Hány éves korig lehet gyermeket vállalni? (tudásbázis kérdés)

Szia!

Magam korán szültem, de ismerősöm van, aki 46 évesen lett először Édesanya...és köszönik jól vannak, a baba és Ő is.

Ez a téma megint olyan, hogy nincs "illik" meg "nem illik", elvileg a menopauzáig lehet valakinek gyereke, ami manapság kb. 50 éves korra esik.

Hogy jó-e, vagy kell-e, vagy kinek mi a jó és miért az, ezek meg annyira egyéni dolgok, amibe nem ildomos beleszólni szerintem.

Egy biztos: magam 43 éves vagyok, de ha nem lenne gyerekem, még simán belevágnék.

de Te a mostani 65 évesekről beszélsz..:)

honnan tudod, hogy 20-25 év múlva milyenek lesznek akár egészségileg, akár anyagilag az AKKORI 65 évesek?

Sziasztok! Most léptem be a fórumba. Szeretném megkérdezni, van itt valaki, aki 45 évesen lett várandós, vagy ismertek valakit?

Gondolom mindenkinek más az életvitele, tehát nem nagyon jó beleszólni a döntéseibe, hiszen nem tudhatjuk mi van a háta mögött. Utalok itt arra, hogy nem igazán kellene a nem mérvadó környezet kritikáival foglalkozni. Köszönöm a válaszotokat.

Igen, de pl. 20 évesen már lehet dolgozni is.

Én, mikor egytemre bejutottam, felajánltak egy munkát, elvállaltam. Nem voltam rászorulva, szüleim is tudtak volna segíteni.

Így önállóbb lettem, másképp értékeltem a dolgokat.

És mi van, ha 60 leszek, mire a gyerekem 20 lesz? Semmi, majd fiatalít...:)

Amíg úgy érzed, hogy képes vagy rá, na persze biológiailag is be kell számítani a dolgokat.

Én 40 évesen is el tudnám képzelni, hogy szülök (addig van azért 10 év:P)

Van egy 18, egy 15, és egy 4 éves fiam. Nagyon szeretnénk még egy gyerkőcöt a kicsi mellé. Én 39, a férjem 44 éves. Áprilisban teherbe estem, de sajnos 7 hetesen elvetéltem. Felmerült bennem a gondolat, hogy esetleg a korom miatt történt a dolog. Az orvosom azt mondta, hogy ezt most felejtsem el! A terhességek kb. 40 %-a végződik vetéléssel. Ez a természtes kiválasztódás. Amikor a koromra hivatkoztam, szó szerint kinevetett. Azt mondta: "Ne vicceljen, Gyöngyi! Mert, ha 49 éves lenne, akkor azt mondanám, hogy üljünk le, és beszéljük meg a dolgot. De,így? Semmi gond a maga korával! Hajrá a baba projektre!"

Hát most már lassan letelik a három hónap, és majd meglátjuk mit hoz a sors!!!!

Nagyon drukkolok hogy sikerüljön, a 45 év még reális, ha nem az első szülésed lesz....

szerintem sem kor függvénye, az anyagi állapot azonban már nem ennyire biztos hogy nem kizáró tényező-e.

Sziasztok!

Érdekes téma, és nagyon szubjektív.

Egy részről én is úgy gondolom hogy ha a természet engedi, nyugodtan essen teherbe egy nő akár 35 év felett is.

Amin érdemes elgondolkozni: Tegyük fel, szülsz 40 évesen, és 60 leszel mire a gyereked 20.

Lássuk be, a mai világban ritkán fordul elő hogy egy fiatal 20 év körül már teljesen önálló lesz, nem szorul egy szülő segítségére. (iskola, munkakeresés stb, min 25 évig kiterjed, egyeseknél még tovább, és még utána sem kis idő a teljes anyagi függetlenség)

65 évesen nem tud egy szülő úgy gondoskodni a gyerekéről - akár anyagilag akár másképp - mint teszem azt 50 évesen. Egy 60-65 éves emberrel már nagyon sokminden előfordulhat, egészségileg és anyagilag egyaránt, és emiatt nem érzem önmagában a késői gyerekvállalást egy felelősségteljes döntésnek.

Jővőre tervezünk talán még egy utolsót.Férjem nagyon szeretne. Idén lettem 42.

Van egy 18 éves, egy hat és fél éves, és egy 1 éves.

Örömmel olvasom azokat, akik 40 év feletti történetekről írnak.

Én 43 éves vagyok, van egy gyönyörű, okos 12 éves fiam... 31 évesen szültem.

Sajnos tavaly év végén volt egy terhességem, de elvetéltem. Aztán újra próbálkoztunk és ... holnap kell megint befeküdnöm a korházba... megint nem sikerült.

Nagyon szeretnénk babát... még egyszer megpróbáljuk... talán sikerül!!!

Én is sokszor gondolok arra, hogy vajon meddig szülhetek felelősséggel? Amig nem kérdezik meg az embertől- miért mindig a nagymama jön a gyerekért?- Én 45 éves koromig adtam magamnak időt.

Bocs, még mindig nem találom, hol lehet simán hozzászólni, azért nyomtam meg azt, hogy "Válasz erre a hozzászólásra". Pedig úgy általában az egészhez akartam hozzászólni.

Végigolvastam a hozzászólásokat, és nagyon tetszett, hogy ennyi szép véleményt olvastam. Mivel én lassan 36 éves leszek, és nem mentem még férjhez (ki tudja, fogok-e?), egyelőre kimaradt a gyerek az életemből, pedig mindig ez volt a legnagyobb vágyam. Mindig szerettem volna sok gyereket, most is szívesen vállalnék még négyet – annyi még talán be is férne.

Épp mivel ebben a helyzetben vagyok, én is sokat gondolkoztam az ezekkel kapcsolatos kérdéseken. Ha mégis megtalálnám a párom, biztos, hogy belevágnék. Azt pedig meglátnám, hány éves koromig vagyok testileg alkalmas rá. Attól se félnék nagyon, hogy esetleg fogyatékos gyermekem születne – olyan sok évig éreztem, milyen az, amikor nincs gyermekem, hogy boldog lennék akkor is, ha nem lenne teljesen egészséges. Foglalkozom ugyanis ilyen gyermekekkel, és látom ugyan, hogy sokszor nagyon nehéz a szüleiknek, de mégis olyan valamit kap az ember a sérült gyerekektől, amitől elfelejti, milyen ronda ez a világ körülöttünk.

De ez kitérő volt. Annyit akartam még írni, hogy fizikailag szerintem is jobb a fiatalon vállalt gyermek, mert ilyenkor a szervezet könnyebben viseli a terhet (mert azért látom, hogy teher, ha édes teher is). Viszont az se jó, ha túl fiatalon vállal valaki gyereket, amikor még nem érett rá. Én is sok láttam húsz év körüli anyukát láttam, amint savanyú arccal, türelmetlenül rángatják pici gyereküket, aki meg persze torka szakadtából sírt… Viszont, úgy gondolom, akinek lehetősége van rá, talán 25-30 éves kor között lenne a legjobb mindenféle szempontból a gyerekvállalás. Annál is inkább, mert ha valaki 35 éves korában azt mondja, hogy „na most!”, aztán hiábavaló próbálkozások után kiderül, hogy meddőségi kezelésre kell járnia, az elég gáz. Akkor már jobb, ha ez előbb derül ki. És a gyerekkel kapcsolatban is érvényes, amit mostanában annyian hangoztatnak, hogy „egyszer élünk!”

Amúgy meg van egy barátnőm, aki 21 évesen szülte az első gyerekét, és azt mondja, egy évet sem bán. Magamról tudom viszont, hogy nekem akkor túl korai lett volna gyereket vállalnom, mert annyira gyerek voltam. Egy-két éve érzem igazán, hogy megértem rá.

A nagyon fiatalon vagy nagyon későn vállalt gyerekkel kapcsolatban meg az a véleményem nekem is, hogy sokkal jobb megszülni, mint elvetetni. Ha élni akar, miért fosztanám meg ettől? Úgy tudom, kb. 2 hónapos korban szoktak lezajlani az abortuszok. Ha belegondolok, hogy ilyenkor már ver a szíve, rúgkapál, talán még az ujját is szopja… Ha élni hagyom, két-három hónap múlva már elkezdene rugdosni a hasamban, még néhány hónap, és a karomba vehetném: akkor már nyilván minden normális nő úgy érzi, hogy bármi áron megvédené, ha veszély fenyegetné. Arról nem is beszélve, hogy arról valahogy mélyen hallgatnak az orvosok, milyen reális, komoly veszélyekkel jár az abortusz: meddőséget, rákot okozhat, van, aki pelenkázhatja magát egy életre, mert megsértenek benne valamit, van, aki meg lelkileg megy tönkre (depresszió, stb.). Ezt orvosoktól tudom, azt pedig kismama-ismerőseimtől, sokszor milyen könnyen ajánlja nekik valami kisebb probléma miatt az orvos az abortuszt.

Egyébként a családunkban édesanyámat 35 évesen, ötödik gyerekként vállalta a nagymamám, amikor a háború végén annyira éheztek. Attól féltek, az életébe kerül, mert le volt gyengülve és soványodva. Erre ez volt a legkönnyebb szülése. Aztán váratlanul lett egy hatodik gyermeke is, azt 43 évesen szülte. Őt is megfiatalította a kisfiú, 50 éves kora után simán focizott vele. Ez a „kisfiú” azóta is a család napsugara, egy olyan ember, akit én is nagyon-nagyon szeretek, és el se tudom képzelni, milyen lenne nélküle, ha nem születhetett volna meg. Ja, és a nagypapám mindezekhez még 10 évvel idősebb volt a nagymamámnál, 53 éves volt, mikor a legkisebb fia született - csak hogy a férfiakra is gondoljunk.

Volt egy vélemény, hogy az idősebb szülők nem biztos, hogy fel tudják nevelni a gyerekeiket. Viszont sorban hallok mostanában 30-40 valahány éves emberek haláláról, sajnos túl sokról. Akkor eszerint a logika szerint azoknak se lett volna szabad gyermeket vállalniuk, hiszen nem tudták felnevelni. Szerintem ezt úgysem lehet kiszámítani. De ha csak számolgatni kezdünk: egy 40 évesen szülő nő 60 éves lesz, mire a gyerek 20. Azért szerintem egy ekkora gyerekre már rá lehet fogni, hogy felnőtt, ás azért emberi számítás szerint 60 évnél tovább szoktak élni az emberek.

Hű, ez kisregény lett. Pedig nem annak szántam, csak belelendültem. Mit szóltok hozzá?

Üdv mindenkinek:

loch ness

Sziasztok

Szerintem,csakis egy nö saját maga tudja eldönteni ,hogy mikor vállal gyereket.20 évesenm is lehet olyan helyzet ,hogy nem igazán kedvezö ,viszopnt 40 évesen is.A mai világban amiben jelen élünk már tehet az anyuka arrol ,hogy vállalja vagy nem a kisbabát.Kinek hosszó évekig nem lett gyereke természetes hogy 40 évesen is mindent megtenne ,hogy lehessen .

Hello mindenkinek!

Van egy szomszédunk ő 36 évesen szülte az 5-ik gyermekét és már nagymama is. Amikor én szültem volt egy 53 éves kismama is. Mint a legtöbb nő vágyunk egy gyermekre és ma már annyira fejlett az orvodtudomány, hogy ki tudják szűrni ha gond van a magzattal:)

Első házasságomból van egy 20 éves lányom és egy 18 éves fiam.

Második férjemmel sajnos nem jött össze a spontán babásodás az együtt töltött 10 év alatt, igy 3 éve belevágtunk egy lombikbébi programba ami sajnos nem sikerült; akkor 40 éves voltam.

A klinikán ahova jártunk a nők átlag életkora kb. 35-45 év volt akiket elég durván leszólnak több egyéb fórumon.

Én úgy gondolom nem mindenesetben a születési év a döntő amit a gyerekvállaláshoz meg kell határozni.

Mindenkinek a maga felelőssége eldönteni, mennyi erőt, egészséget érez magában babóca vállalásához, felneveléséhez. Ezért nem lehet/szavad megkővezni senkit!

Természetes bizonyos koron felül ajánlott előtte egy alapos orvosi kivizsgálás; de ez a saját felelősségünk is egyben, saját érdekünk.

Sziasztok! Én 32 éves vagyok, nálunk tavaly dőlt el, hogy jöhet a gyerkőc. Nem érzem, hogy lemaradtam volna valamiről, sőt igazából azaz érzés, hgoy most azonnal gyereket akarok, csak tavaly óta van. Kb. 1,5 éve tudok úgy közelíteni gyerekekhez, mint aki valamennyire ért a nyelvükön is. Szerintem most értem be ehhez a csodálatos feladathoz. Karácsonykor fogtam kisbabát is, nem bőgte el magát nagyon élveztem. Anno az unokahúgomat még pelenkáztam is, imádtam foglalkozni vele, aztán valahogy ez elmaradt. Akkor 8-9 év körüli kislány voltam.

Amúgy mi a helyzet a 20-on éves, de legalább 35-40 évesnek látszó mai lányokkal? NEm feltétlenül a kor adja a fiatal külsőt.