Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Tudásbázis - Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (6. oldal)

Kategória: Összes fórumtéma » Szépség & egészség » Egészség


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!


36803. pocópuszi2017-08-12 11:02
Jaj, Csicsi, nagyon sajnálom, amit Veled tettek. Egyértelműen orvosi hiba, ami persze megtörténhet sajnos, de a valódi bűn az, mikor azt nem hajlandók elismerni, sőt, húzzák, halogatják annak feltárását, miközben a beteg életével játszanak. Megértem azt is, hogy az orvosok túlterheltek, viszont azt nem, hogy miért nem veszik komolyan, ha valaki rosszulléttel, és egyértelmű, komoly tünetekkel keresi fel az orvost, pláne egy nagyműtét után! Bizony szomorú, hogy az egészségügyünk számos hiányosságára úgy próbálnak megoldást találni, hogy minden felelősséget a betegre hárítanak.
Én egyébként nem bántam, hogy csak vágással voltam műthető, mert a laparoszkópban nem bízom úgy, mint a közvetlen átlátható műtéti eljárásban. Persze az orvosomban is tökéletesen megbíztam.
Nagyon rossz, hogy így alakult a műtéted, de most már muszály lesz pozitívan, csakis a gyógyulásra koncentrálni és bízni abban, hogy ezek után csak jobb lehet, és az orvosok is sokkal jobban odafigyelnek Rád. Bár alaposan megbonyolították a helyzetedet, de akkor sem szabad elkeseredni, csak arra gondolni, hogy ez a hiba szerencsére még kijavítható. Addig is kitartást és sok-sok lelkierőt kívánok...
(válasz Csicsi72 36796. hozzászólására)

36802. Csicsi722017-08-12 10:40
A vérzés oka, hogy véletlen elvágtak egy eret. Sajnos itt 2 műhiba volt, a húgyvezeték sérülés és az ér elvágás.
(válasz tabuc 36799. hozzászólására)


36801. Ilike19842017-08-12 10:22
Nekem fura h már nem menstruálok, szokatlan h nem kell már ezzel foglalkoznom.
(válasz tabuc 36800. hozzászólására)

36800. tabuc2017-08-12 09:53
Ilike!
Örülök, hogy jobban vagy, már én is azt várom, hogy a maszatolasos pecsetelgetesek is elmuljanak, igaz 4 hetes múltam, de még mindig megijedek hátha megindul,mint régen ez nem megy ki a fejemből. A sétákat ne hagyd abba az erősít akkor is ha nagyon elfaradsz! Vagyok én is úgy hogy szedelegve érek haza de másnap könnyebb. Kitartás!
(válasz Ilike1984 36797. hozzászólására)

36799. tabuc2017-08-12 09:47
Kedves csicsi!
Borzasztó amiken keresztül mentél bennem még a vér is meghűlt hogy bírtad ki ezt az egészet. Itt orvosi hiba történt az biztos, igaz az elején alairunk mindent, hogy vállaljuk a felelősséget, na de ez már sok! Mitől volt az a hatalmas vérzés? Erre adtak választ? Most már próbálj megnyugodni és reméljük pozitív irányba mozddul minden. Nagyon szorítok és döbbenetes mindaz ami egy Pesti klinikán megtortenik.
(válasz Csicsi72 36796. hozzászólására)

36798. Ilike19842017-08-12 09:40
A 4-6 hét gyógyulást én irreálisan kevésnrk tartom; inkább 8 hét lesz az.

Én tegnap voltam 7 hetes, 32 centis vágásom van; és még mindig görbén tartom magam, nem tudok kiegyenesedni. Nagyon rövid távokat tudok sétálni, hamar kimerülök.

A 4 hét nagyon kevés a teljes gyógyuláshoz.
(válasz Csicsi72 36796. hozzászólására)

36797. Ilike19842017-08-12 08:21
Hát ez hihetetlen... sajnálom. 😢😢
(válasz Csicsi72 36796. hozzászólására)

36796. Csicsi722017-08-12 08:00
Sziasztok! Leírom a velem történt iszonyatot, talán hihetetlen, mert még én sem hiszem el.
07.26.-én volt egy laparoszkópos Chrobak műtétem. A műtét után gyorsan erősödtem és 2 napja múlva hazamentem. Teljesen jól voltam csak azért pihentem, mert írtátok, hogy nagyon fontos érezni nem éreztem szükségét, de megfogadtatna tanácsot.
08.01-én elkezdett görcsölni a hasam, szerdán már sokkal jobban , ekkora már szinte csak feküdtem. Csütörtökön lázas lettem, hánytam, görcsöltem, de gondoltam a délutáni varratszedésnél kiderül. A doki szerint minden rendben a műtéttel vesemedence gyulladásom lehet. Kaptam antibiotikumot, amitől csalánkiütéses lettem. Másnap vissza a dokihoz újabb gyógyszer, de a görcs láz nem múlt. Visszarendelt vasárnap, addig már 39,8 fokos lázam volt és elviselhetetlen görcs. Újra a kórházba, de nem történik semmi, délután uh megnézi egy urológus kicsit kitágult a balvesém. Hétfőn egész nap szenvedek, amikor délután elvisznek ct-re. Este meglesz az eredmény a műtétnél megsérült a húgyvezeték és a vizelet a hasüregben van. Este műtét balvesébe katétert kapok. Állapotom jobb lett, orvosom kedden reggel közli, lecsapolja a hasüregből a vizeletet és következő nap megműtik a húgyvezetéket. Boldog vagyok gyorsan túl leszek rajta. Nekem a chrobak műtétnél csak hüvelyi dréncsövem volt, ennek a helyét kitágította.Mondta vérezni fog, de tisztul.
A szobáig érve átáztam, majd csere és átáztam. Leültem a Eb-re folyt a vér időnként ökölnyi alvadt vér zuhant ki belőlem. Szóltam a főnővér közölte örüljek, mert gyorsan kijön. A nőgyógyászat kiadott irány az urológia. Egyre gyengébb lettem, áttoltak( 2 takarítónő) gurulós székkel az urológiára. Ott nem akartak felvenni, mert a gépben még nem léptettek ki. Ekkor az ájulás határán voltam. Szerencsére egy kedves nővér lefektett és azt mondta, hoz egy nagy pelenkát majd ő cseréli.
Szóltam orvosnak aki bele nézett a pelenkába, (igaz akkor cserélte) mindent rendbe talált. Jött a nővér és látt alig van vérnyomásom minden orvost berángatott, akkor már futva vittek az intenzívre vérzést csillapítani. Nyomókötést tettek lent re. Arra emlékszem 4 orvos tolta az ágyat és futottak a nőgyógyászati műtőbe. Ott levágták a ruhám és már semmire nem emlékszem. 3 órás műtét volt, kivették a méhnyakat is és lett egy 35 cm függőleges vágásom + a vesekatéterem. 4 egység vért kaptam + 2 plazmát. Tegnap kerültem le az intenzívről. Testi-lelki roncs vagyok, mindez a 45. szülinapomon. Azt mondják 4-6 hét mire annyira meggyógyulok, hogy a húgyvezeték műtétet megcsinálják, addig itt a kis zacsi. A sírást nem tudom abban hagyni, egyszerűen felfoghatatlan, mindez SOTE. II. Női klinika.

36795. babym692017-08-11 14:19
Igen, tényleg így van :)
Az első két napon akkor ott azt hittem sosem felejtem semelyik percét... pedig azóta már sokat halványodott.
(válasz pocópuszi 36794. hozzászólására)

36794. pocópuszi2017-08-11 10:17
A tapasztalat az, hogy az idő minden fájdalmas emléket enyhît. Ahogy az ember egyre jobban érzi magát, annál könnyebben felejti a rossz élményeket. Én legalábbis nagyon hamar felejtettem...
(válasz babym69 36792. hozzászólására)

36793. babym692017-08-10 20:02
Kedves törpicseki!
Köszönöm szépen.
Én próbáltam "készülni", mert számomra jobb ha mindent tudok, mi fog történni, mit kapok stb... de sokmindent tényleg csak ott tudtam meg.
(válasz törpicseki 36790. hozzászólására)

36792. babym692017-08-10 20:00
Kedves tabuc!
Köszönöm szépen.
Én itt a fórumon főleg olyanokat olvastam, hogy nem fáj, stb.... és engem ezért is viselt meg nagyon, hogy én mást tapasztaltam, nem erre készültem :(
Hüvelyi tisztulás nekem egyelőre nulla... gondolom minden kijött a drénlyukon. Mára leállt onnan a folyás. A fő sebemnek semmi baja. De a szakított drénsebem még nem gyógyult be, fáj.
(válasz tabuc 36789. hozzászólására)

36791. Ilike19842017-08-10 19:30
Sziasztok, én rendben vagyok. Napközben már majdnem egyenes a testtartásom, de délutánra mindig elfáradok és felveszem a kérdőjel formát. Hiába na, mégiscsak van egy 32 centis hosszanti vágásom.

A vérezgetések szinte varázsütésre elmúltak a hatodik hétre. A húgyhólyagom olyan, mintha nem is hiányozna az egyharmada. Ennek kifejezetten örülök, mert március óta folyamatosan csepegett a vizeletem, napi 3-4 betétet is elhasználtam.
Csak maradjon is minden rendben a továbbiakban is. 😊
(válasz eraska001 36785. hozzászólására)

36790. törpicseki2017-08-10 15:33
Kedves babym69!
Megdöbbenve olvastam a soraidat. Tényleg nagyon rosszul viselted a műtétet. És sikerült kifogni egy ilyen rosszindulatú ápolónőt.
Remélem otthon már kicsit jobban érzed magad.
Nekünk laikusoknak sokkoló az a látvány ami ott a műtőben vár minket. Én se készültem fel rá. És nem tudtam, hogy mi vár rám műtét után. Befekvés előtt kezembe nyomtak egy 3-4 oldalas papírt. Olvassam el, írjam alá. Ott, akkor idegességemben fel se fogtam, meg se jegyeztem. Én se tudtam, hogy dréncsövek, meg katéter, vérhígító lesz. Lehet, hogy én voltam a naiv, tudatlan. De erre senki nem készített fel.
Itt a fórumon akik már átestek ezen leírják a tapasztalataikat. Sokat lehet tanulni, felkészülni.
Kár, hogy csak én is a műtét után találtam ide.
Jó egészséget kívánok! Remélem hamarosan elfelejted ezt az egészet!
(válasz babym69 36784. hozzászólására)


36789. tabuc2017-08-10 12:43
Kedves babymami!
Ledobbentem amiken keresztül mentél én 4 hete estem át ugyanezen Pécsett a klinikán és hála istennek a hashajtast Leszamitva minden könnyebben ment. Ott a műtét után nagy hangsúlyt fektetnek a fájdalom csillapításara nincs szenvedés masnapig, akkor mindenki talpra tud állni és ha kér kap még csillapítót. Engem is szerdán műtöttek, másnap kivettek a katetert holyagbol, szombaton a drencsot és utána engedtek haza. A sebem utána már nem levedzett ragasztani se kellett. Hüvelyi tisztulás volt több. Egyet értek veled hogy ez egyén függő és a kórházi felkészültseg is meghatározó. Minden esetre ha ezeket műtét előtt olvasom jól bepanikoltam volns,de azt gondolom zömmel könnyebben meguszhato a dolog te sajnos raszenvedtel. Most hogy bagy? Hüvelyi versavo is jön még? Szorítok neked hogy hamar felepulj!!!
(válasz babym69 36784. hozzászólására)

36788. babym692017-08-10 10:49
köszönöm szépen
neked is kívánok minden jót
(válasz eraska001 36786. hozzászólására)

36787. meme22022017-08-09 22:41
Szia!Nagyon örülök,hogy elmentél urologushoz.Annak,meg külön örüĺök,hogy megnyugtatott.Nekem szó szerint ezt mondta az onkológus,egy év kell a teljes regenerálódáshoz!
Nekem is jó hír ez,mert most még egy orvos véleményét hallottam.Akkor türelem,rendbe jövünk!Tudod,csak pozitívan!
Puszi Márta
(válasz eraska001 36785. hozzászólására)

36786. eraska0012017-08-09 19:33
Szia. Minden tiszteletem és elismerésem a tiéd amin keresztül mentél az ember mindig a saját bajára azt gondolja ennél rosszabb nincs és akkor egy ilyen oldalt talál ahol sokkal szörnyübb eseteken megy keresztül én hiszem, hogy neked is az idö a legjobb gyogyir meg a türelem. Nekem ha olvastad a hozzászolasaimat egy nagy mütétem volt de fájdalmam 0 cserébe nem tudok rendesen pisilni de az István korházba a Horányi doki azt mondta rendbe lesz minden de kb 3 honap ma voltam egy urologusnál és ö is megerösitette ezt az idöt miután már kezdtem kételkedni hogy én már sosem jövök rendbe. Én azt kivánom neked minél elöbb gyogyulj meg és kiméld magad biztos vagyok benne minden rendbe lesz. Szia jo pihenést Erika
(válasz babym69 36784. hozzászólására)

36785. eraska0012017-08-09 18:56
Sziaztok! Mindenkinek köszönöm a jo tanácsokat voltam urologusnál és szerencsére ez most tényleg normális volt és megnyugtatott hogy a 3 honapot várjuk meg mert ez normális dolog egy ilyen mütét után és hogy már sok javulás van a mütét ota és a szervezet 1 év alatt regenerálodik vissza teljesen. Ugyhogy most megkönnyebültem hogy mégsem reménytelen a dolog. Kedves Lilla, meme, Ilike remélem nálatok is minden rendben van.puszi mindenkinek

36784. babym692017-08-09 15:54
Sziasztok!

Túl vagyok rajta.

Leírnám részletesen, hátha valakinek segít. Én szeretek minden! momentumra felkészülni, úgy könnyebb.
Persze, mindenki másként éli meg, én nagyon nehezen éltem meg.

Május 22-én elmentem rákszűrésre a rendelőbe, mert már két éve nem voltam. Persze nem ez volt a fő ok, hanem az egyre intezívebb fájdalmak.
Eredmény: rákszűrés negatív, de iszonyú ronda méh, tele miómákkal. Javaslat: majd valamikor műtét. Akkor még a vérzésemmel semmi gond nem volt. De két hét múlva, és onnantól tovább is megváltozott. Az eddigi 31 napról 25-re változott, az eddigi 3 napot tart-ból 7 nap lett iszonyú vérzésekkel, ájulással a nagy vérveszteségtől, vérzéscsillapító gyógyszer mellett. Irány vissza az orvos, kérem, azonnal műtsenek meg, mert nem bírom. Elirányított egy magánorvoshoz. Elmentem a magánorvosi rendelőbe, vélemény: ezzel tényleg nem kellene várni. Majd megkaptam az időpontot is: aug. 2.

Aug.1-jén bevonultam a kórházba – István Kórház, Budapest.

10-re kellett menni. Egy-két órai felvételi procedúra után meg is kaptam a szobámat. Szerencsémre egy 3ágyas szobába kerültem, szobához tartozó, frissen felújított fürdőszobával. Tüneményes szobatársakkal. Az egész osztályon hihetetlen jó érzés volt a sorstársak szemeiből sugárzó együttérzés, bátorítás, mosoly.

Délben egy híg zöldségleves. Amúgy a kaja elég katasztrófa, minden nap ugyanaz a zöldségleves, második natúr ízesítetlen hús, valami szörnyű körettel. Persze, ezt az ember csak a vége felé érzékeli, eleinte úgysem eszik. Délután 3-kor meg kellett inni egy pohár keserű sót (azt hiszem 15g mindenkinek). Ez azért furcsa, mert a 100 kg feletti nénik is ennyit kapnak, és őket egyáltalán meg sem hajtja, és én is ennyit kaptam a 48 kg-mommal, és engem iszonyatosan meghajtott: kb. 42x fostam (bocsánat a kifejezésért, de azt hogy már csak barna víz jött belőlem nem tudom másként leírni), és iszonyatosan legyengített, hogy még éjszaka is ki kellett mennem. Este jött az éjszakás nővér, megkérdezte, hogy ki kér altatót. A szobatársaim mind kértek, pedig már rég túl voltak a műtéten, már másnap mentek haza. Én nem kértem, mert nem szoktam gyógyszereket szedni. De már itt megkaptam injekció formájában a Clexane véralvadásgátlót.

Másnap reggel 5:30-kor jött a beöntés. Elmeséltem, hogy engem már iszonyatosan meghajtott az előző napi, ezért – állítólag – kevesebb vizet kaptam. Már nem jött belőlem semmi. A borotválást én magamnak megcsináltam még itthon.

Én voltam aznap az első műtött. 7:30-kor kaptam egy tablettában nyugtatót. Hát én semmilyen szedáló hatást nem éreztem, és befáslizták mindkét lábamat térd fölöttig. 8:15-kor jött a műtősfiú. Betolta a gurulós ágyat a szobába, és kérte, hogy meztelenül feküdjek föl. Ekkor még nagyon működik az emberben a szemérem érzet – később már nem… talán a többi napon az sem érdekelt volna, hogy meztelenül járkáljak a folyosón – ezért úgy oldottam meg, hogy hálóingben felszálltam a gurulós ágyra, alul már bugyi sem volt rajtam, ott magamra húztam a zöld leplet, és amikor a felsőtestemig értem, gyorsan ledobtam magamról a hálóinget és teljesen betakartam magamat.

Feltoltak a műtős folyosóra, ott több mint fél órát várakoznom kellett fekve a gurulós ágyon. Akik arra jártak műtős személyzet, mindenki megajándékozott egy kedves mosollyal. Majd betoltak a műtőbe, áttettek a műtőasztalra, ami igazából egy nőgyógyászati lábtartós izé, pedig hasfelvágásom lett. Lekötözték a lábaimat, bekötötték a branült a bal kézfejembe. Ekkor megjelent egy hölgy és közölte, hogy másik műtőbe kell engem vinni. Nagyon berágott az altatóorvos, hogy itt van előkészítve a beteg és nem fogja sehova máshova átengedni. Hosszú vitatkozás után ő győzött. Benyomták a branülbe az altatót, ami eleinte nem hatott. Beszélgettünk, majd hát, nyak, fejzsibbadás után hatott. Chrobak műtétem volt, kétoldali petevezeték-eltávolítással. Csecsemőfejnyi sok mióma, amik nagy részen összenőttek a vastagbéllel, és a húgyhólyagra is ránőttek.

Az ébredésre és az első napra csak homályosan emlékszem, teljes KO voltam. Hatalmas fájdalmaim voltak, sírtam, már nem csak fájdalomcsillapítókat, hanem kábítószert is kaptam. Folyamatosan mérték a vérnyomásomat, mert a fájdalmaktól állandóan magas volt.

Innentől folyamatosan adagolták vénásan napi 3x a Cerucal bélmozgatót (ez iszonyatos bélmozgásokat eredményez), a Clexane véralvadásgátlót mindig este 7:30-kor, az Exacyl vérzéscsillapítót napi 3x, és a Controloc gyomorvédőt napi 2x.

Fura volt látni, mikor kissé magamhoz tértem az ágyamon, hogy jobbra egy cső lóg ki belőlem vértasakkal, balra pedig egy katéter pisi-tasakkal.

Éjszaka egy nem jó nővért fogtam ki, már éjjel fel akart állítani erőszakos szavakkal. Majd jött a hajnal – az egész éjszakát végigrettegtem, hogy mikor jön megint megalázni a nővér – és közölte, hogy felkelés. Mondtam jó, de segítsen. Ő nem ér rá, és elment. Egyedül próbálkoztam, iszonyat volt. Nem csak a fájdalom miatt, hanem kivert a víz, nem kaptam levegőt, zúgott a fülem és visszaájultam az ágyba. Ezután azt hittem, sosem kelek fel. A nappalosok kedvesen próbálkoztak, de reménytelen voltam. Én voltam az osztály főbénája. Szerdán műtöttek. Minden orvosi vizitnél szidtak, hogy miért nem kelek még fel. Pénteken a nagyvizit után az egyik nővér kivette a katétert és hosszú, végtelenül türelmes, de határozott hozzáállással ismét visszaadott a függőleges létnek. Nem volt egyszerű, mert persze közben is elájultam, de hozott gyógytornászt is és végig kitartó és türelmes volt.

Tehát innentől már kijártam pisilni és a csak a vértasakot kellett magammal hurcolásznom. Ez elég szörnyű nekem pláne, aki még az injekciós tű látványától is rosszul van.

Szombati reggeli vizitnél megkérdezték volt-e székletem és mivel addig még nem volt, Laevolac-ot kaptam. Úgy tűnik ezt sem bírom. 11:30-tól 13:00-ig megint csak hasmenésem volt – még ebédelni sem tudtam elmenni az ebédlőbe, odahozták a szobába az ebédet – 10x fostam. Ismét nagyon legyengültem. Ezekután leállították a Cerucalt a kérésemre.

Persze időközben rengeteg infúziót is kaptam a nagy hőség miatt.

Szintén a hőség miatt azt a szokást alakítottuk ki a szobában, hogy meztelenül voltunk az ágyon egy vékony lepedővel takarózva. Amikor kimentünk mosdóba hálóing volt rajtunk, de nem törődtünk vele, hogy bugyi nincs rajtunk. Nem is tudom elképzelni, hogy léteznék bugyiban azóta is.

A sok vénás cucctól eddigre kikészült a vénám, teljesen begyulladt, többször átmosták, de már így sem fogadott be semmit. Este jött a „kedvenc” nővérem és szó szerint kitépte a kezemből. Vagy egy óráig iszonyatosan fájt, jegeltem.

Azt meg kell mondanom, hogy az osztály nővéreinek a 90%-a tüneményes, kedves, türelmes, tényleg csak jót tudok róluk mondani. Az az egy kivételével, aki többször megalázott, erőszakos volt. Búcsúzásként úgy adta be hasba a véralvadásgátlót, hogy jól megérezzem, és be is vérzett.

Innentől már tablettában kellett kapnom a maradék izéket. Tablettában a vérzéscsillapítótól ismét fosás jött rám. Innentől minden tablettát leállítottak nekem.

És annak ellenére, hogy teljesen szétcseszték a gyógyszerek a belemet, azért minden nap van azóta is rendes székletem. Persze, itthon már el kezdtem szedni egy probiotikumot.

Vasárnap már ki kellett volna szedni a vérzsákos dréncsövemet, de idegen orvos volt az ügyeletes, és mondta, hogy majd hétfőn, mielőtt hazaengednek.

Eljött a hétfő 9 óra, elhívtak a vizsgálóba, hogy kiszedik a drént. Elmondta pontosan a doktornő, hogy mi fog történni: lefekszem, leszedi a kötést, szikével elvágja a cérnát, amivel a drén hozzám van varrva, háromig számol, akkor veszek egy nagy levegőt, kirántja egy pillanat alatt és kész, utána sokkal jobb lesz.

Eljött az a rész, hogy háromig számol. Vettem a nagy levegőt… és még egyszer, és még egyszer…és csak rángatta vagy ötször, vagy többször, de a vége mindig beakadt. Azon kívül, hogy ez iszonyatosan fájt, nagyon megijedtem és kitört belőlem a zokogás. A doktornő is valószínűleg megijedt, mert azonnal segítségért kiáltott, és jött egy férfiorvos és neki sikerült. Persze – gondolom a rángatástól szétszakítottak - ömlött belőlem a savós vér, amit jó vastagon bekötöttek gézzel.

Majd eljött a hazamenetel. Autóval mentünk haza, vidéken lakunk, kb. 1,5 órás út. Nem egy leányálom az úthibák miatt. Amikor az út vége felé tartottunk, lenéztem az ölembe és ismét kitört belőlem a sírás. A vastag kötés teljesen átázott, az egész ruhám is le egészen majdnem a térdemig és fel a hasamig.

Otthon a férjem átkötözött, de eléggé ömlött belőlem a véres savó a lyukon. Felhívtam a kórházat telefonon, beszéltem a doktornővel, és azt mondta, hogy ez teljesen normális néhány napig. Persze azóta is sűrűn cseréljük a kötést, mert alóla is kifolyik, pedig még pótbumszlikat is kötünk mellé.

Most itt tartok. Talán – egy hangyányit – csökkent azóta. Ma szerda, hétfőn jöttem haza.

Ismét leírom, mindenki más és más, nem azt jelenti, hogy mindenki így fog járni. Én így jártam.

És köszönöm nektek, a chek-lista nagyon jó volt 

36783. Anika612017-08-08 14:23
Biztos attól függ, hogy mennyi van, melyik városban, melyik kórházban, majd meglesz valamikor
(válasz pocópuszi 36779. hozzászólására)

36782. Kymb2017-08-08 12:17
Kedves Ilike!Köszönöm a válaszod,akkor megnyugodtam:)
(válasz Ilike1984 36781. hozzászólására)

36781. Ilike19842017-08-08 11:45
Sztem nőgyógyászati műtétek után 6 hétig normális a vérzés zavar.
(válasz Kymb 36780. hozzászólására)

36780. Kymb2017-08-08 11:16
Sziasztok!Júl. 31-én voltam egészségügyi küreten.Első héten szinte semmi nem volt,néha rózsaszines valami,aztán következő héten már rendes vérzés és picit görcsölök is mintha most jönne meg a mensesem.Szerintetek ez normális?Vagy ez el fog múlni?Vagy mitől van ez?Valaki volt már ilyen helyzetben?Köszönöm a segítséget.

36779. pocópuszi2017-08-07 22:56
Ó, a szövettani! Ma 5 hete műtöttek, és nekem még mindig nincs meg!
(válasz Anika61 36777. hozzászólására)

36778. pocópuszi2017-08-07 22:49
Én reggelente, rögtön felkelés után, egy nagy pohár langyos vizet iszom. Míg dolgozni jártam, akkor is ez segített, hogy reggel még otthon, időben letudjam a dolgot. Most viszont, hogy később kelek, illetve ha tovább fekszem még ébredés után, már vannak néha gondjaim vele. Tehát lehet, hogy az addig megszokott napirend változása is befolyásolja ezt.
(válasz tabuc 36770. hozzászólására)


36777. Anika612017-08-07 22:08
Köszi, nagyon kedves vagy! A szobatársam ma már megkapta az értesítést a szövettani eredmény elkészültéről, én még várom .
(válasz Ilike1984 36769. hozzászólására)

36776. Ilike19842017-08-07 19:03
Na igen... az emberi butaságnak nincs határa.

Én voltam egy továbbképzésen, ahol a messziről jött kollegákkal beszélgettünk a szünetben. Valahogy szóba került a rák, többen mondták h ez az ismerősük is abban halt meg, az is abban halt meg...stb.
Persze rólam nem tudták, hogy vastagbélrákom van, mert nem reklámoztam. A nap végén kérdezték, hogy mikor legyen a következő képzési nap. Pont olyan napra akarták tenni, amikor nekem a kemoterápiám lett volna.
Nem akartam elmondani, hogy mi van, de rajtam kívül mindenkinek stimmelt volna az a nap. En meg kötöttem az ebet a karóhoz, hogy de az a három nap nekem nem jó. Láttam rajtuk, hogy idegesek, hogy nehogymár 19 ember igazodjon egyhez. Úgyhogy végül kinyögtem, hogy nekem arra a három napra kemoterápia van betervezve.

Hát leszámítva h ledöbbentek jöttek bocsánatot kérni, hogy ha ők ezt tudják akkor nem beszélnek azokról az ismerőseikről akik nem élték túl a rákot.

Szóval igen. Akiben van egy kis jó érzés az nem dumál ilyeneket az érintettnek.
(válasz meme2202 36775. hozzászólására)

36775. meme22022017-08-07 14:58
Szia!Nem törődöm vele tényleg,leírtam,mert akkor felbosszantott.Az emberi butaságnak nincs határa.
Soha életembe eszembe nem jutott volna egy beteg embernek ilyesmivel előhozakodni,pedig sajnos volt és van a környezetembe nem is egy.
Nekem is székrekedésem volt,akkor Laevolac szirupot ajánlottak,ezt gyerekek is szedhetik nem csinál görcsöket es nem lehet hozzászokni.Most meg hasmenésem van.Szóval nincs rendben a bélflórám.Ha éz még nem elég a pisiléssel is gondjaim vannak,az is szakaszosan és nem teljesen űrül ki.Szóval nem egyszerű dolog ez,amúgy pedig már teljesen jól vagyok,majdnem a régi,bár még hamar elfáradok.Azért bizom benne,hogy ezeket a problémákat az idő megoldja,az orvos is azt mondta,hiszek neki.Türelem az kell,sok!
Próbáld ki ezt a szirupot!
Puszi Marta
(válasz tabuc 36770. hozzászólására)

36774. Ilike19842017-08-07 13:46
Pffff... nekem meg hasmenésem. Most már csak 4-6alkalommal naponta, kezdetben 12-14 alkalommal volt.

Lenmagolajat javaslom én is, az hatásos lehet.
(válasz tabuc 36770. hozzászólására)