Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Úgy akartam a boldogságot,
megijedt, fut azóta.
Itt maradt híres lábnyoma,
nézem a poros utat, a helyet
hova lépni nem tudok.
Ott nyílnak
a legszebb virágok...
Egy arc derűje lelkembe ivódott:
Őserdő fáiba a napsugár.
Tegnap volt, vagy százezer éve már:
Én nem tudom.
Én azt tudom csak, hogy lement a nap,
Egemről egy mosoly leáldozott.
Reményik Sándor
Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is.
Arthur Schopenhauer
A kicsi szép. A legnagyobb érték az egy. Egy barát több, mint kettő. Ha egy almát osztasz négyfelé a gyermekeid közt, gesztusod értéke világosabb, mintha mindegyiküknek a kezébe nyomnál egyet-egyet. Ha gyertyát gyújtasz, mikor villanyt is lehetne, talán sötétebb marad, de te többet látsz a fényből. Jobban is örülsz neki.
Egyszerűen élvezetes a kevesebb felé haladni. Ennyit mutasson az iránytűd pontosan egy életen át, és jóvátehetetlenül már nem tévedhetsz el.
Az növekedik lélekben élete folyamán, aki időről időre jó nagyokat csökken: van szíve elengedni a számára szükségtelent.
Könnyít a szívén, mielőtt megbetegedne.
Helyén van a szíve.
Kornis Mihály
Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket.
Molnár Ferenc
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Gyökössy Endre
Ne hidd, hogy csak az orchidea virág. Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága.
Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között.
Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek.
Sőt, ne feledd, egy nagy előnye is van: senki emberfia nem tépi le különlegessége miatt a moha virágját.
Fogadd meg a tanácsomat és gondolj sokat, nagyon sokat a mohavirágra.
Wass Albert
Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Nadányi Zoltán
Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.
Judith Sills
“… sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.”
/Márai Sándor: Az igazi/
Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra - amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.
Arthur Schopenhauer
Ne szeress senkit! Ha szeretsz, védtelen vagy. Ha szeretsz, fölfekszel az áldozati oltárra, meztelenül, kiterítve, megkötözve, betömött szájjal, nem vagy önmagad, és egy vékony szálon ott lóg fölötted a kés. Ez a szál: a szeretet.
Peter Marshall
Vaskó Ilona
Csendemben hordozlak
A csendemben hordozlak.
Néma csomagom vagy.
Mosolyba öltöztetlek és
Szelíd ölelésbe burkollak.
Magamba rejtelek, te sem
Tudhatod, hogy bennem laksz.
Mit laksz?! Minden nap születsz,
Élsz, perzselően égsz.
Némaságot fogadtam érted.
Csendben csodállak.
Nézlek, s te talán nem érted
Ezt a néma csendet.
“Ne csak szajkold, hanem higgyed is végre, hogy minden, minden másképp történik. Egy napon megérint az élet; másképp, máskor, más szándékkal, mint valaha is képzelted. Megérint, és köznapod megtelik a csodálatossal. Szökőkutak fakadnak az aszfaltból, egy ember kitárul, az oroszlánok kézből esznek. Az érintés tudatos és erős. Isten nem szeszélyes.”
(Márai Sándor)
"Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj."
(Laurell Kaye Hamilton)
Rájöttem, hogy az egész életünk a táplálkozásról szól.
Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon a kajával kapcsolatos. Például amikor perecelsz egyet. Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városban. Vagy rizsázol valakinek, például abból a célból, hogy később megrépázd, de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz Ilyenkor nem kell sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted. Veled ne kukoricázzon. Persze ha kurva, akkor tejelned kell, mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok, amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva, hogy majd' becsokizol.
Kábé.
Most persze lehet azt mondani, hogy "ez elég gyengus volt", de én erre elhárítólag közlöm, hogy nem ér a nevem, káposzta a fejem. És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákom van.
:)
Mégis hiányozna?
Nem hinném. Ha eszembe jut, csak legyintek magamban...
Szélnek eresztlek....
Nézem a nyár utolsó virágait
ahogy koromtalan lángjuk világít
a fűszálból a zöld tovaillan
hová lesz minden amim van
a tövekben elapadnak a nedvek
talán nem is vagy csupán kereslek.
Soha senkinek se engedd,
Hogy megnyirbálja
Arany álmaid ezüst szárnyait.
Sri Chinmoy
Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket.
Zilahy Lajos