Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)
Meggondolod még ezerszer
A létrán te hányszor mész fel
A lónak is négy a lába
Mégis megbotlik a drága
Kihúzni a gyufát
merész dolog
megteszed, és utána
meggondolod.
Tömni kellett párnáját,
fenni még a kaszáját,
veteményest gondozni,
répát földből kihúzni...
Véle volt ma randevúm
De csak üzent ez az úr
Dolga van és nem tud jönni
Meg kell a kacsáját tömni
Észrevette teringette
A ruhákat terigette
Be is száradt mind estére
Szaladjon el a cica véle
Hírét hozta nincsen baja,
Megártott neki a kaja.
Nehéz volt és későn ette,
Már baj volt, mikor észrevette.
Bután néz ki a fejéből,
Ezt írom egy illetőről.
Nem árulom el a nevét,
Nem terjesztem el a hírét.
Kivettem az éves szabit
De ez nem érdekli Szabit
Megy a maga feje után
Így fog ő meghalni bután
Sokat eszik az én Csibém,
Súlyát gyarapítja idén.
Zsírosat nem kap a szentem,
A comb csontját is kivettem.
Koncot ne adj a kutyának,
mert ő szegény pórul járhat,
nem szereti a zsírosat,
csirkeszárnyat...de jó sokat.
Nékem hiába is mondod,
Nem oldhatom meg a gondod.
Tégy rá még vagy három fontot,
Kutyád kapja meg a koncot.
Araszol a kicsi gyerek
Ara szól, mert nem figyelek
Arra szólok ingerülten
Bébiszitter kéne nékem
Várat most már órák óta,
toporgok a hideg hóba',
telefonja nem válaszol,
az idő pedig araszol...
Várat, várat a mester
Nem leszek én őrmester
Elhajtom őt mint a lovat
Más építsen nekem várat
Cserélném a vízórámat,
Hozzál érte hízót, párat!
Ne add el a szülőházad,
Homokból ne építs várat!
Érzem, hogy csalódást nem okoz,
Hisz gyakran virágot hoz.
Figyelmes és segítőkész,
Senkiért el nem cserélném.
Ő volt a mindenem nékem,
Ha megláttam, tudtam, végem.
Ez bizony már nagyon régen
volt, de még most is ezt érzem.
Kéjjel, hájjal kenegetve
Kiskirálynak hízelegve
Jut előbbre a törtető
Átgázol mindenkin ő
Nője van-e vagy neje
Főhet emiatt a feje
Több pohárral ivott éjjel
Nem tudott betelni kéjjel
Lehetne nagy palotája,
Abban nagyon sok szobája.
Haszna nem lenne belőle,
Úgyis elhagyná a nője.
Lényegében lehetne,
ha a neje nem lenne.
De van neki,szerencse/,/
bonyodalmas lehetne.
Örökül kaptam génem,
Ebből épült az énem.
Mára kiforrt a lényem,
Kész vagyok lényegében.
Anna örök irta a költő
A szép szinésznőbe szerelmes volt ő
A sok Hanna Zoé között
Egyedül az Anna örök
Volna ha kapna,
ha el ne adna,
ha el ne lopna
mindent az Anna.
Kabátja fekete szövet
ebbe jár menet, jövet
Divatosnak gondolja
pedig egy dzseki jobb volna
Évet ismételt a gyerkőc
Nem tudta, hogy ez is fertőz
Vele tartott a barátja
Ugyanolyan a kabátja
Eszem kérdi miért zabálok
Hisz most is szalonnát abálok
Keresek is pár érvet
Hogy éljek még száz évet
Számat sokszor járattam,
aztán rendre megjártam.
Megfogadtam,nem teszem...
de rendre elhagy az eszem...
Szerencsére van családom
teljesült lánykori álmom
Bár a férjem sokszor fáradt
akkor befogom a számat
Szerencsére van családom
T