Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Lenn a délibábos Hortobágyon
Megakadt a szemem egy kislányon
Göndör haja úgy hullámzott a sötétbe'
Mikor belenéztem a szemébe
..dalt üde,
mámoros ajakkal,
vérvörös színt fest
az égre a hajnal...
Ne hagyd el soha azt ki téged szívből imád
Lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád
A rózsa tövise is megszúrja a kezed
Az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
Túl a Tiszán faragnak az ácsok
Ide hallik a kopácsolások
Eredj lányom kérdezd meg az ácsot
Ad-e csókért egy kötény forgácsot
Mondd,miért szeretsz
te mást,és én csak téged,
kis búcsúlevél
lett az ígéret....
Nézd: milyen az ég
estefelé
ibolyakék
milyen az ég
Nézd:milyen a föld
hegy és völgy
szomorú zöld
milyen a föld
Nem vihetlek el most sehova sem
Későre jár, aludj el kedvesem
Ragyogón süt a nap,szikrázik a fény,
csak a szívem szomorú:
Rád gondolok én..
Dalold el ezüst gitár szívemnek sóhaját,
De jó lenne szeretni, gondtalanul nevetni
Az egész élten át.
Dalold el ezüst gitár lelkemnek bánatát,
Járkálok a tavaszban, olyan csodás tavasz van,
Szerelmet mégsem ád.
Lenéz rám a holdsugár mámoros éjszakán.
Úgy kínoz valami, egyszer csak valaki
Felfigyel dalomra tán.
Dalold el ezüst gitár, hogy életem így sivár.
Oly jó lenne szeretni, vidám szívvel nevetni.
Dalolj csak ezüst gitár!
Túl a hegyeken,
vár a szerelem,
vár a boldogság rád.
Talán, sok év után majd rájövök, hogy van még rajtad kívül más
Talán, sok év után az élet hoz
majd gyógyulást
Daru madár fenn az égen hazafelé szálldogál
Vándorbottal a kezében szegény legény meg-megáll
Repülj madár, ha lehet,
Vidd el ezt a levelet
Mondd meg az én galambomnak
Ne sajnáljon, ne sirasson engemet
Kék rózsaszál a vak sors asztalán.
Hogy szerettél - még emlékszel talán.
Olyan távol jársz az idők tengerén,
nem látom már szemedben az enyém'.
Történetek, mit nem hittem el én…
mért higgyek most, az életünk delén?
Kivé lettem én, és ki vagy te magad?
Fantáziám ma újra elragad.
nyári zápor,
átfutó felhők...
Akácos út, ha végig megyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény:
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
S itt kóborolt, csavargott egy cigány,
Rendes ember én már nem leszek!
Minden éjjel zülleni megyek!
Várnak rám a züllött cimborák
a feslett nők a ..
Kicsi, gyere velem rózsát szedni,
Amíg el nem megy a nyár!
Addig kell az ilyet elvégezni,
Míg virul a határ.
Adj helyet magad mellett,
az ablakhoz én is odaférjek
Lágy eső arcom mossa,
Vállamon népem sorsa.
Mint a fű a hó alól - tavasz felé -
Szabadon lélegezve tör a fény felé;
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál.
Nyári délután, néztél csak reám
simogattad csendben két kezem
gyorsan este lett én is néztelek
aztán mi volt nem emlékezem
Lesz maga juszt is
az enyém,
nincs egyebem csak a remény
a remény....
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál!
Kislány a zongoránál
Fehérebb az orgonánál
Jajj de szépen játszotta
A Liszt-rapszódiát
Akácos út, ha végig megyek rajta én
Eszembe jut, sok régi szép emlék
erre gyere,ne menj arra!
Jobb út van itt,mint amarra!
Erre gyere szívem Juliskája
adj egy csókot utoljára!
Jegenyefán fészket rakott csóka
Barna legény tanított a csókra
Tüzes csókját jajj de sokat vissza, vissza kértem
A szívemet, a lelkemet adtam neki oda érte
Mi fáj, gyere mesélj
Mondj el mindent, tőlem ne félj