Nem tökéletes szülők fóruma... (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Ez azért van, mert egy jó bölcsihez képest a legjobb ovi is egy kaszárnya...
Én sírtam majdnem a legjobban, amikor a bölcsiből el kellett jönnünk...
Megértem a gyereket...
De aztán persze az is megy, ha jó az ovi.. Mármint neki.
Sziasztok!
Szerintem ez egy nagy butaság, amit olvastál. Most jobb lenne, ha minden reggel a lábadba csimpaszkodna és visítva ordítana, hogy Anya ne hagyj itt.
Biztosan okos, értelmes kislány, megértette, hogy ő most játszik a gyerekekkel, Anya meg este megy érte. :-)
az nem jó...
a lányok tudtommal ritkábban hasfájósak, reméljük ő megússza
átolvastam még egyszer (már nem éjszaka) és rájöttem, hogy én túlzottan lesírkítottam (mert ezen kívül alig valami ami illik az esetünkre) dehát ennyit a tökéletesséről....
Igazad van amúgy.
Különben ugyanezek az óvónők voltak akkor is ebben az oviban amikor én jártam oda én pedig a 4 évből kettőt tuti végigbőgtem ott :-) (de azóta eltelt majdnem 30 év, ők is tapasztaltabbak lettek)
Nem kell mindent elhinni amit egy pszichologus mond ! Halgass a megerzeseidre es a jozan eszre ! A legtöbb gyermeknevelesröl szolo könyvet olyanok irtak akiknek nincs gyerekuk , vagy olyanok akik csufossan levizsgaztak a gyermeknevelesböl ! Nincs tökeletes szulö , a legtöbben csak arra törekszunk ....
Termeszetessen azert szokott be kisgyermeked gond nelkul az oviba ,mert egeszseges , tarsasagkedvelö kisgyerek ! Ehhez jön meg az a fontos teny hogy az alkalmazottak nem tettek ki a gyermekedet pszichikus ill.fizikus lelki bantalmazasnak ! Amit ugye a kisgyerek nem tud elmondani neked , csak sir es nem akar ovodaba menni ....
nyafizni én is szoktam hagyni persze.
van, hogy valamit mindenképpen meg kell csinálnom és kénytelen várni :-)
Szia!
Nekem is képes ilyeneket művelni a kicsi. Most is épp ez volt, végül elaliudt cicin. Kiderült, hogy álmos, pedig jó ideje már csak eggyszer aludt napközben. Ki érti ezt...? Ő is az a típus, hogy igényli az állandó foglalkozást. A nagy ilyen idősen már nagyon szépen eljátszott aránylag hosszú ideig egyedül. Addig tudtam csinálni a dolgom. Most meg már gerincferdülést kapok mert mindent úgy csinálok, hogy cipelem. Amúgy a nővérével már jól elvan. Mennyi idő lesz közöttük?
Nem, pont, hogy azt írtam először, hogy nálunk is könnyen ment a bölcsibe a beszoktatás, mikor vissza jöttem dolgozni és azóta sem volt gond vele, de mégsem gondolom, hogy rossz lenne a kapcsolatunk és hogy neki mindegy ki vigyáz rá, mert a bölcsit elfogadta, de időnként kényszerhelyzetben kiderül, ha mamánál vagy máshol kell lennie, hogy nem szívesen van ott és ragaszkodik hozzám...
Arra írtam amit a nagynevű gyermekpszichológus írt... hogy butaság szerintem.
na, én erről is olvastam :-)
nem kell megijedni, jelenleg egocentrikus a világképük, egyelőre képtelenek "másra is gondolni".
Tényleg korosztályos lehet, mert Annának is vannak ilyen megnyilvánulásai
még az is fejtörést okoz nekem mostanság, hogy a teljesen lezárult hisztikorszak most újra indult. Mitől lehet? Fejlődési lépcső?
Ti hogyan kezelitek a hisztit? Ebbe annyira nem tudok rutinos lenni....(és lassan a kicsi is kezdi, áááááh)
nem baj az ha talpraesettek és kiállnak magukért, csak meg kell nekik tanítanunk a módját :-)
ami ugye nem egyszerű....
ilyeneket az enyém is szokott alakítani, ő is mindig középpontban szeretne lenni, de csak akkor ha egynél több felnőtt van körülötte. Különben nagyon együttműködő, megértő ha arról van szó, hogy valamit az öccsvel kell csinálnom. De hangsúlyozom, ha csak hárman vagyunk. Olyan édes, újabban ő vetkőzteti fürdésnél. Az a vicces, hogy eddig még csak nem is babázott :-)
Bocsi, elkanyarodtam.
Szerintem nem te szúrtál el valamit, ilyen korban természetes, hogy szeretnek a középpontban lenni. Ebből is látszik, hogy nem egy szorongó, feszengő gyerek.
De muszáj rájuk szólnunk, meg kell tanulni mit szabad, mit nem. Főleg a telefonra és arra gondolok, hogy belebeszélnek 2 felnőtt beszélgetésébe. Emlékszem, én sosem tettem. Ha anyukámnak sikerült engem megtanítani, bízom benne, hogy nekük is menni fog.....
Nálunk az 5 évesnél voltak hasonló problémák egy darabig, mindenki őt ajnározta, akkora a korkülönbség a nagyokkal, hogy amíg meg nem született a húga, gyakorlatilag egyke volt.
Nekünk az vált be, hogy mi "játszottuk el" a testvért, kértük, hogy ossza meg velünk a csokiját, a játékait, tartsa tiszteletben, ha más elfoglaltságunk van, telefonálunk stb. Néha nehéz, sok türelem és következetesség kell hozzá, és időnként a vesztegetés (vagy alku :-)) is jól jöhet... A beszélgetéseinkbe, telefonjainkba még most is néha beleszól, de sokat javult a helyzet, amióta a húga megszületett, mert odavannak egymásért, így könnyebben megy az osztozkodás is, és nemcsak a picinek, másoknak is szívesebben adja oda a saját dolgait.