Macska a lakásban (beszélgetős fórum)

Hogy van a cicád?

Minden rendben volt vele?

Este már jobban lesz, ha nem túl rosszul viseli. Elég hidegnek érzem, most meg az ablakban ül. Nem tudom, hogy sikerült oda felmásznia.

Ha nem lesz meló, akkor szólok, hogy szívesen hazajövök a macskámhoz, de úgy sem enged el...

Azért lenne jó itt maradni vele, ne hogy balesetet csináljon magának.

Biztos a bódítás miatt botladozik szegény...

Kipiheni a megrázkódtatást,biztosan holnapra jobb lesz neki.Nem lessz semmi baj.

Én is azt hittem fiú:)

Az Én Cirmókám kisfiú volt :((

Biztosan a környezet tette vele,félt az idegenektől,a zajtól.Azért szagol,mert az is idegen neki.

Nem korai az ivartalanítás?

Szegény Cirmókám 7 hónapos volt mikor megtörtént:(

Lehet, hogy kis sokkot kapott a macskám? Kicsit félősebb és (szerintem) semmi nincs a levegőben és azért ugrál néha, meg a földet szagolgatja. Másabb lett. Játszik azért, de megijed.

Tegnap itt aludtak nálam ketten és a csaj alapból hangosan beszél, és a macska nincs ehhez hozzászokva.

Lehet egy pár óra miatt más a macskám? Hangosan szólt a zene, de nem vészesen, mert vannak szomszédok is.

Mit tehetek? Kedden viszem ivartalaníttatni, fél éves macska.

Megnéztem, szép cica...

A macska szeme beszél...

Mióta meghalt,nem simogattam cicát és nem is akarok:(

Megértelek,Én is szenvedek...

Már csak az emlékekből élek...:(

Pontosan ezért fáj az elvesztésük...

Amit csak tehetek,odamegyek a sírjához,virágot teszek rá,gyertyát gyújtok:(((

A naplómban mindennap ég a gyertya....

Ne már!

Húgommal is ugyanez volt, mindegyik meghalt macskájánál! Amelyik "csak" eltűnt, holttestet nem látott, annál nem. Elég fura!

Az éjjel vele álmodtam ,hallottam ahangját:((

Sokszor látom és hallom is...lehet megbolondultam...

Én is így érzek...:(((

Köszönöm...

Szia!

Nagyon együtt érzek veled. Az én Dömém június 23.-án halt meg 8 évesen. El kellett altatni, ott voltam vele végig. Rengeteget sírtam és persze volt olyan is, aki kinevetett. Én Őt emberi tulajdonságokkal ruháztam fel, Ő volt a társam. Most, hogy megvettem Szofit, enyhült a fájdalmam, de soha nem felejtem el Dömikémet. Ő egy egyéniség volt...

Vigyázz magadra és ne foglalkozz az emberekkel. A gyásznak meg van az ideje, de majd enyhül!!!

Puszi: Judit

Az okos ember nem botránkozik meg,annak van szíve...A butával meg nem foglalkozok...

Nekem is ő volt a 2. gyerek:(

Alányom 7 éves volt,mikor kapta...együtt nőttek fel:(

Tudom, hogy nagyon fáj. Az enyém 12 éves volt, mikor 3 évvel ezelött elment, a mai napig hiányzik.

És tudom, hogy sokakat megbotránkoztat a gondolat, de bizony mi is gyerekünként szerettük. Annyira családtag volt, hogy ismerősök, mikor találkoztunk, mindig megkérdezték azt is, hogy Szimba hogy van.