Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)

A világ most nagyon kétes,

a Kedvesem szeme kékes,

ha rákacsint a világra,

remény ébred a "határba".

Ereszt mossa tavaszelő eső

Madárkák lassan bújnak elő.

A nap is újra kikandikál,

Ó, de szép lesz megint ez a világ!

Tapírom nem volt,

nem is lesz,

bár látványa

nem ereszt.

Abbéli bánatom sírom,

Mikor ezt a verset írom,

Hogy jelenjen meg papíron,

A kicsi kedvenc tapírom.

Visszakaptam amit adtam

Reá elég sokat vártam

Megtanultam, soha többé

Hiába kéri az abbé

Megfogadtam,betartottam,

változást csinálni tudtam,

a kilókból jól leadtam,

aztán lassan visszakaptam.

Tartottam a névnapomat

hívtam vendéget jó sokat.

Mégis csak egy lábast kaptam.

soha többé, megfogadtam.

Talpát földhöz csapva táncolt,

Forrt a vére, arca lángolt.

A menyasszony pörgött, forgott,

A lagzi hajnalig tartott.

Balga voltam mikor hittem

S a csizmámat hozzád vittem

Le is kaptad annak sarkát

Úgy javítottad a talpát

Vizet tett a kulacsba,

szegény ura bekapta,

ordított,hogy becsapta,

majd elrohant a balga.

Gyógyítóhoz jár a sógor,

Többet érne egy kis óbor.

De a sarlatánnak fizet,

S ihatja otthon a vizet.

Bízom benne,befogadtok,

S belejövök, mint a nagyok.

Versfaragás csudajó,

Elmét, szívet gyógyító.

Remény teli az én szívem,

jobb jövőre vágyik lelkem,

fohászkodom, imádkozom,

Teremtőben nagyon bízom!

Visszakapja amit adott,

mert a sors most odacsapott.

Becsapta a szegény legényt,

visszakapta ...nem volt remény...

Töltekezem minden széppel,

Szívem telik melegséggel,

Meghálálom, s aki adja,

Másoktól is visszakapja

Ibolya virít erdőn, réten,

itt ott lilán, néhol kéken,

körbejárom le nem szedem,

illatával töltekezem.

Kélnek majd a kiscsibék,

Nyílik majd a Nyitnikék,

Ibolyaszín Ibolya,

Örül neki Ibolya.

Mára felpezsdült az Élet.

Rovarok lágyan döngve,

Növények avarban utat törve,

A nap meleg fényében útra kélnek.

Szereti a tyúk a magot

Be is kapkod kicsit, nagyot

De ez a szép kicsi lányka

Nehogy legyet kapjon mára

Megfizeti az árát,

ha nem neveli lányát,

ráhagy mindent,s azt hiszi

hogy azért mert szereti.

Borzalom a szegénység

vásárolni merészség

A boltokat nem érdekli

legyen aki megfizeti.

Őket vártam

de nagyon,

aztán más jött...

borzalom

Maradnak még a vendégek

Pedig éppen csak benéztek

Jaj, én szegény fejemnek

Hogyan rakjam ki őket?

Kihunyt a gyertya lángja,

Mikor a bárányfelhők foszlanak.

Ki kapaszkodik, csak az bánja,

Mert az emlékek örökké maradnak.

Égen kerestünk csillagot

Magunknak, mely nekünk ragyog

A csillag már megfakult

A szerelem is lassan kihunyt

Régen volt már,

nagyon régen,

Őt kerestem

Földön s égen....

Éjbe fordul már az idő

És a hold is lassan feljő

Általbattyog ő az égen

Így megy ez már réges régen

A drága pezsgő pukkan.

Üres ház ablakán kibuggyan,

A ki nem mondott szavak füstje

Hömpölyög a néma éjbe.

Meggondolod még ezerszer

A létrán te hányszor mész fel

A lónak is négy a lába

Mégis megbotlik a drága

Kihúzni a gyufát

merész dolog

megteszed, és utána

meggondolod.