Skizofrénia (beszélgetős fórum)

sziasztok!

zsuzska: örülök, hogy jó volt a pszichológusnál.

jajj, én le vagyok ülve. olyan fáradt vagyok, hogy pihenés-pihenés... ezen jár már többnyire az agyam, hogy lehetne. de kb 3 hét múlva lesz alkalom max pici...

Sziasztok!

Nagyon jó volt a pszichológus, sok mindenre rávilágított, pl. hogy nem közlöm megfelelően az emberekkel, hogy mit várok el tőlük, vagy hogy hogyan látom a dolgokat. Meg hogy nem vagyok kitartó, nem tudok kötődni egyik kapcsolatban sem, legyen az munkakapcsolat, barátság vagy szerelem. Felépítem a bizalmat, azután összerombolom a dolgot. Hát röviden erről volt szó a pszichológusnál. Nem kellett magyarázkodnom, mert minden úgyis kitalált mint ahogy írtad Síküveg. Szóval nagyon rendes. Pozitívan csalódtam benne. Az az igazság, hogy mostanában azt vettem észre, mivel én eléggé vallásos vagyok, hogy a legjobb, ha a terheimet Krisztusra rakom át. Nekem ő olyan valóságos személy, mint mondjuk te meg én. Nagyon várom már a következő pszichológusos találkozót, ami január 31-én lesz. Sok gondom bajom van, de megpróbálok nem a negatívumokra koncentrálni, mert az sokkal több energiát vesz el,mintha a pozitív dolgokra koncentrálnék. Az energiát a pozitívumokba kell fektetni. Na de ez már túl sok a bölcselkedésből:) megyek mert mindjárt jön az ismerősöm. Sziasztok.

furkazsuszka: nekem nagyon az élni, gyógyulni, jólélni akarás jött le abból amit írtál. és annyira szépen írsz a családodról! nekem már ez elég, hogy valakinek szurkoljak! én nem hiszem, hogy mindig minden tökéletes. de a küzdés a jóért az vezet boldog pillanatokhoz, tuti.

é sajnos olyan skizokat ismerek, akik másokat okolnak. mostmár kezdem látni, hogy ez az egyik nagyon nagy gát, mert amygíg okolod a világot, addig esélytelen hogy helyrejöjj. hiszen elzárkózol a változástól, nem? pedig a változás tud csak előbbrevinni.

na most nagyon elfilozofáltam. de azthiszem muszáj, hogy változzanak folyamaosan a dolgok. hiszen megszületünk, felnövünk, gyerekekvagyunk, önállóak vagyunk, ha párttalálunk megint másokért is vagyunk... szóval csupa változás az élet. ha valami régit akarunk konzerválni, az tuti sose lesz olyan.

jajj... ne haragudj, hogy lefruzsinkáztalak:(:( (én két szó közt is el bíro flejteni, mi volt az előző szó, és olyankor ha valami bető, stb megvan rögötnzök. csak nem mindig találom el)

furkazsuzska: elolvastam a cikked. drukkolok, hogy mostmár sinen maradj. és igen, egyetértek, az, hogy most mit mondanak a skizóról, az nagyon nem a jövő. szóval hajrá!!!

sziasztok!

hú, micsoda pörgés:) látjátok, én nem szedek gyógysszert, a melóval sincs bajom (gürizek is sokszor totál kiakadásiig) ellenben tanulni... áááá... már olvasni is, ennyi tanulásról... én vagy leve tudtam mindig valamit, vagy úgymaradt. hogy leüljek tanulni, fú, olyan gyakorlatilag egy-két napnál többet sose volt. de lehet már evvel is túlzok, hogy ennyit írok.

gyerekvállalás: hát, én anyum példájából azt mondom, hogyha van stabil családi háttér amúgy. mondjuk min egy nagyszülő, meg stabil pár. akkor miért ne? már feltéve ha nem mást hibáztattok a dolgokért. de ahogy már egyre több emberrel beszélgetek, kezdek rájönni, hogy én két agyon extra esetet ismerek, és ez az egész közel sem ilyen amúgy.

de mondjuk az fontos, hogy cigi, pia, ilyesmi nem. a gyógyszert én is ígytudom, hogy beállítják, illetve van ami mellett bizonyos dózisig eleve lehet. bár gyógyszernevek, stb, azok kiestek az agyamból.

amúgy gyerekhez amúgy is kell családi háttér. totál kibukáás tud lenni az egész, ha nincs segítség sose. a gyereknevelés az nem kétemberes feladat igazából, hanem családi. kell nagymama, nagynéni, nagybácsi, mindenki. mindenkinek megvan a szerepe. ha sose lehet kikapcsolni, akkor a babakor se lehet szerintem túlélni, nemhogy épp elmével, fizikailag se.

szegényke, nem semmi a gyógyszerezésed! Nekem elég napi 1X 30 mg Abilify a Rivotrilt elhagytam,mert nem szerettem, mivel mindig álmos voltam tőle,meg csorgott a nyálam. Na most megyek, engem sajnos nem midenki fogad el olyannak amilyen vagyok:(

Zsuzsi

hát gondolkodom azon, hogy akarok-e gyereket, vagy majd én is a tesóm gyerekeivel bíbelődöm inkább, bár a tesóm messze lakik tőlem majd 300 km-re. Nem tudom még, mit hoz a jövő. A párom nagyon gyerekpárti egyébként. Engem szeret és elfogad, és azt mondta, ha nem lehet gyerek,azt is elfogadja. Bár ő majd olyan 3-5 év múlva szertne egyet. Aztán lehet, hogy tünetmentes leszek addigra és lecsökkenthetik a gyógyszeremet úgy, hogy azzal lehessen biztosnságosan gyermeket vállni. Vagy egy időre el is hagyják, nem tudom. Egyébként most nagy gondban vagyok. Már 30 vagyok és még nem volt csak egy rövid ideig munkám. Nincsen sok tapasztalatom. Most jelenleg tanulok a nyíregyházi fősulin gazdasági idegen nyelvű menedszer szakon, de az adminisztrációban nem vagyok valami ügyes :( sajnos, nem vagyok elég talpraesett, mint a cica. LOL Még jó, hogy így fogom fel. Szeretném még elvégezni a szociális gondozó és ápoló okj-t,de a párom szerint már dolgozni kéne valamit. Nem tudom,mit is csináljak. Szerintem megpróbálok dolgozni valamit, de ha nem találok egyhamar munkát, akkor befektetek egy képzésbe. Arra is gondoltam mivel majd anyanyelvi szinten beszélek németül, hogy kimegyek dolgozni, de a párom nem akarom itt hagyni, de ha végképp nem lesz más megoldás, akkor muszáj lesz:( oh

Vélemény? Nektek a munkáról, gyerekvállalásról?

szia, egybéként nem volt semmi megállapodás a pszichológussal, nem csináltam vele semmit, csak éppen akadt egy munkahelyem, és úgy gondolam, hogy az nem szívesen látná, hogy én minden két hétbe elmegyek pszichológushoz, ezért váltottam egy magándokira, aki nem volt olcsó, a munkahely ugrott, a doki meg továbbra is drága volt, ez még nem lett volna önmagában baj, mert apum fizette, de nem is voltam annyira megelégedve vele. Így visszakerültem a régihez. És most itt tartok. Igen van dokim, egy idős doktor néni :) nagyon aranyos. A cikket meg megtalálod, ha rákattintasz az adatlapomon az aktivitásokra, mert itt írtam a hoxán.

Zsuzsi

szia furkazsuszka!

persze, gyere csak. én szívesen elolvasnám a cikket. nem tudsz linket adni hozzá?

a lógus hogyhogy nem akar visszafogadni? csináltál is vele valamit, vagy csak volt megállapodásotok, hoyha otthagyod, többet nem?

most van dokid?

szólj ám te is, ha túl sokat kérdezek:)

sziasztok, végignézetm itt a hozzászólásokat, talán bekapcsolódhatok remélem

én is skizofrén beteg vagyok, már harminc éves, nincsen gyerekem, de lehet, nem is lesz már, én azért reménykedem

szia! na pont ezt akartam kérdezni, hogy szedsz e gyógyszereket rendzseresen. szóval evvel nincs e gondod. de ezekszerint nincs.

jajj, nekem azok életem legjobb pillanatai, mikor fel se fogtam mi van, csak úúgy volt:) még sok olyat akarok... na ezt kb mintha egy drogos írta volna, pedig még részeg se voltam soha, nemhogy bármit is kipróbáltam volna.

félnapot talán jövőre szánhatok legközelebb vmire, ha már mindkét gyerek ovis lesz. addig csak álom. de álmodozni is jó:) bár nyáron már tervezzük a strandolást csapatosan a lurkókkal. az is jó lesz, tuti.

szia!

strand, hú!!! az de jó:) most álmodoztam egyet, hogy olvastalak:) na de majd nyáron talán én is kijutok.

aszthiszem értelek a mindent megunás stbvel. hát így tényleg lehetetlen küldetés lenne a munka.:( bár nézd a jó oldalát, nem szalad el veled a ló, mint pl velem, aki hajlamos vagyok a 7 napból hetet gürizni. aztán volt hogy nem is volt éeletem, csak meló.

de tudod min gondolkodtam, hogy írtad, hogy a tesód gyerekeit tekinted már a sajátodnak. akkor biztos sokat vagy/voltál velük. és egy nagynéni aki szeret felbecsülhetetlen érték ám! meg lehet vele ide. oda menni, stb. erre mondom én mindig azt, hogy a világban nem csak a robot, meló a fontos.

olvasni egyáltalán nem tudsz akkor? vagy olvasol, csak keveset? vagy csak lassan végzel egy könyvvel? vagy gyerekkorodban se szerettél olvasni eleve, és nem gond? én lassan 4 éve nem olvasok. max egy-egy cikket neten, vagy újságban. egy oldal után elalszom. kisgyerekek, sok meló... már volt ilyen, amikor még gyerekeim nem voltak, csak sok meló. de már nagyon hiányzik az olvasás. régen rengeteget olvastam. most meg csak itt porosodnak a könyvek.

leírod, hogy te miért nem vagy rehabilitálható? azért én csak ezt a kt esetet ismerem. pl itt tudtam meg a fórumon, hogy nem is haluzik mindenki. vagy csak ritkán. az, amit én tapasztaltam, hogy évekig halucinál vki, nem is túl gyakori.

de látod, anyu meg munkaképes maradt a nehézségek ellenére is. szóval végülis hosszútávon azthiszem sikersztori. mostmár felnőttként elosztjuk tesómmal szépen a rosszabb napokat. időket. hozzám közel lakik, csak mivel bűnbak vagyok, van hogy átjön, beszél valamit, én meg kérdezek, hogy jé, tényleg, erre becsapja az ajtót, és hazamegy... ha látom, hogy épp nezebb neki, ilyenkor szólok tesómnak. aki ugyan messzebb lakik, de őt elfogadja feltétel nélkül. de anyu egy jóember. amikor nem magával viaskodik vagy képzelt világgal akkor sokaknak segített/segít. a munkája valahogy terápia is azthiszem.

ittvagyok. csak próbáltam hivatalos ügyeket is intézni:) tudod, a gyerekektől nehéz. nincs segítségünk, ha beszélgetés, stb, akkor nem gond, mert ok, hogy összevissza bele van ütve betű, stb, de hivatoalos emilt pl elég nehéz úgy írni, hogy két gyerek is itt üti közben a billentyűzetet:)

igen, anyu tud dolgozni. lehet azért, mert rajtam csatant a komoly tünetek egy része. pl mikor haluzott sokat, akkor az velem kapcsolatos volt. ő ugye valóságnak élte meg, szóval az pl a köülvilág felé csak annyiban jelent meg, hogy ilyen meg olyan peches, hogy milyen a lánya... egy gyereknek meg tudod ki hiszi el, ha azt mondja, hogy az anyukája nem mond róla igazat? senki. így hamar fel is adtam. az meg hogy magát nem bírta ellátni, amíg együtt voltak apuval, ugye volt más aki ellássa, amikor szétmentek, jött nagymamám, nagypapám, meg apu is amennyit tudott, ahogy meg nőttem, hamar átvettem mindent. ilyen 12 évesen intéztem már hivatali ügyeket. simán mentünk, jött anyu, aztán aláírt ha kell, stb. és olyankor mondta, hogy jajj, a lányom így tanítom,stb hoy életrevalóbb legyen, mert olyan szerencsétlen amúgy... de addigra már rájöttem, hogy még ez a legjobb, meg majd apró lépésenként... azért évekig próbálkoztunk tesómmal, hogy valahogy dokihoz tereljük. de ez már nem ment. amúgy tanár. sőt, jó tanár. persze azért volt, hogy én javítottam otthon ki a dolgozatokat helyette. szóval így átlendültünk a nehézségeken, és munkaképes maradt. msotmeg már nyugdíjas, és csk a másodállásából van meg pár órája. azt gond nélkül bírja. persze konspirál agyal, de szeret tanítnai nagyon. így csinálja. mi meg mindig bíztattuk tesómmal, hogy jól csinálja a munkát (ez így igaz is), sőt.. meg ha azt elveszti, nem tudtuk vona felvállalni a totális gondozást, ímg mi nem vagyunk keresőképesek. szerencsére mindig jótanuló voltam, így nem volt gond, amikor pl a dogákat kellett helyette javítani. tesóm meg pl bizonyítványokat írt félévkor, ilyenek:) de mindig mondom a férjemnek, hogy visszanézve pláne megérte. mert nézze meg. l az unokákat hogy szereti. és ilyen bolgod arcokat sose láttunk még tőle. jaj, befejezem, mert elsírom magam.