Autizmus - Naná, hogy Esőember! (beszélgetős fórum)

Hát nálunk valahogy semmi nem működik. :(

De én továbbra is előnynek tartom, hogy a helyi oviba jár, mert így van barátja a csoportban (az unokatestvére), és remélhetőleg vele megy egy osztályba is. Egy barát nagyon sokat számít szerintem. Ezért sem akartam elvinni máshová. Csakhogy itt meg tojnak a törvényekre, illetve hát lobogtatják a másikat. Nem is értem, hogy lehet két egymásnak ellentmondó rendelkezés, hogy egyszer el kell látni a helyi lakos sni gyereket, egyszer meg hogy elég, ha fizeti az útiköltséget. ?

Szanya: nekem is ezt mondták, fizetik a gyerek bérletét, vigyem be Budapestre. Alapítványit nem is mondtak. Ott az állami, majd nehogy már ők valamit többletként fizessenek. Bérlet és kész.

Hiába mutattam nekik a törvényt, a jegyzőnél is jártunk. Ők mutattak egy másikat, miszerint a polgármester segíthet nekünk ha írunk egy megható kérelmet. A fejlesztéseinket sem fizették, hiába mutattuk a bizottság papírját, hogy jár a gyereknek, és ha nem tudja az ovi biztosítani, akkor alapítványon keresztül kell megoldani.

Nem mondhatom, hogy nem veszekedtem sokat velük, jogász a férjem, kinyomtatott törvényekkel, rendelkezésekkel mentünk, de hiába.

Ne mondja nekem senki, hogy nem tettem meg mindent a fiamért, mert az nekem rosszul esik. Hiába küzdök én, ha a rendszer ellenem van.

Itt ma Magyarországon szerintem aki elért eddig valamit, az csakis a bürokraták jólelkűsége és együttérzése miatt van, illetve annak köszönhető. Mi kifogtunk egy alattomos nőt. Vagyis inkább tudatlant. Retteg a fiamtól, pedig nem is látta.

:(

Te is írtad, hogy inkább nem vitted a fiadat abba a suliba, ahová elvileg kiharcolhattad volna, hogy fogadják. Mert nem akarták ott a fiadat. Akkor most kell harcolni, vagy inkább fogadjam el azt, amit adnak szívesen. Csak mondom, a te lányod sincs sni kóddal megbélyegezve, és a fiad sem állami suliba jár. Nem hiszem hogy akkor te mindent kiharcoltál volna, amiről most szerintem úgy gondolod, hogy nekem vagy szurikátának viszont kéne.

De ne folytassuk ezt a vitát, mert megint csak a nézetkülönbségeink kerülnek előtérbe, és nem hiszem, hogy az megoldhatna bármit is.

Nálunk az önkormányzatban barmok ülnek. Ezekkel nem lehet mit kezdeni. Viszont az igazgató maga mondta, hogy felveszi a fiamat, és könnyebben elérhetek neki segítséget, ha már bent van a suliban. Mi most ezt az utat követjük. Terv szerint. Ha meg nem megy valami okból, megyünk majd egy alapítványiba. Ha az Aosz vezetőjének fia is alapítványiba jár, akkor szerintem kár példálózni velük. És ezzel nem őket nézem kevesebbnek, hanem a rendszert rugalmatlanabbnak.

De tényleg Edina, ne menjünk el megint ebbe az irányba, olyan jó volt nyugalmasan lenni, nem szeretnék most véleményeket ütköztetni igazán. különbözünk és kész.

Az önkormányzatoknak megvan a kibúvó, hiába a jog, megteheti, hogy finanszírozza az iskolábajárás költségeit egy másik városba, kifizeti az alapítványi iskolát és nem csinál integráló intézményt.

Magyarországon az ember max. szép lehet, okos nem.

800 millió életminőség javítására

Az Új Széchenyi Terv keretén belül pályázni lehet autizmussal élő emberek ellátásában dolgozó szakemberek speciális képzésére és minőségi szolgáltatások fejlesztésére, az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás és a foglalkoztatás területén. A szakemberek hálózatának fejlesztése mellett szükséges a szakmai konszenzuson alapuló ellátási/szolgáltatási követelményrendszer kialakítása. Országos Autizmus Koordinációs Központot kell létrehozni, amely képes széleskörű magas szakmai színvonalú támogatást adni a képzésekhez, monitorozáshoz és a minősítésekhez, valamint kiadványok megjelentetéséhez, szakmai koordinációhoz, kommunikációhoz, továbbá az aktuális igények felméréséhez. A 800 milliós pályázat az autizmussal élő emberek és családjuk mindennapi életét könnyíti meg. Ugyancsak az Új Széchenyi Terv keretén belül a hallássérültek jelnyelvi tolmácsszolgálatának fejlesztésére 540 millió forintot fordítanak.

Balatoni találkozó

Nyáron ismét (már 4. alkalommal) találkozót szervez Béres Mária, debreceni gyógypedagógus az SNI gyermekeket nevelő családok részére: Balatonszárszón, a Móricz Zsigmond szabad strandon. Időpont: 2012. augusztus. 4. szombat. Akinek van kedve, jöhet már pénteken, és maradhat vasárnapra is. A szabad strandon a polgármester jóvoltából a családok ingyen sátorozhatnak a hétvége három napján.

Én mindenhol kedvesen és mosolyogva adtam elő mit szeretnék. Abszolut megértette mindenki a helyzetem és segített szépen minden papírom elő volt készítve és "mellesleg" a jogszabály mellékelve.

Nem véletlenül volt egy ídőben ,autizmusban érintett szülőknek jogi képzés.AOSZ oldalán most is van erről egy kiadvány.

Ha nem érvényesítjük a jogainkat 40 év múlva is ugyan ez lesz .

Ma pl:Bíroságon voltam ügyet intézni az auti gyerekemmel , mert nincs kire hagyni . Abszolut segített mindenki és elnézést kértek, hogy eddig nem haladt az ügyünk ahogy kellene.

Persze. Csak én jobb szeretek - persze a törvények árnyékában - de normális emberként feltűnni..

Nekem ugyanis nem mindegy, hogy valami átmeneti megoldással szeptembertől vihetem a gyereket közösségbe, vagy csak azért is, minden jogi határidőt a maximumig kihúzva még januárban is kétséges lesz a dolog... Mert a törvénytől, sőt, még annak elismerésétől se fog megnőni az óvoda..

Nekem ezen kb. az múlik, hogy a családom végleg lecsúszik-e... Mert az általam megkeresett pénzből élnénk.. Meg egy 5 és fél éves gyerek nem való itthonra. Mármint minden nap. Szépen lassan megyünk bele tönkre, ő is, mi is. Főképp persze én, mert én csinálom.. Mindemellett meg legyek nyugodt, kiegyensúlyozott és sikeres háromgyerekes munkakereső is... Hogyne.

Mivel nem jogi babérokra van kizárólag szükségem, hanem segítségre, ezért olyan hangnemben próbálkozok, hogy ez lehetséges legyen.

Ezt a mondatot kicsit átfoglmazva én is le fogom írni, ha eljön az ideje a jegyzővel való levelezgetésnek, de pont semmit nem ér, ha nincs mögötte valóság..

Aki meg nagyon öntudatos, azzal csak azért is ki fognak b.ni. És aki időt nyer, életet nyer...

Lehet ilyen harciasan nekimenni a dolgoknak, de azért szerintem nem árt némi realitás sem. Mit csináljon az ovi, ha már két éve az igazgató dolgozószobáját is beáldozták csoportszobának, ha a 10ezer fős városban csak 30 bölcsishely van, akkor azt fogják mondani, hogy bocs, de a bölcsi most fontosabb, mint egy új csoportszoba, amit nem is tudnának hol kialakítani, az épületen belül.

Elismerem, hogy jobb lenne, ha minden megoldódna, mint a karikacsapás, de van, hogy egyszerűen lehetetlen. És ne mondjátok, hogy arra van pénz, amire csak akarnak, mert azért sajnos ez sem igaz.

Az más kérdés, hogy nálunk sajnos pont a hozzáállással volt probléma az önkormányzat részéről, mert azért egy utazó gyógypedagógus talán még elfért volna a költségvetésben. De egy új csoport már nem.

Akkor most idézném a jogász barátnőmet akinek szintén auti kislánya van.

"Minket szülőket nem érdekel a létszám és, hogy nincs hely ,ez az Intézmény problémája és a fentartóé. Nyisson új csoportot!Önkormányzatnak az a dolga, hogy megoldja a gyermek megfelelő oktatását! "

Itt Pesten meg az a helyzet, hogy 5-6x-os túljelentkezés van az ovikban, sulikban. Bölcsikben 8x-os. Ergo az intézmények, beleértve az integrálókat is, válogathatnak a gyerekek között. Az ovinkban májusban az öt napos beíratkozás első napján délben arról panaszkodott a vezetőnő, hogy már több mint kétszeres a túljelentkezés, és ráadásul kb. 30 körül van azoknak a száma, akiknek az érdekében "leszóltak", hogy fel kell venni...

Akkor nyilván nem az autimat fogják felvenni, ha csak nem szerelmesek belé.. Ő egyébként annyira jó állapotú - már ha ugye jól van - hogy nem szokták elhinni elsőre, hogy bármi baja van...

De ez mit sem ér.

Törvénnyel megyek én is, csak azér arra vigyázok, hogy van olyan helyzet, ahol lehet, hogy nélküle könnyebb..

Remélem, ha egyszer vidékre kerülünk, ott talán emberségesebb lesz a környezet, még ha a lehetőség kevesebb is.. Mert ő az a gyerek, akiről még 15-20 éve nem derült volna ki, hogy valami baja van, legfeljebb néha kapott volna 1-2 pofont.. Mint ahogy az apja is. Én csak azért csinálom ezt a cirkuszt, mert látom, hogy az apján lehetett volna még sokat segíteni. Bár így is szinte "normális" ember, de azért amin lehet segíteni, miért ne javítsunk..

Talán, mint a Te lányodnál..

De azért nekünk kellett ez a diagnózis...

Kedves Szülőtársaim!

Az aláírásgyűjtés során a legtöbbet feltett kérdés: mikor lesz, milyen lesz az iskola? (számomra persze az is kérdés, hogy hol lesz, melyik iskolában kapunk helyet, kapunk-e helyet…)

Jövőbeni iskolánkban terveink szerint a pedagógiai program a Waldorf-pedagógián alapszik, kombináljuk azt a modern tanítás elemeivel (kooperatív tanítási technikák, projektoktatás, a közös munkát elősegítő egyéni kialakítású osztálytermek) és a sajátos nevelési igényű gyermekeknek, illetve a nagyon tehetséges gyermeknek szükséges programot is tartalmaz (gyógypedagógia, terápiás lehetőségek biztosítása, egyénre szabott tanmenet, tehetséggondozás).

Mi, a szülők alakítjuk ki az iskola végleges tantervét és adjuk a tanítás tárgyi feltételeit, illetve az anyagi feltételek tetemes részét, nekünk kell dönteni, hogy mit tegyünk akkor, ha néhányan átmenetileg megszorulnak, mi írjuk a pályázatokat, keresünk támogatókat, hogy létezni, fejlődni tudjunk, hogy csak néhány dolgot említsek. Mindez azonban még előttünk áll.

Az első lépés, hogy összeálljon az alapító szülőcsoport. Vagyunk már néhányan, akik dolgoznak ezért, de kevesen vagyunk. Ebben az iskolában minden szervezési és fenntartási munka a szülőkre fog hárulni, egyrészt, hogy ne kelljen súlyos munkabéreket kifizetni olyan munkákért, amit magunk is meg tudunk csinálni, másrészt, mert így valóban meg tud valósulni az álmodott inkluzív nevelés. A szülő és a tanár ebben az iskolában nem ellenfél, hanem partner lesz éppúgy a gyermekünk nevelésének kérdésében, mint az iskola mindennapjainak viszonylatában.

Kérdezhetitek, hogy akkor minek is kellene tandíjat fizetni, ha mindent a szülők csinálnak.

Az iskola fenntartója, a Más-Forma Egyesület szülőkből álló civil szervezet. Pályázatokon fogunk részt venni, amiket bizonyos célból írnak ki, és ha nyerünk, például informatikai beruházást tudunk belőle finanszírozni. Ugyanilyen célból vállalkozásokat, tőkeerős alapítványokat is meg fogunk keresni, de ők sem a mindennapjainkat fogják megfinanszírozni, hanem elsősorban olyan projektekben számíthatunk rájuk, amire ráírhatják, hogy az a csoda tőlük származik.

Miből finanszírozzuk azonban a működési költségeket? A legjelentősebb tétel a pedagógusok bére és a kapcsolódó közterhek. A csatlakozó tanárok, fejlesztőpedagógusok, gyógypedagógusok biztosítják az iskola jó hírnevét, tudásukkal hozzájárulnak gyermekeink fejlődéséért, de ezt nem tehetik kizárólag szeretetből, hiszen nekik is fenn kell tartani magukat. S hívjuk a jogviszonyt akár vállalkozási szerződésnek, akár munkaviszonynak, pénzbe kerül. Az állami normatíva erre felhasználható, de sajnos kevés. Mindannyian tudjátok, mi a helyzet az állami iskolákban. Ott a normatívából tartják fenn magukat. Szülői hozzájárulás nélkül az iskola fenntartása, a minőség garantálása kivitelezhetetlen.

Az önkormányzatokat lehet bombázni, hogy alakítsanak ki olyan iskolákat, amik nekünk jók. Érden jó pár éve igyekeznek ezt szülőcsoportok elérni, sikertelenül. Az önkormányzat annyit fog adni, ami a költségvetésébe belefér és a törvényi előírásokat minimum teljesíti. Mindegy, mi ennek az oka, a pénztelenség, a túl sok feladat, vagy a más irányú erős lobbi, ettől a mi gyerekeinknek nem lesz jobb. Mi termet kértünk tőlük, és nagyon elégedettek lehetünk, ha kapunk, és az iskola kezdeti költségvetését nem terheli magas rezsivel kombinált komoly bérleti díj. A gyerekeink nőnek, az ideális tanulási környezetet megteremteni nekünk kell. Én ezért teszek meg mindent, remélem, sokan csatlakoztok hozzánk.

Mindazok, akiket nem rettentettem el, csatlakozásukat az alábbi kérdőíven tehetik meg:

[link]

Kérlek, küldjétek tovább a linket ismerősiteknek, hiszen a szülői hozzájárulás a résztvevők számától erősen függ, azaz közös érdekünk, hogy sokan legyünk.

A történéseket követhetitek a Facebook-on, az SNI+integráció, Érd oldalán, amit én adminisztrálok J, illetve az iskola szellemiségét és módszereit összefoglalja az egyesület honlapja, ahol szintén elhelyezzük a csatlakozó kérdőív elérhetőségét.

[link]

Jó iskolát kívánok!

Üdvözlettel:

Dankó Éva

Itt jön az mikor figyelmen kívül hadják a törvényt. a helyi viszonyok miatt .

Nekünk szülöknek meg nem kéne hagyni , ezért van az AOSZ jogásza aki segít.

Ha a Tanulás kijelölte az intézményt , akkor alapító okiratába be kell vegye az intézmény az autizmus ellátást utólag és biztosítani kell a személyi tárgyi feltételeket és fejlesztéseket.

De miért is tenné, ha nincs rá kényszeritve , nyilván Örülsz hogy felvették a gyereket .

Én nem hagytam, vidéken igaz 2 évembe tellt , de bevették az alapító okiratba az auti.ellátást a gyerek mellé lett egy gyógypedagógus aki vele volt napi 4 órában és fejlesztette.

Örült a többi auti család , hogy Én kijártam az utat , ők már autómatikusan kaptak fejlesztést és felvették őket az óviba diagnózissal.

Az iskola sokkal nehezebb ügy volt , de meglehetett vólna oldani jogi úton azt is. Viszont nem volt szimpatikus a tanári gárda hozzá állása az autizmushoz , így hagytam.

Ezért mondom mindig légy a gyerek ügyvédje !

Nem tudom az Új Oktatási törvény most hogyan ,is lesz . Még nincs mindenhez meg a végrehajtási utasítás.

SNI kategória lett a kiemelten tehetséges gyermek is.

Ez egy széptörténet . :o !

Mivel nagyon szépek és csinosak a gyerekeim , bízom benne találnak valakit majd .

Bár a fiam azt mondta most 9-évesen Ő egyedül fog élni , ne idegesítse senki.

Jogosítványa nem lesz , most nagyon úgy tünik ezt a feladatot forgalomban nem tudná megoldani.

De bármi lehet még.

Persze ezt tudjuk mi szülök.

Én mindenhová a "törvénnyel" megyek és az auti.spec holmikkal.

Mikor nem vittem a fiamnak a segítségeket , ráakarták írni , hogy nem együtt működő és értelmi fogyatékos .

Felkészültem a vizsgálatra vittem a segítségeket , igaz a gyógyped kiakadt , viszont minden feladatot megcsinált a gyerek és integráltan oktatható ,került a papírjába.

Mondjuk ez Ceglédi Tanulási volt.

Iskolát nem találtunk, Bizottság nem a gyerek állapotát nézte hanem telefonálgatott hol van hely . Kijelőlt egy neki nem megfelelő csoportot.

Ezután magán uton kezdtem iskolát keresni , a Tanulásinak írtam levelet nem fogadom el az általa kijelőlt intézményt és küldtem a befogadót a másiktól amit jónak találtam.

Utána kiderült, hogy a fiamnak az sem megfelelő most Alapítványiba jár.

A lányomnak meg soha nem lesz leírva a diagnózisa , és normál suliba jár

Mindig a gyermek állapotát kell nézni.

Ha kiderül még sem jó az Intézmény akkor meg váltani kell.

Szakember meg nagyon kevés van.Volt 2010-ben egy Ombucmani felmérés az autizmus helyzetéről, mivel levelezésben voltam velük elküldték a teljes anyagot, nagyon felháborító az ellátás ,országszerte.

Akik elvégzik az auti szakot. sokan megijednek a feladattól mikor autit látnak és inkább nem vállalják.

Ha Gond van a gyermekkel, mindenképpen a Tanulási Biz.-hoz kell fordulni.Akkor is ha integrálható.

Sajátos Nevelési Igényű a gyermek , a Tanulás Biz. jelöli ki az intézményt , akkor is ha normál suliba mehet és akkor is ha speciálisba.

SNI= Tanulási Biz.

Ha integrál az iskola , benne van az alapítóokiratában az auti.spec. ellátás meg kell oldja a fejlesztését a gyermeknek.

SNI-re jár az emelt normatíva 1,6 szorzó kb.

3 gyeremeknek számít a létszámban.

A gond ott van , hogy az Intézmény vezetők nincsenek tisztába a törvénnyel.

Ráadásul szoktak lenni pályázatok , amiről szintén kevesen tudnak .

Mivel válság van , nincs pénz .

Ezért rosszabb a helyzet .

A jogi helyzet ez, ezt Te sokkal jobban tudod nálam, és így igaz, ahogy leírtad..

De nyilván azt is, hogy a valóság meg az, hogy annyira nem értenek ehhez a tan.kép.v.b.-ban, hogy ők kérdezik, hogy mit is kéne csinálni. Se kommunikálni nem tudnak a gyerekkel, se arról nem tudnak semmit, hogy mi lenne neki a jó intézményi szinten..

Viszont ha meg már eléjük kerültél, akkor meg már nincs visszaút jogilag, akkor már nem megy a diagnózis fiókban tartása.

Mi nemhogy tanácsot nem kaptunk, meg segítséget, de gyakorlatilag én tartottam autizmus-oktatást. Mindezt itt a főváros közepén, ahol "tele vagyunk" integráló intézményekkel, és nem egy eset van évente..

Szóval maradt a jogi út, meg a saját döntésem..

Én nem találtam jónak, hogy a normál (nem integráló) oviban maradjon a gyerek, mert napi szinten találkozik a meg nem értéssel. Ez meg egyenlőre nem kell, emiatt ne legyen pluszban stresszes. Ha még a saját csoportjában meg is értenék, meg tudnak is valamit az óvónénik, minden helyettesítés, a szülőkkel, más csoportbeli gyerekekkel való kapcsolat egy kín...

Pedig abban a két évben, amíg odajárt, soha senkiben fel sem merült, hogy autista.. csak egy kicsit neveletlen, rossz gyerek, aki néha az agyukra megy..

Tehát valós segítséget én eddig még csak itt a fórumon át kaptam szülőktől, jogászoktól, olyanoktól, akiknek szintén átment ezen a gyereke. Már úgy értem, hogy pont ezen a jogi buktatón...

Nyugi, én is hozzámentem egyhez...

És basszus nem tűnt fel komolyan, hogy igazából képtelen lenne egyedül élni, és még egyéb bajok is vannak vele. Persze, anyámék tiltottak tőle, de inkább csak a "jaj mi lesz a kicsi lányunkkal" gondolatokkal. Mivel 17 évesen ismertem meg, (ő kb. 18 volt), még mindenki azt hitte, hogy a "hülyeségei" csak egy nagy kamasz gyerek normális hülyeségei: nagyon okos volt, de kimaradta a suliból, nemigen járt társaságba, ha meg igen, akkor vad motorosok közé (akik egyébként tök jó arcok:)), mániája volt, hogy neki dolgozni kell, sokszor hajnali 3-4-ig autót szerelt a garázsban, szüleivel, én szüleimmel gyakorlatilag kommunikációra képtelen volt, ült, és nézett ki a fejéből... Szóval igazi hülye nagykamasznak tűnt..

Mostmár háromgyerekes apa, rendesen jár dolgozni. Egyetemet nem végzett, de az autószerelői sulit a segítségemmel elvégezte. Nem az esze miatt nem, hanem azért, mert a mindennapi bejárással, dolgai rendezésével volt baj.. De egy kis segítséggel ment.. Most a filmiparban dologzik, Jeremi Irons-nak...

Ezt félig poénnak írom le neked, félig meg azért, hogy tudd, minden lehet még...

Ez a legfontosabb.

Ja, csak persze szaporodnak, mer ugyebár erre az egészre úgy derült fény, hogy a fiam is auti lett... Az én idegeim meg fogynak. De hát ez ilyen..

Köszönöm továbbra is a válaszaitokat!

Sajnálom, elég öncélúan írosgatok ide, de biztosan tudjátok, hogy min megyünk most át.Nincs 2 hete, hogy elkezdtünk szembesülni a dolgokkal. Minden gondolatunk az autizmus. Minden. Nem tudok ettől egy másodpercre sem elszakadni.

Sosem akartam, hogy a gyerekem egyetemet végezzen, ha ő mást akar. Sosem akartam volna rákényszeríteni semmit.

Na de most?

Mi a kilátás?

A legnagyobb félelmem, ami miatt folytonos görcsben vagyok, ott a gombóc a torkomban és a szívem facsarodik:

mi lesz vele, ha felnő? Vigyázni kell rá örökké? Ki vigyáz rá?

Sosem lesz jogosítványa, sosem lesz párkapcsolata?

Sosem lesz "normális" élete?

Mi lesz, ha mi nem leszünk?

Tudom, előreszaladtam, de nem tudom máshol kiönteni a szívem..

Ne haragudjatok a szombat délutáni extra negatív kérdéseim miatt...

Tanulási bizottság elé csak akkor kell menni, ha integráló intézménybe szeretnéd adni a gyereket. Ha találsz nem integrálót, amelyik felveszi, akkor a bizottság nem tud előírni fejlesztést, mert a nem integrálónak nem kell biztosítania fejlesztést. Vagyis felesleges kör. A nem integráló intézmény az sni papír ellenére sem kap emelt támogatást a gyerek miatt, sőt, rosszabbul jár jelenleg, ha lejelentett sni-s gyermeket fogad. Mi most így vagyunk. Kevesebb gyereket vehet fel az ovi a fiam miatt, közben meg nem kapnak után magasabb támogatást. Vagyis az ovi veszít miattunk. És még fejleszteni sem tudják a fiamat, mert nincs az alapítójukban, hogy fogadhat autikat.

edina: csak én érzem úgy, hogy egyre inkább rosszabb a helyzetünk úgy általánosságban? :( Lassan már senki nem akarja majd a gyerekeinket felvenni, mert rosszabbul járnak. És most ez a kötelező lista??? Eddig is úgy gondoltam, hogy rosszul tettük, hogy mentünk a bizottság elé, most még inkább így vagyok ezzel. (Aki integrálóba megy, az menjen! Csak nekünk nincs integráló a városban, máshova meg nem tudom elvinni.)

Már a kötelező sni tanmenettől is elborzadtam. Hogyan differenciáljanak a tanárok? Hogy tanuljon a fiam emelt szintű matekot, ha ahhoz ért, ha közben nem tanulhat csak gyengítettet? Az az érzésem, hogy rossz felé haladunk. :(:(:(

Ha az óvonő észre veszi, hogy gond van a gyermekkel és plussz segítségre szorul , akkor fognak küldeni a Nevelési Tanácsadóba és kivizsgálásokra.

Szóval ha feltünő a gyermek viselkedése , nagyon "más" mint a többi ,és segítségre szorul , akkor jó ha van diagnózis és jelentkeztek a Tanulási Biz-nál.

Korai fejlesztés nagyon meghatározó fontosságú. Ez csak hivatalos diagnózissal lehet ígénybe venni.

Az óvoda és majd az iskola akkor fog hivatalosan tudni a Diagnózisról, ha Te beavatod őket + jelentkezel a Tanulási Biz-nál.

Tanulási Biz. jelöli ki az intézményt ami fogadja a gyermeket , leírja , hogy milyen fejlesztéseket kell kapjon a gyermek és hány órában milyen szakembertől stb.

Gyógyped.asszisztens hivatalosan is segítheti a gyermeket az intézményben .Változott a törvény de ez még érvényes.

[link]

6.pont az autista és autisztikus

Ha kaptok diagnózist de beteszed a fiókba senki nem fog róla tudni.

Változtatni akarnak most a rendszeren , miszerint a dignózist adó intézménynek jelentenie kell , és adminisztrálni majd egy listára . :((((

indus, reménykedj, az nagyon-nagyon kell, de tartsd szárazon a puskaport :).

itt leginkább a fejlesztésekre gondolok, maximum kapott pár év plusz figyelmet, vagy kisimítottatok valami olyan problémát, ami autisztikus viselkedést okozott ( sok ilyen van ), és rendben lesz a gyerkőc.

én egész mást gondolok az autizmusról, mint sokan mások, egy sok-okozatú betegségnek gondolom, van akinek a sokból szerencséjére kevés van, és ha ügyesen rátalálnak az okra, akkor kivezethető ebből az állapotból.

másoknál olyan eredményt lehet csak elérni, hogy az okokból megszüntetnek párat/mindent, de a következményeket sajnos nem lehet.

ezért marhára fontos, hogy minnél kisebb korban el kell kezdeni a fejlesztéseket, terápiákat, amikor a szervezet, az agy még sokkal sokkal "plasztikusabb" mint nagyobb korban.

szóval hajrá, és szívből kívánom, hogy sikerüljön!