Mi lett velem? (beszélgetős fórum)

Veletek is egyetertek, minden masnap eldontom, hogy veget vetek a kapcsolatnak...

De aztan megsem teszem.

Mas teruleten soha nem varialok ennyit, sot, a falra tudok maszni a bizonytalan dolgoktol, ugyhogy eldontottem: egyetlen egy probat teszek meg magam miatt. Total onmagam leszek, ujra festeni fogok, futni, irni, almodozni, es kozben csak egyszeruen szeretem. Igy derulhet csak ki, hogy en bonyolitottam csak tul, vagy tenyleg nem illunk ossze.

Teljesen igazad van, nagyon gorcsosen allok ehhez a dologhoz, ami a legrosszabb, amit tehetnek.

Egyreszt nem hagyom sajat magam megtalalni, masreszt elobb-utobb o is erezni fogja - de sztem mar erzi is, es lehet, hogy eppen ezert tartunk itt.

Olyan igazi nagy szerelem - ha oszinte akarok lenni - nem is volt, nincs is. Neha persze 1-2 hetig ugy ereztuk, de nem nott tovabb, hanem visszaesett.

De eldontottem, hogy nem agyalok tovabb, elem az eletem, aztan lesz valami. Ha igy szeret (mert szeretet az azert jokora van) akkor ugy is fog, ha meg nem, akkor hiaba gorcsolok.

Jogaval kapcsolatban keresgeltem, de nem talaltam rendes gyakorlatsort. A Pilates is erdekel, de meg az sincs meg, majd tovabb nezelodom. :)

tudjátok lányok!

egy emberben ha többször csalódsz,de ha nem is csalódsz elég ha tudod a múltját.nagyon nagy erő és nagy hitt,hogy elhidd,hogy ő meg változott.nem hiába mondják,hogy:"a kutya is a szőrét változtatja,de a szokását nem" vagy "kutyából nem lesz szalonna"

Szia,

Érthetetlen, ha minden működik szerelem volt/van akkor miért ment el az önbizalmad és miért lettél féltékeny.

Ha szereted akkor ne "agyalj annyit" feleslegesen, hanem élvezz vele minden pillanatot és ne fél, ne aggódj!

Ha más kéne neki lépne, de szerintem szeret.

Csak azért nem fog egy férfi megállapodni, mert 40 éves, ha mellette nem érzi, hogy igazán kéne neki egy nő. Ez inkább a nőkre jellemző szerintem!

No para! :) Talán egy kis jóga enyhít a "damilod feszülésén" Lágy boldog és ne aggódj!

Koszi! :)

Erre mar en is gondoltam, mennek is, de sajnos nem tudok.

Kulfoldon elek, es itt eleg draga, neten meg nem talaltam online-rendelest.

Igy Ti vagytok a pszichiatereim, es az onelemzes. :)

Masfel eve vagyunk egyutt a parommal, es egyszeruen nem sikerul magamra talalni. Regen, ezelott a kapcsolat elott magabiztos, sugarzo no voltam, allandoan nevettem, es hittem a sajat egyenisegemben. Sokan vettek korul, mindenki kedvelt, szerettek velem lenni, ragyogtam.

De ebben a kapcsolatban egyszeruen eltuntem.

Folyamatosan kevesnek erzem magam, es nem tudom elhinni, hogy valoban en kellek neki. Ez azert fura, mert rengeteg visszajelzest kapok a paromtol, kivulallokent ugy tunne, hogy odaig van.

Engem megis gyotor a kishituseg, mar lassan felemesztem magam.

Annyit irok rola, hogy elottem, amikor egyedul volt, nagyban csapta a szelet a neten fiatal lanyoknak - tobbnek is egyszerre. En akkor ismertem meg, es bar tetszett, az volt a velemenyem, hogy nem az en esetem. Aztan talalkoztunk, es eloben masnak talaltam, osszejottunk. Beleestem... :) Kifele meg mindig magabiztos vagyok, tudatos, de ha kell bujos-cicas. O viszont alapbol kicsit nagykepu, de a felszin alatt felenk, szeretetre ehes.

Csak annyira megzavar a multja (40 fele kozeleg), hogy hiaba lett teljesen mas a masfel ev alatt, egyszeruen nem erzem magam biztosnak. Hangsulyozom: 180 fokos fordulatot vett, csaladot tervezunk, a tenyeren probal hordozni, odafigyel minden szavamra. Viszont sokat mereng, es tavolinak erzem. Eszembe jut: talan csak feleseget keres, mert ideje lenne, de a szive melyen meg nem all keszen.

Nem tudom, melyik a valodi enje. Ha a regire gondolok, elloknem magamtol, ha az ujra, hozzamennek felesegul. Volt egy lany, akibe szerelmes volt nemsokkal elottem, de o ferjnel van, es nem akart tole semmit. Allandoan az jar a fejemben, hogy meg nincs tul rajta, es azert van velem, mert ot nem kaphatta meg.

Soha nem voltam feltekeny, most meg egy kamaszlanyra hasonlitok: ha ranez vkire, maris arra gondolok, hogy masra vagyik. Gyakran van koztunk egy fal, nem olvadtunk ossze teljesen lelkileg.

Nem mutatom ki, eszre sem veszi, de belul meg felorlodok. Szeretnek magabiztos, kiegyensulyozott no lenni.

De ha egyedul van itthon, egybol arra gondolok, hogy biztos megint a neten nezelodik.

Mitol lettem ilyen? Mitol ez a bizalomhiany, amikor ezelott tele voltam onbizalommal?