Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Szerelmes versek, idézetek (56. oldal)

Kategória: Összes fórumtéma » Szex & Psziché » Párkapcsolat, szerelem


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!


1439. nullaromantika2008-09-13 01:17
Jobbágy Károly: Tanítás

Aki szeret,
annak,
varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen
meglehet,
hogy felvarrja más.
Aki szeret,
annak
hallgasd meg baját,gondját,
mert könnyen
meglehet,
hogy meghallgatja más.
Aki szeret,
azzal
sose légy morc,goromba,
mert könnyen
meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret,
szeresd!
s öleld meg naponta!
mert könnyen
meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor
- hidd el! -
nem ő a hibás.

1438. Szerena202008-09-11 22:28
„A szél suttogása hiábavaló, ha valahol megszakad egy szív!”


1437. Szerena202008-09-11 22:27
„Azt hittem megjött a nyár, de egy röpke pillanat volt csupán. Kevés lehet, de nekem sokat jelentett, mert az ember igazán csak egyet szerethet!”

1436. Szerena202008-09-11 22:26
„Nem az a fájdalom, sírni, zokogni!
Hanem: A fájdalmat kacajba fojtani!
Az ember erős, de a szíve megszakad,
Ha azt, akit igazán szeret
Szeretnie nem szabad!”

1435. Szerena202008-09-11 22:25
„Ha valaki szeret könnyebb az élet, ha valaki szeret van miért élned. Aki szeret az sose feled, aki feled az sose szeret, aki szeret és mégis feled nem tudja mi a szeretet!”

1434. Szerena202008-09-11 22:25
„Van két ember, akik szeretik egymást.
Nem szerelem, mert az elmúlik.
Ez soha!
Barátság? Ez annál sokkal több!
Egy földöntúli viszony,
Amelyet az angyalok támogatnak.
Egy tiszta, mély, őszinte és önzetlen lelkitársi kapcsolat.
Összeköt két embert egy láthatatlan szál,
Melyet senki nem szakíthat szét.
Nincs magyarázkodás, nincs felelősségrevonás, csak a hit.
Úgy szeretik és fogadják el egymást, ahogy van,
És bármit megtennének a másik boldogságáért.
Az ilyen kapcsolat az Isten ajándéka,
És boldog lehet az, aki ezt megélheti.
Én boldog vagyok...”

1433. kisvirág422008-09-11 06:26
Szép jóreggelt mindenkinek!

Köszönöm Manocska! Ez volt az, csak én Judittal hallottam. El is mentettem magamnak.
(válasz manocska8500 1432. hozzászólására)

1432. manocska85002008-09-09 20:31
Szia kedves kisvirág42.Én ismerem a címe:A fiú és a szerelem
Vidám forgatag kellős közepén ismertem meg Őt.Magas volt, karcsú, mint egy ifjú jegenye.Szólt:-Kislány szabad egy táncra?-s én alig bírtam kimondani-igen.A zenekar egy tangót kezdett, s minket elsodort a tömegáradat.A szeme égő tüzként parázslott, mikor rám tekintett.Szeret.tudted és érezetem az első pillanattól, h megszeretett.Az est úgy telt el mint egy csodás álom.Búcsúzáskor a fiú így szólt:--Imádom.
Egy esztendő telt el azóta, mely gyorsen telét, mint egy múló pillanat.Mi gyakran találkoztunk, s loptunk egymástól forró csókokat.Szerettük egymást, boldogok voltunk, míg meg nem történt a tragika.Egy vidám nyári nap, az iskolából hazafelé menet a szürke aszfalton meglátok vkit.Ő volt.Inteni akartam, mivel Ő már messziről intett.De amikor vmit észrevettem, nem emeltem fel a kezem.Egy lány kezét szorította.Ó milyen fájdalmas is nekem!Hát így szeretett engem?!A kanyarban egy fekete autó, mint a veszedelem.Én az úttestre láptem, s többre már nem emlékszem.Mikor magamhoz tértem nagy tömeg állt körülöttemMindenkit láttam, csak azt nem akit a legjobban szerettem.Akkor vettem észre, hogy ott fekszik mellettem.Igen, Ő volt az a bátor, az a hős aki testével védelmezett.A fiú csupa vér volt és nehezen lélegzett.Végül így szólt:-Kislány meg kell tudnod az a lány a húgom volt.Ajkára mosoly húzódott, senki sem látta, h a halállal bírkózott.Győztesnek a halál bizonyult.Marcos kesrű önvád, örökös rád az életem, mert volt egy fiú, ki azzal halt meg:
-Kislány, én szeretem!

1431. kisvirág422008-09-09 05:10
Szia! és persze mindenkinek nagyon szép napot

Nagyon szép ez a történet, hasonlót tudtam, de már nincs meg, sajnos mert leirnám, asz pedig a Judit.

Arról szól, hogy a lány szomorú, mert meglátja a barátját egy lánnyal, és akkor jön egy fekete taurusz, ami elgázolja, de mikor magához tér, látja, hogy a fiú mellette van, és nagyon komolyan megsérült, csak anyit tud mondani, aza lány a nővérem volt. Judit szeretlek.

Ismeri valaki közületek?
(válasz csajé 1427. hozzászólására)

1430. Bebebaba2008-09-08 20:50
Heinrich Heine: Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér. -
Ó, minden, ami kedves,
elmúlik, sírba tér.
Az erdőbe a napnak
ernyedt sugara vesz.
Tán a búcsúzó nyárnak
utolsó csókja ez...
Sírni, zokogni tudnék,
érzem - valami tép.
Most, hogy bucsút kell vennünk,
felújul ez a kép:
el kell hagyjalak téged,
s tudom: meghalsz te már!
Te vagy a haló erdő,
én a bucsúzó nyár.
(Ford.: Dsida Jenő)

1429. Szerena202008-09-08 17:03
Hangtalan, néma, könnytelen fájdalom,
A semmibe merengve Rólad álmodom,
S várok egy szót,egy apró jelet,
S vállamon érzem még vigasztaló kezed!
Emlékeid börtönébe zárva hideg az éjszaka,
S a rácsok közt felzokog a fájó szív szava!
Érted kiált, hív, neved sírja az égre,
Majd fájva, megtörve elalszik végre!
De álomtalan az álom, nem ad már békét,
Ma éjjel nem hozza a fájdalom végét!
Csak furcsa lebegés, élet vagy halál...
E szívnek Kincsem, mindegy ezután,
Hisz nélküled csak, holtan élhetek,
Tudod, mint a filmeken a szellemek...
De őrzöm még a lángot, bennem él az eskünk,
mit szavak nélkül, egymásnak tettünk!
Az égen még látom szerelmünk csillagát,
Kettőnkért ég, sosem hal meg talán...
Esküm él,míg szívem fájva dobog,
A meggyújtott láng örökké lobog!
Kérj még belőle,vedd el, hisz Tiéd,
Szoríts Magadhoz... SZERETLEK! Ne kérdezd miért!

1428. Bebebaba2008-09-06 09:11
Felhőkkel vándorló

Vándor a lelkem, vándor a szívem,
Helyben maradni nem tudok.
Kedvesem kérlek, ne szeress híven,
Mert lehet holnap indulok!

Otthonom nékem országnak útja,
Hegygerincek és tengerek.
Bárhol megszállok, indulok újra,
Helyben maradnom nem lehet.

Talán már mától elhív a távol,
Nyelem a búcsú könnyeit.
De lelkem lángol a boldogságtól,
Hogy úton vagyok már megint.

Ilyen az élet, kedvesem kérlek,
Ne vesd meg vándor lelkemet!
Elmegyek értsd meg, örökre, végleg,
Mert aki itt tart, eltemet...

Nem mondok néked, csak jót és szépet,
Légy boldog amíg itt vagyok!
Szeretlek téged, de meg kell értsed,
Egyszer mindenkit elhagyok...

Szárnyal a lelkem, át réten, kerten,
Sokáig itt nem maradok.
Úgy szállok, érzem, mint felhő az égen,
A széllel én is indulok...

Vérzik a szívem, zokog a lelkem,
Mert senki nincs, ki így szeret.
De ne vess meg engem, édes szerelmem,
Amiért holnap elmegyek...!

Indulok újra a régi útra,
Dúdolva furcsa éneket.
Vándor a lelkem, vándor a szívem,
Harmatos fűben lépkedek...

Harang zúg távol, madár az ágról
Üdvözöl ismét engemet.
Lélekben szállok, míg úton járok,
Ott vagyon otthon, emberek...!

Kaland sok vár rám, nem leszek árván,
Új kedves, boldog holnapok.
De eső után mint, múló szivárvány,
Mindenkit sorban otthagyok...

Zokogva, ríva, van sorsom írva,
Ellene mit sem tehetek.
Mennybe van róva, eljő az óra,
Engedj el kedves, engemet!

Száz csillag gyúl már, a búcsú úgy fáj,
Érezed hogyan reszketek?
Mondhatnád - mégse! De nézz fel az égre,
Suttogom néked, - Ég veled!

Szemedbe nézek, szerelmet érzek,
Ma még fogom a két kezed.
Bárhogy is vágyod, holnap majd látod,
Fellegek útján elmegyek...

Vándor a lelkem, vándor a szívem,
Szél sodor, mint a felleget.
Ez, mi a sorsom, s követem híven,
Ilyennek szeress engemet!

Szuhanics Albert

1427. csajé2008-09-05 15:15
Szeretlek Tudd Meg!

Elindult egy lány motorozni egy szép nap,
Fútnak a kerekek, s az úthoz tapadva,
Csak húzza a gázt, a sebeség is nő,
Lassítani kéne, de ehez már nincs erő.

Az élet értelme most elveszet messze valahol.
Csúszósz útakon, az eső mosta betonon,
Most egy tábla jelzi hogy erre járt valamikor,
Végtelen utakon, ahol csak ő száguldozot.

Sűvített a szél, elsőtétült, s komorabb a világ,
Nem is sejti, hogy talán ez az utolsó száguldás
Sietve száguld ő, hogy közel legyen hozzád.
Távolban a sötétségben, már ott várja a kaszás.

Az est csöndjét szirénák hangja töri meg,
Egy lány élettelen teste az úton hever.
Mosoly ül a száján, szívében nincs már harag.
Egyetlen szerelméért, ő meg halt boldogan.

A fiú nem is sejti mindezt, mi is történhetett,
Csak mikor halja, s olvasta nem hitt a szemének.
Tárcsázott a fiú gyorsan, remegett a keze,
Nem jön a válasz, most érzi hogy baj lett.

Könnybe lábad szeme, sírt a szíve s lelke,
Sírt talán még a telefon is a kezében.
Egyre csak kérdezi, most mihez is kezdjen,
Kérdezte miért, de a válasz késve érkezett meg.

A lány, édesanyja hangja, halkan zokogva mondja,
Elment tőlünk azért mert nélküled nem birta.,
A remény mi a fiúban volt, köddé vált szépen
Hogy mondja meg a lánynak, mit is jelentett.

Jön a szomorú nap, rokonok barátok gyülnek,
Csak sírnak zokognak, az alap zajt ez adja meg,
Most csöndes lett minden, mert beszédet mondanak,
De senki nem talál a fájdalomra, gyógyító szavakat.

Körül állták a sírt, s mondtak néhány kedves szót,
De most nem találták a megfelelőt, sem semmilyen jót.
A felhökön keresztül, a hold is búsan világított,
Elment már mindenki, csak egy ember állt még ott.

A fiú köszönt, közelebb lépet a sírhoz, aki a háttérben állt,
Elmondta a lánynak, hogy fontos volt és szerette igazán
Már eltűntek a felhők s a hold világított akkor a sírra,
S tudta akkor a fiú, hogy a lányt már egy másik hely hívja

A fiú nem tudot nyugodni, elment oda ahol a lány főlborult,
S mikor a fiú meglátta azt a helyett, szíve összeszorult
S nézte a megmaradt darabokat, s látott valami fehéret
Közelebb ment hozzá, s felvette a neki szóló levelet.

SZERETLEK TUDD MEG! S te voltál az életemben az egyetlen jó.

A fiú neki dőlt egy fának s ezerszer újra olvasta a levelet
S a szél megsimogatta az arcát, mintha csak a lány lenne.
Nem hitte el régen a fiú, hogy a lány nagyon szereti,
Hogy szíve szeretetében ő sokat jelentet neki.

1426. csajé2008-09-05 15:04
Szerelmünk véget ért!

Hosszú minden nélküled eltőltöt percem..
Akármit megtennék, hogy ez ne így legyen,
Bár még mindig ugyan úgy hiányzol mint régen,
Mert még mindig teljes szívemből szeretlek

Gondok közt, búval ülök egy olyan helyen.
Ahol eszembe jutnak még azok a boldog percek,
Minden rád emlékeztett, hol Én voltam és Te,
De ez az érzés csak nekem oly fájdalmas.

Miért fáj a szó mit nem mondasz csak érzem,
Miért mardossa a fájdalom napról napra a lelkem?
Nincs velem senki és semmi, csak a képed, és a magány,
Szemem könnybe lábad, s nem látlak már tovább.

Most, hogy képzeletem csak Feléd kalandoz
Valaha a boldogság szigetén egymásé voltunk,
De ez már nem igy van,és ez oly nagyon fáj,
Szívem még mindig oly széttört, mint azon az éjszakán.

Nem tudod mit éreztem, s mennyit sírtam érted,
Azt sem tudod, mennyit gondolok rád még titokban.
És minden ilyen gondolatnak sírás lesz a vége,
Mond miért kellet, hogy most,-most legyen vége?

Én hittem benne, hogy egyszer minden renbe jön,
Most fáj nagyon mert számomra csak Te léteztél.
Tudom egyszer minden elmúlik, minden véget ér,
... Hát ennyi volt nincs tovább, szerelmünk véget ért.


1425. viki82_032008-09-05 14:08
Kálnoky László: Most a szív (Lermontov)

Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye ellobog,
mert belátja,hogy a másik
szív éerette nem dobog;
ám,ha folytott izgalomban
még remegne,az se baj:
a víz sem csitul le nyomban,
bár elült a vad vihar!

Jött az óra,válni kellett;
észre sem vetted vajon,
bár szemed láttára pergett,
forró könnyem arcomon?
Kikacagtad leplezetlen
önfeláldozásomat.
Féltél,hogy ha szánsz,szívedben
újra szítod a lángodat.

Ám hiába igyekeznél
szenvedésed rejteni,
mert szerettelek,szerettél,
s nem tudunk felejteni.
Villámot lövelet a mennybolt,
néz a parton az a két
sziklát,mely hajdanta egy volt,
s állta a vihar dühét;
látod,a két tört vonal hogy
összeillik? Van,amit
a természet egynek alkot
és a sors kettészakít.

1424. lovecsaj2008-09-05 09:25
köszi szépen nagyon ari vagy! én még nem olvastam a te verseidet de azok is biztosan nagyon jok!
(válasz Julis91 1394. hozzászólására)

1423. Bebebaba2008-08-29 10:42
Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen, ....de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától; "Miért?" - Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól.
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem?
Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az ki eltávozott! A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már! A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt! A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK."
A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. "Bocsáss meg nekem."

1422. Bebebaba2008-08-28 08:47
Muszáj

Miért hagytál itt?
Hisz' az élet oly rövid!
Te mégis elmentél,
Engem itt felejtettél!

Jól tudom, minden az én hibám,
Ha meg sem születek, jobb lett volna tán.
Most a szívem szakad meg,
Mert örökre elvesztettelek.

Olyan helyre küldtelek,
Ahová nem követhetlek,
Pedig őrülten szeretlek!
De most elvesztettelek.

Fáj a búcsú, de remélem megérted:
Muszáj elengednem az emléked.
Hiszem, hogy még találkozunk.
Igen, egyszer még összefutunk.

Várj rám és én ott leszek,
Ott leszek veled!
Túllépek a múlton, a fájdalmon,
De a szívem egy kis részét örökre bezárom!

1421. Bebebaba2008-08-28 08:46
Csak egyszer

Ez a nap örökre gyász lesz a szívemben,
Mert ő elment, pedig én úgy szerettem!
Szeretem most is, szerettem eddig is,
És szeretni fogom mindig is!

Néha nem értem: miért kellett?
Máskor használom az eszemet,
Mert a szívemben örökre hiszem,
Hogy itt van velem, pedig nincsen!

Tudom, hogy vissza nem kaphatom,
De én csak ezt akarom!
Csak egy kicsi időre,
Csak egy percre add vissza nekem, Istenem!

Csak egyszer szeretném még ölelni,
Csak mégegyszer úgy szeretni!
Csak egyszer a szemébe mondani:
Olyan jó téged újra látni!

1420. Bebebaba2008-08-28 07:32
Köszi, de nem az enyém! Én is csak úgy kaptam, de nekem is nagyon tetszik!
(válasz biológus 1419. hozzászólására)

1419. biológus2008-08-27 22:50
Ez fergetegesen jó!!!
(válasz Bebebaba 1416. hozzászólására)

1418. Bebebaba2008-08-27 20:48
Állok a hídon, vonz már a mély,
Testemet simogatja a hűvös szél.
Nyelek még egy utolsót, s most már készen vagyok,
Végső utamra végre elindulok.
Lehunyom a szeme, s most már semmit sem látok,
Csak téged, kit mindennél jobban imádok.
Gyönyörű arcod szívembe vésted,
S a szépséged nem fogom már elfelejteni sosem.
Egy bűnöm volt csupán, hogy nagyon szerettelek,
Bárhol is voltam sosem feledtelek.
Te jelentettél mindent, a jövőt és az életet,
Képes lettem volna neked feláldozni a lelkemet.
Mindent megtettem, akkor is, ha elítéltek és megvettek engem,
Mindent megtettem volna, hogy boldog legyél,
Hagytam, hogy bánts szavakkal, pusztíts el engem.
Hagytam, hogy tekinteteddel mindent kiirts belőlem.
Tűrtem mindent némán, mint egy hűséges szolga,
Hagytam, s mosolyogtam, hisz ez az ő dolga.
Mindent elviseltem, mert annyira imádlak,
Hűtlennek hittél, pedig csak téged kívántalak.
Tudom, hogy most gyűlölsz, s megvetsz engem,
Bármennyire nem akartam csalódtál bennem.
Nem vagyok most más, mint a feledés, a közöny, a csúf ellentmondás,
Én jelentem számodra a haragot, a dühöt és a kegyetlenséget.
A makacs, kétkedő lenézést, s a fénylő, kínzó ürességet,
De én nem ez vagyok, nem szabad, hogy ezt jelentsem neked.
Szeretlek, s kell, hogy örökre itt maradjak neked,
De nem tehetem, hisz te elutasítottál magadtól örökre.
S mivel nélküled nem létezek, hát búcsúzom mind örökre.
Ott leszek minden fában és virágban,
A komor templomok csöndjének magányában.
Ott leszek a fátylak rejtelmében,
A kínzó kötelek erejében.
Szállok majd a szelek szárnyán, hogy megpihenjek a tövében.
Mindig óvni foglak, s vigyázón figyellek, a felhők közül.
Benned élek immár örökre,
S szeretlek teljes szívemből mind örökre.

1417. Bebebaba2008-08-27 20:47
Egy pillanat

Egy pillanatra megállt a Nap,
Mert felidézte arcodat.
Lángvörös lett a fénylő korona,
Mert vágyat keltett benne ajkad vonala.
Egy pillanatra elállt a szél,
Mert rád talált, és bőrödhöz ért.
Csodálva tested köré fonódott,
És a tomboló vihar szelíd öleléssé oldódott.
Egy pillanatra fény öntötte el az éjt,
Mert villanásában látni remélt!

1416. Bebebaba2008-08-27 20:47
Bíbor fény

Hozzád akarok bújni, érezni illatod,
Míg a langy eső halkan sustorog.
Elbújni hajad közt, mélyen bel túrva,
Csókolni nyakad meg nem unva.
Kezed szorítva, mint repkény a fát,
Érezni a csendben szíved lágy ritmusát.
Hallgatni, hogy újra nevem suttogod,
Átölelni téged, és tudni, hogy akarod.
Karodban vad álmokra lelni,
Csókolni reggelig, karodban heverni.
Érezni, hogy bőröd a bőrömhöz ér,
Míg hajnalt fest az égre a bíborszínű fény!

1415. Bebebaba2008-08-27 20:47
Utolsó napok!

Forró könnycseppjeid hullnak kezébe,
Nem tehet róla, de elmegy örökre.
Nem tudod még, mint lesz s hogyan,
Ha nélküle kell tovább élned, boldogan.

Amióta ismered, ő volt a reggel,
Az élet nélküle neked nem kell.
Holnap véget ér az álom,
De a legszebb álomnak is ez a sorsa.

Hisz minden tündérmeseének van vége,
Már, semmit nem tehetsz érte.
Csak mellette töltheted a fájó napokat,
Adhatsz neki ezerszer búcsúcsókokat.

Senki sem fog rossz szemmel nézni rátok,
Most nem érdeklitek a világot.
Mindenki tudja, hogy egyszer eljön az a reggel,
Amikor egyikőtök többet nem kel fel.

Hajnalodik, az ég pipacs piros,
Kezedben ott egy papiros.
Csak egy szó van rajta: szeretlek,
S meleg, sós vércseppek.

Kezedben már megalvadt a vér,
A lelkedben a remény még él.
De tudod, hogy nincs több esély,
Ez a történet már véget ért.

Tegnap este odabújtál hozzá,
Kért, hogy egy lapot hozzál.
Tinta nem volt, csak egy cetli.
Amit könnyezve adtál át neki.

„Ne sírj édes, én boldog vagyok
Jussanak eszedbe a boldog napok.
Emlékezz rájuk úgy, mint én,
E fájó pillanatban is nevetve.„

S miközben hallott csengő nevetése,
Bugyborékolva tört elő forró vére
Ezzel a drága tintával, remegő kézzel
Írta: Szeretlek, de itt a vége!

1414. biológus2008-08-26 23:29
Most hogy kihűlt a szívem
S újra a semmiben lakok
Ne vessétek meg hitem
Derengő ezüst csillagok

Most hogy csöndes az éjjel
Újra látom a szemed
Borzongó északi széllel
Csak Neked üzenhetek

Keveset sírtam -az Élet
Tanított egyre-másra
Elsuhantak az évek
És lelkemnek nem lett társa

Későn értettem meg azt
Mi fűzött hozzám Téged
Sose legyen tavasz
Mert akkor hunyt ki a fényed

Elmentél messzire tőlem
De az emlék el nem fakul
Vulkánként tör ki belőlem
Hogy még szeretlek vadul

Reménytelenül és fájva
Kontinensek és tengerek
Köztünk és én csodára várva
Még érzem sokáig szenvedek

Ne vessétek meg hitem
Derengő ezüst csillagok
Most hogy kihűlt a szívem
S újra a semmiben lakok

Borzongó északi széllel
Csak Neked üzenhetek
Most hogy csöndes az éjjel
Most újra látom a szemed


1413. magyarzsu2008-08-26 20:54
Minden este megnézem a naplementét, és igyekszem a szívembe rejteni a lenyugvó nap utolsó sugarát, hogy átküldjem hozzád.
Pearl Harbor - Égi háború c. film

1412. Pupi2008-08-26 20:50
" Kerestelek, hogy megmondhassam;
azutan megtalaltalak, es elmondhattam,
hogy szuntelenul kerestelek!"

Ismeretlen szerzo

1411. majacs2008-08-26 20:48
Szeretni vagy elfutni!!

Eldobok mindent,életet,halált,örömöt,
Ne legyen soha semmi többé,min gyötrödnöm,
El futok messzire,hogy ne tudjanak bántani,
Halál az egyetlen ami az életet megtudja váltani.

Ne nézz rám kérlek, ne is kérdez tölem,
Már nem is akarom, hogy szívedben értem vérezz.
Az álmomat eldobtam,mert tönkre tettél mindent,
Pedig szeretelek,de már nem kivánok mást csak a végem.

Tépnék szét álmot,vágyat,de túl erősek nekem,
Már csak arra vágyok, hogy kimond a nevem.
De hangodat tőlem elfúja messze a szél,
Ez a lány életében most először fél.

Fél attól,hogy egyedül marad,de néhány barát még vele van,
De már nincs is semmi aminek igazán örülni tudna.
Szívét adná kezedbe,de te el dobod és elfutsz nevetve,
Pedig e sajgó szívet sírva fognád a kezedbe.

De miért tetted ezt, oly kegyetlenül vele,
Miért bántottad meg ha tudtad hogy nem kell.
A félelmemet előhivtad örökre,
S úgy érzem már csak a halál ami velem törődne

1410. majacs2008-08-26 20:48
Mond miért?

Mond mért van az, hogy nem szólsz hozzám,
Csalódtál bennem talán, haragszol rám?
Vagy nem hívtam fel a figyelmed,
Mért van az hogy Nélküled élem életem.

Szóval nem másért írtam e levelet,
Hogy megmondjam mennyire Szeretlek.
De ebből ez nem derül ki,
Mert érzelmem nem teljesen fejezi ki.

A barátságból szerelem,majd imádat lett,
S ezt az érzést kifejezni nem lehet.
Nem tudom leírni mit érzek,
S félek soha nem értesz meg.

Mivel Te soha már nem fogsz szeretni,
Elbúcsúzom, mert így nem lehet élni.
Elmegyek s csendben meghalok,
Zaklatni többet soha nem fogok.

De ha majd egyszer a síromnál állsz, (igértél)
Könnyet miattam ne hullajts ám,
Hanem írd a porba csendesen,
Hogy Őt valaha Én is ismertem.

S legalább ott boldog leszek,
S ígérem Rád mindig figyelek,
Megvédelek minden bajtól,
S nem kell félned a holnaptól.