Párkapcsolati probléma a lány szülei miatt: örülnék, ha minél többen hozzászólnátok! (tudásbázis kérdés)

sziasztok!

Itt sajnos a lánynak kell megvívni a harcot a szüleivel és neki kell úgymond elvágni a köldökzsinórt. Itt sajnos a fiú, és a fiú családja semmit nem tehet, ez a lányra és a családjára tartozik... Az sincs kizárva, hogy a lánynak drasztikusabb eszközöket kell megkísérelni függetlenségének és privát szférájának elnyeréséhez (elköltözés, vagy hosszabb ideig való távollét). Ekkor a szülő rádöbben, hogy lelkileg eltávolodott a gyermekétől, és TALÁN elkezdi elfogadni gyermeke felnőtté válását és szabad akaratát és elfogadja Őt minden lépésével együtt...

Nos... sajnos nálunk is hasonló a helyzet, csak engem igaz engednek mindenhová, mehetek csavarogni, bulizni, alhatok a barátnőmnél is... Nekem abba szólnak bele kivel járhatok és kivel nem, így a partnereim nagy része "nem megfelelő" és már volt, hogy elüldözte a családom tőlem. Nos, ismét ebben a szituációban vagyok benne, és az sincs kizárva, hogy óriási botrány és nagy fájdalmak várhatók, de valamit tennem kell annak érdekében, hogy az életemet én éljem és a szüleim ne akarjanak mindentől megóvni! 25 leszek...

Kedves Pirosalma:)))

Az én véleményemet már tudod erről a dolgoról, már volt szó róla....

A jogászról nem tudok mit mondani, csak azért írok h tudd nyomon követem itt a forumon is az életed;))))

Puszillak és szép estét:)

Veszteni valója szerintem a srácnak van. Mivel a lány ugyi kistigris. El kell gondolkoznia a srácnak, hogy meg tudja- e nevelni majd ezt a kistigrist. Mert ahogy sejteni lehet a mostani lány nem lesz egyenlő majd azzal a lánnyal akivel ha végre megkapják majd egymást válik.

Szép dolog nagyon, hogy a szülők óvják a gyereküket de sajnos ez már túlhaladott dolog mint szerintem a házasság előtti no szex is.

Miért? Nem azt mondom, hogy össze kell feküdni fűvel fával de szerintem kell egy kis próba az előtt mielőtt az ember összeköti a szerelmével az életét. Az ismerős párhoz hasonlóan mi is 1 éve vagyunk együtt a Drágámmal és iszonyatosan sokat fejlődtünk változtunk nőttünk a kapcsolatban. És ehhez bizony az kellett, hogy volt amikor non-stop együtt voltunk. Van egy mondás lakva ismeri meg egymást az ember háát ez nagyon igaz. Szerencsére nálunk mindkét oldalon a lehető legmaximálisabban el van fogadva a másik (szülő szempontból).

Két dolog lehet ezzel a kapcsolattal. Ha igazán szeretik egymást akkor ez a közös harc megedzi őket összefognak és kitalálnak egy olyan középutat amely nekik is és a szülőknek is jó. Természetesen ha a szülők teljesen elzárkóznak akkor nincs mit tenni meg kell elégedni azzal ami van. A gondot sajnos itt a lány kistigris voltában látom. Félő, hogyha kitartanak is egymás mellett és összeházasodnak az egyetem után ez a kiszabadulás nem lesz elég neki helyesebben ideig óráig. És aztán gondok lesznek. Erre szoktam volt mondani, hogy egyes lányok nők 1-2 gyerekkel és egy iszonyat rossz esetleg bele kényszertett házassággal a hátuk mögött jönnek rá, hogy nem éltek még.

A Teendő?

Várni … sajnos !

Várni, hogy elég e nekik az ami van.

Várni, hogy a sulinak vége legyen!

Várni, hogy eldől milyen az amikor a lány kiszabadul a börtönből.

Azonnali gyors megoldás … lelépés együtt és elszökés a lehető legrosszabb! Főleg amiatt, hogy mindketten ígéretes emberkék.

Tüneti kezelés lehet egy orbitális szex még ha nem is akarnak házasság előtt szexelni! Miért? Mert a hormonok ott mormolnak bennük! A tiltott dolog ott lebeg a szemük előtt és ez még jobban nyomja őket.

Akkor még ifjú voltam és bohó. No meg lent volt a rózsaszín köd is. Így, több, mint húsz év után Pirosalma hsz-ai kapcsán jöttek elő ezek az emlékképek. Na meg a férjemmel nemrég pont elautóztunk a házuk előtt. Nem is tudom, van-e családja, felesége Tamásnak, de nem hinném. Anyuka nagy aknamunkás volt és nem hinném, hogy sokat változott. Külsőleg ugyanaz a fegyőr kinézet :) Gondolom nem iratkozott be az Irgalmasokhoz széplelkűség-tanfolymra.

Férjem édesanyját 150 km-ről imádom, havi 1 mamatúrával.

Végtelenül nehéz jó szülőnek lenni, ezt egy 8éves anyjaként már most érzem, és arra "gyúrok", hogy normális anyós legyek, már most lazítom a köldökzsinórt. Nem könnyű, mert néha harapom a szám szélét, de önálló, jól gondolkodó, helyes értékrenddel élő felnőtt nőt szeretnék magam körül :) És ha ez ellenkezik a hagyományokkal, hát akkor majd fújnak rám a rokonok és ismerősök, mint ahogyan tették eddig is.

A különköltözéssel persze, nem veszíti el az ember a szüleit. Nem lehet, hogy Pirosalma "leányzó"jának szülei több, mint vidéki neveltetésűek? Talán a nagyvárosi ember felvilágosultabban gondolkozik, bár mire ezt leírtam, már nem feltétlenül érzem biztosnak.

Tudnék még írni, de nem terhellek vele,

reméljük hamarosan megoldódik az ifjúság problémája.

Igen, ez rendben van. Én sem vagyok híve több generáció együtt élésének mert elkerülhetetlenek a súrlódások. De van amikor egyszerüen nincs más lehetőség. És azért később a gyerekneveléshez jól jön ha kéznél vannak. Amúgy szerintem untig elég a heti egy tali, egyik héten itt a másik héten ott.

A férjed miatt éltetek anyósodéknál? De ha különköltöztök az még nem jelenti, hogy elveszíti őket. Én nem tudnám elviselni ha ennyire ragaszkodna hozzájuk, miközben én a hátam közepére se...nálunk is voltak ebből viták én féltem az anyósomtól hogy nem fog kedvelni és mivel ezen görcsöltem persze igy is lett. De rájöttem nem adhatom fel a boldogságom csak ezért. Mindig is nehezemre esett megkedveltetni magam idegen emberekkel mert nem vagyok az a behízelgős típus.

Ők is tartanak a középúttól, mint írtam. Szerintem olyasmi dolog ez, hogy nem szabad egy szint alatt adni.

Ráadásul furcsa lenne a kompromisszum, hisz a lányuk felnőtt.

Nem is csak a kapcsolatról szól ez, hanem a lány életéről, hogy egészséges felnőtt lesz-e, ha ennyire rövid pórázon van tartva. Már mutatkoznak annak a jelei, hogy el lett rontva a nevelése ebből a szempontból. Olyan lesz, mint a tigriskölyök, aki kikerül az őserdőbe, és megeszik a farkasok.

Az is további kérdés, hogy ha esetleg együtt maradnak, és összehézasodnak, mennyire fognak a szülők belepofázni - már elnézést a kifejezésért - az életükbe.

Egy szülőnek persze rossz érzés lehet, ha nem az ő kezében van az irányítás, még ha nem is a saját életéről van szó.

És így van, a tisztelet nem jelent azonosulást a másik értékrendjével.

Szerintem nem szükségszeráen IQ vagy inkább EQ kérdése ez. A hagyomány nagy úr, az eszet simán elnyomhatja.

"Az ember szabadsága addig tart, amíg a másik szabadsága nem sérül."

Sziasztok, szia Jelszó,

ez az arany középút az én olvasatomban nem igazán járható. Ha teli van kompromisszumkészséggel a pár, akkor sem hinném, hogy ilyen szülői háttérben bármikor is tudnának úgy élni, hogy az a szülőknek jó legyen, így béke legyen a családi kapcsolatokban. (főleg, ha egy háztartásban vagy egymáshoz közel élnek - a gyereknevelésről nem is beszélve) Szerintem az első három évben szétmarnák a fiatalokat. Ha a pár kapcsolata azt igazolja be, hogy jól működnek együtt, az ő életük a fontos. Venni kell egy mély levegőt és ugrani. Anyuka pedig meg fog békélni előbb-utóbb. És ha megjön az első unoka, az a legmarconább anyós szívét is képes meglágyítani.

A mi értékrendünk szerint ugye tiszteljük a szüleinket, mert felneveltek, iskoláztattak, ruháztak, de ez nem jogosítja fel őket arra, hogy ilyen mértékben zsarolják a gyereküket. Sajnos van az az IQ, ami alatt ez nem világos.

Visszacsatolva a fent említett 3 évre: az én kedvesem anyukájának másfélbe telt, mire sikerrel járt. Nálunk Tomi nem akarta elveszíteni a szüleit. Kitartottunk, udvaroltam, kedves voltam, figyelmes, de a villanyt nem tudtam úgy lekapcsolni, hogy anyukának tessék.

Üdv.

CSM

Igen, első lépésben mindenképp így fognak hozzá, ez egészen biztos (nem mennek fejjel a falnak, legalábbis igyekeznek).

Az okai úgy tűnik, egyszerűek: féltik. Ennyi. De hogy a féltés belülről jön-e vagy inkább hagyomány (mármint a túlzott óvatosság), azt nem eldönthető. Én sem tudom, ki vagyok valójában: az vagyok, akinek születtem; vagy amilyenné a szüleim és a világ tettek. Könnyen lehet, hogy az ember csak egy limitált szériát gyártó gyártósor terméke. Valószínűbbnek tartom, hogy a két dolog - ti. a nevelés, környezet és a valós én - keveredik, de azt hiszem, előbbi jelentős túlsúlyban van. Hát: ez az ember, egy túlfejlett, túlszocializást, túlcivilizált majom. Talán.

"Mondd meg, ha két rossz van, melyik a jobb!" (Balázs Fecó/Korál)

Ha nincs együtt alvás, közös nyaralás sincs. Ők fontosnak tartják, csak ez számít.

Ennyi infóból azt szűrtem le, hogy itt nincs jó megoldás.

Ha a szülők semmilyen kompromisszumra nem hajlandóak, akkor a lány " vagy megszokik, vagy megszökik".

Egyébként az együttalvást én sem tartom annyira fontosnak.

Szia, Tűzijáték!

Igen, erre ők is gondoltak, de a szülők nagyon keményfejűnek tűnnek. És a lányt - mint írtam - az efféle feszültségek rosszul érintik.

Igaz, maga a probléma ezzel nincs megoldva.

A folyamatos veszekedés viszont nem fog előrelépést hozni, ergo a probléma egyre jobban nehezíti a helyzetet.

Szia!

Mindez, amit írsz, attól függ, neked mi az értékrended. Nekik - úgy látsik -, más. Valaki a házasságban sem szexel. Amíg ez nem okot problémát, addig nem tekinthető kórosnak. De lehetne sok egyéb példát is hozni. Nem jó szerintem, ha az ember az ő értékrendjét ráerőlteti a másikra, ebben az esetben semmiképp.

Mindenki azt írja meneküljetek. Szerintem ez a legrosszabb amit tehettek! A problémákat nem úgy kell megoldani, hogy magunk mögött hagyjuk őket!

Meg kell találnotok az arany középútat, ami benneteket is kielégít és a szülőknek is megfelelő. Nyilván ehhez sok-sok kompromisszumra és nemi lemondásra lesz szükség. De nem kell mindjárt kiragadni a lányt a családi fészekből!

Szia, Emőci!

Mondok erre egy példát.

Ha magas a jegy/bérlet ára, ne használd a BKV, menj autóval! Ez akkor lenne jogszerű (és emelhetne a BKV árat addig, amíg akar), ha az autózás és a BKV azonos kategóriájú szolgáltatás lenne. De mivel ne az, így a BKV monopolhelyzetben van, így a szabad feltételdiktálás jogilag is aggályos.

Erre az esetre lefordítva: "Ha nem tetszik, kislányom, költözz el!" Természetesen sem az albérlet, sem egyéb megoldás nem jelent alternatívát. Ráadásul az ilyen dolgok minden esetben szerződéshez, de legalábbis megállapodáshoz kötöttek. Ilyen persze nem történt, így elég egyoldalúak a feltételek.

Igen, kirakhatják a saját lakásukból.

Érdemes lenne leülni egy nagy beszélgetésre, szülők és a lány.

Ha nem tudják megoldani a problémát, akkor talán jobb a költözés, pl. rokonhoz.