Egy igaznak hitt barátban csalódni (beszélgetős fórum)

Én is hasonlóképp jártam de azért nem jutottam el odáig hogy ne menjek sehová.

Sőt ráztam magamon egyet és amikor találkoztunk akkor is a képébe néztem ettől teljesen megváltozott a dolog és ők a mai napig sem értik hogy akkor most mi van.

Várnák hogy én kezdeményezzek szerintük én vagyok a hibás,bár nem hiszem hogyha valaki ír nekem egy mocskolódó sms-t és én nem válaszolok akkor miért én lennék a hibás.

De nem érdekel .

Én tudom hogy mi történt ők meg kavarhatják a szart körülöttem nem tudnak ártani nekem. Ugyanis aki tényleg igazán ismer az tudja hogy milyen vagyok.

Ne félj senkitől ,nem bánthatnak és ha valaki igazán ismer és tudja milyen vagy akkor nem ad a másik szavára hanem veled marad.

Volt egy jo barátnőm akivel elromlott a kapcsolat mert neki barátja lett és elbőcsült. Adig mindig mellém állt és rengeteget voltunk együtt. De ma már ez nem igy van. Nem tőrődik velem és ha azt kérdem miért akkor azt feleli hogy neki més barátnői sose hánykolodnak ugy mint én és nem mondják azt hogy hanyagolja őket. Egyik nap beszélgetni kezdtűnk ezekről a dolgokrol és a vége egy nagy veszekedés lett. Idáig 2 szer vesztünk össze és mind a két alkalommal én akartam kibékülni elismertem hibáimat és bocsánatot kértem értük...........de ö nem igy tett. Váltig erősit még a mai napig is hogy ö nem hibás és nem ártott nakem semmivel. Nekem nagyon rosszul esik ez és szerintem nem az a barátság hogy iskolába szüneteken együtt vagyunk, sose megyünk egyet sétálni mind két jo barátnő. Ő atz mondja hogy eleget vagyunk együtt szüneteken és amikor szükségem volt rá ő mindig segitett nekem. De ez igy nem barátság, barátnő nem csak akkor kell lenni mikor szükségünk van a másikra, mikor meg nem fére rakni és egymáshoz se szolni. Ezt az egésszet arra fogja hogy neki komoly barátja van és nincs ideje a barátnőire. Ez nekem borzalmasan rosszul esik mert én ugy tartom hogy amire vagy akire az ember időt akar szánni arra lessz is ideje. Szoval az egésszbe az a lényeg hogy én neki elmeséltem hogy milyen családi körűlmények közzött élek és ő legközelebb a szememre is hányta hogy neki nem ugy van mint nekem, hogy elkell meneküljön othonrol, mert öt szeretik és értsem meg neki nincs ideje rám. Elmondtam neki hogy apukám velem milyen parasztul beszélget amit vissza is mondott nekem legközelebb miszerint attol, hogy én ithon hogy beszélgetek apummal nem kell vele is ugy beszéljek. De ez nem volt neki elég. Eleinte nekem nem volt internetem ithon és mikor nála voltam sokat neteztem de azelött mindig megkérdeztem hogy zavarja e, de ö azt mondta hogy nem. Tudta jol hogy mikor netezek mindig vidám leszek mert olyan eberekkel beszélgetttem akik megértettek. Látta rajtam milyen boldog vagyok. Viszont a legközelebbi veszekedésünkor felhányta nekem hogy csak netezni megyek hozzá. Ezek a dolgok mellet én nem tudtam csak ugy elmenni és nem venni figyelembe és egyre jobban eltávolodtunk egymástol mert ö kizárt az életéből és nekem egyre gunyosabbak lettek a megjegyzéseim vele szemben............

Ma már ott tartunk hogy egymásra se nézünk............ mit tegyek aggodjak tovább azon hogy menyire megváltozott és nem akar velem törödni ? Vagy inkább lépjek tovább mert már ott tartok hogy csak rá gondolok és jön hogy sirjak............egyserüen nem tudom elhinni hogy enyire jelentéktelen senki vagyok számára és már a végén én is elhiszem saját magamrol hogy semmit se érek.

Hát azaz igasság h ez mindenkinek hirtelen jött. Nem is hittem volna... Tudom nem hosszu idő ez a 2 hónap.. de akkor is

Nah mind1 elvileg ha akar majd vmit akkor ugyis megkeres én mondtam neki tudnék adni még 1 esélyt szol.. De addig élem a nyugott kis életem:D

De azért kössz

Hali. Egy nagyon pici kis segitségre lenne szükségem. 1 hete hogy történt velem ez. Bnőmmel 2 hónaposak lettünk volna, és a multhéten elhivott hogy beszélgetni akar velem. Nem esett vmi jol mert tuttam hogy valami nincs rendben. Aztán megvolt a rossz megérzésem bejelentette hogy szakitani fog. Azzal indokolta hogy ő már nem szeret engem szerelemből. Azt kiemelem hogy ő nekem nagyon sokat jelentett mindent megadtam neki és szerettem, sőtt még most is ugy vagyok vele. Azt szeretném kérdezni hogy ha vkinek volt már ilyene h ezt a szakitást még átlehet gondolni a csajszi részéről? Szol sztetek lehet belőle ujra szerelem? A minap pedig MSN szem. üzijébe ezt a szöveget találtam: ,,Rossz érzés, mikor mások csalódnak benned, de annál még rosszabb, mikor rájössz, h magadban kellett csalódnod..." Sztetek ez összefügg a multheti szakitásával??

A választ előre is köszönöm! ÜDV.

A barátnőm már nem érdekel.Ka keresni fog,hogy találkozzunk,keresek majd kifogást,hogy ne,így lassan rá fog jönni,hogy szeretném hanyagolni a kapcsolatunkat!

A barátomat meg szeretem,de annyi dolog történt már velünk,annyit szenvedünk,hogy ha ésszel tudnánk mérlegelni,nem lennénk már együtt...

Még idő kell,hogy sikerüljön véget vetni a dolognak.

Tény, hogy össze vagyok kavarodva.

Voltak előzmények,már előtte összekaptam a bartánőmmel,mert kb 2 órát vártam rá egy fesztiválon,ahol már rég egy jó koncerten bulizhattam volna,de ő épp csalta a bartáját.Már ekkor kibuktam. Lehet, hogy ezt érzi,hogy emiatt haragszom leginkább.

Ezt én nem tudom,meg csinálni.

A bartánőmmel azóta nme találkoztam, nem beszéltem, szerintem tudja,..miért.

A barátom,meg szerintem nem is emlékszik az egészre.Nem volt teljesen józan egyikőjük se...nem mintha ez mentség lenne.

De mi legyen az indok?????

Ők nem tudják,hogy mi a bajom.Nem alázkodom meg ennyire...

Undorító a csaj is, és a barátod is . Rúgd ki mind a kettőt, csak még több bajod lesz velük!

Iszonyat, hogy mennyi emberben nincs ennyi becsület sem, vagy annyira kiéhezettek, hogy már nem bírnak uralkodni magukon, és mindent odadobnának érte.

Biztos így van!

Egyszer már képes leszek rá!