Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

Én kevesekhez tartozom.

De legalább keveseknek is.

/Fodor Ákos/

Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés amit a következő pillanatban tehetünk.

(Paulo Coelho)

"Ha ott van a szíved, mindig találsz megoldást,ha nincs ott a szíved, mindig találsz kifogást."

Bhakti Abhay Narayan

"Ha tudtam volna, hogy utoljára látlak kilépni az ajtón, még jobban megöleltelek és megcsókoltalak volna.

Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangod, felvettem volna kazettára, hogy mindennap hallhassalak, újra és újra.

Ha tudtam volna, hogy utoljára látlak elaludni, jobban betakartalak volna.

És kértem volna az Istent, hogy óvja lelked."

Nagy István Attila

Nehéz sírás

ma rám talált a szerelem:

gránát robbant a szívemen

riadt madár az ég alatt

szárnyát zárta és lezuhant

tűzbe vágyott hagyni álmot

megtalálni boldogságot

így lettem én beteg vándor:

koldus előtt meleg jászol

ízes étel asztalodon

nehéz sírás szép arcodon

Az emberek zöme azt hiszi, hogy varázsütésre megoldódnak a gondok. Ilyenkor elfelejtik, hogy mennyi időt töltöttek lenn, és nem lehet egyik pillanatról a másikra felkerülni a napfényre.

/Csernus Imre/

Paudits Zoltán

Kapcsolatok

Bádogszív,

szerelem,

fellazult

fegyelem.

Vaskarom,

ugatás,

émelygő

nyafogás.

Fájdalom,

káröröm,

feltépett

vérköröm.

Hollószín

egeken

szívünk ül

betegen.

"Reménytelen szerelmek nem múlnak el"

Márai Sándor

"Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét, akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton. Siessünk hát szeretni! Siessünk kedvesek lenni!"

/Henri-Frédéric Amiel/

Paudits Zoltán

Ne takard el az arcod

Ne takard el az arcod,

szemed fényétől létezem,

egyetlen pillantásod

ezer tűzrózsa szívemen.

Ne takard el az arcod,

tekintetedre szomjazom,

mosolyod holdtükrében

köddé porlik a fájdalom.

De hiszen mi vagyunk a szél... Összegyűjti és emlékben tartja mindnyájunk hangját, aztán fecseg-susog a lombok közt meg a réten.

/Truman Capote/

Ekkor kezdődik a haldoklás, amely nem egyéb, mint az emlékezet egymást váltó dagályai és apályai által hol feltöltött, hol kiürült öntudat mérlegjátéka. Az emlékek árja feltorlódik, majd elapad, megannyi kagylóként hozva vissza, ahogyan egy pillanattal előbb magával ragadta, az elraktározott képeket, a valaha hallott hangok zúgó tritonkürtjeit. Felszínre tör, ismét vízzel árasztja el a szív szárazra vetett tengerifüveit, amitől felpezsdül minden gyengéd érzelem. Ám a napéjegyenlőség már készítgeti végleges apályát, a szív kiürül, a vízár és mindaz, amit hordozott, megtér Istenhez.

Antoine de Saint-Exupéry

Akkor mondhatjuk, hogy hibáztunk, ha hibázunk, és nem tesszük jóvá. Ha hibát követtél el, ne szégyelld jóvátenni!

Elias Canetti

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

Márai Sándor

Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi lehet a legfontosabb kapocs egy párkapcsolatban, és végül egy dolgot találtam. Ez pedig a spontán bizalom. Amikor két ember úgy találkozik, mintha "beléjük csapott volna a villám", kölcsönösen tudnak rajongani egymásért, felnéznek a másikra, és ha szükséges, akár tűzbe is mennek a társukért. Ilyenkor a spontán találkozásból kölcsönös, spontán bizalom jön létre.

/Csernus Imre/

Ágai Ágnes

Lelkiismeret

Gyönge pillanataidban légy erős,

erős óráidban gyöngülj el,

valld be, ha reszketsz,

és szívedben lüktet a vér,

ha szemhéjadat könnyek feszítik,

sírj, kiálts, panaszkodj,

ne zárd palackba a fájdalmadat.

Szenvedj hangosan, dörömbölj,

a néma kín méregként megöl,

ne játszd a bátrat,

ess el, ha löknek,

és ha feltápászkodsz,

ne mondd, hogy semmiség!

A fegyelem rabruháját vesd le,

légy anyaszült,

vállald csapzott, megroggyant magad,

és üvölts, ahogy a torkodon kifér!

Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged!

Örkény István

Kormányos Sándor

Semmi más

Mosolyunk mögé

könnyek bújtak

visszafojtott sóhajok,

el nem csókolt

csókok,álmok,

kimondhatatlan mondatok.

Keresünk egymás

tekintetében

néhány régi villanást,

s ha megtaláljuk

félrenézünk,

hisz nem akarunk már

semmi mást ...

Farkas István

Boldogság és öröm

Mikor ölellek,

és ha tenyerem alatt

dobban a szíved.

Majla Sándor

Miattad, érted

kegyelem, harag, öröm,

virág voltam én.

Szepes Mária

Valaki valamikor titok-tintával írt a lelkemre

Néha kínai fallal körítem a kertemet.

Kizárom az embert, hogy szeretni tudjam az embert,

mert tetőtől talpig gonosz és mégis szeretni kell!

Álmaim bozótjába bújok, mint Ádám a paradicsomban.

Egy hang tükörként kérdez a magasból:

ki vagy te?

Én a szenvedések szűrőin szűrtem a véremet.

Aranymosónak álltam életem folyójába.

Meríteni próbáltam a jóságból és a szeretetből.

Egy kanál csak kanálnyit meríthet a tengerből,

egy jánosbogár csak bogárnyit csenhet a napfényből,

én ember vagyok s csak embernyit meríthetek Istenből

Ez vagyok én.

A szenvedések szűrőin szűrtem a véremet:

mégis paráznaság iszapját sodorja, mint az árvíz.

Aranymosónak álltam életem folyójába:

mégis hiú vagyok, mint a többiek,

szeretem, ha szemet hunynak hibáimra,

örülök a tömjénezésnek.

Ez vagyok én.

Tetőtől talpig ember vagyok s magamat is szeretnem kell !

Könnyeim varázslatos vegyi vize végigcsorog a lelkemen

s most látható lett egy titkos írás.

Valaki valamikor titok-tintával írt a lelkemre .

Boda Magdolna

(majd)

Majd elengedlek

mint Zeusz parancsára

szép rabtartója Odüsszeuszt

Majd elengedlek

parancsra

vagy

ha enged szívemen

a szerelem szorítása

Márk Miklós

Seb

Haldokló napban búcsúzó táj,

mozdulatlan magány a fűben,

résekből szökő árva pillanat.

Szívemre sebet éget hiányod.

Kovács András

Szerelem

- A hibái?

Tökéletesek!

Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen. De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk!

Lázár Ervin

"Bár az élet nagy kérdéseire soha nem kapunk választ, mégis jó feltenni ezeket a kérdéseket."

Orhan Pamuk