Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Darumadár fenn az égen
Hazafelé szálldogál
Vándorbottal a kezében
Szegény legény meg, megáll
Röpülj madár, ha lehet
Vidd el ezt a levelet
Mondd meg az én galambomnak
Ne sajnáljon, ne sirasson engemet
Mondd, mért szeretsz te mást
Én és csak téged
Mért másnak örülsz úgy
Ahogy én néked
Lila orgonák,oly dús a lombotok,
egy szép barna lányt úgy eltakartatok,
ha nm jő elő a párom,mind letépem
s megtalálom,....
Mondta-e már más is neked,
hogy a legszebb szó a neved?
Mondta-e már más,hogy ahol te vagy,
élni csak ott lehet?
Mondta-e már más is neked,
hogy a nyári éj a szemed?
Mégis mikor kéken reám ragyog,
szívem beleremeg.
Tán más is elmondta már jobban
azt, ami régen bennem él,
De ahogy szívem érted dobban,
az mindenkinél szebben beszél.
Délibábos Hortobágyon , egy kis kurta kocsma van,
Én a jó bort úgy imádom , hát ott érzem jól magam .
Kereshet engem a családom , sohasem ér véget a dínom-dánom ,
Délibábos Hortobágyon Péter - Pálig húzatom !
Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára
Kanizsai, kanizsai állomásra
Elől ül a masiniszta
Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja
..a gyorsvonat engemet is.
Gyorsvonat,sebes vonat
valahol megáll,
nyújtom a jobb kezem,
szervusz babám!
Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A szép dalos nótás kedvet az édesapámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kisgalambom szerelemre csókra.
Aki melletted él,
annak könnyű a hűség,,,,
(Minden piros, fehér rózsát...)
... neki vittem,
A világon egyedül csak neki hittem,
Mégis elment messze tőlem,
Elvitte a szívemből a sok-sok nótát
Elvitte a sok-sok piros, fehér rózsát.
Piros rózsa, fehér rózsa
Mondjátok meg mi van véle, mi hír róla.
Most már bizony szegény vagyok, semmim sincsen,
Csak egy hervadt rózsaszirom minden kincsem.
Nem maradt más csak egy álom,
Álmaimban gyakran látom halvány arcát,
Meg azt a sok-sok piros, fehér rózsát,
Piros rózsa, fehér rózsa
Csak egy szál is jut-e majd a koporsómra.
Gondolsz-e majd rám
Ha elmúlt az éjjel
Minden álmunkat
A hajnal tép széjjel
Hazudd, hogy fáj
Hogy most is fáj a búcsúzás
S hogy nem szerettél így
Még senki mást.
Gondolsz-e majd rám
Ha elmúlt az éjjel
Minden álmunkat
A hajnal tép széjjel
Hazudd, hogy fáj
Hogy most is fáj a búcsúzás
S hogy nem szerettél így
Még senki mást.
Elringattad a szívemet minden jóval,
Csupa vágyteli színes szóval,
Fel is lobbant azonnal a láng...
Annál az első ügyetlen csóknál drága..
sietve mentünk át Budára..
Hajadba rózsát tűztem,a tüske megszúrt,ettől jöttem tűzbe..
...a világra,
nem nevelt az édesanyám
hiába....
Őszirózsa a virágod, küldöttem egy szálat,
Azt kívántam, hogy boldog légy, sose érjen bánat.
Ne hagyjon el a reményed, fordul még majd a mi sorsunk jóra,
Lesz kis házunk, lesz kis kertünk, s benne sok-sok fehér őszirózsa.
Te voltál a reménységem, te voltál az álmom,
Beteljesült minden vágyam, te lettél a párom.
Nincsen nálunk boldogabb pár,
az ajkunkon mosolygás, meg nóta,
Van kis házunk, van kis kertünk, s benne sok-sok fehér őszirózsa
A faluban nincs több kislány
csak kettő,csak kettő,
az egyiket elszerette
a jegyző,a jegyző....
Esteledik a faluban,haza kéne menni.
Attól félek a legények megakarnak verni..
Ne bántsatok jó pajtások,nem tehetek róla..
szeretek egy barna kislányt az lehet az oka..
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba.
Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére,
Lerázza a meggyet, te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe.
Kis lak áll a nagy Duna mentében,
oh mi drága e lakocska nékem..
(Boldog Újesztendőt kívánok mindenkinek!)
Részegek a csillagok
Pezsgőt iszik fenn a Hold,
Álmos öreg felhők között
Furcsán imbolyog...
Különös szilveszter;
Köszön egy hóember,
Utánunk néz,
Míg száll velünk a BŰVÖS SZÉK!
(Boldog, Békés Újesztendőt!)
Kirepül az ablakon,
átsuhan a városon;
Vigyázok, hogy el ne szédülj,
átölel karom!
Különös szilveszter!
(Boldog Új Évet Mindenkinek!)
(Du-du-du-du-du :)
Szilveszter éjjel,
ülünk egy széken,
Kettesben úgy, mint rég,
A szemedet nézem,
S hirtelen érzem,
Felszáll velünk a szék!
( BUÉK Minden Kedves Topiktársnak! )
Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád,
lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád.
A rózsa tövise is megszúrja a kezed,
s az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed.
Ha néha bántalak, gondolj az első csókra,
gondolj az első édes halk szerelmes szóra.
Egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed,
s rádöbbensz arra, hogy itt a helyed.
Megkérdeztem egy virágtól,
mely egy síron nőt magától,
Mond meg nékem te kis virág
szebb-é, jobb-é a más világ,
Azt felelte a kis virág,
nem szebb, nem jobb a más világ,
Mert akinek bánata van,
itt is, ott is boldogtalan.
Orgonavirág oly árva az én szívem
Orgonavirág ne hagyj el maradj velem
Ugye te megérted a bánatom
Hogyha nem is kérded mi fáj nagyon
Orgonavirág oly árva az én szívem
Boldog a világ mégis bús az életem
Orgonavirág mondd; mért nincs egy szerelmesem
Orgonavirág súgd meg nekem
Néha, néha visszajönnek a tavaszi álmok,
néha úgy feldobog a szívem.
Hogy csak nékem nyílnak mind a legszebbik virágok,
néha, néha még el is hiszem.
Néha, néha úgy érzem, hogy sose fájt a lelkem,
hogy az élet csak muzsikaszó.
S hogy a tavasz régen elszállt, szinte elfelejtem,
s a szívemben halkan hull a hó, hull a hó.
A Hargita alján lakom én
A Homoród füzes partján, a part peremén.
Ottan áll egy kis lakocska
Szívem oda vágyik vissza
A Hargita hegy aljában
A fenyvesek illatában
Születtem és vágyok vissza én.
Üldöz a sors évek hosszán át
Üldöz engem a természet, mint vándor madárt
Ó te szépséges Hargita
Miért csalogatsz, miért hívsz vissza?
Elűzött a sors engemet
Haza mennék de nem lehet
Csak, haza vágyni, s sírni tudok én.