Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a földbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni jól.

Wass Albert

Megsemmisülés nincs, csak örökös átváltozás.

Müller Péter

Nem volt erőm újra átérezni azt a megmagyarázhatatlan rettenetet, amelyet a hiánya és a tudat idézett elő bennem, hogy végérvényesen elveszítettem. Tudtam, hogy egyszer, hónapokkal, évekkel később még visszatér hozzám, s hogy örökre emlékezni fogok az érintésére, a mozdulataira, a szavaira, amelyek nem hozzám tartoztak, és amelyekre valószínűleg nem is voltam méltó.

Carlos Ruiz Zafón

Éjjel meglátogatott.

Azt mondta: szeret engem. Sok-sok nap óta

figyel engem. Szeretne több nevetést látni az arcomon.

Megsimogattam nagy hűvös haját:

az szikrázott, mint karácsonykor a csillagszóró.

Meg akartam csókolni.

Huncutkásan megfenyegetett.

Aztán megígérte, hogy gyakran eljön.

Végtelenné tágult szobámon a puszták illata remegett át,

s mi labdázni kezdtünk nagy, zöld csillagokkal.

Dsida Jenő: Gyakran eljön

“Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek:

legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és

legyen miben reménykednünk.”

"Te is tudod, hogyha mi sírunk,

Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,

Akkor szivünkben zuhatagok vannak."

József Attila

"A hervadó virág mellett mindig ott egy felpattanó rügy. Ha egy virág elhal, rengeteg mag marad utána. Mennyire hasonlít életünk egy virághoz!"

Tomihiro Hoshino

"Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus döccenő nélküli. Anyám azt mondta egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek."

Szabó Magda

Mi lesz velem most? Nézz szemembe.

Ha nem te, hát ki szánna meg?

Te nem lehetsz, te nem vagy rosszabb,

Te jobb vagy, mint a többiek!

Pilinszky János

"Mindenre meg kell érni.

Ha egy találkozásra megérünk: létrejön.

Akarat sem kell hozzá; ölünkbe hullik, mint érett gyümölcs a fáról.

Ha két embert valódi szeretet köt össze, nem veszthetik el egymást.

Ha útjuk hosszabb-rövidebb ideig mégis elválik, annak mindig sorsszerű oka van,

de ezt a kétségbeesett, kifosztott és arasznyi létben gondolkodó "én" sohasem képes átlátni."

Müller Péter

Nem akartam szeretni őt, (...) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.

Charlotte Bronte

Volt idő, hogy olvastam könyveket, és az egyikben ezt írta valaki: "olyan helyre szeretnék eljutni, ahonnan nem akarok visszatérni". Ezt a helyet keresi mindenki.

Én is.

Manuel Vázquez Montalbán

stenem! Aki minden kis virágnak adtál életet, adj az én szívemnek is! Mint ahogy más nők szívének megadod. A boldogság az élet. Ahol nincs boldogság, ott nincs élet. Engedd megtalálnom azt a férfit, akinek az ajka ha nevemen szólít, a szeme így szólítson: - Boldogságom!

Gárdonyi Géza

Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egyféle lény létezett: alacsony volt, egy teste volt és egy nyaka, de a fején két arc volt, az egyik előre nézett, a másik meg hátra. Mintha két teremtményt összeragasztottak volna a hátuknál fogva. Ennek a lénynek két neme volt, négy lába és négy karja. De a görög istenek féltékenyek voltak, mert látták, hogy egy négykarú lény sokkal többet tud dolgozni, hogy a két arc mindig mindent lát, ezért nem lehet rajtaütni, a négy láb pedig sokáig tud gyalogolni, vagy egyszerűen talpon maradni. És ami a legveszélyesebb: egy ilyen kétnemű lénynek nincs szüksége másra hogy szaporodni tudjon. Akkor azt mondta Zeusz, az Olümposz legnagyobb ura: "Tudom, mit lehetni csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek." És egy villámmal kettéhasította őket, megteremtvén ezzel a férfit és a nőt. Ez jelentősen megnövelte a Föld népességét, de ezzel egyidejűleg nagyon meg is gyöngítette a lakóit. Mert most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket, hogy ellen tudjanak állni a támadásnak, hogy újra bírják a hosszú menetelést és a fárasztó munkát.

Coelho: Tizenegy perc

Csak halálodról

tudnék írni – hogy

föltámasszam.

Igazad lehet, mikor azt mondod,

ahhoz, hogy az embert szeressék,

ahhoz előbb az embernek

saját magát kell szeretnie.

Hogy szépnek lássák,

ahhoz önmagát is szépnek kell látnia.

De hát a szemek.

Könnyű szeretni az olyannak önmagát,

aki mosolygó arccal jött a világra,

könnyű szépnek látni magát annak,

aki mindenki számára szépnek született.

Mert azt,

hogy szeretetre méltó valaki,

vagy sem,

azt a szemekből lehet kiolvasni.

A szemek tanítanak meg szeretni,

vagy gyűlölni önmagunkat.

És a világot.

Mások szemei.

Hogy mások milyennek látnak.

Bennünket.

De a mosolytalan arc

olyan szemekkel találkozik,

amik azt sugallják,

rajtad nincs mit szeretni.

Ezért nem tanul meg

szívből mosolyogni.

A szemek döntik el,

hogy szép,

vagy csúnya valaki önmagának,

szereti,

vagy nem szereti valaki önmagát.

Pedig a szemek nem mindig igazak,

mert az önmagát nem szeretők szemei

ellenségessé lesznek,

ha szeretetre méltóval találkoznak.

Gyűlölik a világot,

nem néznek a szemébe,

félnek a visszajelzéstől,

félnek,

meglátják benne szeretetlen

önmagukat.

Ne tégy semmit mások kárára,örülj a mások szerencséjének,

inditson meg az elesettek balsorsa, és

mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben

az arra rászorulóknak...

Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy ,

e magas cím viselésére...

Seneca

Valóban minden okkal történik, de azért nem kell félned.

Vagy olyan erős és gazdag, hogy legyőzz minden félelmet.

Segítünk Neked!

Nagy István Attila (félek, minden okkal történik)

A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük.

Coelho

És akkor azt mondtad, vége. Bár voltak baljós előjelek, de engem, talán, mert nem volt megfelelő az időpont, talán, mert nem volt illő az alkalom, váratlanul ért, és egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Méltósággal mondtad, és arra kértél, fogadjam el én is méltósággal, mert nem lehet rajta változtatni, meg nem is volna érdemes. De én nem tudtam elfogadni. (...) Annyira lekötötte a figyelmemet az igyekezet, hogy nem vettem észre: amit én veszteségnek vélek, az neked már nyereség. De amikor észrevettem, hogy az, és nem részegedsz meg tőle, hanem józan maradsz, és együttérzőn próbálod, ha nem is megszüntetni — mert megszüntetni nem szüntetheted meg —, legalább enyhíteni a fájdalmat, akkor észhez tértem, és attól kezdve hagytam, hogy segíts. Noha tudtam, ez a segítség már nem nekem szól, akinek még az vagy, aki voltál, hanem egy idegennek, aki már nem az neked, aki volt, de akivel együtt kell majd élnem, hogy te is ugyanolyan idegen légy nekem, és úgy gondoljak rád, mint valakire, aki volt, de már nincsen.

Oravecz Imre

Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.

Tisza Kata

"A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat."

(Wass Albert)

"Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."

(T. Tolis)

"A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik."

(Rippl-Rónai József)