5 tibeti jógagyakorlat. Aki csinálja, ide! (beszélgetős fórum)

Telrim! Ezt nagyon jól megfogalmaztad! Hasonlóan gondolom én is, de még nem tudom rendszerezni magamban, vagy megfogalmazni. Egyelőre figyelek, tapasztalok.Korábban én is azt hittem tudom a válaszokat. Mert sokat olvastam, és azt hittem, ha van ismeretem, már tudom. A fenét! Igen nekem is volt (biztos még van is) öntörvényem, bár más, mint a tied. Ma már másképp látok sok mindent, épp ezért óvatos vagyok, mint mondok, mert lehet, hogy pár év múlva ez sem állja meg a helyét. Igen, az energiának áramolni kell ahhoz hogy harmónikusan működjünk. Még most sem tudnám megfogalmazni mit csinálok másképp, mióta újrakezdtem, de más, az biztos. Talán nem volt véletlen ez a kis kihagyás? Kizökkentett valamiből, és nem ott folytattam, ahol abbahagytam! :)

Egyébként örülök, hogy ilyen jól felélénkült a fórum. Jó olvasni benneteket! :)

Elvileg - meg anyukám tapasztalata szerint is - jó hatással van a tibeti a magas vérnyomásra. Anyumnak el is kellett hagyogatnia a gyógyszereiből, mert már túl magas lett neki az előírt dózis.

Nekem kicsit emelkedett nagy örömömre, mert alacsony volt.

Ha mindent jól csinálsz, akkor talán nem kellene most tovább emelned az ismétlésszámot, míg jobban nem leszel. Ezek még - ha a 3. hetet nézem - lehetnek "méregtelenítési" tünetek, amik hamar el szoktak múlni.

Tetszik, amiket írtál... :)

A kor engem sem zavar, bár nevezhetném fiatalnak is magam, mégse vagyok már ropogós pipi, ugyanakkor rendesen megpróbált az élet, viszon én meg nagyon sokat tettem azért, hogy "megbocsássam" ezt neki :). Tehát vannak már ősz hajszálaim, mégis 10 (vagy 5 vagy 4 vagy 2...) évvel fiatalabbnak néznek, mint vagyok.

Azt gondolom, hogy jó a tibeti, főleg fizikálisan, de az ember arcára a lelke ül ki, az látszik leginkább. A lelki egész-ség ragyogtat és az teszi a testet is egészségessé elsődlegesen.

Köszönöm szépen!

Az Utat nem írom le, mert csak az ismerheti, aki tapasztalta. Nem lenne jelentése a szavaimnak.

Még valami fenyev!

Figyelj nagyon magadra gyakorlás közben. Ha valamelyik egyáltalán nem esik jól, inkább ne csináld egyenlőre. Ez esetben maradjon akár csak a forgás, de lassan, keveset. Van időd.

És az orvos! Beszélj vele!

Még nem látod az Utat, de azon ritka emberek között vagy, akiknek a legbensőbb Énjük meg akarja mutatni az Utat.

Köszi, hogy leírtad. Értékes volt.

Mindenképpen konzultálj orvossal!

A gyakorlatokkal pedig nagyon óvatosan. 1-2-3 óvatos, jóleső ismétlés segíthet, a kapkodás biztosan nem. Csinálj annyit csak, amennyi jól esik. Nem a mennyiség számít.

jennyvagyok! Nem változott semmi, mármint a szándékommal kapcsolatban. Én is akarok valamit, mint mindenki más.

A „nem kéne hogy központi kérdés legyen”-t a gyakorlásra értem.

Megpróbálom nagyon röviden, tőmondatokban leírni, hogy mire gondolok. Az igazság az, hogy a minap kifejtettem az ez irányú meglátásomat, de annyira hosszúra sikeredett, hogy félbehagytam az írást és inkább nem küldtem el.

Mi kell ahhoz, hogy visszabarnuljon a hajam? Nem tudom. Úgy gyakoroljak, hogy bebarnuljon? Azt hogyan csináljam? Nem tudom, hogy miben kell változnom nekem, vagy a testemnek, az elmémnek, hogy ez bekövetkezzen. Mi elegyen először? A vérnyomásom, nyirokrendszer, testsúlyom, a hormonjaim, a gondolkodásom? Nem tudom.

Azt tudom, hogy ha minden jól működik a szervezetemben, helyrehozza, meggyógyítja önmagát, engem. Változnom kell, ezt tudom. Hogyan és miben? Korábban azt gondoltam, hogy pontosan tudom. Aztán, ahogyan mentálisan változtam, fejlődtem (mert ez megtörténik!), arra kellett rájönnöm, hogy sok esetben tévúton jártam. Íme néhány példa:

Halogatok? Sokan mondták, de nekem nincs bajom vele.

Sokszor vagyok ingerült? De hisz Igazam van!

Búval bélelt vagyok? Minden okom meg van rá!

Nektek is vannak ilyen ön-törvényeitek?

Az energiának áramlania kell. Ha áramlik, gyógyulok, fejlődök. Nem az általam elképzelt egészség és tökéletesség már a célom. Az én utam a mélyen gyökerező félelmek és hiedelmek nélküli Tökéletesség felé vezető út. Ahol a haj barna, a termet daliás, a járás könnyed, a szeme csillogó, és a hang tiszta.

Tehát, csinálom a gyakorlatot. A testemben az energia a megfelelő irányba törekszik, hiszen így alkották meg a mozgássort. A légzésre figyelek. A többi munkát (irányítást) maga a mozgás végzi.

Hát, így sikerült a gondolat zanzásítás :) Remélem, hogy érthetően sikerült fogalmaznom.

Csipkerózsika, bjudit55, jennyvagyok, nagyon jókat írtok! :)

A hajról: nekem világ életemben szőkésbarna volt a hajam. Már jó ideje gesztenyebarna :)

110/170 az húzós.

Ennyi még este és fizikai aktivitás után sem lehet.

Erre figyelj oda.

Egyébként az 5T emelheti a vérnyomást, de max. 5-10 sistoles értékkel.

Judit, én fittyet hányok az időre! :) Szerintem az öregedés kérdése leginkább a hitrendszerünkön alapul. És innen nézve mindenkinek igaza van! :) Had mondja egy példát. A nyáron Balatonon dolgoztam szezonban. Volt egy kolléganő, aki egyre csak mondogatta, hogy ő öreg, ő itt bizony a legöregebb. Egy nap láttam a kezében bizonyos női dolgot, amiről azt feltételeztem, hogy ő nem lehet olyan öreg, ahogy állítja. Ekkor megkérdeztem árulja már el, hány éves. Kiderült 4 évvel volt fiatalabb nálam. :)

Ha a koromról érdeklődnek, azt szoktam válaszolni, korom az a kéményben van, nekem olyan nincs! :)

A forgással kapcsolatban:

Kezdetben úgy akartam csinálni ahogy írják, és a videón láttam. Nézzünk egy pontot minél tovább forgás közben, és akkor nem szédülünk el. Én ezt a mai napig nem tudom megcsinálni, ma is éppen próbáltam. Ha kapkodom a fejem, akkor veszítem el az egyensúlyomat, és erőfeszítésbe telik hogy egy helyben forogjak és ne essek el. Míg ha a testemmel együtt forog folyamatosan a fejem, minden rendben van, bármeddig tudnék forogni és nem szédülök közben. Persze ha megállok forog a világ egy pillanatig, de amint összeteszem a két kezem és egy ujjam hegyét nézem, azonnal minden rendben van. Ez a forgás nagyon hiányozhat az én szervezetemnek, mert 3-3 fordulat után már gyorsan forgok, és erősen koncentrálnom kell arra, hogy 18 körül elkezdjek lassítani.

Nekem a gyógyulás és az ebbe beletartozó fogyás erősen központi kérdés. Visszafiatalodni nem kívánok, sőt el sem hiszem bárki bizonygatja hogy ez lehetséges. Abban viszont hiszek, hogy az egészséget vissza lehet szerezni, és az öregedési follyamatokat le lehet lassítani. Arról még nem vagyok meggyőződve hogy erre az 5 rítus a legalkalmasabb módszer, de egy próbát megér. :)

Tény, hogy mivel többféleképpen megmozgatja a testet, vannak benne nyújtások, ez a szervezetnek feltétlen jót tesz.

Telrim! Azt mondod, hogy a gyógyulás, fogyás, hajvisszabarnulás nem kéne hogy központi kérdés legyen, ugyanakkor az öt tibeteit bemutató könyv címe is ez: A fiatalság forrása, tehát a visszafiatalodás, a fitt, energikus fiatalos külső megtartása, és a jó erőnlét. A sejtek visszafiatalodása az egészséget is magában hordozza:) És te is "valami" miatt kezdted a gyakorlatokat. Ma már másként látod. Írnál arról, mi az amit másként látsz? Mi változott meg?

A kérdésedre válaszolva, azt gondolom, hogy a jóllét a természetes állapotunk. Ezért nem vesszük észre. Csak azt amikor fáj, vagy nem jó valami. Ezek pedig jelzések, hogy valami nem működik jól, tenni kell valamit, oda kell figyelni rá. Ugyanakkor egyetértek abban, hogy ha jól vagyunk, legyünk hálásak érte, köszönjük meg minden nap a jó egészséget, és mindent amink van. :)

Csipkerózsika! Szerintem igazadvan. Az emberi termélyet alapvetően már csak ilyen.

fenyev! Nagyjából ahogyan írtad, annyi idő volt, de nem tudnám megmondani pontosan.

bjudit55! Gondolom, érzékenyebb és figyelmesebb vagy magaddal szemben, mint én magam irányában. Isten adta adomány, Gratula! :)

És bátorkodom feltételezni, jó úton jársz.

Nagy érdeklődéssel olvasom soraidat, és örülök hogy ennyire részletesen beszámolsz tapasztalataidról. Köszönöm.

Kérdésedre nem is selytem a választ, mert ha magamból indulok ki, én minden pozitív változást azonnal észreveszek. Nem csak a gyakorlatok végzésével kapcsolatban, hanem az életem minden területén, és mindig végtelen hálát érzek ha csak egy kicsivel is jobbá válik valami. Az egészségi állapotom változásaira pedig végképp ki vagyok hegyezve. :)

Pénteken kezdtem újra a gyakorlást, egyből 7 ismétléssel. Miért? Mert így esett jól. Éreztem hogy megártott a kihagyás. Ma már kifejezetten jól esett végig csinálni, hajlékonyabb, rugalmasabb lettem, és talán picit ismét nő az energiám.

A haj barnulása érdekes lehet, talán lehetne a visszafiatalodás jele is, a fogyás is előnyére válna sokunknak. Ez utóbbi szerintem be is következik, amint rendeződik az anyagcsere és helyreállnak a hormonális folyamatok. Számomra az elsődleges elvárás az, hogy érezzem a jobb közérzetet, mert ha ez megvan, biztos lehetek az egyre egészségesebb élet elérésében is. Ha csak lassacskán is egy kicsivel jobbítanak a gyakorlatok az egészségi állapotomon, vagy így 60 után újabb betegségek nem jelennének meg, már ettől is végtelen hálás lennék. Persze az vagyok máris a mára elért eredményemért, amit sokszor hangosan ki is mondok. Szerintem érdemes. :)

Az első néhány, talán 3-4 hónap elteltével, amikor már 21 ismétlést gond nélkül meg tudtam csinálni mindegyik gyakorlatból, kicsit talán eluntam a gyakorlást. Jó volt, jobban voltam, erősebb voltam, volt is hatása, de kb. ennyi. Elkezdtem lustulni. Felkeltem, csináltam a gyakorlatokat, de el-elkalandozott közbe a figyelmem. Sokszor nem is tudtam, hogy hányadik ismétlésnél tartok. Szóval ez a fásultság odáig fajult, hogy inkább kezdtem a szünetekre és bennük a „szuszogásra” figyelni, mint a fizikai részre. Valahogy jól esett. Emlékszem, az egyik ilyen alkalom után, amikor lassan és megfontoltan - élvezve a gyakorlatok közbeni mély lélegzetvételeket- végeztem a sorozatokat, felálltam és úgy éreztem magam –nem tudom pontosabban kifejezni magamat-, mintha elemet cseréltek volna bennem. Annyira sugárzónak és egészségesnek éreztem magamat, mint addig talán még soha életemben.

Ennek az élménynek a hatására kezdtem el gondolkozni azon, hogy mit csináltam addig és mi változott ahhoz képest.

Ez már jó néhány éve történt. Azóta is előfordul, hogy „lezavarom” a 21-et, mert akkor éppen az esik jól, nem tudok lelassulni, vagy ilyesmi.

Szó esett a fórumon a gyógyulásokról, fogyásról, hajbarnulásról, és az ezekkel kapcsolatos reményekről, kételyekről. Erről nekem az a meglátásom, hogy ez nem kell, hogy központi kérdés legyen. Persze én is „valami” miatt kezdtem el érdeklődni a tibeti iránt, ez természetes. Ma már másként látom ezeket a problémákat. Korábban írtam, hogy amikor valamilyen pozitív változás történt az egészségi állapotomban, azt csak később vettem észre. Kíváncsi lennék, hogy mit gondoltok, miért van ez így?

Szia!

A "perem" 80-90 körül volt.

Vagyis a harmadik héten járok...:)

és egy d betű is kimaradt:D