Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)
Az ilyen embereknek, férfiaknak saját magukkal van problémájuk, amit úgy titkolnak el saját maguk előtt, hogy mindenért, minden ilyen problémájukért a másikat okolják.
És képtelen meglátni a saját hibáikat, hiányosságaikat, bármi probléma is van körülöttük, azt csak is a célszemély, jelen esetben te, a feleség, okozod.
akármilyen tökéletes lehetsz, akármilyen tökéletesen csinálhatsz bármit, ő mindig rossznak fogja látni.
Ezt megváltoztatni nem lehet.
Ez volt nekem is a félelmetes az Osho-könyvekben. Az ember úgy érzi, hogy lyukat beszél a hasába. Valahol tudod, hogy mély igazságtartalma van a szavainak, szeretnéd is megérteni, de nem mindig sikerül. Nekem némelyik mondata meghaladta az értelmi képességeimet. Nem szabad egy szuszra elolvasni, bár nagyon olvasmányos. Vissza-vissza kell lapozni, de akkor is tud rá az ember olyanokat mondani, amit most Te is. Ellentmondásos.
Az az osztrák lány... :-( Az maga lehetett a pokol. ISZONYAT!
Ez a gondolatmenete is nagyon tetszik. De komolyan. És tudom, hogy olvastam (a férjem unszolására), mert visszaköszönnek a szavai. Csak kár, hogy ő valóban nem így vitte át a gyakorlatba.
"Hogyan tisztelnéd a mesteredet..., a feleségedet, a férjedet..?" Ez jó. Ezek szerint a férjem nem tiszteli önmagát sem, és ebből vannak a bonyodalmak.
Ez Osho ígéje. Biztos, hogy megértette a volt párod???
Mert nagyon úgy tűnik, hogy homlok egyenest másképp viselkedik.
Teljes mértékben a fején találtad a szöget! Ezt én így sosem gondoltam végig.
Tényleg ezt értette ki belőle. De olyan szinten, hogy az bicskanyitogató volt. Egyik dologból következett a másik. Ez után hallottam tőle azt a kijelentést, hogy ahol háromnál többen vannak, ott neki tömegiszonya van. Akárkiről beszéltem, akárkivel beszélt, tutira az lett a vége, hogy az illető tök hülye. Így távolodtak el tőlünk szépen lassan, de biztosan az emberek.
Ha önmagában elolvasol egy Osho könyvet, valóban arról szól: a természetről, az emberről, hogy mi is a részei vagyunk a világegyetemnek. De ha túl fejlett az egod, akkor ezt sosem fogod észrevenni. És vannak nagyon szép gondolatai.
Most az jutott eszembe, hogy szerintetek ha adtam volna a kezébe egy szakácskönyvet, azt is így elsajátította volna? :-D
:))))))
Nem hallottál róla?
Nap mint nap vezette a naplóját a volt férje, a gyermekei apjaával szembeni harcáról. 2 éve elváltak és még mindig a gyerekeket eszköznek használva, nap mint nap alázza, sértegeti a volt férje. Ráadásul benne vannak egy kapcsolattartási perben több mint 1 éve, amiben még mindig nem született jogerős ítélet, mivel apuka minden lehetséges kiskaput kihasznál arra, hogy az időt húzza, illetve őt mocskolja be a gyermekei anyját, ahol és ahogy nem szégyelli.
n én vagyok, te pedig te vagy. Az összehasonlítgatás csak belső konfliktushoz vezet. Az összehasonlítás ambíciót szül, és végül mások utánzásába torkollik. Ha azt kérdezed: "Miért nem vagyok olyan, mint te?", akkor már azon igyekszel, hogy olyan legyél, mint én, és ez csak tönkreteszi az egész életedet: imitátor leszel, legjobb esetben egy silány másolat. És ha csak másolat vagy, akkor minden önbecsülésedet elveszíted.
Csak nagyon ritkán találkozhatsz olyan emberrel, aki valóban tiszteli önmagát. De miért ilyen ritka ez? Miért nem tisztelik az emberek az életet - a saját életüket? Hiszen ha a saját életedet nem tiszteled, hogyan is tisztelhetnéd a másét? Ha a saját lényedet nem tiszteled, hogyan tisztelhetnéd a rózsabokorét, a ciprusfáét, a holdét és a többi emberét? Hogyan tisztelhetnéd a mesteredet, az apádat, az anyádat, a barátodat, a feleségedet, a férjedet? Hogyan tisztelhetnéd a gyermekedet, ha saját magadat nem tiszteled? Mégis csak elvétve találkozol olyan emberrel, aki tiszteli önmagát.
Ebben meg az a félő, hogy mi van, ha csak alkalmi kapcsolatai lesznek, pontosan azért, hogy legyen rád ideje!
Mert az szerintem tuti, sajnos, hogy ahogy külön fedél alá kerülsz a gyerekekkel, még inkább keresni fogja apontokat, ahol kritizálhat és bánthat.
Hiszen hogy tehettél ilyet, őt, egy ilyen tökéletes pasit elhagyni. Ráadásul már megvan az új is. Te leszel az utolsó a szemében, amit persze boldog boldogtalannak híresztelni fog.
A gyerekkel való kapcsolatot is arra használják az ilyen tipusú majdénmegmutatom pasik, hogy anyát alázzák, kritizálják. Nem számít, hogy egy gyereknek, ha az édesanyját bántják az olyan, mintha őt bántanák. semmi nem számít, csak a megtorlás.
Tudnotok kell, hogy a férjem amellett, hogy nagy művészlélek, de tényleg gyönyörű dolgokat csinál, nagyon ügyes keze van. Emiatt is el van szállva magától, és az én munkámat szarba se nézi. Mindig azt mondja, hogy amíg ő a csúnya, lepukkant dolgokból épít egy újat, szebbet, addig az én munkám semmit nem ér.
Valamelyik nap olyan hasonlattal állt elő nekem ezzel kapcsolatban, hogy ha ő az Audi A6-os, akkor én csak egy Trabant vagyok...
Úgy, ahogy mondod. Bredamazonnal írtam, hogy ki kéne iktatnia az apósát meg a sógornőjét az életéükből. Nálunk viszont ez kivitelezhetetlen. Pontosan a gyerekek miatt.
Annyiban lesz könnyebb, hogy már nem leszünk vele egy fedél alatt. Ha pedig a volt férj talál magának mást, akkor lehet jobban megnyugodni. Talán már nem mi leszünk a céltábla közepén...
Nekünk most az a dolgunk, hogy az önbecsülésünket visszaszerezzük. Önmagunknban.
Mégis mindenki magára vette, hogy ellene szól a szilvi naplója. Nem látták az igazi okot: hogy egy elkeseredett anya naplója volt.
Igaz van egy mondás: "az igazság néha fáj!"
Kicsiszilvinek sem ártana írnia, mert az sem piskóta, ami vele történt.
És ha ezzel másoknak segít, már megérte. Arról nem beszélve, hogy tényleg jót tesz az embernek, ha kiírhatja magából.
Hát igen... A felém intézett jelző hallatán jó nagyot röhögtem, de komolyan. Hogy mennyire szeretett? Állítólag még most is szeret. Elég sűrűn elmondja. Csak tudod, a szavak meg a tettek valahogy nincsenek szinkronban...
Hogyne. Kifejtem. Osho egy keleti vallású és gondolkodású figura volt, aki az élet értelmét kereste. Aztán ő meg is találta és arra ösztönöz, hogy te is találd meg. Az a vesszőparipája, hogy el kell dobnod az egodat, mert annak semmi értelme. Az ego maga az agyad, "aki" elvakít azzal, hogy árasztja feléd a negatív gondolatokat. Ezektől nem tudsz önmagad lenni. Legyél fű, fa, meg virág. Keresd meg magad a természetben. Nézz szét és láthatod, hogy benne vagy mindenben. Te vagy a minden. Tényleg nem mondott butaságokat, de amit én itt kifejtettem pár mondatban, arról neki több könyve is szól. És kicsit szélsőséges. Szerintem vannak olyan meglátásai, amik kivitelezhetetnek, főleg a mi kultúránkban.
A férjem ezeket a gondolatokat teljesen a magáévá tette, és azokat harsogta a fülembe. Csak eltorzítva, és rohadtul idegesített, amikor hónapokig ezt hallgattam. Mintha meg akart volna téríteni. Vagy nem tudom. Képes volt azzal a mondatommal összefüggésben, hogy "Nézd, virágzik a japánbirs!" az egomat feszegetni. A végén már oda lyukadt ki, hogy azt is az egom mondatja velem.
Egyszer hozott valahonnan egy gyékényszőnyeget, amivel kapcsolatban az öcsém amikor meglátta, rögtön azt kérdezte, hogy "Nem kéne kelet felé fordítani, és akkor elmondhatná rajta a napi imáit..?" Jót röhögtünk rajta.
Szóval nem tudom, hogy ez a könyv miért hatott rá ennyire. A legjobb barátja ajánlotta neki, akire nagyon felnézett, és szerintem már ezért is kötelességének érezte, hogy teljes mértékben elsajátítsa az abban írtakat. Kár, hogy én nem tudtam ennyire befolyásolni őt, mint ez a barátja...
A jövő hétre megpróbálok összeszedni abból a könyvből pár mondatot, hogy alátámasszam a fent írtakat.