Félsz a haláltól? (beszélgetős fórum)
Nem tartozik orvosra????? Hát kire? Itt a net-barátokra? És ki segít rajtad? Egyedül orvos tudna...
Szerintem igen. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy bemész, és egyből terítened kell.
Teljesen kötetlen beszélgetések során áll össze a kép, ő pedig finoman tudja irányítani arra, amire célzottnak látja. Egyetlen beszélgetés ritkán elég.
Kicsit olyan, mintha egy barátodnak tárulkoznál ki, akivel hosszabb idő alatt összemelegedtél, és megbízol benne. Bizalom nélkül nehéz.
Mindenki azt hiszi, hogy a pszichiáter majd az ő problémája hallatán dob hátast. Nem azért kell neki valamiről beszélni, hogy csodálkozzon vagy ítélkezzen, hanem hogy tudjon segíteni. A büszkeséged vagy félelmed miatt egyedül maradhatsz a problémáddal, és amint látod eddig nem túl sikeresen birkóztál meg vele.
mivel ez töb éves folyamat
meg hogy menjek dokihoz mivel ahogy magamat ismerem eröl nem tudnék beszélni
vagyis nem tudná kiszedni belölem
szerintem nedm tartozik rá
Egy jó ideje itt vagyok a portálon...de Joe-t csak így ismerem...és ezért nem értem, miért nem megy orvoshoz...és a környezete ez miért nem veszi észre?
Nem tudja megjátszani szerintem otthon sem a jókedvű embert! Hogy-hogy nem tűnik fel senkinek?????
Én is írtam neki, hogy menjen pszichiáterhez, mert aki ennyire depressziós ,annak a leghatékonyabban ő tud segíteni. Ez nem szégyen. Én is voltam már pszichiáternél és pszichológusnál, amikor depressziós időszakom volt.Nagyon szépen kihoztak belőle, évek óta semmi ilyesmi bajom nincs , legalábbis csak 1-2 napig tart ha rámjön a depi, nem pedig hetekig.
Joe...de ezzel, hogy írod meg, magadon nem segítesz! Miért nem meséled el a háziorvosnak? Valamit biztos tudna segíteni, hogy legyen életkedved! Így tényleg nem lehet élni....ez nem élet:(
Kérj segítséget, de ne itt, hanem az orvostól!!!!!!
Kérlek, fogadj szót! Neked szeretnék jót!
mivel nem tudnak róla szoval itt csak amit hogyan érzek mindig azt irom a hoxán
sajnos ezt érzem nagyon sokszor
de vanak olyan emberek akik itt élvezik ha szorakoznak velem a elmult 2 nap az sokvolt ezért írtam
Nem, nem írtam el...csak egy fenékenbillentést már megérdemelne ezért az örökös halálvágyért, az életúntságért.....
Szerinted nem? Ez normális, hogy 40 éves ember így éljen?
A közvetlen környezetét sem értem, miért nem tesznek valamit? A háziorvos, vagy valaki.....
Ez nem élet, ez vegetálás, amit Joe csinál!:(
mért nem akor mi történe?
Milyen anális dolog jutott eszedbe? .) vagy csak elírtad?
Joe.....voltál Te már s...be rúgva? Hát nem alánlom, hogy a közelembe kerülj.....:))))))
Szerintem meg pszichiáterhez kellene mennie, hogy kezeljék. ha depressziós, azzal itt senki nem tud érdemlegeset kezdeni, neki kellene kezeltetnie magát.
Nem írhatom hogy akkor ne itt írogass,( mert ebbe tuti nem halsz bele) hanem menj és tégy érte.
(Ez felbujtás lenne, úgyhogy nem szóltam semmit csak hangosan gondolkodtam).
hát ma vékép 1000 x joblene ha nem lenék már
lehet de akkor is ezt érzem
Őt már nem hozhatod vissza azzal hogy bánod. A bűntudatoddal csak magadat gyötröd, ő sem akarná hogy a baleset miatt boldogtalan légy. Azt tanultam az életben, hogy egyetlen gondolat felesleges a : Mi lett volna ha akkor nem ....? Ha akkor és ott úgy volt, akkor már csak az azutáni dolgokat lehet úgy írányítani hogy elviselhető legyen .
Fiatalabb koromban nekem is volt egy ilyen "űzött vad érzés" -es időszakom.... ürömben öröm hogy a korod előrehaladtával igen nagy valószínűséggel egyre jobban el tudod majd fogadni a múlandóságot meg az élet kiszámíthatatlanságát is.
nálam az volt a fájo amikor a sogorom meghalt auto balesetben
együt dolgoztunk én hoztam ide dolgozni azota is bánom ha nem viszem ide dolgozni még mindig élne
amióta majdnam minden nagyszülőm és dédnagyszülőm meghalt, azóta nem az igazi a családérzésem. a nagybátyám is néhány éve halt meg. Azóta olyan érzésem van, mintha a halál mindenhol ott lihegne. nem vagyok biztos sem a holnapban sem a holnaputánban, megszűnt az ősbizalmam . De más okokból is. Olyan űzött vad érzésben élek.
Már aki nem tudja,részemről ugyanis nagyon jól elvagyok majdani halálom gondolatával---nem bánom azt se ha menni kell, meg azt se ha maradni.:)
Úgyse én döntöm el, pontosabban marha szomorú lenne ha nekem kellene eldöntenem hogy mikor gördüljön le az a bizonyos függöny.
és nem tudjuk élvezni a hártalévő időnket
Amúgy érdekes ez a halál körüli félelem: szerintem minél jobban rettegünk tőle, annál közelebb kerülünk hozzá, és annál hamarabb.
Nem. Előbb-utóbb úgyis találkozunk :)
Én nem attól félek,h meghalok,hanem,h később mint a párom,mert nem tudnék nélküle élni...
En is bizom benne, hogy még messze van. Olyan jó lenne nem gondolni rá.
bízom benne, hogy még messze van...
További ajánlott fórumok: