Mit lehet tenni kancsalság ellen?:( (tudásbázis kérdés)

Sziasztok!

Emlékeztek A Nagy Alakítás című műsorra? Tudják, amiben az embereket plasztikázták 2002-2004 körül, már nem emlékszem, hogy pontosan mikor is, de lényegtelen is. :)

Na, én akkor voltam kb. 11 éves. Esténként titokban és zokogva néztem a műsort. Irigy voltam a benne szereplő emberekre, miközben velük együtt örültem annak, hogy megváltozik az életük. Tudtam, hogy körülbelül mit érezhetnek, mert engem is csúfoltok egész életemben. Annyi különbség volt csupán köztem és a benne szereplő emberek között, hogy engem nem az elálló füleim, a görbe orrom vagy a nagy fenekem miatt csúfoltak, hanem azért, mert kancsal voltam. Megműtöttek először 5, majd 7 évesen, de nem lett tökéletes az eredmény, mert sok beszólást kaptam utána is.

A műsornak Judy egyik száma volt a főcímdala és annál a résznél, amikor az volt, hogy „mindig csak reméltem, hogy egyszer még látok mást a tükörben” szabályosan sírógörcsöt kaptam, kikapcsoltam a TV-t és a takaró alatt álomba zokogtam magam.

Soha nem mertem még csak a gondolattal sem eljátszani, hogy egyszer tényleg láthatok mást a tükörben. De nyáron megműtöttek harmadjára is és végre elégedett vagyok magammal. És tudják mi volt a legdurvább? Gyerekekkel voltam egy szobában, így volt TV a kórteremben. A műtét másnapján arra ébredtem, hogy Judynak megy ez a száma, fogalmam sincs, hogy milyen adó vagy milyen műsor volt, az egyik anyuka nézte. Én teljesen elfelejtettem már a műsort is és ezt a számot is, de nagyon durva érzés volt, amikor meghallottam. Én addig nem mertem levenni a kötést a szememről, 1 napja kötött szemmel feküdtem, úgy voltam vele, hogy nem akarok harmadjára is csalódni...de amikor meghallottam ezt a számot, tudtam, hogy sikerült a műtét. A sírás fojtogatott miközben vettem le a kötést, és bár úgy kellett a gennytől vagy mitől szétfeszíteni a szemeimet, amikor belenéztem a tükörbe, hát az valami leírhatatlan érzés volt. Ott ismét elkezdtem zokogni miközben a dal folyamatosan csengett a fülemben, de végre valahára a boldogságtól sírtam. Végre MÁST LÁTTAM A TÜKÖRBEN és ELÉGEDETT VAGYOK azóta MAGAMMAL! Szegény anyukák nem tudták, hogy mi bajom van, nem kezdtem el nekik magyarázkodni, annyit mondtam, hogy ne aggódjanak, csak nagyon boldog vagyok. :)

A műtét óta teljesen más lett az életem

most a legjobbat kapom, a fájdalmat az út mellett hagytam és a sorsom én alakítom. Már nem fáj, hogy élni kell, és mostmár nem cserélnék senkivel.

Ennyi a változás, és nincs több furcsa pillantás.

Minden más!

Ha valaki bizonytalan, ne adja fel, ha úgy érzi, akkor próbálja meg x. alkalommal is. Mert tudom, hogy nagyon rossz érzés sorozatosan csalódni, de amikor először belenézel a saját szemedbe...az mesebeli érzés.

És itt az a bizonyos dal. Nem akarom fájdítani senki szívét, de hátha segít nektek is. Én mindenkinek nagyon drukkolok!

[link]

Kedves Vackor!

Újra rosszabbodik a szemed?

Tudod már miért?

köszi

Szia Lexy21 !!

A műtét ingyenes Sényi doktornőnél !!

TB támogatja

Évekig fennálló kancsalság után soha nem is lesz meg az"együttlátás", mivel az egyik szemed tompalátóvá vált az évek folyamán.

Legalábbis szerintem.

Üdv. Vackor290 !!

Hány fokos volt a kancsalságod ?

Szia!

Ki műtött meg?

Halihó! Pici korom óta kancsal voltam, először X-be állt, majd műtöttek 9 évesen és jó lett. De nőttem, szélesedett a fejem és "postás" szemem lett (egyszerre nézhettem a boríték címzését és a házszámot) :P brutális volt, amikor este, fáradtan teljesen elcsúszott az egyik szemem. A másikat műtötték később, kb. 16 voltam, így az jól állt.

Mostanra megelegeltem, és kerestem dokit. Találtam is. :)

Most csütörtökön műtöttek, nem lett 100%, de tornáztatom és egyre jobb. :)

Már bele merek nézni az emberek szemébe - szemtől-szembe, bár még kissé bizarr, mivel bevérzett a szemem. :P Ez normális, 3 hét és felszívódik.

Csak ajánlani tudom a műtétet, és az orvosomat is, mert tényleg ügyes. Nem is szólva róla, hogy kedves, törődött velem, és nem a pénzért csinálja! Beszélgettünk és mondta, hogy ez mára már a hobbija. :)

Azért persze megháláltam a gondosságát. :P

A műtét alig volt fél óra, nekem altatásban volt, de azt hiszem érzéstelenítéssel is csinálják.

Ja, a tb támogatja 100%-ban....... remélem ez nem számít reklámnak. :D

Tényleg nem szabad feladni!

Mondhatnám: luxus feladni!

hát olvasom itt a hsz-eket, szerintem amit kaszimo mondott az tényleg fontos, hogy először el kell fogadni magunkat, de annyival kiegészíteném hogy MINDENT meg kell tenni a dolog érdekében, hogy jó/jobb legyen. ha az ember feladja, ahogy pár éve én is tettem akkor csak rosszabb lesz és akkor nincs olyan, hogy fogadd el magadat, jó vagy így ahogy vagy, stb. mert azt a gondolatot nem lehet kiverni a fejedből, hogy "hátránnyal indulsz".

volt 2 műtétem, 12-13 év szemüveg hordás, aztán próbálkozás a kontaktlencsével, végül rátaláltam arra a k. lencsére amiben jól áll a szemem és belemerek nézni a tükörbe, mások szemébe, az életminőségem javult ezáltal. szóval SOHA nem szabad feladni és beletörődni a dolgokba, vannak hullámvölgyek, mélypontok de ha abbahagyod a "csodák" keresését akkor bizony nem is fogod megtalálni. ez a véleményem a dologról, remélem erőt adtam azoknak akik már feladták.

Sziasztok!

Én túl vagyok a műtéten,nem bántam meg,és verem a fejem a falba,hogy miért nem szántam magam rá előbb...

Nem mindig 100%az eredmény,de azt gondolom,hogy aki teheti,tegye meg,menjen a megfelelő(!!!!!!)szakorvoshoz,és szánja rá magát a műtétre.

NEM KELL ÍGY ÉLNIE SENKINEK,AKI NEM TUDJA MILYEN "OLYANNAK" LENNI,SOHASEM FOGJA MEGÉRTENI.

De mi,akik itt vagyunk ebben a topicban,tudjuk,milyen az,emberek mellé nézni,és nem a szemükbe,meg igazolványképeket csináltatni,meg úgy mosolyogni(bazsalyogni),hogy ne látsszon-annyira- a kancsalság.

Ezzel nem kötelező megbarátkozni,csak azért mert mások is élnek így.

Te éled a saját életed,és,ha nem jó,lehetőségeidhez képest VÁLTOZTASS RAJTA!!!!!!!

Kaszimo, értettem,mire gondolsz, teljesen egyet is értek az egyik felével, de a másik fele is ott van, az pedig az amit leírtam.

Régebbi hozzászólásaidnál kérdeztél a Molnár-módszerről. Én is ezzel kacérkodom, utánaérdeklődtem, és max 10 fokos kancsalszöget tudnak vele helyrehozni. A szemklinikán is csinálják, és most fogok elindulni, ha lesz merszem. Mert azért félek, nem tudom, milyen kockázatokkal jár egy ilyen műtét.

Egyszer mennék, egyszer meg félek. Segítség !!! :)

"az ilyen begyöpesedett véleményekkel (pl. hogyan nézek a másikra? a másik mit szól ha észre veszi. . . ?) nem kell foglalkozni"

Nem kellene, de szerintem elkerülhetetlen, hogy állandóan ez járjon az ember fejében.

"Az igényesség (lásd: fodrászhoz, kozmetikushoz, maniküröshöz menés) nem azonos egy szemműtéttel. Ne emlegessük egy lapon, mert az előbbinél egy OKJ-s bizonyítvány elég, az utóbbinál minimum 6 évet tanulnak az orvosin és nem is egy a "szolgáltatás" köre."

Hogy jön az ide, hogy ki hány évet tanul és hol?

"el kellene fogadni hogy ez csak egy esztétikai hiba és leállni a csoda várással meg a sok sikertelen műtéttel."

Igen, ebben igazad van, de szerintem ez nem ilyen egyszerű. Akit egész életében gúnyoltak miatta és többször esetleg meg is aláztak, szerintem természetes, hogy nem fogja tudni magát SOHA elfogadni ilyennek. Mert már belerögzült, ebben nőtt fel. Pont abban a korban gúnyolják a legintenzívebben az embert, amikor fejlődne a jelleme. Ha végig negatívan éli meg az életét amiatt a tulajdonsága miatt, akkor meg van pecsételve a sorsa, beleértve a jelleme is.

"HA NEM HASZNÁL KELLŐ MÉRTÉKBEN A 26-IK MŰTÉT SEM, akkor talán fejben kellene megálljt parancsolni és nem rinyálni a hoxa fórumon, mert van aki rákos, vagy nincs lába és mégsem nyalogatja a sebeit."

Remélem nem sértelek meg, de ez eléggé Deákosra sikerült. Azt hiszem írta is itt valaki, hogy azt mondta neki Deák, hogy örüljön, hogy lát, mert van egy csomó vak ember.

Természetesen örülök, hogy nem vagyok rákos, de a daganatos ember is megpróbálja legyőzni a betegségét, nem vár ölbe tett kézzel. Legalábbis az elején semmiképp. Elmegy kemoterápiára, változtat az életmódján, aztán reménykedik és imádkozik. Szerintem ez velünk sincs másképp.

Nem azt mondom, hogy a végetlenségig műttesse magát mindenki, de legalább addig, hogy azt érezhesse, ő mindent megtett. Elfogadni viszont szerintem soha nem fogja tudni magát kancsalnak.

Az én látásom szemüveg nélkül a jobb szememmel teljes, a ballal, a tompán látóval 0,8. Ha letakarom a jobb szememet, akkor is látok a másikkal, még olvasni is tudok, csak valmivel tompábban látok, mint a másikkal.

Nálam ezért nagy probléma a szemüvel felírása is. Mivel tulajdonképpen nem is volna szükségem szemüvegre, de a kancsalság (7-10 fokos) miatt nagyon hamar elfárad a szemem.

Egyetértek azzal, hogy mindenkinek el kell magát fogadnia olyannak, amilyen, hiszen többnyire nem tehet az ember a külsejéről. És a belső valóban sokkal fontosabb.

De amit megtehet az ember, azt miért ne tenné? Nem gondolnám azt, hogy az emberek nem járnak fodrászhoz, fogorvoshoz, nem vágják a körmüket, és nem borotválkoznak csak azért, mert úgy születtek, hogy ezek nőnek rajta, és úgy kell hagyni őket, mert ezek csak esztétikai dolgok. Igen, egy szép frizura, egy szörtelenített láb, egy ápolt arc, egy szép, gondozott köröm (és itt nem a műkörmökre gondolok), egy ápolt fogsor valóban mind-mind esztétikai dolog. De fontosak. És lehet, hogy egy szemműtét is csak egy esztétikai dolog, de mennyivel nagyobb gusztussal megeszel egy finoman elkészített ételt szépen tálalva, minha odaszórnák eléd az alapanyagokat koszosan, igénytelenül. Egy-két szem krumpli, pár szem nyers rizs, néhány cafrang hús...

És ha valaki nem műtteti meg a szemét, jobbára akkor is szép keretet választ magának...

És nagyon-nagyon kellemetlen az az érzés, hogy nem tudsz az emberekkel beszélgetni, mert állandóan azt veszed észre, hogy azt keresik, melyik szemedbe nézzenek.... Ha egyáltalán rá mersz nézni a másikra...

Szerintem a fórumozók többsége egyetért velem.

sziasztok!

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a fórumra. Én is kisebb mértékű kancsalsággal küzdök. A bal szemem kancsal, a jobbal látok jól. Ebből következően a bal szemem a tompalátó. Sokszor "elhangzott" ez a kifejezés itt a topicban is, és az lenne a kérdésem, hogy ki hogy lát a tompalátó szemével. Néhányan írták, hogy ha letakarják a jó szemüket, akkor a másikkal homályosan látnak. Nos, én nem homályosan látok vele, hanem fekete foltot - persze látom azért nagyjából amit nézek. Szóval olyan mintha részlegesen vak lenne. Más is lát így a gyenge szemével? Csak mert, eddig más fórumon se olvastam senkitől csak a homályos látást....

Előre is köszi a válaszokat.