Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)
nagyon helyesen cselekedtél...........iszonyat nehéz ezt megélni, de ez a legjobb megoldás, amit tehetünk értük
Szerintem mindenképpen nézesd meg állatorvossal,és ő fog tudni neked tanácsot adni,hogy mi legyen a teendő.Ha azt mondja,hogy ennél jobban már nem lesz,akkor -bár tényleg borzasztó ezt elgondolni is,meg végigcsinálni is- ne habozz egy percig se az altatással.Lehet,hogy nem jelzi,hogy szenved,de ez a vegetatív állapot neki sem jó.
Legyél vele minél többet,amíg csak megteheted!A mi kutyánkkal is így voltunk,valahogy róla sosem gondoltuk,hogy előbb-utóbb megöregszik és meghalhat.Mikor beteg lett,akkor is végig bizakodtunk benne,hogy csak átmeneti a dolog,és mivel egész életében bivalyerős állat volt,túl lesz ezen is hamarosan.De aztán valahogy kezdte befészkelni magát a szívünkbe az aggodalom,hogy ez bizony most valami más.Sajnos nem csalt a megérzésünk.
Tényleg ne hagyd egyedül...Már csak azért se,mert ő se hagyott téged egyedül soha,és most biztos fél is,mert beteg és nem tudja mi történik vele.Én is nagyon sajnáltam a kutyánkat,és mindenki úgy volt vele a családból,hogy ők nem mennek ki hozzá,én voltam az egyetlen,aki azt mondta,hogy márpedig ezt a kutyát nem hagyjuk magára.Végigbőgtem azt az időt mellette,amíg kiért az állatorvos,de egyáltalán nem bántam meg.Engem rettenetesen bántott volna lelkileg a tudat,ha nem lett volna mellette senki se.Miután elaltatták,még két órán keresztül simogattam meg sírtam mellette az udvaron,tartottam a fejét a lábamon,még akkor se akartam letenni,nehogy piszkos legyen.Éjjel 11-re ásta ki tesóm a sírját,együtt temettük el a családdal,nem vártuk meg a reggelt.
Szóval legyél vele,mert szerintem később megbánnád,hogy magára hagytad,és neki is biztosan jól esik majd,hogy odamész hozzá.Ha meg látod,hogy eljött az idő,akkor ne félj kihívni hozzá az állatorvost,mert sajnos sokszor már csak ez a legtöbb,amit tehetünk értük.Nem szabad hagyni,hogy szenvedjen.
inni iszik elég sokat, enni viszont nem. De tegnap még jól evett. Sőt az előbb még a hasa is ment. Most gyanakszok, mert a cicám is ilyesmi tüneteket produkált. Lehet holnap mégis altatás lesz. :( Létezik olyan betegség, ami macskát és kutyát megtámadhat? remélem emberre nem terjed. :S
sajnálom....és már nem is eszik, iszik vagy ilyesmi?
Akármennyire is rossz, természetesen nincs szívünk egyedül hagyni. Fél óránként ellenőrizzük, de csak alszik szépen, csendesen. :( Annak örülök, hogy nem szenved, mert ha fájdalmai lennének azt jelezné. Ez tényleg a végelgyengülés és majd szépen örökre elalszik... :'(
ja és feldolgozni nem lehet....nem múlik el a fájdalom, csak enyhül.....ha hasonló kutyát látok már sírok....ill. annyira vágyom egy kicsi baba után, h ezt is nehezen viselem....de majd idővel. :)
én is mindig nagyon féltem, h mi lesz ha történik valami, nagyon rossz volt. Aztán történt sajnos, de ez az élet rendje. Piszok nehéz, én is majd belepusztultam, hetekig sírtam, életem egyik legmegrázóbb élménye volt, de sajnos ez van, hozzá tartozik az élethez.
Vigyázz a kutyidra és használj ki minden percet! :)
Hogy lehet ez feldolgozni?Nekem is van egy kutyám akit úgy imádok hogy azt elmondani nem lehet.És annyiszor eszembe jut,hogy mi lesz ha egyszer történik vele valami........Ugy higyjétek el,annyira félek ettől,hogy sokszor álmodom azt h megszökik,meghal,stb,és arra riadok fel hogy sírok.Olyan jó lenne ha soha nem halnának meg.....Vagy majd csak akkor,amikor a gazdi is.... :) Részvétem minden kutyus-és cicusgyászolónak,nagyon együttérzek velük! Remélem,az én Dugóm még sokáig velem marad.....
Szia! ne hagyd egyedül, legyél mellette! gondold el neked is mennyire rossz lenne, ha egyedül hagynának ilyen helyzetben!!!!!!!!!!!!!!!
Sziasztok. Nekem egy hete halt meg a 8 éves cicám. És a mai napom azt tapasztaltam, hogy a kis 16 éves kutyám is egyre gyengébb, kedvtelen, enni se eszik. Sejtésem szerint lassan itt az idő. A legrosszabb, hogy egyszerűen nem bírok lemenni hozzá, mert annyira sajnálom. Elaltatni meg végképp nem lenne erőm. Nem is tudom, Ti, hogy tudtatok a végsőkig ott ülni mellettük. De persze, nem bennetek van a hiba, hanem bennem. Szinte vele nőttem fel, nagyon fáj, hogy elfog menni. :(
Nekem 18 évig volt társam a kutyám,Boginak hivták.Már 3 éve hogy nincs melletem,azt mondanomsem kell a kezeimközt halt meg,hoszantarto szenvedés után.Sokan azt mondták mért nem oltatomle,mért hagyom szenvedni.Az énválaszom mindig az volt"ha egy ember idös és ápolásra szorul azt lekell oltatni".Én az utolso percig ápoltam ,végén már cumisüvegböl etettem,felemeltem a lábát a fánál hogy tudjon pisilni,a gyogyszerét összetörtem kanállal adtam a szájába.Mert mindezt megérdemelte annyi szeretetet adot ,hogy a mai napig nem felejtettem el.Fényképe bentvan a vitrinbe a családi képek között a nyakövével eggyütt.Már 2 éve van egy másik kutyám ,akit ugyanigy szeretek és sokszor labogizom ,pedig ö kitty...
Az enyém is német juhász volt.
Részvétem:( Nekem amikor meghalt a kutyám, fel sem fogtam aznap:S Éreztem, hogy hiányzik, de nem sírtam, nem tudtam. Másnap este jött ki rajtam, akkor tudtam csak sírni, de akkor eléggé:S Az rosszabb, hogyha nem jön ki azonnal, mert csak gyűlik a fájdalom és aztán annál erősebben éli meg az ember:S Nagyon sajnálom, ami történt, részvétem!
sajnálom :(
akkor viszont lehet h már előbb meg kellett volna hozni a döntést, nem? :(((
Sajnálom a kutyusod, erős voltál, hogy végig tudtad nézni, én nem biztos,hogy a helyiségben tudtam volna maradni.Sajnos néha számunkra kegyetlen döntéseket kell meghozni,de szegénykét így megkímélted a további szenvedéstől.
Teljesen egyet értek veled az eutanáziával kapcsolatban, az utolsó 2-3 napban minden nap kijártam hozzá(ott kellett hagynom apuéknál, mert egy németjuhásznak kínzás lenne a panel) hogy itassam, mert sajnos már addig sem tudott elmászni, szörnyű volt nézni mennyire lerobbant egy ekkora kutya.
Ez még a jobbik eset.Legalább nem nektek kellett meghozni a döntést,hogy itt legyen a végén.Sajnos nálunk ez volt,és borzasztóan nehéz szívvel mondtam ki,hogy altassuk el,és szörnyű volt fogni a kisfejét a kezemben,miközben beadták neki a szurit,és érezni a kezemben,ahogy lassan elhagyja magát,és kiszáll belőle a maradék élet is.:-((Eutanázia ide vagy oda,én nagyon hálás vagyok,amiért az állatoknál adva van ez a lehetőség,mert annál rosszabb nincs,mint tehetetlenül nézni azt,hogy mennyire szenved.
Magától ment el,elaludt. :(
Az az egy vigasztal, hogy neki jobb így, nem szenved tovább szegény.
nagyon sajnálom... :(((
végül elaltattátok? :(
szombaton rosszul lett, hasvízkórt kapott,leszívták, kapott vízhajtót,kiderült valami nem oké a szívével,mintát vettek a vízből, ma jött volna meg az eredmény,hogy mitől volt a felpuffadása....azóta nem evett, alig ivott,nem mondtak semmit az orvosok,csak várjuk meg az eredményt..ha a szíve beteg,attól még ennie kellene, és azt mondta az orvos,hogy gyógyszerrel azzal még együtt lehet élni..
Mindenkivel nagyon együtt tudok érezni, az éjjel elment az én kutyusom is... :(
köszönöm szépen!
nehéz még mindig nagyon.
minden olyan üres,és értelmetlen:(
de remélem egyszer sikerül egy kicsit enyhíteni,vagy valahogy enyhül.
nagyon sajnálom....ugyanezt éreztem én is... azt hittem belepusztulok, még egy cikket is írtam, szörnyű időszak volt! sok erőt és kitartást kívánok neked, nemsokára könnyebb lesz!!
Nehezen. Mindennap eszembe jut, főleg, hogy itt van a tesója.Ő olyan kis csendes bumfordi. Tragacska volt a kis kiváncsi, hízelgős kéregetős. Mindig mindenhol ott volt. Most olyan csend van mintha nem is lenne kutyus a háznál. Nagyon sajnálom, hogy téged is ilyen szomorúság ért. Nem tudom hogy lehet túllenni rajta.... szerintem sehogy :(
ugyan ez a helyzet nálunk is.a másik kutyus hogy bírja?nálunk Ő is nagyon depressziós:(
de én a legjobban.:(
együtt érzek Veled.engem vasárnap hagyott itt a 10 éves kutyám,akit mindennél,és mindenkinél jobban szerettem,igazi társ és barát volt nekem.nagyon magam alatt vagyok,azt sem tudom fel tudom-e valaha dolgozni.azóta csak sírok mindig,mindenről Ő jut eszembe.Te hogy éled túl?
Köszönöm, nagyon aranyosak vagytok!!!Nem tudom mikor leszek valamennyire túl rajta, de ez most iszonyú. :(
A kerítést persze megcsináltuk, de előtte is erős volt. Nem is értem hogy tudott átjönni.. Úgyhogy a többieket is nagyon féltem, de állandóan nem lehetnek bezárva sajnos.
További ajánlott fórumok: