Abortusz-tabletta (beszélgetős fórum)

Bölcsen és éretten gondolkodsz, annak meg különösen örülök hogy "nem vagy elszállva", mint a legtöbb orvos gyerek.

Így van, mindenkinek cipelni kell a maga keresztjét, és hidd el, az a kereszt egyik embernek se könnyebb, mint a másiknak.

Az pedig megint egy más dolog, hogy ahány ember, annyiféle életfelfogás.

Aki kellően intelligens, az nem ítéli el a másik embert csupán azért, mert valamiben nem egyezik a véleményük, inkább az érdekli, vajon a másik miért is gondolja úgy, ahogy--erre értettem a hozzászólásom elején, hogy fiatal korod ellenére bölcsen, éretten gondolkodsz.

Ebben pedig nagyon sokat jelentenek az otthonról, (Szüleidtől, családtagoktól) kapott "alapok" is.

Nem bántottál meg, tisztában vagyok vele, és egyet is értek veled. Mert én is tapasztaltam, bármennyire furcsán is hangzik...:), a legelső karácsonyi élményem, (legalábbis képek amik be villannak) egy nagyon pici asztalon álló fenyőfa, alatta nekem egy piacon vásárolt filléres kamu barbie baba, amire anya vart mennyasszonyiruhát,mert mennyasszony barbit akartam, az volt az álmom:), tesóm vmi hasonló kaliberű játék autót kapott, és még talán volt egy-két zokni is a fa alatt...apukám ügyelt és 3asban karácsonyoztunk. Még mindig megvan az a baba, pedig 23 éves vagyok, ez a baba emlékeztet örökké arra, hogy honnan kezdték anyuék és hova jutottunk, és ezért becsülöm őket, soha nem hagytak elszállni, nem kaptam meg mindent, megtanultam értékelni a dolgokat, nincs a fenekem alá téve semmi, 14 éves korom óta minden nyáron dolgozom, és szerintem így normális.

Mindenkinek megvan a maga keresztje, ahogy ezt mondani szokás, és én ezért nem ítélkezem senki felett, amíg meg nem ismerem és nem tudom mi áll a háttérben, és ezt most konkrétan az abortuszra is értem, hiába nem értek vele egyett, és legszívesebben betiltanám, látod vannak esetek, (mint pl. itt írta vki, hogy megerőszakolták a bnőjét,és ezért nem akarta megtartani a babát), amikor nem tudom eldönteni, hogy most akkor jó-e, hogy van lehetőség egy terhesség megszakításra avagy sem...

Ha Apukád--aki nőgyógyász--azon a véleményen van hogy nem humánusabb az injekció mint a küretkanállal vagy vákuumcsővel való élve szétszaggatás, akkor az biztosan úgy is van, hisz Ő a szakember, nem én.

Szeretethiánnyal kapcsolatban: ez nem csak az orvosgyerekeknél fordul elő, hanem nagyon sok olyan csemeténél is, ahol a szülők éjt nappallá téve güriznek, ráadásul még "jólét" sincs, csak "megélhetési szint" ( vagy az se)

Mindezzel természetesen nem bántani vagy megsérteni szerettelek volna, csak azt sugallani, hogy az életben minden dolog--még ez is-- viszonylagos.

UH vezérléssel tömény Kálium oldatot fecskendeznek az elpusztítani kívánt magzat szívébe, ami ettől pár másodperc után megszűnik dobogni. Nem hinném hogy nagyobb fájdalmat okozhat, mint az "élve széttrancsírozás".

A módszer 8 hetesnél idősebb terhességek esetében már viszonylag egyszerűen kivitelezhető.

Hogy miért nem csinálják rutinszerűen, arra Édesapád nyilván tud logikus választ adni, ha igen, nagyon kíváncsi lennék a magyarázatra, tedd meg hogy leírod.

Lehetne emberségesebb, van is rá módszer, csak éppen nem alkalmazzák---- kivéve ha beteg a magzat, illetve ha három vagy annál többes terhességnél a szülők úgy döntenek, nem vállalják be a rizikót.

Hogy miért nem lehet minden 6 hetesnél idősebb abortusznál rutinszerűen alkalmazni, azt a nőgyógyászoktól kellene megkérdezni.

Én csak annyit szólnék hozzá hogy átgondolva a dolgot nem is igazán a terhességmegszakítás ténye ami engem elgondolkodtat hanem az eljárás maga. a módszer.

Ne kövezzetek meg kérlek nagyon szélsőséges és lehet nem a legjobb példával állok elő de csak érzékeltetni akarom a dolgot.

Az abortusz kontra vágóhíd.

Uniós szabvány előírás stb hogy az állatot mielőtt feldolgozásra kerül (mert ugye aki nem vega vagy nem napfényen él ilyet is eszik mindegy nem ez a lényeg most) valamilyen módon elkábítják hogy minél HUMÁNUSABB legyen az elpusztítása.

Na mármost a magzat esetében (főleg a terhesség későbbi szakaszában) egy bár igen fejletlen de érző lényről beszélünk. Ne nevezzük embernek a példám végett de ÉLŐlény. Mi is történik? Erőszakosan darabokra trancsírozzák minden érzéstelenítés és egyéb nélkül.

Nekem ez ami "érdekes" ha már ez törvényes és bizonyos esetekben elengedhetetlen akkor nem lehetne emberségesebb?

abban igazad van hogy ilyenre nem gondoltam...és az is igaz hogy nem tudhatom hogy hogyan döntenék bizonyos helyzetekben...én csak annyit irtam...és bocsánat ha másként értödött, hogy nagyon sokan elvetetik ugy a babát hogy "normális" okuk nincs...csak mondjuk nem volt kéznél egy gumi és becsuszott mert nem tudtak várni mig megkeresték...vagy az olyan akinek már 5 abortusza volt...nah roluk megvan a vélemény...de sztem nem csak nekem

és tényleg az ilyen eseteket néztem amikor irtam a hozzászolásokat...és olyan szörnyuségekre nem gondoltam hogy megeröszakolják és ugy lesz, vagy hasonlo dolgok....és bocsánatot kérek ha bárkit megbántottam, kicsit elfogult vagyok a témával kapcsolatban, mert sajnos két kistestvéremet veszitettem el ugy hogy még nagyon picit vtak (10 és 12 hetes magzatok) és nagyon sokan nem veszik öket embereknek, vagy megkérdezik hogy "és akk mi van még meg sem születtek", pedig talán jobban fáj az elvesztésük mintha láthattam vagy megérinthettem vna öket...és csak nem értem hogy páran miért veszik annyira egyszerüen az abortuszt vagy miért döntenek mellette amikor sztem más lehetöség is van...

Ha kötekedni akarnék, akkor azt írnám, hogy alább nem így nyilatkoztál.., de nem óhajtok kötözködni, egyezzünk ki annyiban, hogy nem láthatsz át minden élethelyzetet...

Lehet véleményed, mint bárkinek, de nem tudhatsz reálisan dönteni, amíg nem éltél át bizonyos dolgokat.

Erre írtam később, hogy vannak helyzetek.....stb.

Ez a bizonyos 2. mondat nem kevés iróniával íródott... remélem érted (legalább Te)!

naa neki meg kéne mutatni a Néma sikolyt. Vagy azt amit felraktál ide

valószínűleg fogalma nincs mi zajlott le.. azért nem bántja a dolog és nem érinti meg lelkileg...

egyébként személyiségfüggő is.

a dédnagymamám, 45 éves volt, amikor elmaradt a menstruációja, nem is bánta, hiszen biztos volt benne, hogy ez csupán a klimax miatt lehet, aztán akkor jött rá, hogy terhes, amikor megmozdult benne a baba:), így a nagymamám, és a legkisebb öccse között (4en vannak testvérek), 24 év van:) hihetetlen nem?:) és előszőr volt nagy sírás rívás, aztán a legkisebb lett a legjobban elkényesztetve:)...sztem ha egy baba fogamzásgátlás mellett is megfogan, az sem véletlen...biztos vannak olyan élethelyzetek, amikor a legkevésbé sincs szükségünk (még) egy csecsemőre, akit fel is kell nevelni, de én egyenlőre úgy vagyok vele (és hangsúlyozom nem akarok, és nincs is jogom ítélkezni mások felett), hogy bármikor, akár most, vagy majd ha idősebb leszek,és már pl. túl vagyunk a párommal a gyerektervezésen, és becsúszik egy baba, szerintem nem fogom soha elvetetni...hiszen mi értelme van az életnek, ha nem a gyerek????? mi 3 kis lurkót tervezünk, és ha netán jönni fog egy 4. vagy 5. sztem nekik is lesz hely:) nekem csak egy bátyám van,és annyira irigyeltem mindig azokat akiknek több testvérük van...nálunk is simán belefért volna még 2 tesó, csak anyuék idősek voltak, gondolom emiatt nem lettünk többen...

mandolin, ha nem sértelek meg, és nem bánod, tudnál pár sort írni arról, hogy milyen érzés volt annó, rávenni magad az abortuszra? Fiatal vagyok, és tapasztalatlan, még nem kerültem ilyen helyzetbe, és semmi rosszindulat nélkül, csupán csak kíváncsi vagyok, és megszeretném érteni, mint nő, hogy vajon milyen gondolatok futnak át az ember agyán, amikor előszőr is megtudja, hogy terhes, aztán, hogy kül. okok miatt nem tarthatja meg a terhességét, aztán közvetlenül a beavatkozás elötti, és utáni lelkiállapotokra vagyok kiváncsi...te hogy élted meg? Fájt azért a szíved kicsit?Vagy tudtad, hogy ez a legjobb mindenkinek, és lelkileg nem viselt meg egyáltalán?

Ha őszinte vagy, és valós adatot adtál meg a korodat illetően, akkor még van 20-30 éved, hogy megtapasztald azokat a helyzeteket, amiket (jelenleg) elképzelni sem tudsz.

Mégis mit gondolsz, a nők többsége miért tesz meg mindent, amit a lehetősége engedi annak érdekében, hogy ne essen teherbe?

Ennek ellenére hányan vannak, akik felesleges erőfeszítéseket tesznek, és mégis úgy alakul, ahogy ők nem szeretnék?

Én 38 voltam, és úgy döntöttem, hogy elvetetem, (nemhiába védekeztem) és kikérem magamnak, hogy Te ítélkezz felettem, (vagy akár mások felett) ismeretlenül.

Egyet ne feledj a jövőre: "jön még kutyára kamion"...

abban az esetben a szociális vagy társadalmi eutanázia a jobb szó rá.. ne akkor és ne olyan helyre szülessen ahova csak a nyomorgás és örökös sínylődés várná..

mindenkinek a lelkiismeretén múlik hogy mi mellett dönt... én nem tudnék elszámolni vele ha egészséges életről kéne döntenem..

de ha belegondolunk a tabletta kontra pl küret módszerére (nem ismerem a tabletta magzatra gyakorolt hatását) talán "csak" csendben elaltatja. mégsem ugyanaz mintha darabokra trancsírozzák...

na de nem offolok.

Én úgy vagyok ezzel az egésszel hogy ha állatot kell az nem gond, de basszus még az is megvisel..

de embert ölni.. soha..

Az olyan korú magzatot ha jól tudom van mikor sóoldattal egyszerűen megmérgezik.. attól olyan fekete az a baba a videóban. utána "szimplán" megindítják a szülést..

SOHA nem lennék képes erre. ha netán tervezett idő előtt "becsúszna" akkor is minden erőmmel azon lennék hogy amíg úton van megteremtsem a megfelelő környezetet amennyire lehet..