Aki szívesen emlékszik vissza a hetvenes -nyolcvanas évekre, mi volt jobb, és mi rosszabb, mint manapság? (beszélgetős fórum)

Hú megláttam egy új fórumot:Emlékkönyv

Emlékeztek, mindenkinek odaadtuk, aki számított és egy vagy két oldalnyit alkotott bele!Milyen szép is volt,igaz?Most meg továbbküldünk egy másnak egy-egy e-mailt, mennyivel szebb volt egy ilyen személyre szóló egyszer megalkotott kis munka.

Volt rajta kis lakat is...

Minden évben szept.29-én, a fegyveres erők napján akadályverseny volt. Utána főzés az iskola udvarán őrsök szerint. Mindenki vitt otthonról valami hozzávalót, amit előre megbeszéltünk. Jaj, nagyon jó erre is visszaemlékezni!

És még valami:gyűjtöttem a csokipapírt, egy rajzfüzetbe volt beragasztva. egymás közt cserélgettük még a ragasztás előtt.

Kicsi, kicsi de a célnak éppen megfelelt.:-)

Lehet, hogy csak mi csináltuk, de felénk akkor nagy divat volt. Kemény papírból kivágtunk különböző mintákat, rátettük a falra és ezzel az ominózus hajlakkszóróval körbe fújuk. Ez volt a minta a falon. Emlékszem egy kolléganőm mesélte anno, hogy mire hazaért a munkából kész volt a részeg szoba, ugyanis a kedves férje borosüveg alakú mintákat rakott a falra, azok is jobbra-balra dülöngéltek. :-)

Én azért ilyesmire nem vetemedtem, megmaradtam a virág mintánál.

A 70-es években (74-ben esküdtünk) ez volt a "dizájn".

Jó macerás lehetett, a miénk max. 1,5 dl-es volt, vagy még akkora sem :(

Van viszont birtokomban egy 1985-ös fahéj csomagolása. Ára 10,70 Ft.

Ez régebbi lehetett, én egy gumilabdára emlékszem, amelynek a felső felén volt az üvegből készült szerkezet. Fel lehetett tölteni a lasztit.

Nem szeretettem, mert olyan rezege volt, ha véletlenül kicsit meglöktem, feldőlt és összetörött :))

Csajok, de jó nosztalgiázni!!!!!

A cukros víz után már huu de menő volt az a pipás hajlakkszóró, emlékeztek rá, aminek az egyik szárát beledugtuk a hajlakkos üvegbe a másikat meg fújni kellett??! Egy frizura elkészítéséhez 2 ember kellett, mert a saját fejünkre nem tudtuk ráfújni a hajlakkot!?

Sajnos :(( Külföldről hazalátogató ismerőseink szerint iszonyúan megdrágult nálunk minden, és meg is változott :(

Még szerencse, hogy itt élve, vele együtt változva kevésbé tűnik fel.

Helló!

Nekem nagy klipszeim (nemtudom jól írom-e) voltak,persze olyan allergiás volt rá a fülem mint annak a rendje,de nemszámított,fő hogy képben voltam divatilag.Mennyit derülünk manapság azokon a régi napokon.Egyszer majdnem megfagyott a fülem is mire átgyalogoltunk egyik faluból a másikba a diszkó kedvéért.Fel nem vettem volna egy sapkát nehogy tönkremenjen a tupírozott hajam,amiben nyilván volt egy liter cukros víz.(házi hajlakk.)

A nagy műanyag fülbevaló újra divat, legalábbis én a 17 éves keresztlányom fülében láttam.

A válltömést pedig azóta is használom, persze szolidabb formában.

"Hiába az élet ismétli önmagát és a divat nem hal meg, csak átalakul."

Volt SZOT beutaló, voltak vállalati üdülők is. Egy család minden évben simán nyaralhatott úgy két hetet, hogy az abszolut nem terhelte meg a család költségvetését (most meg egy egyhetes nyaralásra is spórolni kell).

Ami még nekem tetszik így utólag, hogy nagy különbségek nem voltak anyagilag. Pl. hozzánk járt vezérigazgató lánya is, meg takarítónő lánya is, a ruházatukon, és azon, hogy mennyi zsebpénzzel voltak eleresztve, nem igazán volt különbség. Talán mert mindenki hasznos tagja volt a társadalomnak, nem is kérkedett senki azzal, hogy neki mik a szülei.

Teljesen igazad van!

És nem piszkolódik a ruha, és nem nézik ki azt a gyereket akinek nincs márkás ruhája.

Bekéne vezetni az egyenruhát!!!!!

A köpenyhasználatot vagy valami egyenruha féleséget(lehet hogy megköveznek érte) most is bevezetném, akkor annyira nem ütköznének ki az anyagi különbségek!

Egyes országokban ez ma is működik. Pl: Anglia.

Mert bizony sok gyereket és persze szülőt ma nagyon flusztrál, az emberek közötti anyagi különbség!!!

Erről a szüleim is sokat beszéltek. Anyám is sokat kirándult a munkahelye által.

Apámnak pedig az un. kommunista szombatok vésődtek az emlékeibe. Persze ez annyira nem tetszett neki, mert Pesten dolgozott, s olyankor nem tudott hazajönni hozzánk hétvégére Tolna megyébe. Gyerekkoromban ott laktunk.