Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

"Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat."

(Nemes Nagy Ágnes: FÉLELEM)

"Boldog, akit , mint a teljes valóság,

kisér, betölt a súlyos szerelem,

- lelkem büszke ragyogással hajóz át

kisérő végtelen vizeiden.

Mint az utas az útra bizza sorsát,

úgy vagyok veled s te mindig velem,

- veszélyen, csúcson szeliden hajolsz át,

kitérve óvsz- s én észre sem veszem."

(Váci Mihály: ÚT ÉS UTAS)

"Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az? ... Az igazi, mint a regényekben? ...

Áram? Sugárzás? Titkos Érintés? Szavak ezek."

(Márai Sándor: AZ IGAZI)

"Csak a fájdalom könnyeivel, mondhatom el neked

Hogy mennyire hiányzol, és hogy mennyire fáj

Hogy nem vagy itt velem

Elmentél, s magaddal vitted a fényt

Itt csak hideg sötét maradt..."

Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik,

amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel.

az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az,

hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük...

Végre sikerült

Álmaim valóra

váltak és most

nem választhat

el minket semmi

Mert az élet meg-

tanított minket

egymást szeretni

Sing-Sing: Soha ne engedj el

Amikor indulok, te mindig félsz,

Úgy érzed valami véget ér.

Bármerre visz az út, te bennem élsz,

Érted mindent megtennék...

Hinned kell nekem, mindig hozzád érkezem,

Hinned kell...

Álmodom álmokat, látom az arcodat

Mindig, ha nem vagy itt velem.

Érzem, hogy hajt a vágy vissza hozzád,

Megyek, mert tudom, hogy mindig vársz rám

Hinned kel nekem, mindig hozzád érkezem,

Hinned kell...

R: Ma éjjel újra itt vagyok,

Mit érzek láthatod

Itt vagyok, és nem álmodom

A könnyeket arcodon

Tudnod kell mennyit érsz nekem

Te vagy az életem...

És ha majd újra mennem kell,

Soha ne engedj el!

Hinned kell nekem, mindig hozzád érkezem,

Hinned kell...

Akármennyire is próbálok

a szerelmed nélkül élni nem tudok

így végül lehunyom a szemem

és elalszom a könnyeimmel.

Még fájnak az érted legördülő könnycseppek,

az álmatlanul átvergődött éjszakák!

Még fájnak a hazug szavak,mondatok,

az őszintének hitt mozdulatok!

Még fáj,ha találkozunk,ha látlak,

hogy esténként hiába várlak!

Még fáj,hogy nem vagy itt velem,

hogy nem fogod meg gyengéden a kezem!

Még fájnak az emlékek és a gondolatok,

a soha ki nem mondott mondatok!

Még fáj minden,ami hozzád kapcsolódik,

minden ,amiről te jutsz az eszembe!

Még fáj,de egyszer elmúlik talán

...s,akkor már nem vágyik majd szívem a szíved után!

"Lelkem boldog lenne és semmitől nem félne, ha két gyengéd kezed mindentől megvédene!" :(

(lehet hogy ez az idézet csak bennem kelt fájó emlékeket)

Nagy zuhogó esőben,

Kint ázok az utcán

Elázva,fázva állok

S téged várlak már-

De te nemjössz

És már majd elájulok

Tartom még magam

De nemsokáig tudom

Már csak azt érzem

Hogy a földön fekszek

Az eső meg esik

tovább és nemáll meg

Valaki megfogja a kezem

Felhúz a földről és átölel

Szólongat a nevemen

Puszilgat,csókolgat

Azt mondja szeretlek

Csak kérlek megnehalj

Kinyitom a szemem

Meglátom hogy ő az

Ajkunk összeér és

a forró ölelések

Újra melegséget hoznak

az én fagyos szívembe

Tiéd volt az álmom, Tiéd volt az ajkam,

Elvitted a szívem is, pedig nem akartam.

Attól féltem, túl közel engedlek magamhoz,

El kell űznöm ezt az érzést valahogy!

Hiányzol. Hiányzik minden, s mindened,

Szörnyen hiányzol, igen, szörnyen hiányzol nekem!

Rejtegetem szívem mélyén,

Féltve, fájón a nagy titkot:

Hogy feledni el nem tudlak,

Hogy nem leszek soha boldog!

Szívem ezt a percet nagyon régen várja,

Amelyben Te leszel az életem párja.

Oly boldogan gondol szívem a jövőre,

Mikor elmondhatom: Enyém vagy örökre.

..de egy mosolyba bújva, még most is az arcodra fagynék,

veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren, vagy valaki mással...

Szeretném leírni azt amit érzek,

Mert szavakkal nem bírom elmondani neked.

Ha ágyamba lefekszem, csak rád gondolok,

Szerelmes szívvel csak rólad álmodok.

De kimondom mégis, mit nem merek neked,

Szeretlek s mindörökké szeretni foglak téged.

Nem akartam beléd szeretni, és

nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...

Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!

Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,

de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja."

(Szabó Éva: Szög és kereszt)

"A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján."

(Erskine)

"Aki nem tud szeretettel feloldódni, másban és másért: boldogtalan marad."

(Szentkuthy Miklós)