Hasplasztika tapasztalatok (beszélgetős fórum)

Hencsy, Leothaine!

A leírásotokból úgy látom a hozzáállás nagyon fontos!

Nekem 17 éves koromban kivették a mandulám, és bár ez rossz példa, de emléxem volt olyan éjszaka hogy aludni nem bírtam a fájdalomtól és alig vártam hogy bevehessem a következő fájdalmocsillapítót. Nem mondom hogy ezt nem lehet kibírni, de ha ez hónapokig eltart:D az biztos hogy elindultam már az úton, tudom akármilyen rossz lesz, egy év múlva nem fogok rá emlékezni, csak lenézek a pocimra és boldog leszek:-)

hencsy, szerintem rólad veszek majd példát és még faggatni foglak mit hogy csináltál:-) én sem akarom magam elhagyni és gyorsan talpra kell állni, főleg hogy dolgozni is hamar vissza kell majd mennem:-(

Megint én:-)

Tettem fel új képeket. Próbáltam a heget is közelről, szerintem látszik, hogy milyen szép vékony!

Szia Móni!

Nagyon sok kitartást kívánok a pindurnak a műtéthez és neked is!

Üdv: heni

Jó reggelt!

De korán keltek:-)

Heni77! Egyetértek Puckandúrral. A heg szélességének semi köze nincs ahoz, hogy kiegyenesedve jársz e. Én elég korán kezdtem a kiegyenesedett járást, csak ha elfáradtam akkor görnyedtem meg egy kicsit, de az se volt vészes. Szerintem a hegem elég vékony, bár a képeken a pirosodás miatt még nem látszik annyira. Nekem a varratot nem két hetesen szedték ki,hanem 3,5 hetesen. A műtét után 1 héttel csak lazította a doki a varratot. Mondta is, hogy nagyon szépen összeforrt, nagyon jó a hajlamom a hegesedésre. Vagyis az biztos, hogy nagymértékben az alkati adottségok is beleszámítanak.

Nekem a vakbélműtétem az 20cm hosszú és 2,5-3cm széles volt, és ráadásul mégcsak nem is bújtatott öltéssel vartak. Ha orvoshoz mentem mindig elszőrnyülködtek és azt hitték, hogy pár éve volt egy komoly bélműtétem. Aztán amikor elmondtam, hogy ez mikor is történt és mi is volt, teljessen kiakadtak. Az akori nőgyógyászom mondta is, hogy miért nem megyek plasztikáztatni, hogy tudok ezzel együtt élni ilyen fiatalon. Miután még akkor nem volt gyerek , így nemakartam töbször kés alá feküdni, azért vártam eddig.

Az a heg nekem is érzéketlen volt, ez normális, biztos most se lesz másképp.

Engem se zavar, még így hogy keresztbe vagyok vágva így is sokkal szebb a hasam, mint a régi műtétemmel. Ha vastag 05-1cm lenne a hegem azse érdekelne, ez így jó!!!

A kiegyenesedés az a belső varratok és az izomzat miatt fontos. Biztos hogy nem jó, ha az ember egyfolytában görnyed, mert valszeg akkor az izom - ha varták - nem a megfelelő állapotban fog "visszatapadni". Egyébként nem baj, ha valaki nem tud kiegyenesedni, erőltetni nem szabad, de próbálni kell. Nyilván mindenki maga érzé, ogy mennyit bír. Nekem is van olyan ismerősöm, aki nagyon sajnált, mert ő már csináltatott ilyen műtétet és ő sokáig alíg bírt járni. Na erre a férjem mondta neki, Hogy engem két napja műtöttek, de ha a cső nem lógna ki meg se mondanák, hogy engem mivel műtöttek!

Szóval ne görnyedj, csak ha már nem bírod! sokkal jobb lesz minden egyes nappal. Akkor rosszabb egy kicsit amikor fekszel és megpihen az izom, de az se vészes. Még valami, nekem a doki mondta amikor a lábam fekve is fel volt húzva, hogy na ezt jól csinálom!:-) Mondtam neki azért nem nyújtom ki, mert úgy nagyon feszül a heg és az nekem nem jó érzés. Ez a 4,napon már megszűnt.

Heni

A viszketés nem más, mint fantomérzés. Az idegi vezetés ott megszűnt, ezért nem érzed a vakarást.

Kiegyenesedéstől nem húzhat szét a heg. Azt varrat tartja. Utána pedig egyéni adottság kérdése, hogy hogyan gyógyul. Korán szedett varrat nekem is okozott ronda heget. De a fenetudja hány nyiszámból van, ami szépen gyógyul, s van borzalmas is. Ez bőr és hely kérdése. Az új heg valszeg olyan lesz, mint az előző, ha ugyanott van.

A kiegyenesedés már csak mellébeszélés szerintem.

Nekem eddig volt egy laparaszkópos műtétem és egy császárom. A lapar sokkal rosszabb volt, kb. 2 évig fájtak a hegeim, hónapokig csak kigombolt nadrágban tudtam járni.

A császárom 3 éve volt, és a vágás körül a hasam a mai napig érzéketlen, de engem nem zavar. Az az érdekes, hogy azt érzem, ha viszket, de hiába vakarom, azt már nem érzem. Ha kicsit hosszabb lesz a vágás a hasamon az sem fog zavarni.

Arról mi a véleményetek, hogy a műtét után mi a jobb: kiegyenesedve járni v. inkább görnyedten?

Egy ismerősöm azt mondta, hogy neki azért lett széles a hege, mert erőltette a kiegyenesedve járást.

Szia Rókalány és persze mindenki!

Hogy őszínte legyek, és persze hozzászóljak:-)

Én az első napot éltem meg rosszul. Nekem a legborzasztóbb az volt, hogy nem engedtek felkelni pisilni és elég kiszolgáltaott volt a helyzet. Pedig én úgy éreztem hogy a körülményekhez képest tele vagyok erővel:-)

Szegény nővérke, színte 10 percenként jött az ágytállal:-)))

Bár elsőre nem ment a pisi így sem, így betettek egy katétert. Nagyon ellenkeztem, mert volt már részem korábban a katéterben, és mitmondjak nagyon fájdalmasak voltak utánna a napjaim. De nagyon megkönnyebbültem, amikor végre nem éreztem azt az iszonyú feszülést odalent. A másik rossz tapasztalatom az volt, hogy nem kapok levegőt. Mint utóbb kiderült - legalább is én így vélem - nem volt rajtam a haskötő megfelelően.( doki jött és megigazította és utánna tök jól voltam)Úgy el voltam szorítva, hogy kb 1 dl vizet ittam és azt is kihánytam, na az kemény volt! Reflexszerűen fordultam oldalra, mint akinek semmi baja sincsen, mire feleszméltem, hogy ez mennyire fáj, így ebben az állapotban. De hál istennek nem tartott sokáig.Az elszorítás alatt azt értem, hogy nekem 2-es méretű haskötőm van és a legbelső tapaszra volt behúzva, úgy, hogy az utolsó szőrös rész fele részére volt ragasztva. Szóval maximumon voltam:-)

Aztán az a drága Regőczy doki megigazította.

Amikor már felkelhettem ( másnap hajnal 4- már akkor 5* kérleltem a nővérkét) nagyon jó volt. Kissé nehézkessen ment minden, de azt hiszem ez mindenki számára érthető!

Aztán napról napra könnyebb lett. Harmadnap már nagyon sokat mozogtam , szóltak a nővérkék, hogy húzzam ki magam amennyire tudom, én így is tettem. Közben azok az infók jártak az eszemben, amit itt olvasgattam tőletek. Legfőképp, hogy sétáljak sokat és így kitisztul a seb rendesen, és nem lesz utánna itthon gondom. Számomra akkor ez volt a legfontosabb.

Aztán egyre többet hallottam, hogy elképesztő vagyok, ilyet még nem láttak...ezt mondták a nővérkék ( 7-hez volt szerencsém) és a doki is.Állítólag nem jellemző, az ilyen gyors "regenerálódás" azokra akiket ilyennel műtenek. Harmadik naptól teljesen egyenesen jártam, igaz lassa, de egyenesen. Csak akkor éreztem, hogy "görbülök" amikor már keztem fáradni a sétálástól. Persze ilyenkor sem az ágyba mentem lepihenni, hanem leültem kint a padon és pihentem, majd séta indult újra. Harmadik napon már büfébe jártam, persze csak kísérettel. Visszafelé mindig lépcsőztem. Úgy voltam vele, ha nem bírom csak egy fél emeletet kell kibírnim és ott a lift:-)

Ami nehézkesen ment az a felkelés. De ahogy egy nővérke mondta, meg kell tanulni felkelni. Kissé el voltam keseredve, hogy ha itthon is így kell kikelnem az ágyból...na akkor bajban leszek!

A másik ami nekem odabent gondot okozott, az az, hogy mindkét oldalon mondták, hogy feküdjek. jobb oldallal nem is volt gond,odatettem egy kispárnát és síma ügy! Na de a bal oldal, na ott csak 5-10percet bírtam. Kész volt a csípőm, a hátam a fekvéstől, így igyekeztem minnél kevesebb időt feküdni.

Amikor hazamentem semmi gondom nem volt a fekvéssel se a felkeléssel. Mint utóbb kiderült számomra a cső miatt volt olyan kellemetlen. Mivel a jobb oldalról lógott ki, de egészen a bal csípőmig be volt tolva. Én kis naív azt hittem , hogy rövidebb:-)

A zoknihúzás sem ment:-( Negyedik naptól az egyiket fel tudtam húzni:-)

Bár a kórházban nem is kellett, mert nem volt hideg, pedig én fázós vagyok!

Itthon már fel tudtam venni a zoknit és a nadragát, meg mindent...

Majd elfelejtetem: nekem az első nap fordult meg a fejemben, hogy " Heni normális vagy...nem volt neked úgy jó...stb." aztán jöttek a pozitív gondolatok " persze hogy nem volt jó, különben minek szántál rá ennyi időt, hogy utána járj..stb". Szóval a kételyek hamar elmúltak. Én most is azt mondom, amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy újra belevágnék e? IGEN, GONDOLKODÁS NÉLKÜL!!!

Úgy vélem, aki lelkileg annyi szenvedéstvagy legalább a töredékét élte meg a hasával, mit én, az számolva a kockázattal is megcsináltatná és nem volna utánna se semmilyen kételye. Lehet ha lett volna komplikációm, akkor kicsit másképp látnám a helyzetet, de az biztos, hogy akkor is felálnék és nem hagynám el magam, hanem keresném a megoldást!

Sajna nekem 4 éves koromban cseszték el a hasamat. De tudatosan csak tinikorban kezdett zavarni. Akár hol voltam mindenk csak sajnált, hogy szegény mi történt veled....na ez a gáz, a szülések csak rátettek egy lapáttal!

Még valami: az én hegem is görbe egy picit, de ez azért van, mert a régi 20cm- es vágásom tetese megmaradt és az elhúzza a heget. Lehetne korrigálni fél év múlva de én így is nagyon elégedett vagyok. Újra Nőnek érzem magamat, csinosan tudok öltözködni, és persze az ágyban sem mindegy, hogy az ember sokkal nyitottabb, még ha férjura olyan megértő, mint az enyém, és folyton folyvást bebizonyítja, hogy ő így is szeret!

Szóval ennyi...ha valikenek kérdése van kérdezzen bátran.

Jó pihenést mindenkinek!

Sziasztok!

Olvastam Leddy írását, melyben leírta, hogyan élte meg lelkileg a műtétet, s az azt követő időszakot napjainkig.

Engem majdnem 3 hónapja műtöttek Kecskeméten, s elmondhatom, hogy engem nem viselt/visel meg, hogy mekkora vágás lett a hasamon.

Ha kétszer ekkora lenne, sem bánnám, hiszen kötényhas után egy feszes, lapos has ajándék a sorstól. Életünk végéig látszani fog, de inkább egy hegvonal, mint egy lógó has. Én gyűlöltem korábban tükörbe nézni, s mikor a kislányom mondta: "Anya poci lóg", mintha kést forgattak volna a szívemben. Ilyenkor még erősebb volt bennem a szándék, hogy kés alá feküdjek. A műtét óta már csak annyit mond a kislány: "Anya poci szép!" Hát nem édes, szerintem már ezért megérte.

Engem a műtét utáni időben egy dolog viselt meg nagyon, hogy nem emelgethettem a kis drágáimat. Térdre rogyva ölelgettem, szeretgettem őket, így nem annyira feszült a seb. 4 hetesen már engedte a doki, hogy felemeljem őket, s szerencsére semmi bajom azóta se.

Kicsit elkanyarodva a témától. Nekem a plasztikával egyidőben köldöksérvet és hasfali sérvet is műtütt a doki.

Febr. 6-án a 3 éves lányomat fogják köldöksérv miatt operálni Szegeden, s a saját tapasztalatomnak hála, egy kicsit nyugodtabb vagyok az ő műtétjét illetően. (Az altatásától azért természetesen félek, de aki szülő, annak nem kell ezt mondanom...)

Szorítsatok Nekünk, hogy minden rendben menjen!

Az írásommal senkit nem akartam lebeszélni vagy rábeszélni a hasplasztikára, ezt a düntést mindenkinek magának kell meghozni.

Akit nagyon zavar, és a lehetőségei megvannak, szerintem bevállalja. Én nem bántam meg!

Üdv Mindenkinek:

Móni

Szia aevum!

Végre nem csak egyedül vagyok pasi a sok szeyóxi pocakos csaj között.A szitu hasonló mint nálad.Én 2 méter magas vagyok és kb 50 kilót fogytam:)Én 209 kg-ról idúltam.Most voltam Regőczi doktornál a Tétényi kórházban.Iszonyat rendes ember és nagyon segítőkész.A neten megtalálod az elérhetőségét Dr.Regőczi Tamás, és beszélj vele.Egy konzultációt megér a dolog hidd el.

Nekem ha minden ok márciusban megcsinálja a hasmat.)

Üdv

Bigboy

Hát sajna nem találom az embert..Slafer-t.

Ez van, de azért köszi...

Köszönöm! :-)

Megnézem...

Leddy!Gyönyörű a pocid, hidd el,nem fogod bánni később se, mert szép!

Én most vagyok abban a stádiumban, hogy kezdem bánni. 14 hónapja operáltak, majd még volt áprilisban egy korrekció, de a hegvonalam olyan görbe, mint az amerikai partszakasz, és még mindíg érzéketlen a hasam. + 3 kiló van rajtam,és kezd egyre jobban dudorodni a varrat felett. Ha ránézek(márpedig kénytelen vagyok!)minden alkalommal elönt a tehetetlen düh. nem sokkal vagyok különb , mint voltam, csak a hasam most legalább pocsék!

Ennyi jár az objektív megítéléshez.

Leddy27, Kata38!

Hát Laddy leírása kicsit bíztatóbb, én még műtét előtt állok de őszintén azt nem tudom nekem ki fogja felhúzni a zoknim...ennyire borzalmas?

Hencsy? tényleg ilyen borzasztó? kicsit megrémít őszintén szólva....

bár tudom h nem lehet eltántorítani, és ha majd meggyógyulok nem fogom sose bánni hogy megtettem (lehet közben megfogom), hát mindenki másnak ezt kívánom, a rosszat hamar elfelejteni és szerintem nem nagy ár egy heg azért hogy kapj valami olyat ami amugy sosem lenne leheséges...

Szia!

Teljesen jól írtad le az egészet, ráadásul majdnem egy időben is történt mindkettőnk újjászületése (nekem okt.3.)

Én szintén azt hittem az első hetekben, sosem leszek a régi! Az első haskötő nélküli "Igazi" zuhanyozásnál azt hittem, kiesik belőlem egy tégla, remegtem, alig vártam, hogy visszakerüljön rám! Az esti menet ugyanaz: fürdés, betadine, kötözés, hasszorító vissza. Milyen öröm volt egyedül felhúzni a zoknit?!Azt hittem, sosem múlik el ez az időszak! Aztán kezdett zavarni a haskötő, egyre többet nem volt rajtam.

Három hónap elteltével már "szinte" a régi vagyok. Dolgozok (6 hetet itthon voltam), rohanok a 3 fiam után. Olyan távolinak tűnik a szenvedés".

Ami még nem tökéletes: néha estére bedagadok, és itt-ott még érzéketlen a hasam (azt mondták kb. fél év). Most pár napja újra kenegetem a heget, mert viszket, és van néhol csomó.

De nem bántam meg, nagyon szuper minden, és biztosan állíthatom, újra belevágnak, de már félelem nélkül.

Hát, csak hajrá annak aki tervezgeti! Megéri!

Szia !

Volt már itt egy fiú akinek csináltak hasplasztikát , ugy hívták hogy Slafer, ird be a keresőbe a nevét, itt fent jobb oldalt , és akkor el tudod olvasni az ő összes hozzászolásait.

Gratulálok a nagy mennyiségű fogyásodhoz , ez nem semmi.

Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni Tőletek tapasztalt, "sokat-látott" sorstársaktól.

Olvasgattam a fórumot, de az én problémámra nem találtam választ itt. Ugyanis én nem nő vagyok szülés után 5-10-15 kg leadott súllyal és egy lógó pocival, hanem egy férfi aki 206 Kg (nem elírás: kettőszázhat) volt még 2006. szeptemberében.

No ekkor elhatároztam, hogy kell nekem a gyomorgyűrű és betetettem a Péterfy kórházban Bende dokinál.

Király! :-)

Csak pozitív tapasztalat...

Node! Most pillanatnyilag 118 kg (száztizennyolc) vagyok, azaz fogytam 88 kg-ot.

Ez látszik is a hasamon, szép kötényhas lett!

Javasoljatok valakit, aki ilyen extrém dolgokkal is foglalkozik a hasplasztika terén.

Minden építő javaslatot szívesen várok.

Köszönettel: Feri

Szóval. Próbálom röviden, de érthetően, hogy kijöjjön a lényeg.

Már nyáron elkezdtem a netet bújni és keresni megfelelő helyet, voltam 4 magánklinikán, de persze a végére már jobban tudtam mit csinálnak majd, mint aki mondta és magamban pipáltam mit hagy ki :) szóval képben voltam már rendesen. Választottam is egyet, de persze elég drága volt. Aztán idetaláltam, beszélgettem veletek és elmentem Kelemen dokit is megnézni, de tényleg úgy ültem ott a konzi előtt, hogy mindegy mit mond, én már döntöttem a másik mellett. Aztán persze 10 perc elteltével úgy jöttem ki, hogy teljes pálfordulással már az előzőek egyáltalán nem voltak megfelelőek és féláron többet nyújtva megkapok mindent, ami kell. Vártam is a kiírt időpontot, ami egyre közeledett és gondolkoztam, hogy mit kéne még csinálnom, hiszen utána egy darabig nem tudok semmit. Akkora már annyira belelovaltam magam, hogy nem érdekelt senki, eldöntöttem, megcsinálom, azt az egy hetet túlélem utána, más bajom nem lehet. Nem gondolkodtam váladékozáson, korrekción, csak az volt bennem, hogy a gyerekekre mindig vigyázzon valaki, hogy én tudjak pihenni és főleg helyettem emelgessék a picit, amíg én nem tudom. Később kitaláltam ennek az állapotnak a nevét, a viccből a bátor ló esetére tudom hasonlítani, vagy mikor szerelmes az ember és nem érdeklik az ész érvek :)

Tök nyugodt voltam még akkor is, mikor már benn vártam a sorom a kórházban előző nap, olvasgattam, felmértem a terepet, figyeltem meddig ehetek, de csak másnap kezdtem el izgulni és persze éhes is voltam már nagyon :) Amíg vártam a soromra ugyancsak nyugodtan olvastam, és aztán vittek a műtőbe, ott majd megfagytam míg el nem aludtam az altatótól. Aztán arra ébredtem, hogy túl vagyok rajta, fáj minden mozdulat és el nem tudtam képzelni, hogy én valaha kikelek az ágyból, főleg egyedül :)

Nem részletem, a lényeg, hogy amíg a kórházban voltam, egyáltalán nem fogtam fel mit is csináltam, csak élveztem a pihenést, a nyugit, én most jól érzem magam, teszem a dolgom, picit görnyedten járok és lassan, felkelni és lefeküdni rémálom, de más gondom nincs. Szobatársam aranyos volt, azért vártam hogy hazamehessek, hogy ne kelljen annyit nevetnem rajta, amitől nagyon fájt a hasam :)

Aztán hazajöttem, úgy sikerült intézni, hogy majd' egy hétig egyedül voltam itthon napközben, unatkoztam, hiányzott a társaság, volt időm gondolkodni és kezdtem felfogni mit is csináltam... akkor esett le, és jött az "Úristen, mi a francot csináltál te magaddal!" érzés. Tartott kb. 1 hétig, aztán egyre könnyebben ment minden, teltek a hetek, jártam kontrollokra, doki dicsért, megszoktam, beletörődtem, hiszen most már vissza nem csinálhatom, nem is akarom, egyre többet tudok tenni, egyenesen állok, két oldalt még néha fáj, de kibírom.

Az a furcsa, hogy olvastam én is sokatoktól, hogy milyen utána egy héttel, több héttel, de ezt csak akkor hiszi el az ember, ha tényleg átéli, jót és rosszat egyaránt. Nem tudok arra válaszolni, hogy ha újra kéne döntenem mit tennék, mert már egyszer megléptem ezt a döntést, és nem vagyok ugyanabban a helyzetben, egy csomó tapasztalatom van, de persze szerencsére főként jók, csak egy kis idegeskedés volt a váladékozás miatt.

De még mindig furcsa a tudat, hogy "ketté vagyok vágva", hogy ez most már örökre így marad, új köldököm van, kiszedtek egy részt a hasamból... de tudom, hogy jobb így, mert az izmaim is rendben vannak belül és most már alig várom, hogy rendesen érezzem a hasam, ne fájjon semmi, de erre még várhatok pár hosszú hónapot :)

Nem szándékom senkit eltántorítani a műtéttől, mindenki maga érzi, hogy mi kell ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében.

Köszi, hogy elolvastad :)

Sziasztok!

Szia Leddy!

Engem nagyon érdekelne, hogy élted meg lelkileg ezt a "tortúrát"?!

Nagyon szép a hasad:)))

Sziasztok csajszik

A mellplasztikás fórumról baktattam át ide,mert már szép és új cicim van,de a hasammal még kezdeni kéne valamit.Hiába kondizok,az a fránya kinyúlt és szétrepedt bőr nem veszi az adást és csak lóg rendületlenűl.Két gyerek után mondjuk ne is csodálkozzak?Érdekelne,hogy mennyi az annyi és mennyire kellemetlen.A mellműtétet nagyon jól viseltem,de hát a has mégis csak nagyobb terület.

Előre is köszi az infókat.

Orsi

Hencsy Édes!

Nekem Cicim nem lesz:)))))Mond a párodnak,hogy a karácsony is rendezve van ha a cicidet megcsináltattja:)

Triple room-ot kérünk majd!:)

Pusza

Bigboy

Kedves Bogboy,

Nagyon örülök , hogy a véleményetek ugyanazok, mint nekem voltak:-)

Drágám ez nem KICSINY FÉNY...hanem ÓRIÁSI MAJD MEGLÁTOD!

Ugye Rókalány:-)

Nekem is kocka lesz a hasim remélem, meg szép feszes combim, popsim ( vettem egy LM- et)!!!!

És már a ciciket tervezgetem:-) Majd még győzködöm a férjuramat, hogy " virítsa a lóvét" és letudom szülinapra meg névnapra és akkor csatlakozhatnék hozzátok. Nektek szép poci, nekem szép cici és mulatkáznák jókat odabent! :-)))

( majd én bérletet válok a dokinál:-)))

Kedves Leddy,

ne haragudj,. kissé lefagyot a gépem azért nem válaszoltam.

Nagyon szép a pocid szerintem. Az hogy szerinted a heged nem a legszebb azt te látod így szerintem, és persze biztos, hogy csak azért olyan, amilyen, mert a hegesedési hajlama mindenkinek más. De a lényeg, hogy nagyon csini vagy:-)

Gratula a vizsgákhoz és gyógyulj meg mihamarabb.

Puszi , mindenkinek

Puszi Heni

Leddy27

Bátran írj le mindent!Én kíváncsi vagyok mindenre!

Hencsy, Rókalány és mindenki!

Én kb 10 percet vártam a Regőczy doktorra!az élmény és az eredmény számomra fantasztikus!Talán egy kicsiny fény van az alagút végén szerecsére.Nekem is hasonló a szitu mint a Rókalánynál!Én is Márciusra tervezem legkésőbb, és a doki szerint ha így folytatom tovább még kocka hasam is lehet,mert annyira jó az anyag amiből döolgozhat!:)))

Végtelen rendes ember, mindenkinek ajánlani tudom!

Mindenkinek köszönöm a segítséget és nagyon hálás vagyok az infókért!

Természetesen nem tünök el!!!!:)))

Innen nem is lehet

Pussz

Bigboy

Sziasztok!

Hát tényleg volt csúszás, de szerencsére nem vártam egyedül:-)

minden a legnagyobb rendben volt, Regőczy doki irtó rendes, nagyon kedves és nagyon szimpatikus!!! Megcsinálja a hasam is támogatással, megbeszéltük hogy előtte még fogyok és akkor véglegesítjük az időpontot:-) remélem már márciusra meglesz az időpont:-)

Sziasztok!

Végre előkerülök én is, erre a félévre letettem a vizsgáimat, úgyhogy egy kis pihi jön, amennyire 4.-ben lehet pihenni :)

Szóval tettem fel végre friss képeket is, már elmúltam 3 hós is, közelin látszik, hogy mi nem tetszik a hegemben...

Majd ha valakit érdekel és lesz több időm, akkor le szeretném írni, hogy én hogy éltem meg lelkileg ezt az egész tortúrát, mert engem meglepett :)

Barbika ügyes vagy, hogy nem kell sokat csinálni a pocival és egyben megy a cicivel, már nem is kell sokat várni, jól csinálod :)

Rókalány, Bigboy!

Mi volt bent?