Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)
Na igen...
Ezt nagyon találóan leírtad. Egyébként is más egy anya-fiú, mint egy lány-fiú kapcsolat. Utóbbiban - márcsak a párkapcsolat intimitása miatt is - másként nyilvánul meg a férfi. Több szinten kell "helyt állnia" és nincs mellette egy anyuci, aki kisimítaná a ráncait. Legalábbis én erre alkalmatlan voltam. Egy idő után meg nem is voltam hajlandó simítgatni. Milyen érdekes ezt úgy végiggondolni, hogy közben nekem is van egy kisfiam... :-)
Veletek mi a helyzet mostanában?
Remélem nem bánod, így utólag, hogy néhány esetben rád hivatkoztam, hogy olvassa el a fórumod, ha lehet az elejétől a végéig, mert igencsak meglepődik majd.
Szerintem ő még abban a fázisban van, hogy még reménykedik valamiben...
Tényleg zajlik az élet, de most már nálatok hálisten a jó irányban! Az ilyen embereknél, mint a te férjed, szerintem igaz a korsós mondás, hogy addig jár...
Newmoon, van most egy hozzád hasonló esetű asszony sajna "A férjem agresszív lett" című fórumon, szegénybe most belé próbálunk lelket önteni, mert nem tudja mi történt az ő - kezdetben - aranyos, rendes férjével, aki most mindenért leordibálja, stb... mondtam, hogy nézzen be ide, mert sajna sok hasonlót olvashat, ill. azt, hogy neked sikerült! Bár ő még nem gondolkodik a váláson. Szegény még nagyon az elején van.
Szia!
Köszi szépen, nagyon aranyos vagy! Igyekezni fogok, és Neked is csupa jót kívánok!
Szia! Bocs, hogy így eltűntem, de zajlanak az események...
A volt férjem végül is nyugton hagy, bár sajna hétvégente még az egykori közös otthonunkba megy haza. Miközben mi már nem ott vagyunk a gyerekekkel. El kéne már adnom azt a házat...
A gyerekek nyugodtak, bár a fiamnak hiányzik az apja, sokszor mondja, hogy szeretne vele lenni. És ez egy kicsit fáj, de próbálom nem mutatni előtte. Ők elég közel voltak egymáshoz, vagy inkább úgy mondanám, hogy a volt férjem nagyon értett a nyelvén. De úgy könnyű volt, hogy minden más teher le volt véve a válláról, ő koncentrálhatott csak a gyerekekre, ha éppen nem kütyüzött a műhelyében.
Jelenleg próbálok előre nézni, a jövőnket úgy alakítani, hogy a lehető legjobb legyen mindenkinek. Nagy változások előtt állunk: új munkahely, új iskola, új lakóhely, és ilyen sorrendben. Legalábbis remélem, hogy összejön...
...na ezt jólmegaszontam. Változatlan na, szóval nekem kell mindig résen lennem vele/velük.
Neked hogy vannak a gyerkőcök, mióta elváltatok tőle?
Az idő... fogd az időre, meg a hullámvölgyre... na, de amúgy is téleg vannak ilyen-olyan napok :)
Köszönöm, megvagyunk. Túléltem a szüretet is, mert éppen esett, így nem kellett a gyermekemnek velem együtt áznia. Kisütött a napocska, akkor anyukám is kijött vele, de ebéd után hazaindultunk (teszem hozzá, hogy addig le is szüreteltünk) - persze apósom félig kapatosan megszólalt, hogy azért a kislány maradhat... de ő nem szól bele....
...persze, gondoltam, mégis minek és hova maradjon? Az időjárás csalóka, most még süt, de egy óra múlva megint hideg lesz. Aludnia is kell, mondtam neki és magamban meg gondoltam, hogy ugyan melyikük vigyázna rá, mikor a saját fiukról (az én férjem) nevetve mesélgetik, hogy kisfiú korában elindult egyedül a szőlőhegyről haza, merthogy az apja rádörrent, hogy menjen haza... :(
Szia, Bredamazon!
Nálam most minden olyan keszekusza... Ha én most mindent leírnék ide...
A volt férjemmel végül is nincs probléma, nem háborgat. Meghalt az apja, lelkiekben most ezzel van elfoglalva leginkább. Azért sajnálom...
Én pedig várom a jelzést munkahely ügyben, állítólag jön is a napokban, de valahogy semmi nem olyan egyszerű körülöttem. Kicsit nyugtalan és fásult vagyok egyszerre.
Nálatok mi a helyzet?
Halihó! Emberkék, merre vagytok? Hogy megy a sorotok mostanában?
Hallottatok arról a szerencsétlen kislányról, akit a nagyapja erőszakolt meg számos alkalommal? Micsoda lelki terhen kellett ennek a szegény gyereknek is keresztülmennie... :(
Egyetértek.
Sőt abba se gondolnak bele, hogy nem csak megszülni kell azt a gyereket hanem majd később nevelni, ruházni, etetni stb. Na de nem idegesítem magam inkább :)
Örülök, hogy jól éreztétek magatokat és nem volt semmi gond.
Én csak arról tudnék írni, hogy rám hogyan hatott/hat még most is a lelki terror, mert nekem nincs gyerekem... nálunk én vagyok a gyerek. De hát ez van :( Csak nem tudom megérteni, hogy minek vállalnak egyesek gyereket... és hogyan tudnak úgy bánni vele később ahogy. Én nem lennék képes rá, mégiscsak szeretném valemennyire nem akarnám tönkretenni idegileg. Dehát nem vagyunk egyformák.
(Nem rátok céloztam, hanem a szüleimre.)
No, jó hétvégét mindenkinek!
Ha van kedvetek, írjatok a gyerekeitekről ti is, hogy hogyan hatott rájuk a lelki terror. Talán ezt is jó megbeszélni másokkal.
Az én picurkámat - hálisten mivel keveset van apósommal - ritkán kapja el a durcihiszti, de ha vele van, s olyan lesz, akkor tudom az okát, hogy vagy kötekedtek vele, vagy hülyeséget csinált az apósom, neki meg nem lehetett... magyarán a gyerek csak azt csinálja, amit a felnőttől lát, ez téleg igaz!
Sajna az enyém még nem érti, hogy apósom nem csak jót akar neki :(
Most a strandon inkább a lelki macera utórezgéseivel kellett szembenéznünk, ami abból áll, hogy egy aranyos gyermekből hogyan válik kis durcás, süni, frusztrált gyermek... persze mondanom sem kell, apósom kötekedése, lekicsinylése hatására... :( a kis unokaöcsémről van szó, aki most 6 éves, s tényleg nagyon szeretem, de az apósomtól sokszor gyerek módra kiakad, s olyankor, mivel nem tud másképp védekezni, ordítani kezd, hogy hagyjuk békén... stb. holott olyan egy kis kiegyensúlyozott természetű kisbabának született...
Az unokahugunk viszont valódi kis süniként látta meg a napvilágot (az oviban is süni lett a jele!:), hát, őt nagyon nehéz elviselni, mert sokszor rosszindulatú és okoskodó, mint a sógornőm - úgy értem, már most meglátszik, kire ütött. Szeret hatalmaskodni, parancsolgatni is, mint az apósom... furcsa, hogy milyen vonalon fejlődnek ezek a gyerekek. A baj az, hogy ezeket a rossz tulajdonságokat még buzdítják is benne, úgy hogy nem hogy kifele lábalna belőlük, de még rá is tesznek mindig egy-egy lapáttal. Aztán sokszor ők is megszívják, mert nem tudják mi a baja, mikor ok nélkül elkezd hisztizni :) nem gondolnak bele, hogy ők maguk tették ilyenné!
Köszike, megvolt! Az apósom is megemberelte magát, hogy ott voltam, mondhatni normális volt.
Mivel a férjem is el tudott jönni, nagyon jóléreztük magunkat és mindenkinek csak ajánlani tudom a Kapaosvári Virágfürdőt!
Őszintén örülök, hogy megoldódott a probléma :)
Rendes lehet akkor a f.asszony.
Érezzétek jól magatokat! :))
Na de közben megoldódott az én problémám, és ez akkora de akkora megkönnyebbülés!
Az történt, hogy a főnököm megkérdezte, hogy van-e valami problémám, mert olyan szomorúnak nézek ki. És akkor nagy vonalakban elmeséltem neki, hogy milyen tanácstalan vagyok, hogy nem tudom, mit csináljak. Erre, képzeljétek azt mondta, hogy menjek el velük! De mondom, csak jövő héttől kaphatok szabit. Dehogyis, mondta, ő majd kiír.
Szóval ilyen csodálatos ember a főnökasszonyunk! :)))
Tipikusan ilyen, amilyennek leírtad az ismerősöd
:( amikor tavaly a strandon voltunk, s az a bizonyos behúzás történt, előtte a gyerekek a gyermekmedencében lubickoltak. Igen ám, de akkor a lányom unokanővére volt abban a korban, amikor még nemigazán marad meg a szülők nélkül. Az én kicsikém meg még csak két éves volt, rá ezért is kellett nagyon vigyázni.
No, szóval, én a gyerekek közelében voltam, a gyermekmedence partján, egyszer csak azt veszem észre, hogy a sógornőmék, apósomék is lelépnek. Akkor még csak mérgelődtem, hogy jól itthagytak három kisgyerekkel. Aztán a kicsikémet fellökték a csúszdán, futottam be, hogy felállítsam. Hálisten nem egy sírós fajta, de hát segíteni kellett neki, hogy fel tudjon állni. Közben kicsit az unokabátyjával, aki akkor volt 5 is beszélgettem, hogy milyen ügyi, ahogy átúszkál a csúszda alatt, stb. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az unokanővér meg a medence szélén, a vízben bömböl az anyja után, akinek persze se híre, se hamva nem volt.
Kerestem a nagyszülőket, ők se voltak közel-s távol sem. Próbáltam az unokahugom visszahívni a vízbe, de ő ki akart menni a sógornőmhöz, a másik kettő meg a vízbe akart lenni. Jó lett volna hat szem, hogy mindegyiket szemmel tartsam... áááááááááááá, tudjátok!