkal telik, a másik megismerése jó élmény.

Mondom ezt én, aki lassan 6 éve vagyok a Párommal, és fordítok arra időt, hogy mindig új dolgokat tudjunk meg Egymásról, és eszembe se jusson máshol keresni a boldogságot. Főleg nem egy másik kapcsolatban.

CSAK AZÉRT, mert sajnálattal és rossz érzéssel tölt el, ha egy emberben ennyi negatív érzés van! ... :(

Nyilván mindenkinek meg van a maga keresztje, de ha nem tud túllépni, akkor csak mérgezi magát elsősorban, na és persze a környezetét is... :(

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, csupán a cikket.

Néhány dolgot nem értek.

1. miért nem szoknak le végre az emberek arról, hogy házasságban élőkkel létesítsenek kapcsolatot?

2. ha már felvállalta a szerető szerepét, miért nyafog?

3. miért akkor derül ki, hogy az aktuális házasság nem is olyan frankó, amikor színre lép egy harmadik?

4. az „én olyan szerelmes vagyok” kijelentés már feljogosít arra bárkit, hogy családokat dúljon szét? (Még ha az a házasság nem is olyan tökéletes – legalábbis a szerető szerint –, az nem egy harmadik feladata, hogy orvosoljon bármit is. Döntsenek azok ketten, aztán ha szabad a pálya, akkor lehet szeretőből feleséggé előlépni.)

Gondolom, a válaszok gyökere ott található, hogy nagyon sok fiatal éretlenül, önmaga és a választottja alapos ismerete nélkül köt házasságot. Aztán az első vélt, vagy valós akadálynál rohan mást keresni, azzal a lehetőséggel nem is számolva, hogy néhány év után a második kapcsolata is úgy jár, mint az első.

Ha a kapcsolatom (legyen az házasság, élettársi, vagy csak férfi-nő kapcsolat) szerintem nem működik, akkor kilépek belőle, attól függetlenül, hogy van-e a láthatáron más valaki, aki az addigi társam helyébe lép. Gyávaságból nem fogok benne maradni egy számomra nem megfelelő kapcsolatban.

Jól tudom, vannak kivételek, amik a cikkírót igazolják, de azok többnyire annyira elfajult kapcsolatok (alkoholizmus az összes hozományával, játékszenvedély, állandó csalás, notórius munkakerülés, családon belüli erőszak, stb.), amik indokolják, hogy a szenvedő fél bármi áron kilépjen belőle. De a cikkíró nem ilyet írt le.

Ja, és undorítónak tartom, hogy egy vergődő szerető a saját maga által teremtett helyzetét egy halálosan beteg emberéhez hasonlítja. :(

Miért? Mert nem tapsikol a csajnak?

Van ilyen, hogy 8 év után már nem dob fel valakit a kapcsolata. Gyakori, hogy a férj sem udvarolgat olyan lelkesen, mint az elején. Sokszor a "szenvedő" alany ilyenkor a félrelépést választja. Van, hogy a pasi el is vál, és a szeretőt...

Ma már semmi különös nincs az ilyenekben. Nem egyedi eset.

Nade, bár a "harmónikus" házasságából indult ki, pár hozzászólása után kiderült, hogy szenvedett benne. ????? Melyik az igaz?

S jó pár ellentmondás...

Nade, hogy még ő legyen a nagy megmentő, a szegény áldozat, .... aki másképp nem lehet boldog, és meg van győződve, hogy a pasi sem nélküle...

Közben ócsárolja a feleséget, aki 2 gyereket is szült a pasinak....

Csinálja amit akar, itt senki sem törvényalkotó, és nem lesz semmi bajunk tőle, és még nem is ítélkezés, mert ha valaki szerelmes, akkor kevésbé tud gondolkodni... csak ha annyira egyenes és boldog akar lenni, mint ahogy itt előadja, akkor nem ez lenne az útja-módja...

Úristen ... Csak úgy árad a szavaidból a megcsalatottság, keserűség, epésség, bánat ... :((

(Azt már le se mertem írni, hogy gyűlölködés ... :( )

Ha valaki figyelmesen végig olvassa ezt a cikket,

akkor valóban se füle,se farka.Először,így rögtön az elején,arra lennék kíváncsi,mi indít egy nőt arra,hogy belefolyjon férfiakkal való bratyizásba,

amikor benne ül egy 8 éves kapcsolatba (ami már 2 éve nem csak egyszerű kapcsolat,hanem házassággal elkötelezett,és állítása szerint: "Harmónia, boldogság, babavállalás kapujában.."

Általában egy ilyen kapcsolatban nem szokott senki

esze más pasikon járni,hacsak nem a vére hajtja!

Ennek a "nőnek" nincs lekiismerete,csak egy önző,

számító dög,vagy egyszerűen hazudik!

Az állítólagos pasinak felesége és két gyereke van,akikkel együtt él,naná még szép!Nem is fogja elhagyni a családját,csak nem bolond,hogy elszalassza az ingyen alkalmat.Bizonyos koron felűl a pasik jobban hajlanak a már megszokott"

biztonságos dolgok felé,attól függetlenül hogy ingatagok... Sajnálom a feleséget,és a gyerekeket,mert ők az áldozatai két felelőtlen (ember?)élvhajhászatának. Egy normális ember ha a házassága romokban hever,akkor elgondolkodik

hogy ez biz két emberen múlik,és esetleg megpróbálja rendbe hozni.Ha ehez túl gyenge,akkor

elválik,aztán ha szabad és független,akkor keres magának,De! Nem a más házasságába rondít bele! Persze az ilyen gátlástalan,törtető élvhajhászoknak hiába magyaráz bárki is,mert ők

nem képesek átérezni vagy beleképzelni magukat az áldozatok helyébe,ezek csak gátlástalan módon el akarják venni azt,ami hitük szerint kijár nekik.

Mindegy milyen módon, kinek lelkén gázolnak

kereszül,kiket taposnak el,ők csak csörtetnek a boldogságot hajkurászva,mire ők is áldozatok lesznek.A saját téves elgondolásuk áldozatai. Talán soha életükben nem jönnek rá,hogy az élet nem erről szól.A boldogság nem másokban keresendő,

aki kergeti,soha nem éri el.Viszont kitermel egy csomó boldogtalanságot a földön...

Teljesen igazad van!!!.. Én is tapasztalatból mondom. nekem is ennyi idős a lányom, és ahogy látom szerelmek jönnek mennek..de még az igazi nincs meg nála.Engem is elhagytak egy másikért, nem volt könnyü a gyerekeimnek sem pedig már nagyok...de ez volt megírva a sors könyvében. A gyerekeim a mai napig nem fogadják el a helyzetet, pedig ennek már 5 éve. Szóval egy kívülálló ebben a helyzetben nem tud tanácsot adni másnak, aki lila ködben úszik.

Valamit azért nem értek: Mért nem beszéli meg a problémáját mondjuk az édesanyjával???..Mért idegenektől várja a választ??...ez érdekes számomra.

A múltnak vége

A jövő elérhetetlen

Az igazi boldogságot a jelenben keresd.

A múlt a férjed.Zárd le mielőtt hibát követsz el.Nem a további megcsalásról beszélek hanem esetleg nem annak az embernek adsz egy életre szóló ajándékot akinek kéne.

A jövőd az az ember aki hát... (én nem bízom benne)Te ismered bár lakva ismeri meg az ember a másikat.

A jelenben te vagy EGYEDÜL ezt éld meg boldogan mert senki nem garantálja azt,hogy a "szerelmed"visszatér.

Fiatal vagy önálló és ami a legfontosabb a herceged még nem jött el.(Szerintem)

Ha meg fél év múlva bekopogtat kérdezd meg lerendezte e az életet a családja felé.Ha nem akkor komolytalan mert lenne rá ideje most és tiszta lappal indulnátok.Bár a gyerek megtudja mérgezni a kapcsolatot.Tudom!!!Tapasztalat.

Még öt év együtt élés is kevés arra,hogy megszeretesd magad a gyerekeivel.

Sok sikert és éld meg az élet minden percét boldogan.

Szerintem pont nem ezt írta...

Ha egy kapcsolat megromlott, nem okoz boldogságot, és nem is sikerül helyrehozni, akkor az elválás a legjobb megoldás. Főleg, ha nincs gyerek.

Gyerekkel már más a helyzet. Ott szerintem az ő érdekei a legfontosabbak. De még akkor is előfordul, hogy jobb elválni, mint egy rossz házasságban élni.

Mindezt írom úgy, hogy hiszek benne, hogy a házasság egy életre szól. Csak felelősséggel lehetne kimondani az igent. A problmákat meg kell oldani. De vannak helyzetek, amikor nem szabad erőltetni ami nem megy.

Abban is teljesen egyetértek, hogy ne miatta, hanem magad miatt legyél boldog. Nem függhetsz senkitől ennyire. Először szeresd magad, aztán mást. Mert szeretni igazán csak azt lehet, aki önmagát is szereti. Aki önálló egyéniség, nem csak a másiktól függ.

Válj el! Teremts tiszta helyzetet! Én nem tartom tisszességesnek azt, aki úgy vág bele egy kapcsolatba, hogy az előzőt nem zárta le. Attól Te még nem leszel tisztességes a férjeddel, hogy elmondod nem vagy boldog, mit szeretnél. Elmondtad azt is, hogy van más? Hogy nem vele akarsz élni?

Sziasztok!

Én sem olvasom végig a hozzászólásokat, de csak a cikk alapján azért van véleményem. Ha már egyszer így alakult, hogy rájött, nem a férj az igazi...

Akkor most azóta is a férjével él a cikkíró? /mert ugye erről nem esett szó/. Opcionálissá tette az életét, ha a mostani nagy szerelem nem jön be akkor marad még is az álló víz?

Talán félre kéne tenni az érzelmeket, csak egy nagyon rövid pillanatra és kiértékelni az életet, hiszen a cikkíró írja a nagy bölcsességet, hogy nem akarja 10 év múlva megbánni, hogy nem lépett.

Nos akkor lépett, vagy nem? Ha nem hagyta ott a férjét akkor nem és akkor az egész cikk csak önsajnáltatás. Ha rájött, hogy rossz, akkor lépni kell, arról nem is beszélve, hogy a férj felé is így korrekt, meg a lelkiismerete felé is.

Jahh kérem ez a nehezebb? Mert, ha a nagy ő segítene, mellette lenne? Tehát addig nem engedjük el a fát, míg nem fogtuk meg a másikat? Akkor csak bele kapaszkodna az új párjába.

Lehet, hogy ez a férfi döbbentette rá a valóságra, de ha ez a férfi odébb állna attól a valóság még valóság maradna. Állóvíz, elunt rossz házasság, kihűlt házasság.

Szerintem ez ilyen egyszerű, de megtenni nem az, mert be kell vállalni mindent, ami ezzel jár, de ahhoz nagy bátorság kell, a szabadság ára pedig ez.

Szerintem, ha jól értelmeztem a cikket.

Üdv mindenkinek.

"de Ő is ugyanolyan hideg a feleségével, mint a férjem énvelem"

Ezt honnan tudod , ő mondta ? Akkor most miért is nem veled van ???!!! Miért is a családjával ? azt ne vedd be,hogy a munkája miatt!!

Nagyon sok a hozzászólás, úgyhogy nem olvastam végig őket.

Amit Enissa írt azzal nagyon egyet értek. Lehet már kérdezték, de minek ment egyáltalán vissza a családjához? (igen olvastam, hogy munkda miatt) De akkor keresek a "szerelmem" közelébe munkát és megoldom..... HA akarom!! Szerintem is nagyon jól érzi magát ott , ha nem így lenne nem bírná ki ezt a sok időt....

Nekem még így az jutott az eszembe, hogy ha van egy felesége szerinted nem fekszik le vele?? Vagy is ha nem akkor a feleségnek biztos feltűnik, hogy valami nincs rendben. (bár erre nem tértél ki, hogy a házastársak sejtenek e valamit)

Illetve ha 400km-re laktok egymástól akkor valamilyen szinten neki választania kell közted és a gyerekei között.... mert 400km az nem kevés, és nem hiszem, hogy olyan sűrűn haza fog járni ha esetleg vissza megy hozzád.

Na még :) Ez volt a bevezető: "Kezdem azzal, hogy 8 éve ismertem meg a páromat, aki immáron 3 éve a férjem is. Harmónia, boldogság, babavállalás kapujában.."

Ebből most akkor mi igaz??? Vagy ugyanúgy megy a pároddal minden mint régen? Mert ne haragudj de az elég gusztustalan. És szerintem az is az, hogy 8 éve ismered, hozzákötötted az életedet és nem érdemel meg annyit, hogy őszinte legyél hozzá?? :S :((( Ha ez a babavállalás és boldogság kapuja egy évvel ezelőtt volt akkor, hogy jöhet szóba egy harmadik fél?? Mert akkor ott valami nincs rendben. Ha valakit szeretek, boldog vagyok és babát akarok, akkor nem tekintgetek félre.... Ha meg nem voltál boldog már akkor sem akkor minek a baba?

Nővérem is hasonló cipőben járt egyébként. Volt egy férfi aki abban a városban kapott munkát, ahol nővérem lakott. Szépen összejöttek, persze feleség és két gyerek, de válni akar stb..... Nagyon jól megvoltak nővéremmel, szerelem, megértés össze is költöztek, aztán pár hónap múlva vissza kellett mennie a gyerekekhez, mert ott kapott munkát..... :)) Egy darabig még hülyítette aztán jött az hívás, hogy kibékült a feleségével. Igazából te érzed, hogy tényleg szeret e, de azért tartsd nyitva a szemed, bár amennyire tudod ilyen messziről.. :S Jahm még egy kérdés, neked nem megoldható, hogy odaköltözz az ő városába?

Azt hiszem így hirtelen ennyi :))